Új Szatmár, 1912. október (1. évfolyam, 153-179. szám)

1912-10-30 / 178. szám

\ KARTAC. Ne méltóztassék azt hinni, hogy ez a név valami hőslelkü délszláv kecskepásztor neve ebben a háborús világban Nem ez a név, akármilyen hang zása van is, egy békés honfitár­sunknak a neve. Még pedig na­gyon jeles honfi­társunké. Úgy kell lenni, mert a földmivelési mi­niszter állami ösztöndijjal tüntette ki. Éppen most, amikor az állam is kétszer veri a fogához a garast mielőtt kiadná. És ez a Kartac nevű jelesünk most kapott az ál­lamtól harmincezer koronát, amint a szaklapok Írják. A szaklapok írják: tehát nyil­vánvaló, hogy Kartac se nem költő, se nem festő, se nem szobrász. Eféle mesteremberek se a szakla­pokban nem járatosak, se harminc­ezer koronákat nem kapnak az államtól, még harmincán együtt­véve sem. Nem. Kartac valóban nem ilyen szabad pályán működik és nem a Művészet ir róla, se nem a Buda­pesti Szemle. Kartacról a gazdasági szaklapok Írnak, mint a magyar föld kitűnő szülöttéről, aki az ör­dög tudja, hány méter-szekund gyorsasággal halad előre pályáján. No igen, mert ez a Kartac, akire ebben a zűrzavaros világban is atyai gondja van a kormánynak, — ez egy versenyló, engedelmet ké­rünk. Az engedelmet pedig nem az olvasótól kérjük, hanem ő paripa- ságától, hogy ezen a helyen szó­lunk róla, ahol máskor csak embe­rek és emberek dolgai kerülnek szóba. Inkább szomorúsággal, mint maliciával Írjuk ezt s mindenesetre néma irigységgel is Kartac iránt, aki olyan jól tud szaladni s aki­nek olyan jól szolgált a szerencse is. Mert — már megint engedelmet kell tőle kérnünk az összehasonlí­tásért — sok futós lova van rajta kívül is ennek gaz országnak, de azokat nem veszi észre senki. Igen, vagyunk tízszer ezrek és százszor ezrek, akik nem tiz percen, nem egy órán, hanem egy egész életen keresztül futunk, futunk inszakadá­sig, térdmegrogyásig, futunk a ha­lálos kidülésig — de csak ostor- csapásokkal és oldalbarugásokkal van találkozásunk, a harmincezer koronákkal soha. Minket, a kenyér­mező ösztövér kengyelfutóit soha észre nem vesz az állam, mert nem juttatott a sorsunk négy lábat és nem istápoljuk a szeretett haza föllendülését: versenyt szaladván a túrion. No, talán nem is egészen igaz­ságos ez a panasz. Vannak az állam­nak ösztöndíjai emberek számára is. Vannak, — de beszéljünk hal­kabban, mert a lovaknak jó fülük van és rossz néven találják venni, hogy az államnak másra is van gondja, nemcsak ő rájuk. Van bi­zony, a kereskedelmi miniszter pél­dául most hirdet pályázatot techni­kusoknak való ösztöndíjakra. Tiz technikus kaphat évi ezer-ezer ko­ronát. Persze, megkell érte dol­gozni. Tanulni szorgalmasan, kol­lokválni, vizsgázni — ez még mind rendjén van. S kötelezvényt adni arról, hogy a végzett ösztöndíjasok mint kész mérnökök tiz esztendeig az államot fogják szolgálni — s ez mintha már nem volna rendjén. Hogy az ország java mérnökei — mert hiszen csak jelen diákok jut­hatnak a stipendiumhoz — java erejüket kössék le az államnak: ez olyan uzsurakamatja a négyezer koronának, amilyent ha privát em­ber szedne, becsuknák érte. Meg is érdemelné. Nini, nyilván beszélhetünk han­gosan. Kartac és rokonai nem sér­tődnek meg és nem fogják irigyelni a technikusok ösztöndíját. Hanem megállapodnak abban, hogy Ma­gyarországon mégis csak jobb ló­nak születni, mint embernek. flmi mindenkinek nagyon sürgős. 3ön a „Dégrebajtási eljárás.“ — Tessék adót fizetni. — Szatmár, október 29. Jámbor adófizető illetve adót nem fizető polgár, aki eddig az 1883. évi XLIV. t.-c. 55. §-ának teljes figyelmen kívül hagyása mellett gyűjtötted az adóhátra­lékodat, hogy öregségedre legyen miből élned, — eddig sohasem tudtad, hogy Szatmár város piszkos utcáin mibelépsz. A város atyai gondoskodása most hirdetményileg tudatja veled, hogy bele­léptél — „a folyó évi 1913. negyedik ne­gyed második havába.“ És soha nagyobb fellépést nem kö­vettél el, mint akkor, mikor beleléptél abba, amit a poJgármester hirdetése ilyen szépen nevez meg. Ezután a belépés után ugyan hasztalanul fogod törölni a cipődet, mert ennek drága az ára. A negyedik negyed második havá­ba való belépésnek ugyanis az az igen drága ára, hogy a beléptijegyre rámed a magad és gyermekeid betevő falatja, a párnád, a feleséged loknija, a müfogad. Mert — amint ezt tovább mondja a hirdetmény — mos már mindenki kötelez: „ . . . úgy az állami, mint a köz­ségi adó és útadójának negyedik ne­gyedrészét folyó évi november hó 15-ig a városi pénztárba mindenki fizesse be annál is inkább, mivel ezen időn túl a folyó évi adók után késedelmi kamat fog számíttatni és december első nap­jától a végrehajtási eljárás fog alkal­maztatni. Egyúttal értesittetik a közönség, hogy úgy az állami, mint a községi adóhátralékokat valamint az útadó, ipar­kamarai illeték, hadmentességi dij, jog- és bélyegilleték, ipartanodái tandíj, ilie­L évi. 178. sz. Saatmár.MémetJ 1912 október 30 Szerda Itteni Szamoshomoft kapható aae Ára 6 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents