Új Szó 1948. (Hetilap, 1. évolyam 1-2. szám)

1948-12-22 / 2. szám, Karácsony

iCaräcsony. 1948 tl. Szőve tiuhák Kedves Nőíesívéreink! Igen szép karácsonyi ajándékot kapott a szlovenszkói maayarsáq — magvar nyelvű hetilapot — az „UJ SZÓ"-t. Eljött az ideje an­nak, hogy újból anyanyelvünkön beszélhetjük meg a teendőket, esetleges panaszainkat és javasla­tainkat. És úgy hiszem, hogy nekünk szlovenszkói demokratikus ma­gyar asszonyoknak és leányoknak van megtárgyalni válónk, van mit mondanunk, mert szerves részt akarunk venni abban a nagy szocialista építő megmozdulás­ban, amelynek hazánkban tanúi vagyunk. Igen, mi asszonyok és leányok, akik a népesség 50%-át kévviseljük, akikre mint dolgozó nőkre és mint családanyákra any­nyi felelőség hárul, nem akarjuk tétlenül nézni azt a forradalmi át­alakulást az emberi társadalom­nak, amely minden becsületes dol­gozó embernek jobb, szebb és em­berhez méltóbb életet hoz. Nekünk, nőknek, a népi demo­krácia meghozta a teljes egyen­jogúságot. Nyitva áll előttünk minden pálya, nő lehet ma mér­nök, bíró, katona, üzemvezető, vagy bármely más pályára mehet, timely eddig a férfiak előjoga volt. Biztosítja ezáltal a nők gaz­dasági függetlenségét. A népi demokratikus rendszer mindén lehető módon igyekszik könnyíteni a nő, az anya helyze­tén. Nagyon sok asszony, aki ed­dig csak a háztartásban dolgo­zott, szívesen vállalna más mun­kát, ha gyermekét magfelelően el tudná helyezni. Népjóléti intéz­ményeik napközi otthonokat léte­sítenek, ahol a dolqozó anyák gyermekei csekély ellenszolgálta­tás fejében egésznapi gondos el­látást kapnak. Értesüléseink van­nak, hogy a jövő tavasszal igen sok falu kap napközi otthont, hogy ezáltal az anyák nyugodtan és fokozottabb mértékben kapcso­lódhassanak be a mezőgazdasági munkájatokba. A dolgozó nő a népi demokrá­ciában 3 hónapos fizetett szabad­ságot gyermekszüléskor, díjtalan kórházi kezelést és pénzbeli támo­gatást kap. Igen nagyjelentősé­gű dolog ez. A népi demokrácia biztosítja férjeinket a munkanélküliség elől. Készül az új házassági törvény, amely az asszony helyzetét a csa­ládban méltóan szabályozza. Ez csak néhány igen felületesen említett vívmány a sok közül, amelyet a szocializmus felé haladó Csehszlovákia biztosít asszonyai­nak. Éppen ezért minden becsülete­sen dolgozó asszony és leány ér­deke, hogy a népi demokráciát minden téren támogassa. A gyár­ban do 1ao"ó munk^s^sszony és leány akkor teljesíti kötelességét a népi demokráciával szemben, ha a reászabott munkát lelkiismere­tesen elvégzi, a parasztasszony pedig akkor, ha az előirt gabona, baromfi- és tejmennyiséget idő­ben beszállítja, hony a gyárak­ban, üzemekben dolgozó munkás­ságot el tudjuk látni élelemmel. Mert nagyon igaz az a közmon­dás, hogy „kéz kezet mos". Ak­kor lesz éléq c*pö, textil és eqiiéb ivari termék, ha lesz elegendő ke­nyér, zsír, tojás és tej. Ma, sajnos, még nem tartunk ott s ezért nekünk, dolgozó asszo­nyiknak és leányoknak, akár gyárban, mezőn vagy az irodában vamivnk, mind' q arra, kell töre­kednünk, hogy tevékenységünkkel hozzájáruljunk országunk gazda­sági helyzetének a megjavításá­hoz. Ha úgy látjuk, hogy vala­hol valamit lehet jobban csinál­ni, mint aliogy azt eddig tették] ne rösteljünk erről illetékes he­lyen beszélni és vigyük keresztül, hogy javaslatunkat — ha bebizo­nyosodott, hogy helyes — elfo­gadják. Kapcsolódjunk be minden olyan