Új Szó 1949. (Hetilap, 2. évfolyam 1-17. szám)

1949-01-22 / 4. szám

x UJ SZ0 1949 janu&r22. npfttfrcOtlrtteX folytatása.) feat*tlanság) vizét maga la része­iévé' válva a halhatatlanságnak. Nero lett bronz-szobor, melyhez gyeppel benőtt útfrk vezetnek és amelyet az idő vasfoga megrág! Nem is legenda és nem is szimbólum. Élő óriás, aki füvünkben vert gyökeret, de aki bijfccs, szép fejével a csillagokat érin­tj. És amennyire terjednek eszméi, tanítása úgy válik egyre hatalma­sabbá és élőbbé! Mert Lenin élt, él és élni fog! Mindaddig, amíg Spanyolországban, Kinábaa és Görögországban, vagy a földgolyóbis bármely részén az utol­só kommunista a szabadságért síkra száll, amíg egy sarló-kalapácsos vö­rös lobogó az égbolt égszínkékjét felvejri, amíg a dolláreápék hazájá­ban a Howard Fastok a demokráciá­ért börtönre készek, amíg az utolsó munkáskéz ökölbe szorul a tőkés termelési rend és fasiszta változatai ellen, addig Lenin halhatatlan! Itt járt köztünk, halljuk érces hangját. Tanácsol, bíztat, fenyít, vezényel. Az utolsó harcra! Az új, teljes szocia­lista emberért. Azért az emberért, amelynek Lukács György szerint Le­WÍJJ volt a * első nagy példánya. „Le­ss^ az igazi nagy ember, nagy egyé­niség, amilyent ritkán termelt ki még eddig as emberi társadalom fej­lődése! Nagy egyéniség, de nem a wna közkeletű értelemben. Az egy­ttpériség, $ soha nem ismétlődés ér­telmében! Lenin egyéniségének tá­lig legzseniálisabb eredménye, hogy folytatható munkát hagyott hátra aagv ntódjának, Sztálinnak." Sztálinnak, aki a, ma Leninje. És akivel mindnyájan együtt mondjuk * világtörténelem legszebb esküjét: .ráfikor elment tőlünk Lenin elv­társ, örökbe hagyta ránk, hogy úgy őrizzük pártunk egységét mint a Mernünk világát Esküszünk neked, Lenin elvtárs, hogy becsülettel teljesítjük ezt a te végső akaratodat Mikoff elment tőlünk Lenin elv­örökbe hagyta ránk, hogy őriz­sük és erősítsük a proletariátus dik­tatúráját! Esküszünk neked Lenin ^ívrlrs, hogy erőnket nem kímélve, fajta leszünk, hogy becsülettel tel­ies ítsük ezt a végső akaratodat is! Mikor elment tőlünk Lenin elv­társ, örökbe hagyta ránk, hogy le­gyünk hívek a kommunista inter­nacionalizmus elveihez. Esküszünk neked Lenin elvtárs, hogy életünket sem kímélve, erősí­teni és fejleszteni fogjuk a világ dol­gozóinak szövetségét.. ľ VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A szlovdh és magyar polgárok közös ünnepélye Vlčanyban A dolgozó ellensége nem a más nemzetiségi! munkás, de a gyáros, a bankár és a földbirtokos — mondotta Dr. Husák, a Meghálálmazottak Testületének elnöke Vasárnap történelmi jelentőségű nap volt a délszlovenszkói VlČany községben, ahol többezer főnyi tömeg gyűlt össze, hogy meg­hallgassa Dr. Husák, a Meghatalmazottak Testülete elnökének, va­lamint Dr. Okáli és Dr. F a 1 ť a n meghatalmazottaknak beszédét Délszlovenszkó konszolidációjáról. Ez az ünnepély egyúttal a szlovák­magyar barátság ékes dokumentuma is volt, mert nemcsak szlovák nemzetiségű polgárok, de magyarok is megjelentek, — sőt képviselő­jük szavaival hitet tettek a köztársaság mellett. A lakosság rendkí­vül szívélyesen üdvözölte a megjelent polit'kusokat akiket a határ­ban iovasgazdák vártak, majd kenyérrel és sóval kínálták őket. Dr. Husák beszédében hangsúlyoz­ta, hogy nagyobb és jogosabb re­ményekkel indulunk az új esztendő­be, mint tavaly. Nem kell félnünk, nem lesz háború. Mint egy évvel ez­előtt, ma is a béke és az