Új Szó 1948. (Hetilap, 1. évolyam 1-2. szám)

1948-12-22 / 2. szám, Karácsony

10. Karácsony, 1948 ligeti Vflma: ÉGŐ FALU i A vastag kőfalba ékelt magasan fekvő ablaikon át, feardefénynyaiáb hatolt a nyirkos parasztezobába. A láthatatlan kék ég, a virágzó olajiák a tavaszülatú fahí. A reny megállt a kerek nyersfa asztal lapján, A szoba többi részében félhomály derengett. A

z asztal köré, zajtalanul, székeket rakosgatott egy fiatal parasztasszony. Időről időre a sarok felé tekintett, ahol lefojtott hangon beszélgettek. Hirtelen, hangosan, megszólalt az egyik, és rövid, ingerült mozdulattal fe szembenlévő sarokba mutatott. — Jó lenne felkölteni. Már senki sem hiányzik. » —- Hagyjátok, alnig csak lehet .— szólt csendesen az asszony. — mondják egy hónap óta úton vanÉs hogy újra megkösse, szétbontotta az álla alatt megkötött fekete kendőt. , Megint a nagy hang. — Ez a háború. Én is öt nap előtt indultam. Nikosz, az ágy takarói közül már percek óta figyelte a beszeretőket. Némelyiküket régebbről ismerte még a német megszállás idejéből, de egy pár sor új arcot látott. Kosztasz, Peloponezosz párttitíkára, türelmetlenül az órájára nézett és a fekhelyhez ment. Még mielőtt szólhatott volna Nikasz ráemelte mosolygással telt, meleg barna szemét. — Már ébren vagyok. — Ugy! Hát kihallgattál bennünket? — Csak nem haragszol? —• Barátokra nem haragszik aai ember, de azoktól sem veszi jónéven, ha meglesikNikosz egyetlen mozdulattal felpattant, frissen, fiatalon, jókedvű, en. Kosztasz vállára csapott. — Örülök, hogy itt talállak. Kosztasz bozontos fakóvörös szemöldöke alól, elutasítóan né- ' zett vissza. Olyan maradt, mint ^ volt, — gondolta Nikosz. A fórra- i dalmat, a szabadságot az eszmét ! szereti. — de az emberekkel nehezen melegszik fel. Kosztasz te- ] kintete lefékezte lelkesedését és ölelés helyett csupán erőteljes kéz" szorítással üdvözölte a férfiakat— Akkor hát kezdütk. Az asztalhoz lépett és megvág** nu

r

t d, tut^ek iis eiiieiyeziseatek. — Až elszórt partizánharcok olyan méreteket öltöttek, hogy a párt helyesnek látja ezek központi irányítását. Az országot ela„ dó árulók, egyre komolyabb segítséget kapnak uraiktól — az angol-amerikai imperialistáktól. Hegy sikerrel szembenézhessünk velük szükségesnek mutatkozik, a demokratikus egységek működését összehangoló főparancsnokság megszervezése. Megtartva a partizánharcok taktikáját, űj hadseregünk. .. Az ajtó kivágódott és egy kamaszhangú fiú beríkoltott a csendbe. —- Itt vannak .,. Percek alatt elhagyott, kihajt lett a szoba, mintha a terméskőfa'ak alatt századok óta nem tartózkodott volna ember. Ilyen lett minden ház, minden kert, minden út az egész faluban. A tavaszba induló hegy lejtőjén szé-szórt csoportokban kapaszkodott a csúcs felé a falu. Asszonyok, gyerekek és görbehátú aggok- Eľgy asszony két kecskét terelt maga előtt. Egy fiatal lány egyik kezével sovány ló zabláját tartotta, a másikkal riadt szemű kisfiút- Nikosz karjára vett egy gyereket, aki anyja tépett szoknyái Ľ ba kapaszkodva sírdogál. Az asszony pólyásbabát szorított a melléhez és körülötte négy-öt gyerek botorkált. A legidősebb 7éves forma lehetett. Nikosz karjában a gyerek megnyugodva elhallgatott- Vállára simult és Ni. kosz halántékán, mellében érezte a gyöngédség és gyűlölet robbantó lüktetését. A hegy tetejéről lenézett a falum. A gyümölcsfák virágoztak, a szürke terméskő-házak és a kerítések alatt elveszetten ügetett egy kutya. Azután megjelentek .. * Óvatosan, kúsztak a faiak mellett es minden házba bedobtak egy gránátot Az első házakból már szivárgott a füst. A házat, ahol a gyűlést tartották, körülfogták és behatoltak a keskeny kapun- Nikosz eddig is sejtette, hogy a találkozásról tudomást szereztek és^ azért jöttek. Tépelődve nézett szét ma^a körül. A nedves árkokban, a fák tövében az ázott tavalyi avaron, a kiugró sziklák alatt csoportok ültek. Az arcok barázdáltak voltak, mint a feliszántott föld. És semmi jel nem árulta el, mit rejt a mozdulatlan barázdák mélye- Mit fog mondani, ha egyikük hozzálép és felelőségre vonja ? Megkérdezi: mért jöttetek ide? Eddig elkerült a baj és ti, akik azt mondjátok, hogy a népért harcoltok. — ti zúdítottátok ránk. — De senki sem szólt hozzá és senkise m tekintett felé. Valamivel távolabb tőle. Kosztasz állt és két karjával két kislányt ölelt. Az asszony, akinek fiát ő tartotta karján, egyik vörösfenyő alatt ül

