Új Szatmár, 1912. november (1. évfolyam, 180-204. szám)

1912-11-08 / 185. szám

2. oldal 1312. november 8 lijkaM) — Utasítottam minisztereimet, hogy haladéktalanul gyürkőzzenek neki és készítsék el Álomország részére az általános egyenlő és titkos választói jogról szóló ja­vaslatot, hogy az a nép, amelynek minden egyes fia megosztja hadse­regemmel, udvartartásommal az utolsó falatját, saját sorsa intézé­sének ura tudjon lenni és beleszól­hasson annak az országnak a ház­tartásába, amely országnak a költ­ségvetése az ő vállait nyomja. — Kötelességemnek tartom mindezt megtenni, mert Álomország népe sok, nagyon sok pénzzel és vérrel áldozott már azért, hogy családom megmaradhasson a tró­non, az udvari etikett tehát megkö­veteli tőlem, hogy mikor az én ra­gaszkodó, derék népemet veszede­lem, romlás, pusztulás fenyegeti, viszonozzam neki azt a sok szol­gálatot, amelyet trónom érdekében tett. — Lennt a szomszédos déli ha­táron piroslik az ég alja. Hatalmi őrületek áldozati oltárán százezrek pirosló vére száll az ég felé. Min­den gondom, atyai szivem minden szeretete arra irányul, hogy ennek a veszedelemnek a terjedésétől megmentsem Álomországom derék népét. Nem tolok előtérbe nagyi)a- talmi szempontokat, mert minden gondoskodásom arra irányul, hogy idebennt legyünk erősek és hatal­masok és mig itthon nyomorúság, szegénység az ur a trónom lábainál szolgálatkészen, haptákban álló né­pek fölött, addig ne tetézzem a nyomorúságot külpolitikai konflik­tusokkal, mert sokkal drágább ne­kem az én derék népemnek a kis körme feketéje is, semhogy a haja szálát is meggörbíteni engedném azért, hogy a balkáni térképet az én népem piros vérével rajzolják újjá. — Mindezekért szigorúan uta­sítottam a népem milliárdnyi kin­cseit markukban tartó bizottságo­kat, hogy az idén ne katonákat, ne hadügyi költségvetéseket, ne katonai beruházásokat, ne drága hadihajókat szavazzanak meg az ország pénzén, hanem azon törjék a fejüket, hogy hogyan tudnak se­gíteni legbehatóbban és legáldáso­sabban az én derék népem ezernyi bajain, szenvedésein. Atyai szivem minden szeretete, minden jóindulata ott vlrraszt, őrködik álmaitok, szen­vedéseitek fölött és minden óhajtá­som az, hogy az én népem az én dicsőségemre erősödjék, növeked­jék nagygyá és hatalmassá. Ezeket álmodta Álomország népe és azután — felébredt, mert ablaka alatt szomorúan, busán per­gett az adóvégrehajtó dobja. Bigonyifvány! A Brünn Sándor gyógyszerész által for­galomba hozott „Ideál“ poudert megvizsgál­tam és abban semmiféle az arcbőrre ártalmas ------- anyagot nem találtam. Dr . Szóbél Józsel n hétfői közgyűlés tárgysorozata. — Az UJ SZATMÁR tudósítása. — A városi törvényhatósági bizottság hétfőn d. u. 3 órakor tartja rendes havi közgyűlését, melynek tárgysorozata a következő: Hitelesítő küldöttség kirendelése, a hitelesítés helyének és idejének megálla­pítása. Polgármester havi jelentése intéz­kedéseiről és a törvényhatóság álla­potáról. Az elemi lőtér céljaira Koós Gábor és nejétől vett ingatlan vételárának fede­zete tárgyában. A városi tőkepénzek és gyám­pénztári készletek, valamint forgó tőkék pénzintézeti elhelyezése. A kereskedőtanonc-iskola felügyelő­bizottságához megválasztott Thurner Al­bert helyére más tag választása. Az I-ső és Il-ik kerületben megej­tendő bizottsági tag választásához elnökök és jegyzők választása tárgyában. Az ebtartási szabályrendelet terve­zete. Özv. Hatvány Péterné kegydij iránti kérelme. A pénztári alkalmazottak óvadéká­nak visszautalása. Néhai Accipe Sándorné segélyügye. Baumgarten Zsigmond és Zsolnai Armin felső keresk. iskolai tanárok elő­léptetése a IX. fizetési osztály 2-ik foko­zatába. A vegyvizsgáló állomáshoz még szükséges berendezési tárgyak beszer­zése. A