építkezés, a fejlődés perspektívája van előt­tünk; egyrészt azért, mert a mi ol­dalunkon áll hatalmas szövetsége­sünk, a Szovjetúnió, másrészt azért, mert a béke erői az egész világon napról napra erősbödnek. Délszlovenszkói vonatkozásban Dr, Husák azokat a különleges nehéz­ségeket említette meg, melyek álla­j műnk főleg e részében vannak. Ahogy eltávolítottuk a háborús ká­i rokat, úgy oldjuk meg ezeket a problémákat is, de még mindig tü­relemre van szükségünk. E vidék egyik legfontosabb problémája a magyar nemzetiségű állampolgárok kérdése volt. A problémát a magyar nemze­tiségű állampolgárok egyenjogú­sításával elintéztük, megoldot­tuk. A dolgozó embernek nem a más nemzetiségű munkás az el­lensége, de a gyáros, a bankár, • földbirtokos és más hasonlók. bánnely nemzetiséghez is tar­tozzanak. Dr. Falfan, földművelésügyi meg­hatalmazott is felszólalt és kijelen­tette, hogy úgy a kormány, mint a meghatalmazottak testülete mindent megtesznek, hogy azokat a nehézségeket, melyekkel Dél­szlovenszkó mét* mindig küzd, a legrövidebb időn belül és a leg­hatékonvabban eltávolítsák. Falfan elvtárs kijelentette még, ho<*y a szövetkezeti gondolatot to­vább fogjuk fejleszteni, mert ezzel a föld termőképességét és a gazdák boldogulását nagyban elősegítjük. A lakosság és különösen az átte­lepült polgárok problémáiról Dr. Okáli belügyi meghatalmazott be­szélt. Hangsúlyozta, hogy mindent elkövet, hogy a nehézségeket áthi­daljuk a lakosság boldogulását b'ztosítsuk. A manifesztáció végén Beüo és Honec képviselők szólaltak még feL Erban közjóléti miniszter beszéde a munkaerők mozgósításáról és az új munkabérpolitikáról A napokban megtartott XJRO szociál­politikai ülésén Erban E,, közjóléti miniszter az ötéves terv szociális fela­gdatairól szólva kifejtette, hogy a szo­ciális politika terén két alapvető kér­dés merül fel: a munkaerők mozgósí­tásának es a munkabérpolitikának kér­dése. A munkaerők mozgósításánál az az alapelv, hogy a munkaerőket a terme­lésben teljesen ki kell használni, önkén­tes alapon, de azzal kiegészítve, hogy elkerülhetetlen szükség esetén az állam határozza meg a munkahelyet és hogy a termelésben eddig fel nem használt, parlagon lévő munkaerőket is igénybe kell venni. A termelés számára a munkaerők legbővebb forrásai a hivatalnokok, álla­mi alkalmazottak és a magasabb gaz­dasági szolgálatok alkalmazottai, ahol a hivatalnokok arányszáma a munká­sokkal szemben kedvezőtlenül alakult. Ezért 65.000 állami- és közalkalmazot­j tat rendelnek át a termelésbe é* a nagykereskedelemben «adíg alkalma­zott 65.000 emberből 30.000 áll majd a termelés rendelkezésére. Terve vették 10.000 nem szakképzett szlovák mun­kás a cseh országrészekbe vaiő kikül­dését ia, A munkabérek terén is a tervgazdál­kodásra kell áttérni és ebben ellenőriz­ni, hogy a termelés és a munkabérek összege olyaa viejorgebar - álljanak, amely lehetővé taszi a beruházások emelését és ezzel a termelés fokozását. Tervbe vesszük a munkabéralapokat, amelyek lehetővé teszik a kezdeménye­zést a termelő munka rejtett tartalé­kainak feltárásában, a munkamódszer hathatós javítását, új gépek és terme­lési eszközök beállítását és a felesleges munkaerőknek oly helyekre való állítá­sát, ahol azokra szükség van. E terve­zés mellett decentralizálni lehet a mun­kabérek és fizetések kiszabási formáját és mentesíteni lehet a központi szerve­ket a fizetések ellenőrzésének aprólé­kos feladata alól. Végül ezzel az egész