Új Szatmár, 1912. november (1. évfolyam, 180-204. szám)
1912-11-28 / 202. szám
A néma sajtó (H. S.) Egy rendelet és hallgat a sajtó. E kicsinyke, régi rendeletecske bearanyozva a hatálybaléptetés erejével és meg- kukkult a szó. Semmit sem tudunk többé. Még alig két napja a leglehetetlenebb kbmbinációk csatangoltak a lapok hasábjain, ma már csak a félhivatalos megcenzurált valótlanságai kószálnak a petittel szedett sorokban. Mire való ez a feneketlen kavarodást felidéző takargatás? Miért, hogy tilos tudnunk valamit is abból, ami az életünkkel, a gazdagságunkkal és nyugalmunkkal egyet jelent: a Mozgósításról ? Keresünk valamit a sötétben, valakit, akihez bizalommal fordulhassunk. Lesz háború, nem lesz, mikor lesz, miért lesz, merre lesz ? Csupa „lesz“. Semmi pozitívum. Hogy helyesen cselekszi-e a hadvezetőség, azt . . . azt csak a hadvezetőség tudja. De hogy a kétség, a bizonytalanság, a tapo- gatódzás ezer felől ezer felé agyonroncsolja az idegeinket, tönkreteszi a lelki békénket, tény. Vitathatatlan tény ! Nem tud ma itt senki semmit. Nem tud a rézteleki magyar, a szatmári polgár, a pesti börzianer sem semmit. A pénz, ez a legérzékenyebb időjósló is tapogat, próbál, vacilál. A koronajáradék esett a tegnap. Talán emelkednie kellett volna. Az az ötven fillér minus, ötven fillér plusszal egyenlő, — ha vesszük. Bizonyságom rá a mai tőzsde. A gabona változatlan. Nem tudja, hova szökjön, fel vagy le. Hintajáték, kétség, cicázás az egész. És ebbe a nagy össze-vissza- ságba nem szól bele egy apró, legyen bár kétsoros hirecske. Lesz valami ? Nem lesz ? Ködösen szemetel az eső. Megyünk. Merre ? Magunk sem tudjuk. Esténkint régi írásokat olvasgatok. Hatalmas harcok forró történeteit. A fehér rózsa és piros rózsa harca talán a legizgatóbb mind között, vagy ha vesszük, Hannibál, mikor átkel az Alpokon. A hősökről írott ódák telis-teli magasztos dicsőitésekkel. A harcosok lelkét — azt súgják a sorok — az elszántság fenséges érzete tölti be. Ha sírnak, legfeljebb az otthonhagyott szerelmüket siratják. Pénzről azonban sehol sincsen szó. A pénz nem számit, a pénz nem témája a hálaadó himnuszoknak, mintahogyan nem tárgya a jajveszékelő jeremiádoknak sem. És lassan-lassan fel a századokkal — ahogy tovább lapozok egyre több és több, nehezebb és fontosabb szerepet kap. Ma már az egyedül temparált hangszer, az egyedül élvezhető akkordot adó. Végig az országban elhalt a pénz zenéje, sehol a világon nem szól az arany nótája. Az aranyládák csukva, az emberek zsebe üres, az a kis portmoné pedig el- i ásatott a kert végébe, az akácfa alá. Nem vetettünk, az aratásunk is a pocsolyáé volt. Nem volt pénzünk, ami volt is elfogyott. Elosont a kedvünk, ami lenne is belénk- fagy és most még rája, ráadásul a jövő eshetőségének kusza vonalait is le akarja törölni a Rendelet. Eddig hazán, határon keresztül összenyultak az érdekkarok. Egy egységet, kosmopolitikus egészet képezett szabó a szabóval, vasas a vasassal. Ma már a láncot tartó kezek is kettészakadtak. A gazdasági határok övezte országokat felváltják a politikai egységek és az álmos diplomácia lomhán borítja el árnyékával a még meglévő utolsó világos foltokat. Jó, hát legyen meg ! Belenyugszunk, hiszen úgysem számos a lamentálásunk. De legyen már meg, hiszen kétséges az utolsó betevő falatunk. Ez a vígan lobogó háboruláng, ha már oltani nem szabad, ne perzseljen fel mindent. És ha már felperzselt mindent, kezdhessünk újra a teremtéshez, a munkához, az újbóli felépítéshez. Lássunk már ismét szolid kombinációt a tőzsdén, beszélhessünk újból a külkereskedelemről, induljanak neki ismét a hajók a világnak és szabadjon már végre újra „A selyemhernyó tenyésztés intenzivebbé tételéiről vezércikket Írni. 1 kereskedő adóterhe az aj adótörsények szerint. — Sorozatos közlemény. — VI. Aki vallomásában tudva és szándékos félrevezetésre irányuló nyilatkozatot tesz, mely az adó megrövidítésére alkalmas, a jövedéki büntető eljárás alá eső kihágást követ el. Ennek részleteiről egy későbbi rovatban fogunk megemlékezni. Az általános adó kivetésére rendeletileg megállapított bevallási határidő után keletkezett üzletből várható keresetet az üzlet megkezdésétől számított 15 nap alatt köteles a fél bevallani. A törvénynek ezen rendelkezését nem lehet szószerinti értelemben teljesíteni és nyilván elegendő lesz, ha ezen 15 nap alatt L évf. 202. sz. 8«tiaár-!Vémeti 1912 november 28 Csütörtök Modern ruhafestés 3«! Legszebb ruha tisztítás bármily divatszinre OíiJl«gt5rÉS if 'C68 vegyileg száraz utón. Gyári oftzlat: Szatmár, Kossuth L.-u. 10. Felvételi üzlet: Kazinczy-u. 17., Attila-u. 2.. Nagykároly: Széehényi-u. 31. Alapittatott 1886 B fillér.. .................._ í% r fs
