Új Szatmár, 1912. december (1. évfolyam, 205-211. szám)
1912-12-01 / 205. szám
I üjäftmm 1S12. dacsrafesf 1. ilijoicoan laka. — Az UJ SZATMÁR tudósítása. — Szatmár, november 30. Riadót fuvattak a kaszárnyában, utána nyolcvan markáns arcú baka állott glédába. Amint megcsillantak a szuronyok a gyilkos ködben, megjelent egy főhadnagy öt tiszttársával a feszes sor előtt s kiadta a vezényszót, azután megszólalt a trombita, megperdült a dob s mielőtt még csak egy utolsó tekintetet vethettek volna a katonák a kaszárnya sárga falaira, útnak inditották őket. Amint kikanyarodott a csapat a kaszárnya udvarából, egy perkál szoknyáju cselédleány bujt elő félénken a szomszédos ház kapujából. Szemében könny csillogott, arca bánatos volt. A kis cselédleány csókot hintett a csapat után, azután keserves sirás között magához szorított egy kopottas fényképet, amelyről egy délceg katona tekintete meredt reá s ennyit mondott: — Az isten óvja meg Jóskát a haláltól. E közben a katonák az utca végéhez értek. A kis leány még egy búcsú tekintetet vetett a csapat után s azután befordult a házba. * Trombita hangja, dobpergés veri fel a házak alvó népét. Kemény léptekkel masíroznak a katonák, elől egy tiszt kivont karddal kezében. Nem néz most senki se jobbra, se balra. Úgy látszik nem akarják látni a kiváncsiakat, akik hiányos öltözetben nyitott ablaknál bámulják őket. Egy utca szegletén egy nyomorék koldus kerül szembe a csapattal. Arca sáppadt, tekintete révedező, melle horpadt, ruhája szakadozott. Amint meglátja a nyolcvan deli legényt, akik teljes fegyverzetben, büszkén, mintha mindegyik már egy-egy hadvezér lenne, masírozik a dobpergésre, sírni kezd. Nagy, nehéz könnyek folynak le a nyomorék koldus arcán. A könnyekben általa leélt szép idők fénye tükröződik vissza. Mikor a csapat elhaladt mellette a siró emberroncs egy percre kiegyenesedett, szemeiből kitörölte a könnyeket s azután büszkén, hangosan, úgy hogy a katonák is meghallhatták, kiáltotta feléjük : — Valamikor régen én is voltam olyan délceg legény, valamikor régen én is harcoltam a hazáért. Ha nem hiszitek, nézzetek rám: itt a bizonyíték, a hiányzó lábam Azzal egy ház falának támaszkodott s újból keserves sirásra fakadt. * A Rákóczy-utra ért a csapat. Most elhallgat a trombita s megszólal a dob. A dobpergésre egy rőzmaringos ablak nyílik ki, amelyből baba arcú leány kandikál ki. Amint a csapat közeledik, a leány összébb húzza hálóköntösét, azután félig kihajol az ablakon. Most oda ér a csapat. A leány, akinek arcát úgy látszik most érintette meg az első szerelem pírja, egy rózsát dob le az ablakból. Egyik tiszt oda ugrik s felveszi. A kis leány rámosolyog, majd csókot hint felé. A tiszt egy pillanatra megáll, megtörli a szemét, amelyben egy könny akaratoskodik, azután tiszteleg kardjával, majd ő is int egy bucsucsókot. Néhány perccel később, mintha mi sem történt volna lépdel a tiszt csapata oldalán. Mielőtt bekanyarodnának a vasúthoz, a tiszt még egyszer visszanéz a nyitott ablak felé, amelyből szerelmese, a baba arcú kis leány, lobogtatja kendőjét felé. Azután eltűnik a csapat, becsukódik az ablak s a kis leány könnyes szemekkel mondogatja: — Imádkozom érted! Erős csendőri. rendőri kordon van az állomás előtt. Ezúttal nem bocsátanak be senkit, csak azokat, akik utazni akarnak. Az utazó közönségen kivül néhány szolgálattevő tiszt s néhány álmos képű hordár tartózkodik az állomáson. Amint felhangzik a trombita szava egyszerre nagy sürgés-forgás támadt az állomáson. A hordárok szeméből is kimegy az álom. Mindenki a kijárat felé tódul. A rendőrök azonban visszaszorítják a tömeget. A kordonon csak kivételes engélylyel lehet átjutni. A trombitaszó mind közelebb s közelebb hangzik, majd nemsokára tisztán hallható a katonák kemény lépteinek dobogása is. Néhány perc múlva megérkezik a csapat. A szolgálatban levő vasutas üdvözli a főhadnagyot