állam területén és minden munkaága­zatban tervszerűen szabályozhatjuk a bérek és fizetések alakulását E téren az az alapelv, hogy egyenlő munkáért egyenlő díjazás jár. A munka és a munkabérpolitika fon­tos eszközei az üzemi szerződések, me­lyek meghatározzák az üzem igazgató­ságának és munkásainak jogait és kö­telességeit Céljuk a gazdasági terv megvalósítása, sőt felülmúlása, a mun­kateljesítmény emelése, a termelési és munkatervezet javítása, a vállalat mun­kásai anyagi és szellemi színvonalának emelése. Az előadást követő vitában Z u p k a Ferenc elvtárs, közjóléti megbízott a munkaerők mozgósításáról szólva meg­jegyezte, hogy Szlovenszkón a mező­gazdasági termelés gépesítésére van szükség, ami sok munkást szabadít fel, akiket az iparban lehet foglalkoztatni K. LIEBKNECHT (Egy vértanú emlékére.) 1919 január 4-ikén a német biro­dalom kormány elnöksége elhatá­rozta, hogy a berlini forradalmárok­nak ohjan leckét ad, amelyet soká­ig nem fognak elfeledni. Noske mi­niszter magára vállalta a tervezett vérrontásért való felelősséget: „Kell, hogy valaki vállalja a véres kutya szerepét." E tanácskozáson vetették meg Hitler 15 évvel későbbi ura­lomrajutásának alapjait. Lüttzvitz tábornok vezetésével indult meg a munkások elleni támadás, melyben munkások százai vesztették el éle­tüket. A „Rote Fahne" e harcokról Így Irt: „Amint a német szociáldemok­rácia 1914 augusztusában mélyebbre sv.Viredt, mint az összes többi szo­ciáldemokrácia, úgy m-Ost is a leg­pll(>nz?"vivsebb képet nim*tja. me­lyet gyűlöl és útál minden forradal­mi proletár." A cikket, amely a lep reggeli számában jelent meg, Liebknecht Károly irta. Aznap este már halott volt Liebknechtet 1919 január is­ikén Luxemburg Rózával együtt gyilkolták meg, tehát éppen most 30 éve. Az ú. n gárda lovaslövész­ezred zsoldosai és tisztjei. Liebk' necht Károly a német szo­ciáldemokrácia balszárnyán állt Mehringgel, Zetkin Klárával és Pieck Vilmossal, Luxemburg Rózá­val. Együtt harcolták az első világ­háború előtt a szociáldemokrácia vezetés Bernstein­f éle revizonisr sa ellen. Liebknecht vezette a küz­delmet a jobboldali szociáldemokra­táknak a német militarizmussal vc­ló társulás ellen. Liebknecht Károly és Luxemburg Róza a proletár nemzetközösségéért küzdöttek é$ minden erejükkel az imperialista háború elleni harcnak szentelték. Liebknecht volt az első, aki a német parlamentben 1914-ben a hadikölcsönök ellen szavazott. 1916 május 1-én Berlinben a Pots­dami-téren egy maroknyi tüntető előtt a háború ellen szónokolt. Er­re elfogták. A bíróság előtt az el­nöknek ezt mondta: „Az önök be­csülete nem az én becsületem. Ki­jelentem, hogy egyetlen tábornok sem hordta oly büszkén egyenru­háját, mint én fogom viselni a fe­gyencruhát, ha elítélnekLeib­knecht Károly 1918 decemberében megalapította a német kommunista pántot. A reformizmus és a szo­ľ-iáldernokrata •vezeŕš^ég árulása err len évpen úgy harcolt, mint az anarkista-puccsista tervek ellen. A Liebknecht-program megmen­tette volna Németorszó.got a Hitler uralomtól. A jobboldali szociálde­moi-rnýn párt árulása azonban meg­hiúsította. Liebknecht Károly a nemzetközi mnnkármozoc''om történetébe, mint vértanú került bele, aki a proletár forradalomért és a vroletár nemzet­köziségért harcolt. Barbusse Henri francit fró leananvobb mfivfiben a „Tűzhov" a francia koto-na, e urával az ajkán hal meg „Liebknecht" Rosa Luxemburg! BIVALY HELYETT... Mecl), Gueoi'K Raríer j ti Oaľdier