Új Szó 1948. (Hetilap, 1. évolyam 1-2. szám)

1948-12-15 / 1. szám

december 15. 7. U] idők, y) ifjmág, új kiadatok Ifjúság! Minden az, ami régi babonák láncait tördeli, ami fiúk és leányok nevében "« mindenki nevében íny kiált: Mi átformáljuk az életet a földön. ( Majakovszkij) Mielőtt megkezdenék működé­süket az ifjúsági szervezetek, a kultúr- és testedzőkörök, szüksé­ges, hogy az ifjúsági szervezők, sőt maga az egész ifjúsági moz­galom részére meg legyen adva az irányvonal és az aktivitás kerete. s Ez az irányvonal a szocializ­mus felé menetelő győzelmes né­pi demokrácia irányvonala lehet. Korparancsa a haladószellemű magyar dolgozó ifjúságnak és fiatal értelmiségének. * Ü.i idők új fiatalságára úi feladatok várnak. A véglegesen letűnt korszak nevelői -aaguk is tűnt korszak nevelni ihaguk is kapitalista lakájok lévén, iskolá­ban és iskolánkívüli tevékenyré­gükkel kenyéradóik számára pu­ha és hajlékony anyagot igye­keztek gyúrni a világ minden nemzetének fiatalságából. „Az osztályszellemmel áthatott régi iskola cliupán a burzsoázia gyer­mekeibe oltotta a tudást. Min­den szava a burzsoázia érde­kében elkövetett hamisítás volt. Ezekben az iskolákban a munká­sok és parasztok fiatal nemze­déke nem is annyira nevelve, mint inkább idomítva volt a már em­lített burzsoázia érdekében. Ügy nevelték öket," hogy a burzsoázia tehetséges szolgáivá válhassa­nak, akik hasznot hoznának, de akik nem zavarnák nyugalmukat és henyélésüket.. S amire kevésnek bizonyult az iskola, arra ott voltak a hírhedt cserkész, levente, Hlinka-ifjúság, az Orol és hasonló egyesületek. Könyvek, film és a színház nem utolsó sorban. Mint a. varangyos békák a források tiszta vizét, úgy szennyezték és mérgezték * a kü­•lönböz 0 oktatók seregei a rájuk bízott fiatalság értelmi és érzelmi vilá gát. Fz volt az út az elembe­rietlenséghez és ezen keresztül az embertelenségnez. Így gyár­tották az imperializmus ágyútöl­telckét, futó szalagon, ilyen lelki­gyakorlatok készítettek elő az if­júságot, hogy egy emberöltő alatt kétszer is, bután és vakon rohan­jon hősi halált halni a. nagyipar, a nagytőke és a nagybirtok még nagyobb hasznaiért. Mert az im­perialisták és a fasiszták hábo­rús készülődéseiben, számításai­ban nemcsak nyersanyag, olaj, tankok, ágyúk, repülőgépek sze­repeltek, de az ember is. Főleg az er ös, fegyverbíró, gondolkodni nem tudó, félrevezetett ifjúság. Döbbenetes méreteket öltött ez az értelem vagy polgári kifejezéssel élve ez a lélekgyilkolás, a máso­dik világháború' el ötti hitleri Né­metországban. Talán a legjellem­zőbb, hogy 1935-ben Murnauban, ahol a hitleri ifjúság tízezrei gyűltek össze, a tábor főkapuja fe'ett, óriás betűk hirdették: „Azért születtünk, hogy meghal­junk Németországért." Tíz éves fiúk zászlain a halálfej mellett hasonló felírás volt. És a nagy állami színpadok tucatszámra ját­szották a hősi halálra nevelő da­rabokat, a „Námet passiót", „Langemarkot" stb. Sajnos, Hor­tyék Magyarországa e tekintet­ben nem sokkal maradt el a III. bírod­1 -óm mögött. Saját bőrün­kön tapasztaltuk, hogy ezen — az emberi melegágyakban — ki­termelt gyűlölet és embertelenség minő mérhetetlen anyagi és er­kölcsi károkat okozott világszer­te. Enne 1- a világpusztító orkán­nak csnpán az új ember a Szovjet állam szocialista embere a vörös katona vétett véget a világ demo­k :a'i':us erő'n^k segítségével. És midőn 1945 májusában Berlin ! szívében a Reiehctagon megje- j lent a. győzelmes lenini és stálini 1 vörös lobogó, Európa sok népe j számára egy korszak lezárult. A j történelem azonban arra tanít,' hogy korszakot nem lehet herme­tikusan lezárni, s hogy a régi vi­lágból nagyon sok destruktív, bomlasztó erő mentődik át az új korszakokba. Főleg akkor mid% a nyugati féltekén az imperialis­ta háborús uszítók mesterséges lélekzetvétel és dollárinjekcióval igyekszenek feléleszteni az embe­riség rákbetegségét a fasizmust. Len n, „A nagy kezdeményezés" c.mű cikkében pontos definícióját adta ennek a történelmi és társa­dalmi valóságnak. „Nem vagyunk utópisták és is­merjük a burzsoá „érvek" tény­leges értékét, tudjuk, hogy a ré­gi rend nyomai szokásokban bi­zonyos ideig túlsúlyban lesznek az új világ hajtásai felett. Mid ön az új megszületett, a régi hosszú ideig erősebb marad az újnál, ez mindig így van, úgy a természet­ben mint a társadalomban. És az adott helyzet helyes felismerésé­vel a ma haladó szellemű fiatal­sága új, béke- és országépítő fela­datok előtt áll. Hamár most el­tűntek a romok, úgy ahogy be­hegedtek a sebek az új, jobb és szebb világ gazdasági, társadal­mi, politikai és kulturális alap­köveit kell, hogy lerakja, hogy ennek létrejötte nyomán megte­remtődjék az új, igaz, ember, ember, konkréten a szovjet em­ber típusa a Dunamedencében. Így jutottunk el a magyar if­júság jelen konkrét feladataihoz. A fasizmus által lelkileg defor­mált és megbélyegzett nemzedék átnevelése, áz új népi demokra* tikus szellem elsajátítása az or­szág és az új emberi társadalom felépítéséhez szükséges ipari és mezőgazdasági termékek, fejlet­tebb fokú munka megszervezése, gyűlölet és bizalmatlanság sza­nemzetiségi türelmetlenség, faji kadékok áthidalása, a kis polgári gyűlölet és más régi babonák fel­számolása, a múlttal való őszin­te leszámolás, a szabadságért és \ békéért, emberiségért és szocia-| lizmusért bátor kiállás, ez mind, j mind az új demokratikus ifjúság | gondja és dolga lesz, a megala- ? kulandó tömegszervezetek kere- f tében. A nép összes rétegeinélj kultúrkörök, dalárdák, szavalókó-1 rusok segítségével. Ugyanis a f dolgozók nemzedéke, amely a ka­f pitalista társadalomban nőtt fel, f legjobb esetben csupán a szociá-j lis viszonyok, régi a kizsákmá-t nyoláson nyugvó kapitalista alap­f jai megsemmisítésének feladatát t képes elvégezni. Legjobb esetben f egy olyan társadalmi rendet tud! létrehozni, amely segítene a pro­1 letariátusnak, a dolgozó töme-f geknek a kezükben megtartani a* hatalmat; képes oly szilárd alap­1 zat lerakására, melyen csupán! egv olyan nemzedék végezhet to-f vábbi építő munkát, amelyik új f viszonyok között kezd munkába,! olyan helyzetbeh, ahol már nin-l csen meg az emberek közötti ki-1 zsákmányolási viszony. E munka! sikeres elvégzésének alapfeltétele ] a tanulás. Tanulni a múlt hibái- ] ból, átmenteni a jót, a progresz- j szívet a mába átértékelni, a múl­j tat és termékenyít 0 összhangbaj hozni az új idők, új szocialista hu- \ manizmusának tanaival. A tanú-1 lás lehetőségei ma már adva van- j nak. Ügy az új demokratikus is-1 kólában, mint az ifjúsági tömeg­j szervezetekben, a munkabrigá- j dókban, valamint a proletár nem- i zetköziség gyakorlati főiskoláin, j az ifjúsági vasútvonalak építésé­nél, hol a világ demokratikus if­j júságának ezrei tanulják az új j ember erkölcsét, a szabadságsze-1 retetét és a szolidaritást. Példa-1 képük legyen a szovjet ember for­i máló kemencéje, fennállásának a! 3.0-ik évfordulóját ünneplő kom­j szomol. Az ifjúsági nevelőkön és] magán az ifjúságon múlik, med­j dig tartanak majd tanulóévei. Is­j koladíját b öven megfizette már a; múltban. i IGY ÉL A SZOVJET NŐ A nőliongresszuson résztvevő szo vjet küldöttség beszámolt a sov­jet nők életéről A budapesti nemzetközi