Széchenyi-társulat részére szük­séges hivatalos helyiség átengedése. Miskolcz város közönségének átirata a vaskartell megszüntetése tárgyában. Marostorda vármegye átirata a tele­pítés és parcellázás kérdésének a magyar nemzeti politika szellemének megfelelő megoldása tárgyában. itteni dologtalan és kényelmes életet s az ellenség elől az Erdélyi Érchegység bá­nyáiban rejtőzött el. Mire pedig a török- verő katonaság elvonult, ők is előbujtak rejtekhelyeikből. Egy ideig csak békességben éltek a vidék népeivel, de miután a törökök a munkát sehogyse kedvelték s előbbi élet­módjukat: a rablást és fosztogatást élűi­ről kezdték, a békeszerető nép türelme is elfogyott. Az ellenségeskedés mindin­kább fokozódott s nem volt nap, hogy népünk és a törökök közt valahol apróbb csatározás le ne folyt volna. Mindenki tisztában volt vele, hogy ez áldatlan álla­pot sokáig nem tarthat s hogy a törökök garázdálkodása előbb-utóbb élet-halál- harcra kényszeríti a vidék lakosságát. Sejtelmük csakhamar valóra vált. Történt ugyanis, hogy a csatában el­esett egyik török bégnek árván maradt viruló leánya beleszeretett a községi biró deli fiába. A legény viszonozta szerelmét s törvényes feleségévé is akarta tenni, csak egyet kötött ki magának, hogy Leila még előbb térjen át a keresztény hitre. A leány, aki amúgy is szakítani akart a török szokásokkal, készségesen egyezett bele kedvese kívánságába. A törökök azonban, mihelyest érte­sültek Leila szándékáról, bosszút forraltak ellene. Ez látván, hogy élete sincs biztos­ságban, a pap házában keresett és talált menedéket. Itt azután csakhamar megis­merkedett a görög-keleti vallás tanaival, mire rövidesen fölvételét kérte a keresz­tény egyház kötelékébe. Leila megkeresztelkedése a görög keletiek husvét hétfőjére volt kitűzve. A nevezetes napra a vidék apraja-nagyja összesereglet Cehére. A templom zsúfolásig megtelt hívők­kel. Ember ember hátán tolongott, érke­zett a nagy aktus ideje. Leila ép a hit­vallást tette le a feszületre, amikor a tem­plom előtti téren vad orditozás hallatszott. Az emberek ijedten hallgatták a mo­rajt. A következő percben feltárult a templom ajtaja s a fölfegyverkezett törö­kök iszonyú szitkok közt tódultak befelé. A megrémült lakosság megértette a veszedelmet. — Halál reád, hízelgőre, — zúgták a törökök kórusban, miközben élesre fent kardjukat magasra emelve, az oltár előtt térdeplő leány felé iparkodtak. A férfiak nagy erőfeszítéssel szorí­tották viszsza a boszura lihegő pogá- nyokat. Csakhamar megkezdődött az élet- halál harc, a templom előtti téren. Isten nem hagyta el embereinket — jegyzé meg a mesemondó. Alig félórai elkesere­dett tusa után sikerült a törököket le­fegyverezni, akik ezután egy szállig el­hullottak a saját kardjuk alatt. Népünk végkép megszabadult a tö­rök járom alól. Szekérszámra hordták el a holttes­teket a közel levő hegyszakadékba, hol mai napig is közös sírban porladoznak. Nagy volt a román nép öröme. Visz- szatérve a templomba, ájtatos imában há­lát adtak a Mindenhatónak a kivívott győ- zedelemért. Az örömteli napot Leila esküvője zárta le. A fényes lakodalmon résztvett Cebe és vidékeinek összes lakossága. Délután táncra perdült a lakodalmas nép azon a helyen, amely még nedves volt a törökök kiontott vérétől. A pogányokon kivívott diadalt azóta minden évben nedeja napján megünnep- lik. A csatatér pedig, amely időközben temetője lett a cebeieknek, a diadal em­léknapi lakomának lett a helyévé. Gallérok gőzmosása LJ Aa&A |Ölfd|§j Kézimunkák, glacé keztyük, tüköríénnyel hófehérre IClJCl i dl bútorok, szőnyegek tisztítása. Gyár-főüzlet: Szatmár, Kossuth L.-u. 10. Felvételi iroda Kazinczy-u. 17. Attila-u. 2. Nagykároly Széchenyi-u. 31. Alapittatott: 1886

Next

/
Thumbnails
Contents