Új Szó 1949. (Hetilap, 2. évfolyam 1-17. szám)

1949-01-08 / 2. szám

6. UJ SZÖ 1949 Január 8. A fegyelem Makarenko: A gyermek nevelése a családban c. könyvecskéjéből (Folytatás.) A mi köztudatunkban a fegyelem fogalma nagyon változó. Legtöbbnyire fegyelem alatt a nevelés által szerzett, áEandósított emberi szokásokat, vagy a szófogadást értjük. A nevelök részére azon,

ban pontosabban kell tisztáznunk a fegyelem, kérdését A szófogadó embert szoktuk fegyelmezettnek tekinteni De ez bizony a mai új világot építő társadalmunkban nem elég. Nem elegendő, ha valaki a kapott parancsot teljesíti. Az épülő új társadalmunk megkívánja, annak minden tagjától, hogy a parancsteljesitésen kívül tudja, miért kell a parancsot teljesíteni. A kapott parancsot aztán igyekeznünk kell a legjobban elvégezni. Nagyon foaito3 az ilyen fegyelmezett egyének kialakulására a politikai nevelés. A fegyelmet nem érhetjük el valamely „fegyelmi" rendszabályokkal, hanem az élet, e gyermekre ható környezet helyes megrendezésével. A fegyelem nem rendszer, hanem a helyes nevelés eredménye. A legfiatalabb gyermekkortól szoktassuk a gyermeket a tisztaságra. Hogyan? A gyermek részére szabályzatot dolgoz ki a szülő: a mosakodás, a kád, tus használatára, a takarításra, az ágy, az 'asztal, a szoba tisztántartására. A meghatározott szabályzatot pontosain betairtijuk. Szükség esetén a szabályzatok betartását ellenőrizzük, a gyermeknek segítünk. Idővel a gyermek a tisztaságot megszokja, arra pontosan ügyel. Célunkat ezzel el is értük. Az említett szabályzatokra már nincs szükség. Ürj feladatokat tűzünk ki, amelynek már nem csaik a tisztaság fenntartása a célja. Gondoskodjunk arról, hogy cél- és észszerű szobály^kat dolgozzunk ki. De ne terheljük agyon a gyermekeket mindenféle magyarázatokkal, törődjünk azzal, hogy a gyermek egyedül értse meg . a parancs teljesítésének szükségességét. Fontos a fegyelem megalapozásában a rendszeresség. Ha ma megíkívánjuk kislányunktól, hogy vesse be á>z ágyát, tisztítsa fogait, ki kell tartani az utasítás mellett, következetesen. A gyermek felkeCés és lefekvés ideje legyein pontosan meghatározva Mindennek legyen meg a helye. A játék befejezése után mindent rakjon el a játszó. Minden gyermeknek tudnia kell, hol a helye az étkezésnél. Gondoskodjunk arról, hogy rendesen, tisztán egyen és semmit se hagyjon a tányéron. Ne kérjen, amit nem tud már megenni. Nagy figyelmet szenteljünk a mozgásnak. A gyermek természetesen mozgékonyabb a felnőttnél. Ez azonban nem jelenti, hogy állandóan szaladgálnia vagy kiabálnia kell. Sohasem engedhetjük meg a gyermeknek, hogy a szobában ugráljon. Arra való az udvar. Szoktassuk a gyermeket nyugodt viselkedésre. Túlzott élénkség, kiabálás, sírás vagy ugrándozás inkább a rossz idegek jele. Végtelenül fontos a szülő és a gyermek közti helyes viszony. Légy kedves, tréfálj is, de ha szükség van rá rövid parancsban a megfelelő hangon, tudasd a gyermekkel, hogy a helyes parancs teljesítése feltétlenül Ne parancsoljunk rosszakaratúan, felindultan, kiabálva. Ne kérjünk olyasmit, ami a gyermek j erejét túlhaladlja. A parancs legyen: mindig észszerű, sohasem ellenkezzék: a józan ésszel. i Fontos, hogy a kiadott parancsok i teljesítését eÄenörizzük. Ha valamely j parancsot nem teljesíti, vizsgáljuk ki j pontosan annak az okát A büntetést csak a végső esetben i használjuk. A büntetést nagyon óvató- • san mérjük. Figyelmeztetjük a szülő- | ket, hogy a büntetés egyedül nagyon i káros, A családi életben sokkal fonto- • sabb és hasznosabb a jó szokásokat ki- : nevelni, mint a rosszaikat kijavítani, : Még felhívjuk a szülők és nevelők i figyelmét a következőkre: Sohase ígér- • jünk a gyermeknek jutalmat. Legjobb : a