nöltongresz- J szuson résztvevő szovjet küldöttség ' tagjai ismertették a szovjet nők életét és munkáját. Nagyezsda Parfjonova, az Antifasiszta Nőbizottság alelnöke elmondta: a bizottság 1941-ben ala­kult, hogy megszervezze a szovjet nők erőfeszítéseit a haza védelmére és a tá­madó fasiszták szétverésére. Föfelada­tát ma abban látja, hogy küzdjön a de­mokráciáért és a békéért. Míg a háború alatt a Szovjet Nők Antifasiszta Bizottsága a haza védel­mére, a front és a hátország feladatai­nak megoldásában való tevékeny köz­reműködésre mozgósította a szovjet nőket, most tagjai az ötéves terv meg~ valósításán dolgoznak. Ezenkívül ha­tékony tevékenységet fejtenek ki a görög, az indonéz és a vietnani nők érdekében, a Franco-rendszer elleni, a fegyverkezés csökkentésére és az atomfegvvér megtiltására irányuló nemzetközi küzdelemben. Nagyezsda Parfjonova végül közölte, hogy a Legfelsőbb Tanácsnak 277 nő­tagja van. 15.000 nő kolhozelnök, £50.000 brigádvezető, 250.000 traktor­vezető. A őiskolai és egyetemi képzett­ségű szovjet polgárok 42 százaléka nő. Umidova Zulfia, az Üzbég Szovjet Köztársaságban a laskenti Orvostudo­mányi Intézet belgyógyászati osztályá­nak vezetője, elmondotta, hogy az év­százados elnyomás az üzbég nőket tel­jesen elszigetelte a kultúrától. A Szov­jetunió Kommunista (bolsevik) Pártjá­nak bölcs politikája azonba le tudta küzdeni a nehézségeket, amelyek a nők megszervezése elé tornyosulnak. Megindult a naöyszabású felvilágosító munka, s az üzbég nők fokozatosan bekapcsolódtak a gazdasági és kultu­rális életbe. Emilia Weinberg kifejtette, hogy amióta a lettek beléptek a szovjet né­pek családjába, a föld a nép tulajdonáé­vá lett. Ma már több, mint 600 kolhoz van Szovjet-Lettországban. Az utóbbi években megmutatkoztak a kolhoz­rendszer előnyei. Javult a föld megmű­velése, széles körben tudják alkalmaz­ni a mezőgazdasági gépeket és a mo­dem földmüveléstudomány eredmé­nyeit. A kolhozok megalakulása tel­jesen önként történik. Látva a kolhoz­gazdálkodás előnyeit, a parasztok ma­guk jelentkeznek, hogy mezőgazdasági szövetkezetbe, kolhozba akarnak tö­mörülni. A mezőgazdasági szövetke­zetek alapszabályai is előírják, hogy a kolhozok önkéntes alakulatok. * Thomas Mann az amerikai módszerekről Az Amerikában élő hírneves demokratikus író nyilatkozott Henry Wallace haladó pártja egyes tagjainak elítéltetése miatt. Bűnük az volt, hogy nem akartak vallomást tenni „amerikaellenes" tevékenységet vizsgáló bizottság előtt. Thomas Mann nyilatkozatában a következőket írja: „A tíz los-angelesi elítélt esete egyik tünete rzon jogtalanság­nak, amely az utóbbi időben Ame­rikában állandóan tapasztalható. Lehetséges, hogy az amerikai nép még nincs teljesen tudatában olyan jogtalanság minden ször­nyűségének, mert saját b°rén még sohasem érezte a fasizmus következményeit. Mint német ere­detű amerikai állampolgár és mint ember, aki mindezt már át­élte, kötelességemnek tartom ki­jelenteni, hogy Amerika úton van, ho<jv fasiszta rendőrállammá váljék." ü íme, már a polgári demokrati­kus író is megbélyegzi Amerika fasiszta és imperialista módsze­reit. Ünnepekre meleg szobát Szenet, kokszot és tűzifát Ezt min<í könnyen beszerezte Ha jegyét, nálunk elhelyezte. Riedel, Bašte k, Rlcker Tűzifa, szén és koksz lerakat DUNAJSKÁ STREDA Vasút sor 5. A tervgazdálkodás A tervgazdálkodás » tudományos szocializmusnak az redménye. A fej­lett kapitalizmus ugyan nem volt elképzelhető modern technika 6b gépesített gyártás nélkül, ami a szo­cialista termelésnek szintén egyik előfeltétele, de ellenséges állás­pontra helyezkedett a tervgazdál­kodás gondolatával szemben. Viszont a szocialista termelési rendben a tervgazdálkodás eszméje vált ural­kodóvá. Míg a kapitalista termelési rendben a termelési eszközök ma­gántulajdonban vannak, add ;g a szocializmusban ezek köztulajdonná válnak, a hozzájuk tartozó kiizľeke- dési eszközökkel, valamint az el­osztási szervekkel egyetemben. A kapitalista termelési rendszert az jellemezte elsősorban, hogy min­den vállalkozó a saját belátása sze­rint termelt (értsd: aszerint, mi ho­zott nagyobb hasznot). Annyit ter­melt, amennyit tudott és olyan faj­tát, amilyet akart. Egy vezérelve volt: a haszon. Hogy mennyire volt szükség erre a cikkre vagy sem, nem érdekelte. Így gondolkozott és cselekedett minden kapitalista. A végeredmény: a rendszeresen meg­ismétlődő gazdasági válságok, me­lyek a dolgozók százezreit tette min­denkor munkanélkülivé. Ez volt a kapitalista termelési anarchia. Ál­landó bizonytalanság, fokozódó nyo­mor a dolgozók oldalán, fokozódó gazdagság és fényűzés a kapitalisták oldalán. C sok azt ke ll termelni, amire szü kség van ... A' szocialista tervgazdálkodás mindezt kizárja azon egyszerű ok­nál fogva, mert itt nem termelünk árút egy bizonytalan piac számára, (mert a kapitalista sohasem tudja előre, hogy eladja-e az árúját, vagy sem, mikor és milyen áron) hanem szükségleti cikkeket a dolgozók szá­mára és mindenkor csak azt, amire szükség van és annyit, amennyire szükség van. Ennek a szabályozá­sára szolgál a terv. Csak azt fogjuk termelni, amire szükségünk van, és csak annyit, amennyi a kereset. lía ehez tartjuk magunkat, akkor eleve kikerülünk minden válságot és mun­kanélküliséget. ' A Tervgazdálkodás gondolatát, legelőször 1928-ban, a Szovjet Unió­ban alkalmazták gyakorlatban az első 5-éves terv megkezdésével, mi­után az 5 éves terv kivitelét meg­előző előkészületi munkálatok meg­teremtették azokat a feltételeket, melyek egy céltudatos és eredmé­nyes tervgazdasághoz feltétlenül szükségesek voltak. Nyilvánvalóvá vál az is, hogy a tervek készítésénél mindig az álta­lános irányelvek tisztázása a legfon­tosabb. Szovjet Unió vezető elméi tisztán látták a kitűzött célt. Ezt azonban nem önkénytesen állapí­tották meg, hanem a világgazdaság akkori állása és a Szovjet Unió gaz­dasági és társadalmi fejlődésének je­lenlegi foka határozta meg azt. Ma már a Szovjet Unión kívül a népi demokráciák államai is áttér­tek a tervgazdálkodásra. Jugoszlávia és Bu'gária 5-éves gazdasági keret­ben akarják a dolgozók tömegeinek i életszínvonalát emelni, mig Magyar­| ország és Lengyelország a 3-évei | gazdasági terv megvalósításáért küz­\ denek. \ A csehszlovák népidemokrátikus i köztársaság kormánya a felszaba­| dítás után ugyancsak ezen elgondo­j 1 ásókból indult ki midőn hozzáfogott | a háború és a megszállás által le­\ rombolt gazdasági élet újjáépítésé ! hez. Ez annál inkább volt szükséges, ; mivel az egész nehézipar, a bankok ; és. biztosítóintézetek már 1945. okt. • 28 án nemzeti tulajdonná váltak. . Ezért az 1946 májusi választások ! után az első G o 11 w a 1 d-kormány ; kormánynyilatkozatában nagyjából i felvázolta a 2-éves terv alapján f 1947—i8 évekre. • » A 2-éves terv alapja A 2-éves terv,célja az volt, hogy ! helyreállítsa a gazdasági életet a I háború előtti 1937-es színvonalra, az ; iparban azt még 10%-al felülmúlni ; és ilyképpen emelni o dolgozók > anyagi és kulturális életszínvonalát. ! ami végeredményben minden szocia­I lista tervgazdálkodás végső és egyet­len célja, A 2-éves terv egészben megfelelt az akkori gazdasági és po­litikai helyzetnek. A legfontosabb láncszem volt a munkásosztály út­ján, mely a szociaüzmuaba vezet. Ezért igesn kemény harcot kellett folytatni a még megmaradt burzso­áziával. A 2-éves terv kezdetén még elég erős volt nálunk a kapitalisták részt­vétele a gazdasági életben. A foglal­koztatók számának kb. 20%-a a még magántulandonban lévő üzemekben dolgozott. És itt mindjárt megmutat­kozik a tervgazdálkodás lehetősége .és szüksége a gazdasági élet szocia­lizált részében és lehetetlensége (hozzávéve a szabotálást) a magán­tulajdonban lévő részben. És tény­leg a (államosított) szocializált rész­ben a 2-éves terv nagyjából meg­valósult, míg p. u. ajz építkezésben (mely úgyszólván teljesen magánr kézben maradt) még- a fele sem tel­jesült. Nem volna teljes a kép, ha nem emlékeznénk meg arról, hogy a bur­zsoáziának nem sikerült volna eny­nyire elszabotálni a kitűzött felada­tokat, ha a nemzeti front egyes pártjain belül, nem találtak volna támogatókra, akik minden rendel­kezésükre álló kormányhatalommal mind nyiltabban támogatták ezen elemeket. Csupán az 1948 februári események vetettek végett ezen ked­vezőtlen helyzetnek. Hogyan értékeljük a 2-éves terv eredményeit? A cél — miként már vázoltunk —­nem volt kicsi. A termelés csak 50%-a a háború előtti termelésnek. Az első vilgháború után a termelés 60%-a a 1913-as termelésnek. 100%-t csak 1928-ban ért el, vagyis 10 év után. A második világháború után már 3 év múltán sikerült a háború elötti (1937) színvonalát elérni, (az ipar­ban azt még 10%-kai felülmúlni). Ezzel a tervgazdálkodás bebizonyí­totta az átütő erejét és feltétlen szükségességét. A földművelésben nem sikerült tervezett fokot-elérni, ami főleg a következő okokra vezethelb—vissza: a) a földművelés gépesítése még nem érte el a kívánt fokot, b) a gazdák parasztok (kulákok) a vetési tervet, de főleg a beszolgál­tatási tervet szabotálták. Ehez hoz­záfűzhetjük még, hogy az osztály­harc a mai átmeneti időben (a ka­pitalizmusból a szocializmusba) ki­éleződik, a fősúlyt a falura helyezi, mint az utolsó mendékhelyre azon egyszerű oknál fogva, mert itt van még' a kapitalizmus legtöbb köve­tője és legfőbb támasza, c) nem a legutolsó sorban az 1947« szárazság is hozzájárult, melynek káros hatásait csupán a SU nagy­arányú testvéri segítsége hozta hely­re, úgy, hogy a reakció számítása az éhinséget illetően, nem vált be. Hogy eloszlassuk a látszat által keltett benyomást, amit támogat még áz a tény is, hogy még mindig kénytelenek vagyunk a j egy rend­szert fenntartani, mely szerint a dolgozók rosszabbul élnek, mint a háború előtt, rövidesen meg kell emlékeznünk még a polgári statisz­tikáról. Bármennyire hihetetlennek is hangzik, tény, hogy az átlag fo­gyasztás fejadagra számítva, na­gyob, mint a háború előtt volt. Ho­gyan lehetséges ez? Hiszen a pol­gári statisztika azt mutatja, hogy a háború előtt nagyobb volt a kiszá­mított fejadag, mint ma. És mégis hazudik ez a statisztika Miért? Vegyünk egy egyszerű példát ar­ra, hogyan szám'tja ki a polgári sta­tisztika az átlagfejadagot. A polgári fogyasztó elfogyasztott p, u. 40 kg cukrot évente, míg a munkás­fogyasztó csak 4 kg. Ebből a pol­gári statisztikus kiszámította, hogy minden fogyasztó „átlagban" 22 kg-t fogyasztott. Az ilyen „átlag"­fogya-ztás torzított képét nyújtotta annak a ténynek, hogy többek kö­zött munkanélküliek is voltak a vi­lágon, k;k az ilyen . „átlag"-fejadag­ból vajmi keveset láttak. Ezzel szemben a mai átlag a tényleges át­lagot tákrözi vissza és az a tény­leges átlak a dolgozóknál ma sokkal magasabb, mint volt a háború előtt. ' Ez a szocialista tervgazdálkodásní-k I köszönhető.

Next

/
Thumbnails
Contents