Új Szatmár, 1912. november (1. évfolyam, 180-204. szám)
1912-11-10 / 187. szám
2. oldal UjJmtmái 1912. november 10 a hivatalos városnak, hogy azt minden lehető eszközzel lakossága érdekében megakadályozza. Ezen túl azonban a vitatkozók egyike mellé sem állhatunk, mert mindketten tévesen és az iparfejlesztési törvény ismerete nélkül állítják fel gondolatsoraikat. Az ipar állami támogatásának egyedüli mentsége a külfölddel való termelő verseny. A szubvenció arculcsapja a szabad verseny törvényét, amely akkor is a gazdasági exisztenciák hulláival termékenyített talajból csírázik, hogyha hamisítatlan érvényesülését nem befolyásolják, de amely képes egész piacokat kipusztitani, ha a természetében fekvő bűneit mesterségesen felfokozzák. Éppen ezért a szubvenciós törvény a támogatható vállalatok mindkét típusánál hangsúlyozza, hogy olyan cikkeket kell előállitaniok, amelyeknek bevezetése általános gazdasági érdek. Ez nyilván azt jelenti, hogy csak olyan termelési ágat lehet — becsülettel — szubvencionálni, amelyből jelentékeny külföldi behozatal van és amelynek felvirágoztatása legalább egy olyan medret torlaszolna el, a melyből ezer és ezer ontja a pénzt a külföld, értsük alatta Ausztria felé. Nincs e pillanatban a kezemben külföldi statisztika, de a mindennapi tapasztalat és a dolog természete igazolja, hogy abból a ter- melvényből, amelyre az asztalos- árugyár berendezkedni készül, a behozatal csak egészen jelentéktelen lehet. A szubvenciós törvény két fajtáját ismeri a támogatható vállalatoknak. Az elsőhöz tartoznak azok, amelyek a fenntiek szerint a külfölddel versenyeznek és ebben a küzdelemben kell őket megsegiteni. Ezek részesülnek az állami kedvezményekben, adóelengedésben, vám- megtéritésekben, szóval a törvény által felsorolással megállapított engedményekben. A másik tipushoz azok tartoznak, amelyeknél a rendkívüli körülmények, általános gazdasági tekintetek folytán az állami kedvezményeket meghaladó tőkesegélynek vagy a vállalatban való állami részesedésnek is helye lehet. Egészen nyilvánvaló tehát, hogy ehhez a nagyobbik fajta támogatáshoz legalább is azok a feltételek kellenek, amelyek az állami kedvezményekre jogosíthatnak, de kellenek nyilván ezen felül olyan rendkívüli indokok, amelyek ezt a nagy beavatkozást megmagyarázzák. A jelenlegi eset tehát igen egyszerűvé válik. Csak azt kell megvizsgálni, hogy az asztalosáru gyárnál megvannak-e azok a legelemibb feltételek, amelyek az állami kedvezményeknél megkívántainak. Hát ebben alig lehet vita, mert olyan cikket állít elő, amelyben alig van behozatal, és igy csak arról lehetne szó, hogy kész örömmel hunynánk szemet, ha a miniszter ennek dacára állami kedvezményekben részesítené a vállalatot, mert egy mérsékletes beavatkozás árán köny- nyitene egy válságos vállalaton, de mindevvel még nem támadna meg egész nagy iparososztályt és öt, hat Vörös Schwartz kitöltötte az idejét a szedőszekrény mellett. Hazatámolygott, ahol egy munkától meggörnyedt asszony, három nyomorban fogant pulya riadt fel a köhögésére. Szegény vörös Schwartz belénézett az éjszakába, az elkövetkező örökös sötétség pitvarába és látta, hogy látogatóba jön a fekete ólomba öntött, szomorú halál. Vörös Schvartz lefeküdt, magára vette fehér halotti köntösét, kiköpte a maradék kis tüdejét és sietett visszaadni a látogatást. . . . Talán ez a betű volt az utolsó, talán ez itten, talán csak emennek egy parányi pontja, amelyik kimarta a vörös Schwartz tüdejét a helyéből. Nyomorult gyilkos, alávaló fekete ördögök, mindennap ellopnak egy lélegzetet egy családapától. ... Hitvány ellenségek most meggörnyedve kérnek, Azok a betűk, amelyek újságpapírba csomagolva, fekete festékbe öntve elhordták hozzátok három apró gyermek kenyérkeresőjének nyavalyás tüdejét, visszakérnek valamit belőle. Egy darabka kenyeret. Egy szilánk tüzelő fát. Egy kis téli rongyot. Ma már más ember tüdejét viszik szerteszét ezek a betűk, mással viselnek élet-halál harcot, holnap talán ismét belékacagnak egy nyomdász üres tüdejébe, de ma kérnek, mert végeztek a vörös Schwarczczal. Jó emberek, rosszak! Hátha éppen az a cikk szerzett nektek gyönyörűséget, amelyik a legtöbb kárt tette a vörös Schwartz tüdejében. Egy nyomorban sinylődő család, egy tehetetlen asszony, három gyámoltalan gyermek könyörög hozzátok: adjatok! A vörös Schwartz 35 éves volt, korán elvitte az ólompor, nem gondoskodhatott róluk. Éheznek, rongyosak, fáznak. Adjatok! vállalatot, mely hasonszakmában dolgozik a helyi piacon. Azonban — és itt következhetnek csak a lokális szempontok — egy olyan nagy mérvű támogatás, amely egyszerűen versenyképtelenné teszi az egész helybeli szakmát, a törvénybe sehogy sem erőszakolható be még olyan eszközökkel sem, aminőket szubvenciós ügyekben használni szokás. Nem szoktunk naivak lenni és tisztában vagyunk azzal, hogy a magyar törvények általában, a szubvenciós törvények pedig különösebben is nem azért készültek, hogy azokat igazi célzataik szerint alkalmazzák. Csakhogy ebből nem szabad kiindulnunk épen a helyes munkamegosztás folytán. A törvényhozók — testületileg és egyénenként — igen gyakran a saját választóik rovására és ellenére abban fáradoznak, hogy miképen lehet a törvényekben lefektetett „titkos alapokat“ megkamatoztatni. Egyértelmüieg velük járhat el a törvényhatóság is, amely esküvel szerződtetett őre a lakosság helyi érdekeinek. De nekünk, akik „de proiundis“ kiabáljuk idelenn az igazságot, nekünk komolyan kell vennünk a törvényeinket és bíznunk kell azokban, mint utolsó menedékében a közérdeknek. így áll ez a kérdés a törvény szerint, amely önmaga szólal meg a helybeli iparosság mellett és igy önálló magánnézeteknek és elméleti fejtegetéseknek helye sem marad, de azokra szükség sincsen a törvény szava mellett. Helye és szükség van a város erélyes közbelépésére. Mert ezúttal is, mint minden komoly közkérdésben, ámulva kérdi mindenki, hogy hol van a város ? takarítunk meg de csak akkor, ha FRIED SALAMON rőfös és divaiiizletében szerezzük be karácsonyi és újévi szükségletünket uj városi bérpalotában (volt Fehérbáz) Gallérok gőzmosása |U| j mp Bpfglii Kézimunkák, glacé keztyük, íüköríénnyel hófehérre *ni€^Jld|lSi ® bútorok, szőnyegek tisztítása. Gyár-főüzlet: Szatmár, Kossuth L.-u. 10. Felvételi iroda. Kazinczy-u. 17. Attila-u. 2. Nagykároly Széchenyi-u. 31. Alapittatott: 1886