1 és csecsemőjét szoptatta. A hegy tavaszi levegőjébe égésszeg keveredtt A gomolygó füst elnyelte a falut. Mögötte, baljós fényekben vöröslött a lehanyatló napkorong, mintha a föld borzalma az ég alján is folytatódott vol" na. A faluból kivezető úton, feltűnt a rendetlen, batyukat cipelő elvonuló csapat. A menekülők felszedelőzködtek a nyirkos földről és hangtalanul, megindultak lefelé. Nikosz nem csatlakozott hozzájuk . Ugy látszik, hasonló gondolatok gyötörték a tanácskozásra östtzegyülí férfiakat is. Hátrama. radoztak és lassan ereszkedtek a völgybe az asszonyok s a gyerekek után. Lent majd magyarázni kell, lecsillapítani a jajveszékelőket, az átkozedókat, az asszonyokat, akik úgy jajonganak égreemelt karokkal, mint* évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt. Az út aztán beért a faluba. A házakat lángkerités fogta körül és ropognak, mintha csontjukat tördelték volna- Menthetetlenek — gondolta Nikosz. Sehol egy lélek... Hol vannak a parasztok? Az útra üszkök röpültek és Nikosz kabátja szárnya alá rejtette a gyereket. Megérkezett a piactérre- És ekkor feje ráhajolt a gyerek fejére és nagy férfisirásal felzokogott, A téren az assnonyok, gyerekek és öregek ko'ót táncoltak és hangos, zengő énekkel énekelték a szabadság dalát. PrJgai levél egy magyar filmyol Magyar film fut Prágában a Vencel-téri Alfa mozgóban, külföldön nagy sikereket arató magyar film: „Valahol Európában". A mozi tömve van, az emberek kíváncsian, de mégis vegyes érzelmekkel várják az előadás kezdetét. Hát persze! Ez az új magyar filmprodukció második filmje és az első magyar film Prágában. Pereg a film. 19^5 tavasza van, német bombázók változtatják rommá a magyar falvakat és városokat. A németek menekülnek, de még futás közben is gyilkolnrk. Közeleg a vörös hadsereg. Ég az ország, ég a senki földje. Inter regnum van. Elárvult, hajléktalan gyerekek éhes, vad csapata kóborol országúton és me' zőkön. Lopnak, gyilkolnak, védekeznek a felnőttiek ellen. A vadként hajszolt és úgy is viselkedő gyerekcsoport „Valahol Európában" egy látszólag lakatlan vájáromra talál. De a várrom mégsem elhagyatott. Egy európahírű karmester él ott s zongoráján felcsendülnek Beethoven melódiái. Itt várja a szebb jövőt ez a megrun dalt ember, akinek főbűne az volt, hogy gondolkozni mert. A várrom régi lakója és az űj lakók közötti kezdeti ellenségeskedést szinte barátság váltja fel. Az öreg demokrata művész felébreszti a farkaskölykökben az alvó emberi érzéseket, a szolidaritás érzését. Midőn, a falusiak egy volt magyar SS tiszt vezetése alatt a gyerekeket el akarják fogni, a szabadság dalával ajkukon „viszszaverikf' az ellenséges támadást, az ostrom alatt megsebesült kis társukat leviszik a falusi orvoshoz. A felfegyverzett parasztok elfogják az egész társaságot és a volt SS-tiszt, aki jelenleg a, rend fenntartója, rögtönítélő bíróság elé akarja állítani valamennyiüket. A legreménytelenebb pillanatban megjelenik az öreg muzsikus, aki bebizonyítja, hogy nem a gyerekek, de a felnőttek a bű, nösök. A felnőttek a felelősek. Mindenért, minden csöpp vérért, könnyért. A háborúért is! És írással bizonyítja, hogy nem hajléktalan csavargókról van szó, hanem egy gyermelcmenhely lakóiról. Közben a városban már megalakult az új, humanista emberiség kormánya és ez a gyerekeknek ajándékozza a kijavított romokat, menedékül. Itt van a film legszebb jelenete, mikor a rezsimkor szak híve, a volt S S-tanító meredt szemmel nézi az új aláírást, az új pecsétet az új hivatalos okmányon. „És kik ezek?" — }Ardi. Az öreg muzsikus nyugodtan feleli: „Emberek." Ez a morális kivégzés a letűnt korszak, még basáskodó, embereinek. Igaz, hogy tnlán mébrebb hatást váltott volna ki a közönségből és a kritikából egyaránt a német vezető fizikai mer/büntetése is. A szűkszavú és felületesen feldolgozott cseh kép f elír at okból nem tükröződik h'ven vissza épven ennek az