szerelte a francia fcússzálüísí bo rán ban I A Pravda Zsukov cikkét közli a; két héttel ezelőtt kirobbant francia! államkincstári sikkasztásról. Ez a hatalmas botrány •— írja Zsukov — j már második hete tartja izgalomban Franciaországot. A felfedett francia sikkasztás szálai elérnek a köztársa­ság vezető köreihez. A demokratikus sajtó nap mint nap újabb és újabb tényeket közöl, bizonyítva, hogy egész sor francia miniszter a gengszterek támogatója lett. így pél­dáiul nyilvánosságra hozták a nagy állami hússzéllitási botrány adatait, amely több, mint tíz éven keresztül folyt és amelybe közvetlenül bele van keverye Daladier és Ramadier volt minisztereinök. Queuille roosta­pi miniszterelnök és Jules Moch. Zsukov rámutat, hogv ezek a „ha­talmasságok" minden erővel arra tö­rekszenek, hoT elködcs'tsék a bot­rányt é* holtpontra juttassák s ľ ügyet AMERIKAI UP A SZOVJET AUTÓPIACRÓL Az United States News and Wnrlé Report című amerikai folyóirat leg­újabb számában beszámol a Szovjet ún !ó gépkocsipiacáról és — mint i Tflep?es? newyorki tudósítója jelen tj — kényteleiv bevallani, hogy i szovjet gépkocsik ára alig nésrysze r ese az átlagos szovjet dolgozók ha jövedelmének (FZ) (Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht, az imperializmus és militarizmus e két nagy leleplezője, vé­tója és ostorozó j a, most harminc éve haltak mártírhalált Berlinben. Nevük ma alig forog közszájon, de harminc év előtt egy világ gyászolta zuhanásu­kat és fogadta meg esküvéssel szavu­kat: „A világháború által meggyalá­zott világnak újra emberi ábrázatot ad­ni." Es akiket a német szoldateszka szegénylegényei pálinkabüzösen és szi­varozva, lopva és titokban ütöttek agyon, azok lidércét csak egy Hitler irthatta, hogy Liebknecht helyét elfog­lalja Horst Wessel, a selyemfiú és Rosa Luxemburg örökét az osviečimi és da­chaui amazonbestiák, véglegesen iga­zolva Liebknecht alternatíváját: „Szo­cializmus vagy barbárságba sülyedés". Mindketten a háború ellen mozgositot­ták agyuk és szívük minden sejtjét, tu­dásuk és szeretetük minden megnyil­vánulását. Liebknecht volt az egyetlen német képviselő aki nem szavazta meg a hadihitelt: a háborút. Világot szégye­nlő tett volt ez: Barbusse, a francia, Tüzében már 1915-ben állít e tűrhetet­lenségének halhatatlan emléket. Luxem­burg ugyanakkor a vádlottak padját használja fel forradalmi fórumnak. Bör­tönből mindkettőjüket csak a forrada­lom szabadította ki. Haláluk után meg­jelent börtönleveleik az emberi teljes­ség humanizmusának megrendítő amié­kei: a részvét lüktetése náluk a meg­kínzott emberiség ki-kihagyó vérkerin­gését táplálja A háborúban megkínzott kreatúra volt közös szívügyük, ami azonban nem akadályozta meg a ma­gyar Orgová ny-kurzus oly sajnálatosan eltévelyedett, női apostolát: Tormay Ce~ Hit. hogy ne fenevadként aposztrofálja t a két hősi aaáxUr t Cáfoljon, melegít* sen és emeljen fel ez a k!s írás — Ro­sa Luxemburg egyik börtönlevele — erősítse emberségünket háborúellenes tudatunkat a tényleges háborús fene­vadak eüen. e Kegyetlen élményben volt Itt részem: az udvarra, ahol sétálni szoktam, gyak­ran jönnek zsákokkal vagy kimustrált katonaköpenyekkel é*» sokszor vérioitos Ingekkel telerakott trénszekerek ... a holmikat Itt lerakják, szétosztják & cel­lákba, megfoltozzák, újra felrakják és visszaviszik a kaszárnyákba. A múlt­kor is jött egy ilyen szekér, de lovak helyett bivalyok voltak eléje fogva. Most láttam életemben