politikai, kulturális vagy egyéb munkába, amely a köz ja­vát szolgália. Szándékunkban van magyar nőtestvércinket szerveze­tileg átfogni. Részletesebben erről a közeljövőben írunk. Az „UJ SZÓ" nőrovatát arra is fel -akarjuk használni, hogy ta­pasztalatainkat és menlátásain­kat kölcsönösen kicseréljük, ja­vaslatainkat előterjesszük. Igen jó szolgálatot foq ez munkánk­nak tenni és felhívunk ezért mind­nyájatokat, írjatok nekünk és ír­játok meg azt is, mit vártok tő­lünk, mit szeretnétek az UJ SZÓ nőrovatában olvasni. Az „A s s z o n y v il á g" szerk. A helyes gyermeknevelés Makarenko a Szovjeíünió kimagasló pedagógusa „Gyarmekneveléá a cs»­láüba.i" című könyvecskéjében egyszerű hangon magyarázza meg a gyermekne­velés körül felmerülő problémákat. Mé­lyen belevilág. t a fejlődő, alakuló em­berisekbe Egyszerű péidákon mutatja m&g a j« és rosfez nevelés jótékony és káros hatását. M nden nevelőnek, szü. lőnek kézikönyve kell hogy legyen e könyvecske, melyben Makarenko külön_ külön fejezetekben foglalkozik a nevelés' alap ető fogalmaival. Ezek: a tekintély, a fegyelem, a kollektív-viszony, a já­ték hatása, a munkára nevelés a csa­lád gazdasága, kultúrnevelés és nemine. velés. Az első részben kifej'i, hogy főtörek. vésük az legyen, hogy a gondunkra bí­zott emberpalánta megeró'södötten ke­rüljön ki az életbe, mert mennél erősebb annál szerencsésebb lesz gyermekünk. Fellép az egykerendszer ellen, mert az egyetlenke a család középpontjává vá­lik. Ajánlja a nehezebb gazdasági hely­zetben levő szülőknek is, hogy a több gyermek melle t határozzanak. Tó'bb gye. rek esetében a szülők goncl<?«kodása reá­lisabb. A gyermek megszokja a közössé­get. nem válik önzővé. Tudnunk kell, hogy képzett, erélyes, bee űletes. d lgos és kiegyensúlyozott embert akarunk ad­ni társadalmunknak. Nagy szégyen ha­zánknak, társadalmunknak rossz és ha­szontalan egyéneket nevelni. Nagyon fonfö? tudni. ho?»v gyermekün­ket nemcsak akkor neveljük ha vele va­gyunk. ha vele beszélünk. Az élet min­den piilana.ában hatunk rá, viselkedé-­sünkkel embertársainkkal szemben, az­zal hogy mit olvasunk, hogyan őltőzko-1 dünk és hogyan beszélünk, Ho^y a kellő hatást elérhessük, a ne­velés hangja komoly, egyszerű, közvet­i len és őszinte legyen. A gyermeklélek-? re mélyen hat a leghalványabb színezetű* őszintít'en égünk is. A gyermekbe nem-! csak mi, hanem környezete is formáló,' reve ö .-a áss 1 van. Lzért kell tudnunk,ji kivel közlekedik gyermekünk, milyen] társaságba jár és szükség esetén sza_| bályozni kell környezetét. Ez azonban ;> nem jelenti azt. hogy az éle 1 kellemet-1 len. sötét megnyilvánulásai elől légmen­tesen zárjuk el őt. I Gyermekünknek gyakran van segít-; ségre szüksége, amit készségesen ad., t junk is meg neki. De vigyázzunk, hogy i túl ott seg ségnyujtásunKkai ne váljék? önállóilanná. t Végül e fejezetben kihangsúlyozza, i hogy a nevelésre nem is kell oly sok ? idő, de fontos, hogy a rendelkezésünkre f álló időt észszerűen használjuk ki és t hogy figyelemmel kísérjük minden ap-t rós'got. Részünkre látszólag kis doI-| gok mély nyomot hagynak gyermeke'nk-* ben és messze kihatnak jellemük kiala. j kulására. f A következő alkalommal a szülői fe- ? gye'em ki lakr'á á a', an nk fon os szej repévpj és hatásával fogunk foglalkoz- \ ni nőrovatunkban. • ősztől tavaszig szüksége van a dolgozó nőnek szövetruhára, mert meleg és minden