s azután az állomás hátsó részéhez kalauzolja, ahol egy csonka vágányon öt kocsi van elhelyezve, amelyeken a következő felírás olvasható : Fenntartva! A tiszt megnézi a vasúti kocsikat. Majd egy katonásan kemény, parancsoló vezényszó harsog végig az állomáson, amelynek elhangzása után a nyolcvan markáns arcú baka, némán, hangtalanul helyet foglal a részükre fenntartott vasúti kocsikban. * Megkondul az állomáson az indulást jelző harang szava. Majd egy lakomobil fut be prüszkölve a csonka vágányra s hozzáakasztják a katonákkal telt kocsikat. Erre a kocsikban, amelyekben nyolcvan baka viaskodik a honvágygyai, a szeretettel és szerelemmel egyszerre ideges mozgolódás támad. Könnyes szemű bakák kandikálnak ki a vasúti kocsik ablakából: sírnak és siratnak. Ez a kép csak egy pillanatig látható, azután eltűnik. Elindult a loko- mobil s nyolcvan szatmári fiút vitt a boszniai Rogaticába vagy a halálba. Boros Imre. fi kulisszák mögül. A jós meg a primadonna. A kulisszák mögött, ahol nagyobb pletyka folyik, mint Lipótváros összes fehérnépe között beszélik a következőket. Árdó Ilonka, a társulat primadonnája, a napokban elment Ozikovicshoz, a Szat- máron időző jóshoz. Kiváncsi volt, ugylátszik, a jövendőjére és a jövőben elérendő sikereire. Benn a jósnál játszódott le azután a következő kedves epizód. Ozikovics miután megjósolta a primadonnának a jövőben elérendő művészi sikereit, áttért magán életére. — Ön rövidesen — mondotta, férjhez fog menni, egy előkelő gazdag úrhoz. Házassága boldognak Ígérkezik. Azonban, ahogy a tenyerében levő vonalkák bizonyítják, anyai örömöknek nem igen fog elébe nézni: nem lesz gyerek. A primadonna legkétségbeesettebb mosolyát vette elő s könyörgő hangon szólott a rabbihoz: — Ugyan tudós ur, nézze meg jobban, hátha tévedett. A jós veszélyeztetve látta a. honoráriumot, s most már engedékenyebb hangon szólott: — Hátha nagyon akarja: lesz. Amikor a komikus dühös. Borbély Sándor komikus a múltkoriban Székesfehérváron megvert egy kocsist. A verekedő komikust a kihágási biró elé állították, aki Borbélyt 100 korona pénzbírságra ítélte. A komikus azonban többszöri felszólításra sem fizette meg a bírságot, amiért végrehajtót küldtek a nyakára. Mikor megjelent a végrehajtó Borbély lakásán és megkérdezte, mit lehet foglalni, a komikus ezzel a közismert viccel traktálta kellemes vendégét: —• Helyet. A végrehajtó is kedélyes ember, nem jött ki sodrából, hanem gúnyosan megkérdezte Borbélyt: — Nem helyesebb volna, ha ön ülne le? A komikus, aki megértette a célzást dühösen válaszolt. Majd, ha nekem tetszik: leülöm. Halálos pofon. — Az „UJ SZATMÁR“ tudósítása. — Szatmár, november 30. Szatmárcsekén lakik egy Tóth Mihály nevű erdőkerülő. A múlt héten összeveszett a feleségével. A veszekedés hevében, úgy vágta nyakszirten hitvesét, hogy az ájultan esett össze. Néhány óra múlva az asszony hirtelen rosszul volt s mielőtt még orvosi segélyben részesítettek volna, meghalt. Az esetet bejelentették a csendőrségen, ahol azután megindították a nyomozást. A hulla felboncolásával dr. Ascher Kálmán járásorvost és dr. Kiss Antal községi orvost bízták meg. Az orvosok a boncolásnál megállapították, hogy Tóthné a nyakszirtre történő ütés következtében, nyúlt agyi vér- ömlést kapott, s ez okozta halálát. A csendőrség az esetről jelentést tett a szatmári királyi ügyészségen, ahol megindították Tóth ellen az eljárást. — Tisztviselői törlesztése» kölcsönöket gyorsan lebonyolít Foszvék Nándor gazdasági szakirodája, Szatmár, Attila- utca. EbbEnSEGE a saját pénzének, ha a mai rossz pénzviszonyok mellett nem mindéi János nál fedezi folous, — pongyola, alj, vászon—fehérnemű és ruhaszövet szükségletét. Soft pénznek a megtakarítását jelenti az, ha bevásárlásait fenti cégnél eszközli. Dk pálaszíil Elsarenfiii áru! Kirakataim és az ezekben lévő áruk megtekintése Önnek föltétien hasznot jelent.
