Új Szatmár, 1912. november (1. évfolyam, 180-204. szám)

1912-11-14 / 190. szám

2. oldal UjJmtmm 1912. november 14 Baja mihálf. (Gy. E.) Lapunk, amely Szatmár városának közügyéit mindég önzetlenül szolgálja s városunk felvirágoztatását tartja szem előtt, a megüresedett refor­mátus lelkészi állásban ismét oly kiváló férfiút szeretne látni, kinek személyisége is garanciát nyújtana arra nézve, bogy vezetése alatt gyülekezeti életünk, isko­láink fejlesztése újabb lendületet fog nyerni. Örömmel konstatálhatjuk, hogy józan gondolkodású szatmári református népünk figyelme oly Timotheusra irányult, kinek széles látóköre, nagy világlátott- sága, tapasztalatja, szeretetreméltó egyé­nisége, népe, egyháza és nemzete iránt érzett forró szeretete teljesen megfelel úgy a szatmári református gyülekezet, mint Szatmár városa igényeinek. Ez a férfiú Baja Mihály, az amerikai egyház­megye főjegyzője. Minthogy a közhan­gulat úgyszólván teljesen nagytiszteletü Baja Mihály lelkész ur megválasztása mellett van, lapunk megragad minden alkalmat, hogy őt minél jobban megismer­hessük. Lapunk egyik munkatársa pár nappal ezelőtt találkozott Csekes Béla az amerikai egyházmegye utazó lelké­szével, ki csak néhány hete van idehaza s kérdezősködésére a következőket mon­dotta : „Baja Mihály lelkésztársamat jól ismerem, gyülekezetében többször meg­fordultam. Nem akarom őt dicsérni, csak néhány tényt emlitek meg. A mikeesporti gyülekezet midőn őt lelkésznek meg­hívta, jóformán csak névleg volt gyüle­kezet. Idegen templomban tartottak isten- tisztelet. Az istentiszteletre csak néhányan jártak. A gyülekezetnek pénze, vagyona nem volt. Baja Mihály alig egy pár évig volt Mikeesporton s minden megváltozott: a semmiből magyar ref. templom emel­kedett, a széthullott csontok össze lettek szedve s ma Mikeesporton virágzó gyüle­kezeti élet van. Ott voltam a templom­szentelésen, amikor népünk az isten- tisztelet alkalmával egyezer dollár kész­pénzt adott össze a gyülekezet céljaira, később ott voltam az iskolás gyermekek vizsgáján s örültem, mikor láttam, hogy lelkésztársam a gyermekeket is össze­szedte, tanította őket s a már félig el- amerikaisodott s magyarul alig beszélő gyermekekbe magyar lelket öntött, ott voltam a múlt nyár folyamán, midőn hazajövetele előtt gyülekezetétől búcsút vett: a templom tömve volt, a szemek könyben úsztak. Többször mentem Mikees- portra váratlanul s vasárnap úgy dél­előtt, mint este a templom telve volt buzgó néppel. Az a nép, mely eleinte közönyös volt minden iránt, istenfélővé lett. Isten kegyelme után mennyi küzde­lem, mennyi munka, mennyi önfeláldo­zásnak az eredménye mind ez! Méltóz- tatik talán tudni, hogy Amerikában egyházi adó nincsen s a gyülekezetek fentartása az egyháztagok jószivü áldozat- készségétől függ, Isten kegyelme után. A gyülekezetek sorsa a lelkész egyéni­ségével van összeforrva: ha a gyüleke­zeti tagok a lelkészüket szeretik, szavára hallgatnak, sokat áldoznak, ha a leiké szűkét nem szeretik, semmit sem adnak a gyülekezet céljaira s az egyház tönkre megy. Mikeesporton is, mint a többi gyü­lekezetekben, az egyháztagok hazánk különféle megyéiből összeterelődött egy­szerű munkás, napszámosemberek s bizony Baja Mihály barátomnak sokat kellett házról házra járni, mig népünket össze bírta szedni. Idehaza a cura pasto- raból, a belmissiói munkát még csak theoriában s papiroson ismerik, Baja Mihály lelkésztársam pedig gyakorlatból tanulta meg. Az említett tények alapján bátran elmondhatom, hogy szeretett ba­rátomnak kiváló szervező képessége van s a népnek a sorsa a szivén fekszik, lelke üde, szive érzékeny, elméje komoly s mig egyfelelől a lélek csodálatos ér­zéseit s mélységeit költői lanton énekli el, másfelől az élet s a lelkipásztor min­dennapi nemes s komoly küzdelmeiben részét diadallal már is kivette. Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy ha a a szatmári egyházban a gyülekezet jövő­jét tartják szem előtt, akkor Baja Mihály barátomnak a megválasztásával az igazi embert megtalálták.