Új Szó 1949. (Hetilap, 2. évfolyam 1-17. szám)

1949-04-16 / 16. szám, Húsvét

MÓRICZ ZSIGMOND: Hímes tojások i. A Tisza partján hosszú töltés nyú­lik Parittyás és Galambos között. A töltés alatt a szekérúton olyan sár van, hogy négy ló is alig bírja áthúz­ni az üres szekeret egyik faluból a má­sikba, de fent fúj a szél és szépen meg­szárította az agyagos földet. Három kis lány vígan tipeg előre a töltés tetején. Piros fejrevaló kendőjük­virít, mint a pipacs, fehér babos kék szoknyácskáik libegnek-lobognak a friss szélben, műit a harangvirág a szárán. Egy úriember ül azon a szekéren, amelyik a sárban evickél. Ügy is jól esik a lovaknak, ha egyet fújnak, hát megállítja a szekeret és megszólítja & kis lányokat: — Hová, hová, lányok? — Jövünk Galambosról, megyünk Parittyásra. — Ugyan mi jóért? Tojásért. — Miféle tojásért? A kis lányok összenéznek és elne­vetik magukat. Ügy kacagnak, mint M rom gilice madár. Hogyne kacagnának, hát nem fur­csákat kérdez ez az úr? Még azt sem tudja, miféle tojásért. Zsuzsika, a legcsintalanabb, megfe­Sel neki. — Megyünk tojásszedni. Hát nem tudja maga, hogy ma Nagypéntek van? Az idegen űr mosolyogva rázza a fe­jét. — Tudom, hogy Nagypéntek van, de (sem tudom, mire nektek a tojás! A kis lányok újra kacagnak, han­gosan, Jókedvűen, csúfondárosan. Zsuzsika megint nyelveskedik. — Hát nem tudja maga, hogy s Nagypénteken sokat sírtak. Sok hímes tojást megírtak? — Tudom én. — Nohát nálunk úgy szokás, hosy Nagypénteken összeszedődünk mink kisiskolás lányok és elmegyünk csapatostól a fiús házakhoz fehér tojást .íeftér tojásból hímes tojást csinál a nagyanyám, ha maid jönnek Húsvét másodnapján a fiúk locsolódni, abból adunk nekik. Ejha, hát ha én elmennék, tán még nekem is adnátok? A lánykák még hangosabban kacag­tak ezen s integettek piroskendős fe­jecskéikkel, hogy adnának. — No még csak azt mondjátok meg, hopv csak a galambosi lányok járnak Parittyásra tojásért? Onnan ti hozzá­tok nem mennek tojást szedni? Óh be kicsit tud maca! — helyte­lenkedett Zsuzsika. — Hiszen mindenki tudia, hofy Galamboson milyen sok a lánv. Parittyáson meg sok a fiú. Ezért azt* n Nagypénteken lánvok mennek ParittvsSsra^ de Húsvétba kell me<méz­ni a töltést csak úgy sorjázik a sok fiú Parittyásról mifelénk. Az idegen úr megcsóválta a feiét, mosolygott és egy-egy fehér pénzt adott a kis lányoknak, azzal elVös^önt tőh"k, elhajtott, azaz. hogy tovább evic­kélt szekere a sárban. A lánykák pedis: sietve tipegtek elő­re. piros kend^eskéik m^s'e virítot­tak a zöld vetések és zöld füzfaerdök között. n. Szabados Zsuzsika volt a vezető. Ez a bogárszemü csöppség olyan volt, snint a csík. Eleven, mozgékony, sze­mes, üsrves. csinos, aranvos. Azt mondom nektek lényok, hosry sehonnan sem kérünk tojást, csak aho­vá maruktól b'inak be. — Marosa, Tót Marcsa, egy irtgvsze­anü. szeplős kis lány, akit az anyja varrt a ZsnzMka nyakába, nyávogó hangon szó' aft meg: De hát ha sehová se híjnak be? Azt csak bízzátok rám. Hamar odaértek a falu alá. A ko­pp^z fák közül messrecpillogott a pa­rittvási torony, bádorteteje. Aho«ry beértek a falu na<"V utcáidra, ís'""*lk» hirtelen rázendített a tojás­Bzedő nótára: Tvúkom, tyúkom, kendermagos Hánv a tojás. kár^H ki most, Tizenkettő, három hijián. Jaj, be kevés a ház híjján. rvvkurikú. tollas kakas, Minek olyan üres a kas? Ha hónapra több nem akad, Kitekerem a nyaltadat. Ügy visított a Zsuzsika hangja, mint a szél. A kerítéseken belül mindenfelé kisza­ladtak a gyerekek s kiabáltak: Jönnek a galambosi lányok tojás­szedni ! Innen is, onnan is kiszólt a gazd­asszony: _ Hej, lányok, kislányok. Tán nem akartok bejönni? Ha híjnak! — vágott rá Zsuzsika. — Hiszen híjlak! Arra bementek. „Ki lyrtnva vagvtok te? NI hisz ez a Szabados Gábor lyánya, & Zsuzsi. Hé» | megnötél te pulya. Hát te danoltál ? ! Be jó torkod van. Te kis jérce, nesze j három tojás. Három fiam van nekem, az mind meg fog öntözni.. .Hát ez ki­csoda ? Borcsa szemérmesen felet: — Kávás Borcsa. — Csak nem a Kávás Péter lyánya? — De. — C. C. Be a nyakunkra nőtök, csöp­ségek. Nesze neked is egy pár tojás... Hát ez a kis jószág kinek a cselédje? Tót Marcsa irigyen sanda szemmel nézett már. Dünnyögve mondta: — Tót Pál uram lyánya vagyok. — Ügy? A Tót Pál uramé? No, té­ged nem híjtalak, de azért nesze itt egy tojás. Kiválasztotta szakajtóból a legkiseb­bet, odaadta neki. Persze, Marcsa sze­gény nem tudhatta, hogy az ő apja rosszban van Korczosékkal, ahol most vannak. Három pirosképü fiú csintalanul les­kelődött a lyányokra. A legnagyobbik­nak már csipkésszélü kiskendő volt a — Hát te pulykatojást akarsz, ugye? — Nem. — Nem bizony! Hiszen m képed ép olyan, mint a pulykatojás. A kölykök nevettek a gonosz tréfán. Marcsa sápadt, vörösödött rémületében. — Nem is kell neked tyúktojás, — mondta az akasztófára való. Azzal megfogta a kosarat és elkezd­te rázni. A többi vásott fattyak nevet­tek és ő addig zötykölte, mig össze nem tört minden, minden tojás a ko­sárban. Szegény Marcsa ordított, ahogy csak bírt. ! Bezzeg ez jobban hallatszott, mint az előbb a nótája, j Egyre-másra gyűltek is kifelé az em­berek a házakból. Valamelyik botot ka­pott. azzal kergette szét a fiúkat, i Ezek messzire elfutottak, de onnan is visszakiabáltak az árva kis lánynak: | — Na lám, milyen jó dolga van a ' szeplösnek. Mingyán hímes tojást visz haza. ' Másik azt mondta: Iajbija zsebében, ez tavaly került ki az » iskolából. Nagyon megakadt a szeme Zsuzsikán. Oda is szólt neki: — Hé, be megöntelek Húsvétba, Zsuzsika kackiásan szólt vissza: — Elfelejtette akkorra, mék vagyok én. i A fiúnak szinte felakadt a szeme. ' úgy meglepte a kislány kacér vágása s úgy megnézte Zsuzsát, hogy soha életé­be nem fogja elfelejteni. t A kis lányok elköszöntek, siettek az az utcára. Ott Zsuzsika rázendített a tojás-nó­ta többi jére. A Zsuzsika hangja csak úgy hasí­tott. Az apró fiúk mind az anyjuk szok­nyáját cibálták, hogy ezeket híjják be, ezt a lyányt szeretnék ők megöntözni. No, hí.iták is. Mire a temlomig értek, annyi volt a tojás, hogy Zsuzsika nem tudta már hova tenni. — Jő lesz már hazamenni! — mond­ta. Borcsának is elég volt s a jő kis lány szívesen ráálitott, hogy hazafor­duljanak. De Marcsa duzmadt volt, hogy őneki biz ez nem elég. Igaz is, hogy az é kosarában még akárhány elfért volna, de az