1 erkölcsi kivégzésnek minden árnyalata. És ez az oka a máskülönben eavöntetűen nagyszerű kritika elégedetlenségének. Mincfan bizonnyal van a filmben nem egészen megszokható ro- mantizmus és néhol a film fabulája meseszerűen hat. De az apróbbcseprőbb hibáktól eltekintve a magyar filmgyártás Prágában olyan névjegyet adott le, hogy igen nehéz lesz a következő filmekkel a prágai közönségnek és kritikának csalódást nem okozni. Balázs Béla és a rendező Radványi Géza mesteri munkát végeztek. A film a legjobb orosz és francia filmekre emlékezteti a nézőt, úgy ízléses, szimbolikus és lírai jeleneteivel, drámai feszültségével, mint Heayi Barnabás kamara-csúcsteljesítményével. Az egész filmből az új szabadság levegője árad és az új szabadság dalai zengenek. Győzedelmes film, mely úgy poltikai, mint művészi és emberi szempontból kimagasló helyet foglal el az összeurópai filmprodukcióban. Film, melyet mindenkinek látnia kell. Jlasziáa sza-ettem Szőrén szoktam megülni a lovat, Ha ide vagy oda útam akad; Nem szükséges a nyereg a hátán . v• Csikós vagyok az alföldi rónán. Gyócs a gatyám, patyolat az ingem; Nem vettem, a rózsám varta ingyen. Hejh, maholnap az én piros rózsám Csikósné lesz az alföldi rónán. Petőfi Sándor A szemtelen £ég.y • Különös, hogy az emberek a legyet szemtelennek mondják. Mert a légynek van szeme. Meg pedig kettő. És akkorák ezek a szemek, hogy az embernek a teste nagyságához viszonyítva akkora szemei lennének, hát, — a rájuk való pápaszem hússzor annyiba kerülne, mint így. Az emberek azt is mondják, hogy: szemesnek áll a világ. Ez nyílván azt jelenti, hogy az jár jól, aki mindent lát, mindenről idejében értesül, mindenütt ott van, amiről csak lehet, leszedi a tejfölt. Nos, a légy ilyen. Mindent meglát, mindent megszimatol, mindenütt ott van, ott van az ember homlokán, orrahegyén, sétál a kockacukron, mihelyt beadják az embernek reggelire azt a csésze tejet, a légy már rászáll és szedi le róla "a tejfölt. Szóval a légy szemes. És éppen ezért mondják róla, hogy szemtelen. Van-e, aki ebben egy szikrányi értelmet is lát? De mindegy. Az emberek a legyet szemtelennek mondják s így érthető, hogy Kronperzék is, valahányszor azt a szót kimondják, hogy: légy, — mindig elébe tették a jelzőt: szemtelen. Kronperz és neje, Kronperzné. A gyerekek nem. Kronperzné a nyáron számtalanszor sóhajtott fel így: e® a sok szemtelen légy! Mert hát sokan voltak a legyek és ideoda röpködtek a lakásban, lebegtek a leves fölött, sőt már korán reggel, amikor Kronperzné még aludt, rászántak az arcára, kezére s tapodták a rózsaszínű bőrét. Ugy.