Új Szatmár, 1912. október (1. évfolyam, 153-179. szám)

1912-10-13 / 164. szám

1912. október 13 V \j 2. Gidai üjMMi Szatmárnál) Sándor János ny. belügyi államtitkár, már ezelőtt mintegy 15 évvel, főispánsága idejében beve­zette a megyei telefont, sőt az idén a Szolnok-Doboka megyei is létre­jött már. Jelen cikkem tulajdonképeni célja ugyanaz, mint a Szatmár városi erdők rentábilissá tételénél és a Községi Takarékpénztár meg­alapítása ügyénél, hogy t. i. az illetékes tényezők figyelmét a megye telefonhálózat bevezetésére felhívjam. Ha ezen kezdeményezésem meg­valósul, úgy megyénk intelligen­ciája egymásnak csodálkozva fogja ják mondani. „Csak azt nem értem, hogyan lehettünk mi eddig telefon nélkül?!“ Neuschlosz Dezső th. biz. tag. Ki [esz a Biky Károly utódja? — Az „UJ SZATMÁR“ tudósítása. — Szatmár, október 12. Meghalt a király, — éljen a király! A Biky Károly halálával megüresedett szatmári ref. lelkészi állás betöltésével már igen komolyan kezdenek foglalkozni a szatmári ref. egyházközség tagjai. Ki legyen a Biky utódja ? Kit válasszanak a Tabajdy örökébe ? Mint halljuk, az egész egyházközség figyelme és érdeklődése egy jelölt személyében összpontosul és ez Baja Mihály, a múlt hónapban Szac- máron járt amerikai lelkész. Örömmel vesszük és adjuk tudomá­sul ezt a hirt, mert a Baja Mihály meg­választása által olyan ember fogja betöl­teni a lelkészi állást, aki nemcsak méltó lesz elődeihez, de akire a szatmári ref. egyház és az egész város társadalma büszke lehet. Baja Mihály jelenleg amerikai lel­kész, az amerikai nyugati egyházmegye főjegyzője, helyettes esperes, temeame- gyei születésű magyar. Középiskolai ta­nulmányait Temesváron végezte, ahol Szabolcska Mihály felfedezte benne a papi hivatásra való rátermettséget és a poétát. Mert Baja Mihály a mellett, hogy kiváló tehetségű, lángeszű teológus, — a fiatal költőgárda egyik legtehetségesebb s leg- magyarabb tagja, akinek számos költe­ménye jelenik meg az előkelő szépiro­dalmi lapokban. Mint szegény szülők gyermeke, már zsenge fiatal korától kezdve önerejéből tartja fenn magát, kezdetben természete­sen támogatva Szabolcska Mihálytól, aki atyai jóindulatát később sem tagadta meg pártfogoljátok A középiskolai tanulmá­nyok elvégzése után Debrecenbe került s teológiai tanulmányait Debrecenben, majd Budapesten végezte kitűnő ered­ménynyel. Teológus korában már oly elismerésnek örvendett egyházi körökben, hogy amerre az ország különböző he­lyein megfordult, mindenütt ott akarták fogni papnak. Losoncon valóban vállalt is segéálelkészi állást, azonban az ő költői lelke más hivatást érzett. Az Ame­rikába kivándorolt magyarok lelkipász­tora vágyott lenni, hogy az Isten szere­tető mellett a hazaszeretetei is ébren tarthassa az idegenbe szakadt magyarok lelkében. Tervét valóban sikerült meg­valósítania, mert a ref. konvent 4 év előtt kiküldötte Amerikába lelkésanek. Négy évi távoliét után a honvágy hazahozta és magyarországi kőrútjában meglátogatta a szatmári ref. egyházat is. A múlt hónapban volt közöttünk. Mind­nyájunk lelkében feledhetlen benyomáso­kat keltett az ő magas szárnyalásu pré­dikációja. És most őt akarják megválasztani a hívek az üresedésben levő lelkészi állásra. Mint halljuk, még Magyarországon van s táviratilag lett felkérve a jelölés elfoga­dására, amely kérelemnek örömmel ele­get is tett, mert úgy érzi, hogy minde­nütt jó, de mégis csak legjobb otthon a magyar embernek ebben a hazában. Őszintén örülünk és gratulálunk ehez a jelöléshez nemcsak ,a ref. egyháznak, de az egész város közönségének, mert meg vagyunk győződve, hogy Baja Mi- hályra büszke lesz Szatmár város társa­dalmának minden rétege. 