“ Csodálatos, hogy mindazt, amit Cse­kes Béla utazó lelkész ur elmondott, mi azt nagytiszteletü Baja Mihály főjegyző úrral való első találkozásunk alkalmával mindjárt tudtuk. Nemcsak csodálatos szónoklatának varázsa, a kivándorolt Hz ellenzék, mint ellenparlament, ülése. Budapest, nov. 13., este 9 óra. Az ellenzék, mint ellenparlament, ma délután 5 órakor a Royal-szálló ter­mében ülést tartott. Az ülést Sipos Orbán, mint a legöregebb ellenzéki képviselő, nyitotta meg. Az ülés megnyitása után az elnököt választották meg. Elnök lett Kossuth Ferenc, aki hosszabb beszédben fej­tegette a mai parlamenti állapotokat. El­mondta, hogy az ellenzék azért nem járt a magyar alkotmány megbecstelenitett házába, mert a képviselők egy részét kizárták. Kossuth felkéri Apponyit, hogy terjessze be a külügyi albizottsághoz küldendő memorandumot. Gróf Apponyi Albert beterjeszti az ellenzék, mint ellenparlamenthez, a me­morandumot, amelyben kifejti, hogy az állapotok nem követelik meg a status quo fenntartását. A Balkán állam legyen a balkáni népé. Drinápoly tarifa magát. Drinápoly, nov. 13., este 9 óra. A drinápolyi vár helyettes parancs­noka jelenti: „A vár erősen tartja magát. Egy ostromnál több, mint 1000 bolgár esett el.“ It szerbek győzelmi mámora. Belgrad, nov. 13., este 9 óra. A szerbek a győzelmi mámortól egészen megrészegedtek, Különös örömet keltett az a hir, hogy Durazzót Zsitkovics tábornok lovas­sága megszállotta. György király Szalonikiban. Szaloniki, nov. 13. este 9 óra. György görög király nagy ünnep­ségek között vonult be Szalonikiba. Törökország békéje. Paris, nov. 13. este 9 óra. A francia kormány felszólította a portát, hogy közölje békefeltételeit. Tö­rökország erre azt válaszolta, hogy a véreink nagy problémáival foglalkozó, igazságoktól tündöklő, hatalmas beszéde ragadott el bennünket, hanem szeretetre­méltó egyénisége mintegy magához lán­colt bennünket. A nő sokszor az első látásra, mintegy ösztönszerüieg megérzi, midőn az igazi férfival, szive ideáljával találkozik, bár alig beszélt s életéből alig tud valamit, a férfi is sokszor ha­sonló képen van a nővel szemben s általános tapasztalatunk az, ha valakivel találkozunk, az első megpillantásra meg­tudjuk mondani, hogy az illető rokonszen­ves-e ? Nagytiszteletü Baja Mihály egyszer volt köztünk, egyszer prédikált, egyszer hallottuk őt s mindjárt megszerettük. Nagytiszteletü Baja Mihály lelkész ur is elmondhatja a nagy Caesarnak szavait : „veni, vidi, vici: Jöttem, láttam, győztem.“ Adja a jóságos Isten, hogy minél hama­rább körünkben lehessen. békefeltételek megállapítása a balkáni államok dolga. Hitelbe vásárolt a szultán és a trón­örökös. Konstantinápoly, nov. 13, este 9 óra. A szultán és a trónörökös a háború kezdete óta nem kapták meg a civilistát s azóta mindent hitelbe vásárolnak. Oroszország nem támogatja Szerbiát. Szentpétervár, nov. 13., este 9 óra. Megbízható helyen beszélik, hogy Oroszország megváltoztatta szándékát s most már nem támogatja mindenben Szerbia érdekeit. Mikor lesz béke? Páris, nov. 13., este 9 óra. A balkáni államok abbahagyják a háborút, ha a porta Üszküböt átadja a szerbeknek, Bulgáriának hadi kárpótlást ad, Maczedóniának pedig autonómiát. Főtárgyalás Härtel Lujza ügyében. Munkács, nov. 13., d. u. 2 óra. A munkácsi járásbíróság nov. 15-ére tűzte ki a főtárgyalást Boroevics Szveto- zár kassai hadtestparancsnoknak Härtel Lujza ellen indított ismert bűnügyében. A tárgyalásra, amely reggel 9 órakor kezdődik, tanúként idézték be báró Eck­hardt Károly főhadnagyot, özv. Hartstein Lipótné és Klein Hermanné munkácsi lakosokat. A végtárgyalás iránt, amelyen minden valószínűség szerint Ítéletet is fognak hozni, oly nagy az érdeklődés, hogy a bíróság a tárgyalóterembe való belépést csak jegygyei engedi meg. Fizelésképteien közkórbáz. Debreczen, nov. 13., d. u. 2 óra. Különös helyzetbe került az idén a debreczeni közkórház. Betegeinek száma feltűnően leapadt, kintlevő ápolási dijait nem tudta behajtani s igy szállítói­nak hónapok óta nem fizet. A hitelezők pörrel akarták megtámadni a közkórházat, amely szorult helyzetében a kórház 3z ^^Zfl51víIE^^ „Uj Szatmár“ női kalapraktár ül

Next

/
Thumbnails
Contents