először ilyen ál­latokat. Komániából származnak: hadi­zsákmány: A katonák mesélik, hogy milyen nehéz volt ezeket a vadul kó­j borló állatokat elfogni és még nehezebb: ! kocsi elé fogni. Rettenetesen verték őket, mig ők is megtudták, hogy mit jelent a vae victfs: jaj a legyőzöttek­nek! Állítólag egyedül Rreslauban vagy száz ilyen bivaly van é* szegények, kik eddig a gazdag romániai legelőkhöz voltak szokva, most nyomorúságos fal­nivalőt kapnak. Kíméletlenül kihasznál­ják őket és így nem csoda, ha hamar elpusztulnak. Néhány nappal azelőtt jott tehát egy ilyen rongyos zsákokkal roskadásig megrakott szekér, melyet a bivalyok nem tudtak a kapukttszöbön behúzni. A kísérő katona, egy brutális , aläk, erre ostornyéllel úgy kezdte »erni az állatokat hogy az egyik fog­árnő felháborodva közbelépett: nem tájnál ja-e szegény állatokat?! — „Hát minket embereket sajnál valaki?" ve­tette neki oda kegyetlen vigyorral és as ostornyél még kegyetlenebbül patto­gott. Az állatok végre felhúzták a sze­keret de az egyik bivaly vérzett... A bivalybőr közmondásosán vastag és szí­vós, és ez a bőr most felrepedt. A lera­kodásnál az állatok egészen kimerülve, lihegve álldogáltak és az egyik, a vérze bivaly, fekete pofájában fekete bár­sonyszemével olyan kifejezéssel me­redt maga elé, mint egy síró gyerek Megrendítően egy volt a gyerekarccal gyerek fojtotta el Itt a könnyét akii keményen megbüntettek és aki nere tudja miért fn hogyan, nem tudja, mi ként fusson el a fájdalom és nyers erő szak elől.. álltam előtte, és az állat rám bámult, könnyeim peregtek és az ft könnyei voltak ... Nem lehet az édes testvérért jobban fájdalomban vonagla­ni, mint ahogy én ájult tehetetlenségem­ben ezt a hangtalan kínt megsirattam: Milyen elérhetetlenül messze vannak és örökre elveszve a szabad, ízes, zöld, ro­mániai legelők! Milyen másként süt ott a nap, fúj a szél, milyen más a mada­rak eslcsergése, vagy a pásztorok dal­lamos kurjongatása. És itt ez az ide­gen kísérteties város, a sötét ól, az un­dorító, penészes szalmával kevert do­hos széna, az idegen, rettenetes embe­rek és — az ütések, a vér, mely a friss sebből indul... ó én szegény biva­lyom, én szegény szeretett testvérem, mindketten eltompultan és tehetetlenii állunk Itt ée egyek vagyunk ájult fáj­dalomban ét elérhetetlen vágjbaa. Be fgrádi egyetemisfák drámai felhívása a világ ifjúságához Szófia. —- A belgrádi egyetem hall­gatói drámai levélben fordultak a világ ifjúságához. Elmondják, hogy a belgrádi egye­tem diákjai egyetértenek a jugoszláv Kommunista Párt Központi Bizott­ságának árulását leleplező történel­mi határozattal. Éppen ezért a bel­grádi egyetem leghaladóbb diákjait, i legjobb kommunistákat bántal­mazzák, kizárják a pártból és a:? egyetemről, letartóztatják őket. A letartóztatottak nehéz körülmények között vannak Rosszul bánnak ve­lük: éheztetéssel kínozzák őket. Ed­dig több, mint 250 diákot tartóztat­tak le. A belgrádi egyetem kommunista diákjai elvtársaikhoz fordulnak, se­g'tcék őket harcukban, hogy vissza­téríthessék a jugoszláv kommunistá­kat a kommunista pártok testvéri családjába, AZ ARANYPART KAKAÓtíOKRÁEÓÜ 50 MIL. KIÍRTOTTAK ŕ Az Aranyparton van a világ egyik a legnagyebb kakpótermelő vidéke. A S k?kr.óültetvényeken járványos be­I tegség tört ki, amely tavaly 15 mtl­I Hó bokrot pusztított k ;. Az angol ha­I tóságok kíméletlen gyarmati rend" I S'-ere tönkreteszi a kisfermelő p I razstot.

Next

/
Thumbnails
Contents