Új Szatmár, 1912. november (1. évfolyam, 180-204. szám)
1912-11-07 / 184. szám
2. oldal Ujlmtmái 1912. november 7 királyától, amely a törvényhozás házából a nemzet képviselőit tartja távol. És lehet-e kétség aziránt, hogy ide is épen azok rendelték ki a fegyveres erőt, mint akik amoda tették ? Hazajött a király, de itthon van-e vájjon, ha szuronyokkal tartják távol tőle a nemzetet ? Az örömérzés melege keletkezett a szivekben, de megmaradhat-e ben- nök, ha rájok tűz a csupasz acél szuronyok hideg csillogása? Füst száll a budai márvány- palota kéményeiből az ég felé, de vájjon nem-e fuj be a kőcsarnokokba a fegyveres erővel lehűtött lelkesedés hűvös szele és nem érzi-e meg ezt az agg uralkodó ? Itthon van a király, itthon van és a nemzet úgy örült a hazajövetelének . . . II trónbeszéd.- Az UJ SZATMÁR tudósítása. — Budapest, nov. 5„ a parlament épületének VI. számú kapujánál, ahol a delegáció tagjai szoktak feljárni, most is kettős csendőrkordon áll. Ma már kisebb számú őrség van kirendelve, mint tegnap, nyilvánvalóan azért, mert ma kevésbé tartottak az ellenzék megjelenésétől, mint tegnap. Az ellenőrzés is kevésbé szigorú, mert az autókat és a kocsikat ma már odaengedik a kapubejárat alá. A delegátusok zárt autón és kocsikon, csendőr- és rendőrkordon között vonultak fel a várba, ahol a fehér szertartási teremben gyülekeztek össze. Innen Pálffy herceg főudvarnagy a régi kihallgatási terembe vezette a delegátusokat, akik a trón előtt félkörben foglaltak helyet. Őfelségét a terembe lépésekkor meleg éljenzéssel fogadták. Gróf Zichy Ágoston üdvözlő beszédében örömét fejezte ki abból az alkalomból, hogy őfelsége hosszú idő óta friss jó egészségben jelent meg újra hazánkban. Őfelsége annyiszor hárította már el bölcseségével a háború veszélyeit, hogy most kettőzött hévvelkell kérni aMinden- hatót, hogy a király egészségét sokáig tartsa meg, bogy az európai nagyhatalmakkal t gyütt a háború veszélye elkerülhető és a világbéke biztosítható legyen. A delegátusok lelkesen megéljenezték gróf Zichy Ágost beszédét és a király a következőket mondotta: Őszinte megelégedéssel és legmelegebb köszönettel fogadom hü ragaszkodásuk biztosítását. Az országos bizottságnak legutolsó tanácskozása óta a Balkánfélszigeten komoly háborús bonyodalmak keletkeztek, melyek fokozott éberséget követelnek. Tekintettel arra, hogy e viszály a monarchia jelentékeny érdekeit érintheti, a közeli" Keleten a rend mielőbbi helyreállítása politikai és kereskedelmi téren sürgősen kívánatosnak mutatkozik. Kormányom kész lesz szövetségeseink kormányaival egyetértőleg alkalmas időpontban a nagyhatalmaknak a béke helyreállítására irányuló akciójában részlvenni. Az országos bizottságok legutóbbi ülésszakukban elismerésre méltó áldozatkészséggel a hadsereg és a hadi- tengerészet részére rendkívüli hiteleket engedélyeztek, amelyek által véderőnk harcképessége örvendetes módon gyarapodott. Hadikormányzatunk folyó szükségletei a rendes keretek között maradnak, többlet csak az altiszti kérdés megoldására igényeltetik, miáltal szükséges kiegészítést nyert a hadseregnek és a haditengerészetnek az uj védő- rendszerből folyó szerves kiépítése. Bosznia és Hercegovina közállapotaiban, hála a lakosság lojális és hazafias magatartásának, állandó nyugodt fejlődés mutatkozik. A tartománygyü- lésnek módjában fog állani, hogy az elébe terjesztett gazdag törvényhozási munka alapján a két tartomány kulturális és gazdasági haladását előmozdítsa. Áthatva azon meggyőződéstől, hogy önök az előterjesztett javaslatokat a mindig tanúsított bölcs belátással és lelkiismeretes buzgalommal fogják tárgyalni, munkálkodásuknak teljes sikert kívánok és Önöket a legszivélyesebben üdvözlöm. A trónbeszédet a delegátusok megéljenezték s majd a király a trónról leszállva a delegáció elnökét, gróf Zichy Ágostot és a delegáció alelnökét báró Láng Lajost szólította meg s a delegátusok éljenzése közben vonult vissza lakosztályába. A király az osztrák delegáció tagjait délelőtt