Új Szatmár, 1912. október (1. évfolyam, 153-179. szám)
1912-10-31 / 179. szám
radikális politikai napilap Osztozkodás !. évi, 179. sz. Szatmár-Németl 1912 október 31 Csütörtök Még nincs kiterítve a török, és már megjelentek fölötte a diplomácia hollói. Nemrég még mint őrzőangyalok lebegtek körűié ezek a madarak, biztosítva a törököt, hogy integritását semmi szín alatt nem hagyják bántani. Hogy az ember már abban se bizhatik, amit öt, minden erővel megrakott nagyhatalom igér! Egy-két kudarc, Kirk- kilissze, Üszküb, Musztafa-Pasa, és a diplomáciában már komolyan számba veszik az európai Törökország fölosztásának lehetőségét. Ez kétségtelenül még nehezebb kérdés mindazoknál, amelyek a diplomáciát eddig foglalkoztatták és amelyeket a diplomácia elrontott. Megdöbbentő elgondolni, hogy a nagyhatalmak, ha nem tudtak megegyezésre jutni a körül, hogy a négy Balkán államot leszerelésre bírják, — mire viszik a dolgokat, ha a maguk közvetlen érdekéről lesz szó. Hogy a Balkán entente győzelmeinek, vérveszteségének és minden anyagi erejüket kimerítő pénz- áldozatának árán a nagyhatalmak osztozkodjanak Törökország fölött: gondolatnak is igazságtalan, s a keresztülvitele alig menne simán. Következetes lenne ugyan a nagyhatalmak demarcheának azon föltételéhez, hogy a balkáni államok győzelmes háború esetén se remélhetnek területi gyarapodást, — de a külpolitikában nem szoktak mindig, sőt egyáltalán alig szoktak következetesek lenni. Az pedig, hogy a török földarabolás árán a szláv államok gyarapodjanak és esetleg azokból egy erős, szinte nagyhatalomnak számító államszövetség formálódjék, nem érdeke a meglevő nagyhatalmaknak, talán még Oroszországnak se. A legkevésbé érdeke az osztrákmagyar monarchiának, amely ugyan ép úgy megférhetne az uj balkáni állam-alakulás mellett, mint a mainak szomszédságában, ha a monarchiának amúgy is nyugtalan, irredentizmusról álmodó szláv elemei nem tennék a jövőre nézve veszedelmessé az ilyen erős szomszédot. Könnyen föl lehet tehát ismerni az okait annak a diplomáciai ötletnek, amely ma látott napvilágot. Ha nem is ott született meg, ahol fölötte dönteni hivatottak, de kétségtelenül közel jár azok gondolkodásához. Törökországot föl kell osztani, de se a balkán-entente, se pedig a nagyhatalmak között. A török tartományokból önálló államokat kell csinálni; albán fejedelemséget, macedón nagyhercegséget, szóval a négy kis Balkán ország helyett hatot. Ez a nagyhatalmak féltékenységét nem érintené, s ha a győzelmes országoknak fanyarul esnék, hogy területi hódítás, hadisarc és egyebek helyett ezzel az eredménynyel érjék be, — azt lehetne nekik felelni: „ti akartátok ezt a harcot, magatok mondtátok, azért kezdtétek, hogy elnyomott testvéreitek autonómiát kapjanak. Hát itt az autonómia!“ Azonban — Törökország még nincsen leverve és igy az osztozkodás még mindig idő előtti terv. Úgy látszik, Kirk-kilisszét sikerült visz- szaszerezni a törököknek; s ha ezt nem is, ott van még Drinápoly és ott van még mindig a lehetőség, hogy Törökország egy nagy, döntő ütközetre tömöríti az Afrika felől visszavont és Ázsia felől egyre gyarapodó hadseregét. S ha mindemellett Törökországon csakugyan győznek a maga bűnei és gyöngéi, — az osztozkodás terve számításon kívül hagyta Angliát. „Anglia maga is mohamedán állam“, — mondja sajátságos okoskodással egy mai nyilatkozattal egy brit politikus, — hiszen Indiában több mint hetven millió mohamedán alattvalója van. A „mohamedán“ Anglia tehát nem nézheti közömbösen hittestvérei sorsát, s ezt a fölfogást, úgy látszik, tettekbe öltözteti az a hir, hogy Anglia a tengeri flottát mozgósítja és azzal Törökország alá vonul. A valóságban természetesen nem védeni akarja Anglia a törököt, hanem az osztozkodás elől elvonni, ha csakugyan döntő győzelmet vennének rajta a balkáni négyek. Ezeken az eseményeken keresztül nézve a dolgot, a háború már nem is annyira Törökország veszedelme, hanem Európáé. Törökország még a háború előtt is sokfelét adta annak, hogy önálló és erős államként sokáig fenn nem maradhat. Már most, hogy az angolok gyomrába kerül, vagy több más gyomorba, — körülbelül mindegy a fatalista ozmánnak. Hanem azok, akik az osztozkodásnál jól fognak lakni és akik éhesen maradnak, — azok között fejlődhetik a balkáni háborúnak újabb, még gondolatában is rettentő folytatása, lavinaszerű kibontakozása. ggiliflM első helyen leendő bekebelezés mellett egy teljesen uj és 240 ezer koronát érő szatmári kétemeletes házra. A pénzt, akár magánember, akár bank adja, 10 év, esetleg azonban 2 év alatt is visszafizetem. Dellmann Izidor, Szatmár. 99 Uj Szatmár“ női kalapraktár Károlyi - közben. Ara 6 fillér.