is igaz, hogy a kis kapzsi jó nasy kosarat hozott. Elvált hát a másik két lánytól, hogy ő még tovább megy az alvég felé. Marcsa alig ment túl a templomon, nagyot gondolt s rákezdett a „Tyúkom- ! tyúkom" nótára. Csakhogy fura, suta j hangon. Nem tudott dalolni szegény feje. nem jól állott neki. Még a kutyák Ss kiállottak a kapuba s egyik ugatott, másik vonított A fiúk meg hamarosan csapatba ve­rődtek s kacagva bámulták a kis lányt Ez igen megijedt szégyenlette is magi nagyon. — Hé te is galamto«*1 lyány vagy? — kérdezte egy nagy kamasz. | = Ühüm. — Ne félj szeplő, úgy se locsol meg téged senki. Marcsa keservesen sírva ment visz­sza az alvégről az egész falu szeme­láttára a szomorú tojásos kosárral. Feltetszett hímes Húsvét hajnala. A parittyási fiúk kiugráltak az ágy­ból s egybe hozzáfogtak öltözni. Most nem lustálkodtak szurtosan, murcosan a kuckóban. Zaklatták erő­sen édes szüléjöket hogy öltöztesse már őket. Adja elé a vasárnapló ruhát a csipkés kis kendőt a darutollat a kalap mellé. De az öreganyjuk előbb rájuk zör­gött: — Nem addig, míg fényes nem lesz a sok apró sáros csizma, olyan mint a tükör, mint a Salamon orcája. A zsivaj gásban úgy sem lehet aludni, hát a gazda is mind felneszelt s apai szeretettel nézte el csemetéit hogy ké­szülődnek. A türelmetlen és ügyetlen kis kezek­ből kivették apámuramék a sárbafult csizmákat s egy-kettőre tisztába tették őket. Mire igazán kiviritott a hajnal, vi­rágos kis kertjében a nap rózsája, ak­kora rendben haladt egyik raj pulya a másik után Parittyásról Galambosra. Legelöl vezetett Korczos Pesta a két testvérével. Szél fújta fújdogálta pánt­likás kalapját és pirosra csípte az or­cáját. Folyvást azon törte a fejét hogy látja majd Zsuzsika. Vájjon ráismer-é? Mert ö ráesmerne száz lány közt is, ezer közt is. Korczos Pesta többször is volt már Galamboson, erre kell átmenni az új­laki vásárra, d® bizony idáig még nem törődött vele, merre laknak Szabados Zsuzsikáék. Ezért nagy gondban volt most. Eltökélte, hogy addig másfelé nem megy, míg őt meg nem locsolja, de megkérdezni restelte, hol laknak. Hej törte-marta Pesta koma s fejét hogy találjon rá Zsuzsára. Egyszerre csak meglepetve oés M, A falu közepén egy szép uj ház hom­lokára fel van Írva: „Isten segítségével. Építette Szaba­dos Gábor". — Tyhő, ez lesz az a ház! Ez a Zsu­zsika apja. — No, ide bemegyünk, — szólt oda öccseinek és már be is lépett a rá­csos kis kapun. Beállított a pitvarba, onnan a szo­bába. Megállottak egymás mellett az aj­tóban szépen, azzal Pesta rákezdte jó hangosan: Ma nyílt meg az égnek ragyogó kebele, Ma szállt le a földre az égnek szelleme, Megtörte a halált a földnek porában, Dicsőséget szerzett az ég tárházában... Mondta ő a jó hosszú verset szor­galmasan végijr, de azért közben fur­tonfurt szerteszét nézelődött hátha meglátna, akit keres. Nem látta sehol Zsuzsikát. Volt ott nagyobb lány is, kisebb is, csak ő nem volt sehol. Már az öccse is elmondta a maga versét: Locsolódni jöttem, rózsavizet hoztam, Vigyázatok lányok, megöntelek mostan... Még a legkisebbik is elsődrőlta, hogy: Én kis Múzsa Gyenge rúzsa Nem jártam még Eskolába, Mégis tudom azt