1 piaci iraiil is i lilpini. Kérelem a ftiapfásfiez. — Az „VJ SZATMÁR“ tudósítása. — Szatmár, október 12. Régen és sürjen hangzik fel a pa­nasz a piaci árusok részéről, hogy am­úgy is elég nagy nyomorúságukat szinte erőszakkal tetézi a helypénz-szedők indo­kolatlanul túlzott szigora. A helypénzszedők valósággal basás- kodnak a piac árusain, akiket nem ki­méinek sem a helypénz besanyargatásá- val, sem durva bánásmódjukkal. Ezer és ezer visszafojtott panasz, évek óta csak halkan, titokban kitörő »Stpii-llniiral« Hsfsgépek megmunkálnak finom és vastagszálu pamutot ugyanazon gépen. t: BészlBtlizetssre is. í pályaudvaron senki sem várta. Beugrott egy kocsiba, elképzelheted, meglehetősen nyugtalanul. Éjjel volt . . . mikor a ház­mester fülkéje előtt elhaladt igen halkan vetette oda a nevét, vagy talán egyálta­lában nem is mondta. Lábujjhegyen siklik fel a lépcsőn ... a fiú amúgy sem lár­más és valami sejtelem azt súgta, hogy még a szokottnál is óvatosabb legyei-.. A kulcs a zsebében volt. Lassan felnyitja az ajtót... az előszobát sötéten találja.. Semarre éppen itt tartott, mikor egy barátja szemközt jött velünk és karon- fogta, s valamit a fülébe súgott. Semarre erre bocsánatkérőleg fordult hozzám. — Bocsáss meg öregem várnak, majd legközelebb befejezem a történetet! S tovasietett barátjával. Én termé­szetesen szerettem volna a dolog végét ismerni. Rövid idő múltán, a börzén találkoz­tam Semarreal. Egy csoport börze-ágens között talált. Mohón karonfogtam: — Nos? és az anekdotád? ... várom a végét . . . tehát Főin hazatér . . . — Ah igen! kitűnő dolog . . . Hát képzeld csak, Főin hazatér, s az előszo­bát sötéten találja. Ez elég furcsa, ugy-e bár? Gyöngéden kinyitja az ajtót ... a kis szalon is sötét. Főin átmegy az ebéd­lőbe, gyufát gyújt és az asztalon fekvő ételmaradékok után Ítélve, látja, hogy itt igen jól vacsoráztak... a szomszéd szo­bában hangokat hall... a vére felforr... E pillanatban valaki harsányan el­kiáltja : — Az arizoni papírok emelkedtek! Semarre egyszeriben a faképnél hagy, e szavakkal: — Akkor siessünk . . . biztosítsunk nehányat! — Hé, és Főin? — Majd elmondom legközelebb! S már tovatűnt az embertömegben. Végre, múlt csütörtökön ebéd után szemben találkozom Semarreal, ki béké­sen szivarozva sétált a boulevardon. Gyor­san karonfogtam: — No öregem, most el nem enged­lek, mig mem meséled a Főin anekdotát! — Ah igen! Főin és Jane!... mintha a nyelve kissé nehezen forogna, amint folytatta: — Ott hagytam el, ugye, hogy Főin éppen felakarta nyitni a . . . az ebédlő melletti szoba ajtaját . . . igen ... igen ... hát felnyitotta ... és ott látta . . . mit gondolsz, mit látott . . Ezret teszek egy ellen, hogy ki nem találnád... ott látta... Puff! Semarret egy omnibusz hátba döfi . . . még pedig olyan szerencsétlen módon, hogy a kerekek alá kerül és két perc alatt kilehelli a lelkét . . . Ez végre nem lett volna különöseb­ben fontos, ha megtudtam volna, amit akartam. Hogy őrülésbe ne essek, fel­idéztem Semarre szellemét. Komolyan és ijesztően jelent meg a kékes árnyalak. — Semarre — könyörögtem — fejezd be a Főin anekdotát. Megőrülök, ha a végét meg nem ismerem! — A Főin történet... ah! igen, nagyon mulatságos anekdota volt. De azóta megtudtam, hogy egy szó sem igaz belőle ... és igy... S Semarre lelke tovatűnt, én pedig nagyobb bizonytalanságban maradtam mint valaha. Leon Goupille. Modern rukaíestés 0*41 Le^szeí)b ruhatisztitás bármily divatszinre sHidJidjüir m dB vegyileg száraz utón. Gyár főüzlet: Szatmár, Kossuth L.-u. 10. Felvételi üzlet: Kazinczy-u. 17., Attila-u. 2., Nagykároly: Széchényi-u. 31. Alapittatott 1886

Next

/
Thumbnails
Contents