^ hogy Rronperzrét mindig á szemtelen legvek ébresztették föl. Az ifjabb Krornerzek esryi^e egyszer a ter^ésžetraizot tanulta: „A légynek hat lába van" — olvasta hangosan a könyvből. — Mondd úgy, hogy a szemtelen légynek! — szólt közbe Kronperz, az apa, mert még csak október volt, még bőven akadt légy a lakásban s az egyik éppen a Kronperz papa fülekagylóját bizsergette. — Itt csak az áll, hogy: a légy — okvetlenkedett az ifjabb Kronperz. —- Akkor írd oda, hogy szemtelen! Ez a kis eset, mondom, októberben történt. Már októberben hidegre fordult as idő, elkezdett esni az eső, a legyek kissé megfogyatkoztak. De azért akkor is, ha a levegőben kalimpáltak, a terített asztalon futkostak, vagy az ablaküvegnek feszülve, jobb ügyhöz méltóan erőlködtek, hogy kijussanak a. szabadba. Kronperz és Kronperzné csak így titulálták őket: ezek a szemtelen legyek. Novemberben már fagyott. Decemberben azután már csak egyetlen légy volt a Kronperz-lakásban. Egy aggkori érelmeszesedésben szenvedő, lomharöptű, lassú járású légy, Dc hát hiába. Hiába volt ez a légy öreg és beteg, hiába viselkedett szerénven, mert csak az úgyszólván neki juttatott morzsákon élt, hiába volt egvetlen annyi ezer közül, mégis csak a szemtelen légy volt. Még akkor is, amikor semmit nem csinált, amikor, órákon, néha napokon át nem is mutatkozott. — Hol van az a szemtelen légy? — reklamálta őt ilyenkor Kronperz. A legyek, az egy élőn kívül, november és december hónap folyamán elhullottak. Vagy elmentek, elbújtak. Isten tudja, hová lettek, csak nem voltak. Legföljebb egy-egy fekete aszott légyhullát lehetett látni néha a falon, vagy az ebédlőszekrény márványlapján. — Ezt a szemtelen Julist, ha így takarít, ki fogom dobni — jelentette ki Kronperzné. Bizony, a szemtelen jelzőt még a Julis is a légy miatt kapta. Egy napon, már úgy karácsony felé, meglátta Kronperz a legyet. A csillár körül körözött. Oly lassan, hogy szinte bámulatos volt, hogy nem hull le. — Nézd, még él ez a szemtelen légy! — így Kronperz Kronperznéhez. A légy azután nem mutatkozott többé. Julist már előbb megszidták, , mire az olyan nagytakarítást rendezett, hogy légynek többé hullája nem volt fölfedezhető. Egy délután leheveredett Kronperzné a dívánra. Behunyta a szemét, azután kinyitotta, majd megint behúnyta, újra kinyitotta. Várt, hogy Kronperz menjen már le a kávéházba s ő szundíthasson eg^et.. Egyszer csak meglátott egy kis fekete piszkot, valami határozatlan alakú foltot, rögöt, göböt, maszatot, vagy masszát a világosszínű falon. Méltatlankodva kiáltott fel: — Na nézd azt a szemtelen legyet! Kronperz oda nézett, ahová a neje tekintete szegeződött Ö is meglátta a. légyhullát. Ezáttal azonban nern értette me? ő sem, hogy miért szemtelen a légy. De Kronperzné már szolgáit is a magyarázattal: — Odadöglött nekem a szép, tiszta falra! Nagy Lajos. Olvassátok és terjesszétek az Uj Szói! S Pusztán születtem, a pusztán lakom, Nincs födeles, kéményes hajiokom; De van cserényem, van jó paripám: Csikós vagyok az alföldi rónán.