dicséret vagy az elismerés. Amire a : gyermeknek szüksége van, ázt feltét-• lenül adljiuk meg neki, tekintet nélkül ] az érdemeire. Ami árt, vagy amire: nincs szüksége, azt jutalom formájá-: ban se kapja meg a gyemnek. : A következő alkalommal a szülői te-; kintély kialakulásával fogunk e rovat- j bari foglalkozni. ; I N E V E T Ö PERCEK I — Kémes! I alatt! Valaki ran az ágyam Legyünk eggvefe mi asszonyok a demokratikus sze lem kialakulásában Karácsonyi számunkban arra kértük szlovenszkói magyar nőtestvéreinket, írják meg nekünk, mit szeretnének az Üj Szó „Asszonyvilágá"-ban olvasni és mit várnak .tőle. Örömmel állapítjuk meg, hogy a szlovenszkói magyar nők is szorgalmasan olvassák az „Üj Szó"-t és figyelemmel kísérik annak „ Asszony világá"-t is. Számos levelet kaptunk olvasóinktól, amelyek közül F. K.-né komáromi olvasónk levelét teljes egészében leközöljük, mert úgy találjak, hogy helyesen fogta fel és fejezte ki azokat a feladatokat, amelyek megvalósításáért minden demokratikusan gondolkozó, haladószellemű asszonynak és leánynak dolgoznia kell. Az „Asszonyvilág" szerkesztőköre minden igyekezetével azon lesz, hogy ebben a munkában tőle telhetőleg útmutató és tanácsadó legyen. Kérjük, keressetek fel továbbra is kérdéseitekkel, de Szívesen vesszük tanácsaitokat is. „Megihletődött örömmel vettük keAz igazi égszínkék Mese. Irta: Balázs Béla. — Biztosan el akarod lopni festékeimet, —i mondotta. Ha holnap nem hozod el,, feladlak! Szegény Ferkó megint egész délután kereste a berlini-kéket, de nem tudta megtalálni. Tehát elővette Cincut. — Hová tetted a festéket? — kiáltott a macskára. — Szerezz ám nekem egy berlini-kéket, hallod-e! És elkeseredésében jól elverte a macskát. A macska pedig sírt. — Miau, miau! — és az egészen érthető volt. Ezt mondta: — Én ledobtam a berlini-kéket az asztalról, de csak véletlenül. Hanem ki szedte fel a padlóról? Biztosan valami egér. Miau, m

:au! Másnap reggel Ferkó elvitte az iskolába a festékkészletet. Cser Kari már a kapuban várt rá. Itt a festékkészleted — szólt Ferkó. — De a képről hiányzik még az cg. Ezért a berlini-kéket még otthontartottam. De holnap megkapod a képet, is, a festéket is, egészen biztosan. Amire^ a. Cser Kari egészen megdühösödött és ütni-vei-ni kezdte Ferkót. Tehette, mert nagyobb és erősrbb volt nála. — Elloptad a berlini-kékemet és a rajzlapomat! — ordította torkaszakadtából, hogy az ott álló pedellus is jól háHbtta. — Pedig egészen új berlini-kék volt. Ha holnapra nem hozod el, akkor meglásd, hogy felnd'ak! Ez- n a délután, megint tűvé tette Ferkó az egész házat. De hiába. És Cincu megint verést kapott. De csak sírt folyton: Miau, miau, az egér volt, az egér! Ferkó úgy félt a másnaptól, hogy aludni sem tudott éjjel. Nyitott szemmel feküdt és forgolódott az ágyban és mindig azt gondolta: — Hátha holnap reggelre talán majd az asztalon fekszik a berlini-kék. — A hold világosan sütött be az ablakon és a szoba kísérteties látványt mutatott. Édesanyja nyöszörgött álmában. Elekor Ferkó hirtelen valami kéket pillantott meg a padlón. -— A festék! — gondolta ujjongva és felült, hogy kiszálljon az ágyból. Ekkor a kék folt megmozdult. Kétszer körbefutott és eltűnt a szekrény alatt. Egér volt. Egy kék egér! No, most már tudta Ferkó, hová lett a berlini-kék. Ez egér felfalta és bele is kékült egészen. És most már azt is tudta Ferkó, hogy a festék véglegesen és visszahozhatatlanul elveszett. Mert az egér gyomrából hogy hozza vissza? — Mit mondjon holnap az iskolában? — Ezt nem tudta és keservesen sírni kezdett. Másnap reggel szomorún ment az iskolába. Lassan-lassan ballagott, mert félt. Mire a kapuhoz ért, nyolc óra már el is múlt és a tanítás megkezdődött. A pedellus a kapu előtt állt. — No, Ferkó — kérdezte, — elhoztad-e a berlini-kéket? Ahogy Ferkó ezt meghallotta, úgy megijedt, hogy nem mert a festék nélkül az iskolába lépni. Megfordult és futni kezdett zünkbe az első magyar újságot. S azért, hogy ránk, dolgozó asszonyokra is gondolt a szerkesztőség egy rovattal, külön hálásak vagyunk. Megpróbálok válaszolni a kérdésre, hogy mit várunk az „Üj Szó'Hól. Valamit, ami speciálisan asszonyi Hogyan adhatunk mi dolgozó asszonyok több melegséget, jóságot, szépséget, a családunknak, munkatársainknak ' és ezen keresztül az ujjáfoomálódó világnak. Szeretném, ha az „Asszonyvilág" rovatát érdeklődve olvasná a családanya, aikä naponta 8 órát gyárban dolgozik, a falusi asszony, aiki mezei murikét végez, a tisztviselőnő és kiszclgálóleáiny egyaránt, hogy eggyeikle. gyünk .mi asszonyok azon demokratikus szellem kialakításában,

; melyben a szfiovenszkói magyarság mindig az élén járt. Hiszem, hogy ez a szabad ember! demokratikus szellem ezentúl még teljesebben kibontakozhat. : SZEDITÖ IRAM : — De doktor úr! Tegnap még leg észen más diagnózist állapított Imeg! x : — Ebből is láthatja, kedves \ uram, milyen rohamléptekkel haliad a tudomány! : A nagybőgősnek fia született. Erre a : kontrás jön látogatóba. Megnézi a gye: rekeit, majd megjegyzi: i — Igen csepp .. : — Te bilbas, — mélitatlamkoditk a : nagybőgős,. — hát mekkora tegyen két • háti házaisiság után ... ?. OKTALAN LÁRMA : —"Mi ez a nagy lárma a szom•széd szobában? : — A cégvezető úr beszél Ziliná• val, főnök úr kérem. j — Jó, jó, de miért nem haszinálit ehhez a telefont? REMÉNYTELEN HELYZET Két jóbarátnő beszélget az autóbuszon: — Igazán nem értelek, mi kifogásod lehet Kovács ellen! — Megmondom őszintén. Ez egy ijesztően buta fráter, aki csak a pénzedért akar elvenni. — Nagyon tévedsz! Egész biztosan tudom, hogy akkor is elvenne, ha egy fillérem se volna.,. — Ha ez így van, akkor még nagyobb hülye, mint amilyennek néztem! SULTGESZTENYE Az író elgondolkozva ment az utcán, amikor megcsapta a sültgesztenye illata. Habár — mint minden író — ő is nagyon szegény volt, ezúttal mégis rászánta magát és vett a gesztenyéből. Négy darabot — négy koronáért. Mert most ez a maróni ára. A tenyerét melengette a gesztenye, amikor váratlanul találkozott egy ismerősével. Az meglátta a kezében a maróni kat és megszólította : — Vettél? Vettél? — Vettem, — felelte az író. — Négyet. Látod, ez az író marónija, — Miért nem vettél húszat?.-— kérdezte a másik. Az író ránézett és csendesen ezt felelte: — Látod, ez a maró irónia! Ment-mendegélt az utcán, könyveivel a hóna alatt, maga sem tudta. hová. Lassan bandukolt és mindegyre csak a földre nézett. Mert egyre azt remélte: — Talán mégiscsak felbukkan valahol egy berlinikék. Egy egészen új és sokkal nagyobb berlini-kék. Vagy talán kettő is fekszik valahol egymás mellett. — így bal'agott, az egész utcát végig kutatva. De festéket nem talált. Talált azonban szép színes cserépdarabokat és csillogó köveket. Ezeket zssbrevágta. Mert hátha drága kincsek ezek, ki tudja? Akkor aztán el lehet majd adni és a pénzen száz berlini-kéket is vásárolni. így ballagott Kalmár Ferkó egyre messzebb és a végén kijutott a város'-ól egy rétre. Egy darabig még továb sétált a dűlőúton. Ekker megpillantott egy kék búzavirágot és letépte. — Ha még sok^búzavirágot talá^k — gondolta, — úgy hazaviszem, a kék levelüket kifacsarom és pohárban összegyűjtöm, aztán megszárítom az ablakban. A naptól meg fog keményedni és gyönyörű festék lesz belőle, százszor szebb, mint az a vacak berlini-kék. Ezt sütötte hát ki Ferkó. De búzavirágot többet nem talált, egy szál pedig kevés volt ahhoz, hogy kifacsarja. Egyszerre csak meghallotta a déli harangszót. Szíve nagyon nehéz lett. Mert most már haza kellet mennie. Festéket nem talált, de az iskolát ellógta. — Istenem! — sóhajtott. — Mi lesz ebből? Hát ahogy megfordul, az iskola pedellusa állt előtte. Ferkó el akart futni. De a pedellus nagyon barátságosan mosolygott és így szólt: — Ejnye, Ferkó, hát miért nem szeded le ezeket a virágokat, hogy festéket készíts belőlük? Nézz csak körül, a rét telistele van velük. Ferkó körülnézett. Hát csakugyan, az egész rét telistele volt óriási gyönyörű kéknél-kékebb virágokkal. Ilyen szépen még életében nem látott. Megkérdezte hát: — Kérem szépen, lehet-e ezekből a virágokból festéket facsarni? — Hát persze! Csak szedd le már. Ferkó gyorsan nagy csokrot szedett magának. — És miért nem voltak előbb itt ezek a virágok? — kérdezte. Mert ezek olyan virágok, hogy csak pont délben virítanak és csak egyetlen percig. Siess hát azzal a csokorral. Alig mondta ezt ki a pedelus, hát a kék virágok az egész rétről hirtelen eltűntek. De Ferkó karja már tele volt velük. Mi a neve ennek a virágnak, — kérdezte a pedellustól. Ennek a neve: az igazi égszínkék — felelte ez. — De most csak siess haza," hogy anyád ne vegye észre, hogy lógtál. Nóvák tanító úrnál ftiajd el

:ntézesm a dolgot Tehát ez az igazi égszínkék. "Amikor Ferkó hazatért, édesanyja éppen ebédhez terített, Ferkó gyorsan a padláshoz vezető falépcső alá rejtette a virágot s aztán bement anyjához. A mama persze azt hitte, hogy Ferkó az iskolából jön, és minden rendben van. Ebéd után a mama megint a teknő mellé állt és tovább dörgölte az ingeket a fehér, lágy szappanhabban. Ekkor a Ferkó a konyhaszekrényhez lopózott észrevétlenül, kicsent onnan egy poharat és kiszökött vele. Előszedte az igazi égszínkéket a lépcső alól és a virággal és a pohárral felsurrant a padlásra. A padlás nagyon szép hely volt. A többi fiúknak nem volt padlásuk. Cs^k Síró Misiéknek volt egy egészen kicsike és oda Misi egyszermásszor felmehetett a szobalánnyal. De Ferkó minden nap felmehetett, am kor csak akart. Nagy gerendák vo tak ot'an keresztül-kasul nehéz és veszedelmes dolog volt mászkálni. A háziúr nagy ládái is ott feküdtek egymásra dobálva. Ezekből várakat lehetett építeni, titkos földalatti folyosókkal. Anva fehérneműt hosszúhosszú köteleken száradtak a levegőben, és úgy lengtek a léghuzatban, mint száz logobó fehér zászló. Az egész olyan volt, mint valami nagy ferobogózott vitorláshajó. A tető ferde volt és ha az eső esett, hal/iani lehetett a cseppek dobolását rajta. A tető nyílásain át néha galambok röppentek be, a sötét sorokban pedig szépséges, óriási pókhálókon hatalmas keresztespókok ringatóztak. Igazán gyönyörű padlás volt! Idehozta hát Ferkó az igazi égszínkéket, letelepedett egy gerendára, a poharat a térde közé fogta és a kék ke'yhek levét a pohárba facsarta. Ahogy édesanyja a fehérneműt kicsavarja, úgy csinálta, gondosan, hogy nvnden csép kijöjjön. Ekkor egy csöpp a nadrágjára esett és kék foltot csinált rajta. De a folt nem volt nagy, és alig észrevehető a többi között. S Ahogy a pohár teli lett, Ferkó mingyárt ki akarta próbálni a festéket, ezért hát elhozta a képet és egy ecsetet. A kék folyadékkal megfestette az eget a ház, a kerítés és a fák fölött. Százszor szebb lett, m'nt a berlini-kék. Egészen olyan kék volt, mint az igazi ég. (Folytatjuk.) Uj Szó. a szlovákiai magyar dolgozók hetilapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava, Jesenského 8, II. em. Telefón 62-77. Fő- és felelősszerkesztő: Lörincz Gyula; feladő éa Irányító jKistahivatal; Bratislava iL Nyomja én kiadja a Pravda könyv éa iapkiadóvállalat. Kéziratoka t nem adunk vissza. Előfizetés 1 évr* 150.—, íeiévr« 75,—, negyedévi® 40,— Köa. V Szeret... nem szeret.. ( Dikobraz)