tizenegy órakor fogadta. Gróf Merveldt, az osztrák delegáció elnöke, hosszabb beszédet intézett Őfelségéhez. A külpolitikai helyzetről szólva reményét fejezi ki, hogy a béke hamarosan létrejön és a Balkánfélszigeten rendezett állapotok lesznek, valamint reméli azt is, hogy sikerülni fog megóvni azt a feladatot, mely a monarchiára a változott viszonyok között jár és biztosítani a monarchia balkáni érdekeit. A trónbeszéd után a király megszólította a delegáció elnökét, gróf Mer- veldtet és Dobernig alelnököt, mire a fogadás véget ért. Frtűcíióc Értesítem a n. é. közönséget, J-il LtJöllt/ö. hogy Pázsit-utca 7. sz. alatt szabómtihelyemet megnyitottam, hol a legdivatosabb és legolcsóbb férfiruhákat készítem a legjutányosabb árban. — A nagyérdemű közönség becses pártfogását kéri IVÁ1V PÁL, férfi-szabó . --------- Szatmár, Pázsit-utca 7. szám. ------Ha mis néo, hamis uáiíoh. Egy falusi kereskedő tátiméi. — Az „UJ SZATMÁR“ tudósítása. — Szatmár, november 6. Hónapokkal ezelőtt egy intelligens kinézésű ember jelent meg Kassovitz és Wohl nagykárolyi nagykereskedőknél. — Rozenfeld József sülelmedi kereskedő vagyok — mutatkozott be. Rozenfeld azután előadta, hogy nagyobb összegű megrendelést akar tenni. Az áruk értékét váltóval akarta fedezni. Kassovitz és Wohlnál — mivel Ro- zenfeldet nem ösmerték — kijelentették, hogy csak az esetben adnak váltó ellehatok ilyen felesleges kiadásokra . . . Bridge (a szavába vág): Kóstold meg . . . kiváncsi vagyok a véleményedre! Max (megizleli s úgy érzi, mintha tüzes vassal égetnék a szájpadlását . . . elfúlva): Óh! . . . Bridge (aki nem tekintett rá): Ugy-e pompás ? Max (ámulva tekint rá, nem tudva, gunyolódik-e, vagy csakugyan azt hiszi, hogy valami felséges italt tálaltatott elébe s mikor Bridge elégedett, ragyogó arcát látja, meggyőződött az utóbbiról, nem mer ellenkezni és kényszeredett arcfintorral erősiti): Igazán . . . pompás . . . sohasem ittam finomabbat . . . milyen illat és micsoda iz . . . Bridge: Ugy-e? Max: Soha! ... de bocsáss meg, hogy sietnem kell, mert az irodámba le kell mennem ... ha nem esnék túlságosan nehezedre és olyan szives volnál... Bridge: Még egy pohárral? Max: Nem, nem köszönöm! Bridge : Talá nem jó ? Max : De igen, felséges, de mondtam, nem szoktam meg az alkoholt. De . . . ha olyan jó voinál és megtennéd . . . Bridge (meglepve szaglássza kirschel teletöltött poharat, amelynek nem érzi rendes aromáját): Lám ? Max: És kölcsönöznél . . Bridge (aki rá sem hallgat s közelebbről szemlélte az üveget): Ah, de ez (ordít): Melánie . . . Melánie . . . Max: Ó, nem sok időre, egy kis összeget . . . Bridge (a belépő cselédhez): Háromszoros marha! Nem tudja kinyitni a szemét! Tudja, mit adott ide inni . . . faszeszt . . . marha! (Pillantása hirtelen a szerencsétlen kuzinjára esik, aki érthető aggodalommal a gyomrát tapogatja): És ez a másik ... ez a teknősbéka, aki egy szót sem szól! S aki ezt a disznósá- got nyugodtan felhajtja, mintha tejet inna! Max (alázatosan) : Ó, kedves kuzin, miattam ne aggódj! Bridge: Ne aggódjam ? És ha nem láttam volna meg idejekorán? ha én is ittam volna belőle ? . ah, most már értem, miért dicsérted ennyire ! Hogy én is igyam belőle ... azt remélted, hogy majd megárt . . . hogy talán bele is halhatok és örökölhetsz utánam! Max (bután) : Én ? Bridge: Nos, kicsikém, örülök, hogy való színedben kiösmertelek. S én még segíteni akartalak . . . Max (boldog reménnyel): Igazán ? ó, kedves jó kuzin. Esküszöm . . . Bridge (szélesre tárja az ajtót): De most már szó sincs róla ! ah ! alászolgája, barátocskám, föl is ut, le is ut! S tudod, fölösleges is visszajönnöd, most, hogy már ösmerlek ... Nem fogadok olyan embereket, akik a mérgezésemre törekszenek ! !! Pierre Bulrant. Gallérok gőzmosása aSAmE g&rai Isicil Kézimunkák, glacé keztyük, tükörfénnyel hófehérre Jd|IdJCl ■ bútorok, szőnyegek tisztítása. Gyár-íőüzlet: Szatmár, Kossuth L.-u. 10. Felvételi iroda Kazinczy-u. 17. Attila-u. 2. Nagykároly Széchenyi-u. 31. Alapittatott: 1886