alkalommal visel­hető. Éppen ezért fontos, hogy a sza­bása egyszerű legyen és a színe se legyen túlságosan rikító. Leghelye­sebb középszínű, szürke, drapp, bar­na vagy kék anyagot választani. Erre a szövetruhára ' mutatunk be fazont. Az első S7éle®rsípőm, keskeny fel­sőtestű nőknek ajánljuk. Váll alatt be van húzva, — ez erősít, viszont a részekbe szabott csípőre simuló szok­nya karcsúsít. A sálgallcr hárem c^kkban folytatódik, a cakk közepén gorr hoJódik. Keskeny sötét bőíőv díszíti. A második rajz az előbbi ellen­kezőjének, a keskeny csípőjű, széles, vállú nőknek előnyös. A ruha végig zárt gombolású, a gallért fel lehet csukn', vagy kinyitva sállal viselni. Magasan a csípőn két nagy szegő­zött hojtókás zseb van. A harmadig rajz a legfiatalosabb. A kerek pubigallér, a vállrész és a zsebei szegőzöttek, a szoknyája erő­sen húzott, oldalt bevágott zsebek­kel, cs az egész ruha kis gömbölyű gomrbrkkal végig záródik. Érdekes az ővmrgoldása. Nem kólönálló, ha­nem a ruhába bedolgozott ővrésze szintén gernbolódik és hogy szorosan záródjék, belülről két kapoccsal is megerősíthetjük. Asztalosok és kárpitosok figy etem! F skráiv mon bútorkészítéchez a következő új szakrajzok, mintaalbumok vannak Konyhák, txekretárok, lakószobák, ebédlők, h Hók. • Vegyef album, kiegészítő bútorok, gyermekszobák, kárpiiosbút-orok ét építőm HM kak. Az albumokat azonnal szállítóit TÖRÖK JÁNOS BRATISLAVA, Škovrančia ul. u GYERMEKEINK KARAC50NYA KTS KARÁCSONYI ÉNEK Ady Endre Tegnap harangoztak, Holnap harangoznak, Holnapután az angyalok Gyémánt-havat hoznak. Szeretném az Istent Nag;, osan dicsérni. Be én még kisfiú vagyok. Csak most kezdek élni. • isten, dicséretre Meg's csak kiŕJloK, De HoMo^ok a pásztorok S a három királyok. Én is mennék, mennék, Énekelni mennék, Nagyok között kis Jézusért Minden szépet tennék. Üj csizmám a sárban Százszor bcp'szkolnám, Csak a 0- Ürnak szerelmeim Szépeu igazolnám. (így dxVlo'gattam én Gve-mek-hittel bátran, 1883 Csúf karácsonyában.) Három szénrög meséje Erdőkön, mezekön. folyókon túl emeľ edik egy ha +almas, fekete hegy. "Kivül azért fekete, mert sűrű, sötét erdő borítja, belül meg azért, mert szén a belseje. Szorgalmas bá­nyászok alagútakat, tárnákat fúrtak a hegybe. Lámpácskáiukkal, csáká­nyukkal. kora reggel lemertek a hegv be's jébe — szenet fejteni. A nagv fekete hegy alatt, a völgy­ben parányi fehér háza^ák állnak. Ez a falu, ahol Jánoska lakik. Nem ismertek Jánoskát? Maid mi^d árt elmesélem ki is ö tulajdon­képpen. Apró parasztgyerek, anyu­kája reg ^e'tői estig kanál vagy ás a kukorica fö'd n. ap tkáia meg a fe­kete he^y szénbányájában dolgozik. Hát a falut, ahol lakik, ismeritek-e? Nyomorúságos kis falu, mond!" atom. Alig húsz hájból áll. tetejük nád, padl A uk földes Városi gverek alig tudia el V ozeln 5 hogy hcszú-^o^zív időn keresztül nem volt ott villany, ame^et egyetlen gomb csavarásával fel le etett gyújtani, avíz néma fal­ból folyik, hanem gémeskúttal kell húzni az udvaron és rádióról csak h rből hallottak az emberek eddig. Hát itt él Jánoska, aki most jár az általános ;skola harmadik osztá­lyába. Nem is én írom ezt a mesét, hanem az ő levelét olvasom és ab­ból hámozom ki a történetet. Azt írja nek^m Jánoska, hogy egy szép őszi napon vidáman daloló em­berek jöttek a faluba, zakatoló te­herautókkal. Az iskola előtt le­szálltak. — Nagyon rossz állapotban van — mondta az