az egyet Hogy a Jézus ma született. Szivemből kívánom, A garast elvárom. Pesta csak akkor neszelt fel, mikor hatalmas kacagással fogadták a kis­öccse versét a háziak, ö is akkor vet­te észre, hogy a kis bölcs a karácsonyi rigmust mondta el kétségbeesésben. Restelkedett szörnyen, rá is mordult, de a házigazda vállára veregetett a pi­ronkodó kicsi fiúnak: — Jóvan öcsköcs, legalább tudom, miért van két ünnepünk. Tegnap meg­halt a Jézus, ma újra megszületett. Ezért a versért két hímest kapsz... No, hol az a lány a hímessel? Ekkor nagy dolog történt. Az oldalszoba ajtaja kinyílt és meg­jelent a küszöbön Zsuzsika, torkasza­kadtából visítva. — Mi baj, mi baj! — ijedt meg min­denki. — Valaki összetörte a hímeseket! — rebegte Zsuzsa, szinte fuldokolva a zo­kogástól. — Ki volt az, aki tette azt! — kiabált haragosan apja. anyja. Ki volt az? Ki tette azt? Hát ki más, mint Marcsa, Tót Marcsa. Tegnap este itt volt a kis rossz s elpanaszkodta, mi történt vele Parity­tyáson. Aztán eldicsekedte, hogy azért a ö anyja mégis egy egész kosár tojást hímez neki. Megbámulta, megdicsérte, megirigyelte a Zsuzsika tojásait s ő volt, ki más lett volna, hogy mikor el­tették, magába beszökött a kamrába s mindet összetörte. . / Pesta csak nézte, nézte, hogy sir Zsuzsika, egyszer odalépett, hozzá: — Ne sírj Zsuzsi, lesz még hímes to­jás! Ne félj, mert téged meglocsol minden parittyási fiú anélkül is. de annak a szeplösnek senki se !ép be a kapu ián. Ezt én mondom, Korczos Pes­ta. Én la! Zsuzsi egyszerre felnézett. — Hát te vagy a! Hiszen a te tojá­• sod megvan. Azt én jő helyre tettem. Odalépett az öreg ruhaszekrényhez, kivett a szépen rakott cifra szőttesek közül három gyönyörű hímes tojást és odaadta mind a hármat Pestának. Pesta ránézett Zsuzsira, melegen, csak úgy sütött a szeme. Azután azt mondta: — Ugyi hogy megismertelek, ügyi hogy te nem ismertél meg? Zsuzsika megrántotta a vállát ka­cagva. Olyan furcsa volt így. A szem pillá­ján könny csilogott de a hamis kis szája már nevetett. Mintha már nem is sajnálta vón az összetört tojásokat. Az öregek, az apjuk, meg az any­juk összenéztek és szeretettel paskol­ták meg a két gyerek hátát A két kisebb Korczos fiú egyenesen ott is maradt a házban, mert Pesta ki­mondta, hogy bizony ö nem megy to­vább locsolódni. Ahelyett kiállott a kapuba s minden érkező parittyási fiúnak elmondta, mi történt. És Zsuzsikát sorra meglocsolta min­den fiú. Galambosi, parittyási, tojás nélkül is. De Marcsának ott vesztek a hímes ' tojásai, az egész szakajtóval, senki­sem nyitott rá ajtót. Délfelé három cigány-rajkó mégis be­mert hozzájuk. A Marcsa anyja mérgében nekik ad­t* az efeórz szakajtókosár hímes to­jást. j De Marcsa utánuk ment és mind I visszavette tőlük. Még ezektől is eliri­gyelte. j Nem la nézett többet feléje még a sigánypurgyé * er a° A szeplőcsalogatő márciusi széllel s a gólyaiiírrei kivirágzik a falusi em­ber kedve is. Örül a iriss tavasznak, a friss reménységnek. Húsvét napján félt­re teszi az emésztő gondot s az ünnepi templomozás után százféle bohósággal gondtalan vígsággal tölti kedvét. A régi szokás úgy tartja, hogy a húsvét már a gergelyezéssel