egyik fejcsóválva és ép­pm olj'an gondterhelt arccal néze­.get'.e az iskola rozoga énületét, mint a doktor bácsi a nagyon súlyos be­teget. — De a'ért meg lehet menteni — szólt egy másik és rögtön hozzá is láttak a nagv munkához. Zengett a falu a kalapácsütéstől, a vidám kiál­tozásból: ..Vizet adj! Maltert ide! O"a festéket a padoknak!" S mire a nap lement, szép napsárgasz ?nű fa­t Iával ragyogott az újjáépített iskola. .Ablaküvegei vidáman pislogtak a pi­rinkó fehér házak felé és belül, a tanteremben friss més^sragot, meg ola j festékszagot árasztottak a falak és a padok. De az igaz 4 csoda még ezután jött — íria Jánoska. A buda­pesti gyárakból jött munkás bácsik összehívták az egész falu népét: a bíró, tanító a pap bácsit, m"g a la­kosságot és megmutatták az iskolát, kívül, belül. Aztán megcsavarták egy gombot a falon — és kigyulladt a vil ány. Aztán egy négyszögletes lád'ikán igazítottak valamit — és vi­dám zene szólt belőle. Aztán szebb­nél szebb iskolakönyveket, vadonatúj irkákat, ceruzákat adtak a gyerekek­nek, — Jánoska is kapott belőle. — m jd felültek az autóra és elrobog­tak Budapestre vissza, a nagy gyá­rakba. Mindenki hazament az ünnepség után az iskolából, csak Jánoska nem. Nem tudott elszakadni ettől a szép­séges-szép épülettől. Leült a fehérre gvalú't dobogóra és nézte nézte az isko^t és arra gondolt hogy na­gyobb testvére s^m írni, sem olvasni nem tud mert régen nem kapó 1 1 az iskolásgyerek könyvet, amelyből ta­nulhatott volna. Csak a gazdagok ve­hettek könyvet. Az iskola meg kicsi is volt, — kevesen járhattak bele. — Pedig akkor is volt szén a hegy­ben — gondolta Jánoska. — Miért nem hoztak szenet az iskolába, fű­teni? Ni, most mennyi szén. áll az udvaron Valaki még három szénda­rabkát a dobogóra is ejtett... — m~>ndta Jánoska félhangon. Csodák-csodá'ára, mezszólalt az egyik széndarab: — A nagy hegv régen egy gonosz ór ásé volt. Csak azoknak adott sze­net, akiket szeretett. A szegényeket nem szer-tte. Megszólít a másik is: —- Sok kocsiravaló szén testvérem utazott fel a nagy gyárakba. Kazá­nokba kerültek, gépeket hajtanak. A gép kkel cipőt, ruhát, könyvet, ab­laküveget, iskolapadokat csinálnak. A gyár ezelőit ugyanazzé a gonosz óriásé volt, akié a hegy. Csak a gaz­dagoknak adott mindent. Ilyen kicsi fa uba, mint ez, nem adott semmit. A harmadik szénrög ezt mondta: — Bátor munkások és parasztok elkergették a hegyről, meg a gyár­ból a gonosz óriást. Az óriás kincsét, a szenet ped g felosztották úgy, hogy m n len gyár kapjon belőle. A gonosz óriás pedig messzi, messzi hegyeken, tengereken túl fogát csikorgatja te­hetetlen dühében. — És nem jön vissza? — kérdezte Jánoska a szénrögtől. — A szorgalmas munkásokon bá­nyászokon, parasztokon múlik, hogy ne jojiön vissza. De Ti, gvere'tek is segíthettek akkor ha a szép iskola­könyvből mindent jól megtanultok és vigyáztok az iskolára, hiszen az most már a tiétek! — Nem felejtem el — Ígérte Já­noska. Aztán hazament, kit^peť; a vonalas irkából egy lapot és írt egy levelet fde, a szerkesztőségbe. Azt írta, nagvon örül a újjáépített isko­lának, köszönti a munkásoknak, hogv annyit fáradoztak vele és min­dig megtanulja a leckéjét. Nem en­gedi, hogv a gvár meg a bánya va­laha is a gonosz óriásé > eg ven. Én tudom, hogy sok ilyen János­kához basnrló. d rék gyerek tanul most az iskolákban. 'A S S Z O U ¥ V I L Á G

Next

/
Thumbnails
Contents