és a száz­napi pilátuségetéssel el­kezdődik. A Gergelynap az iskolásgyerekeké. Pa­pírcsákót nyomnak a fejükre, fakardot kötnek az oldalukra s sorra jár­ják a falut: egyrészt, hogy jó tanulásra, tisz­tességre intsék a velük egyivásúakat» másrészt hogy va'ami harapnivalót gyűjtsenek a gergelynapi falatozáshoz. A pilátuségetés már felnőttek dolga. Rongyból, fadarabokból, bőrhulladékból tüzet raknak a templomtéren, majd ret­tentő kiabálással szétverik. Puff ne­ked, Pilátus! Iff a legjobb marhavédő* szer! Okos gazda ügyel a marhájára s nem engedi, hogy lovának, tehenének baja es® sék. Húsvét napján van az ideje, hogy óvóintéz­kedéseit megtegye. Ko­ra hajnalon fölkel hát kenderkócból fonalat fon s mielőtt a nap fel­kel, állatja farka alá kö­ti: holtbiztos, hogy ku­tyabaja sem lesz. Húsvétvasárnap délelőttjén még egy komoly tennivaló van: a kártékony ál­latok elűzése. Összeharangozáskor rossz bográcsot fog a gazdasszony a hóna alá s miközben kiadósan zuhogtatja, nagyot kiált: Kígyók, békák szaladjatok, megszólaltak a harangok! Ezzel azután vége is a dolog komo­lyabb részének. Jöhet a vigasság. Jön is. Vasárnap délután már gyülekezik a legények színe-java, a „didergős-cso­port". Ezek az erény­csőszök. Rossz annak, aid a műit esztendőben félrelépett: a didergő­sök húsvétvasárnap este fejére olvassák a szé­gyent még hozzá tó­kora ordítással, hogy még a süketek is meghallják. Tolvajnak 'ömöcöl Ha rossz a jegyző — segéddel állita­; nak az ablaka alá, hanyag a pap ke­' resztelni való gyereket visznek neki. Tolvajnak tömlöcöt részeges kántornak pálinkát ajándékoznak: de legtöbb bor­sot a megesett lány orra alá törik. Rettentő nyávogással vonuln?k a háza elé s ott rázendítenek: Adjon Isten jó­estét, édes gazduram, hallottuk, hogy van magának egy megesett semmije. Hoztunk ajándékba egy bölcsöt, hogy legyen miben ringassál; a rajkót. A komiszkodás nem marad válasz nélkül. A gazda előrekészitett sajtár­ból kiadósan nvakonönti a legényeket amire megkezdődik a di­dergés: brrrr, brrrr ... De nem sokáig. A le­gények újra kezdik: No, édes gazduram, jól kifi­zetted a purdékat. Ha már leöntöttél, eressz be bennünket, különben mindiárt megfagyunk. Szegény gazda ilyenkor egy marék to­jással hallgattatja el a didergősöket, csakhogy békén maradjanak. Győri ágvM ve'tescQriV.. A kókányolás is legényes dolog. Lo­csolás után a suttyók szemügyre veszik a tojáskészletet, valamelyik ház előtt elsimítják a földet s páronként össze­koccantják a tojásokat, Amelyik tojása kemé­nyebb, az a java legény! Vasban, Zalában hús­véthétfőn választ magá­nak az ifjú legény mát­kát. Ez is tojással tör­ténik. A legény cifrán pirosított, virággal megirt tojással ke­resi fel szive választottját s neki adja a tojást: ha a lány két tojással vála­szol, elfogadta a mátkaságot Ettől fog­va ísrv is szrtlítiák egymást A tojáscser« közben a legény komáló-vrset mond: Koma, koma, komálunk, esztendeig komálunk, győri ágyat vettessünk, abba ketten fekhessünk, hétig-hótig, kis karácsony napjáig. Ha jő lész, komám lész, ha rossz lész, kutyám lész! — I>®b<MW 2ms&

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents