Új Szatmár, 1912. október (1. évfolyam, 153-179. szám)
1912-10-25 / 174. szám
Élőébe üiipiii . . . (d.) Az ország belső bajai, az áldatlan politikai villongások, az állandó és veszedelmes erejével mindjobban végzetessé váló pénz krizis, a külpolitika háborús zaja, amelyről nem tudni, melyik pillanatban morajlik fel az ablakunk alatt, mind mintha összeesküdtek volna, hogy megropogtassák, megtörjék ennek a nyomorúságos országnak amúgy is keshedt gazdasági létét, próbára tegyék viseltes erejét. Sirás, jajgatás hallatszik a palotákból, a kunyhókból, a városokból és a mezők berkeiből és — ami legnagyobb csapás mindenek között — velünk hullatja átkos könnyeit a magasságos ég is. Hol- ottan ezt a részvételt nagy bánatunk iránt legszivességesebben en- gednők el, mert a külső háború veszedelmei sem fenyegetnek bennünket akkora pusztulással, mint az az állandó, csúnya háború, a melyet az ég inditott a föld ellen s amelyben csúnyán, leverve, letiporva, magát megadva hever, fet- reng a föld minden gyümölcsével, minden termésével, egy egész ország reménységével, vagyonával, kincsével, betevő falatjával. Nincsen az újságnak egyetlen rovata, nincs olyan háborús hír, amely ma jobban érdekelné ennek az országnak nemcsak a gazdaközönségét, de kereskedelmét, iparát és pénzvilágát, mint az a pár sor, amelyben hiteles vagy kevésbbé hiteles jóslás mondja be a ránk következő időjárás diagnózisát. És L évi. 174. sz. Sssatmár-IVémeti 1912 október 25 Péntek aszerint változik az idő jövendőjét leső érdekelt fél arca, amint az a pár soros, de mindennél fontosabb hirecske, amelybe egy gazdasági esztendő minden nyomorúságának utolsó reménysége van lefektetve Arról nem kell Írni, hogy micsoda csalódással járt Magyarország közgazdaságára az elmúlt nyár. Az állandó esőzés pocsékká verte a jónak ígérkező termés túl nyomó részét. Ami még menthető volt, az elcsépeletlenül, felülről kicsirázva, alulról megrothadva ott hever a lógerben, közötte tunyán, lomhán ott tesped a berozsdázott szörnyeteg, a mozdulatlan cséplőgép. Egyes helyeken, mint például a mi vármegyénknek is különösen a felsőbb részében járhatatlanná váltak az utak és ha a gép egy rakodóban el is végezte a dolgát, nincs az az erő, amely a feneketlen sártengeren át el tudja vinni akár csak a szomszéd rakodóig is. A gazda tehetetlenül, kétségbeesve kénytelen nézni, hogy pusztul, rothad egy esztendei izzadtsá- gos munkájának amúgy is sovány gyümölcse és minden reménysége, minden bizodalma abban a nehány sorocskában lenne, amely most cudarul, lelketlenül jósolgatja a nyakunkra, hogy elvétve csapadék. És a magasságos jó ég, amely rendszerint süket az összes füleire ha hozzáfordulunk naiv kívánságainkkal, most mintha egyenest a lapok időjóslása szerint nyitná, zárná a csapjait: hullatja, bánatosan szórja a nyakunk közzé a „csapadék“ nevű átkot. És ez a szomorú időjárás, a mely ma már átkozott hangulatával ráfekszik a tőzsdére, a pénzpiacra, az iparra, a kereskedelemre, a mindennapi betevő falatunkra, most már belényul a következő gazdasági esztendőbe is, mert a végképpen elpuhitott talajra nem megy rá az eke, nem fogja a földet az ekevas, puliszkát habar belőle a berena. Beláthatatlan nyomor, ínség és szenvedés jön ránk az égből, ahonnan állandóan küldik a jóslások beváltását: „elvétve csapadék"-ot. Pusztul, vész minden. Nem biztos a fejünk alatt a párna, nem a betevő falatunk, rozogán áll a fejünk felett a fedél, a szobánk falát árverési hirdetménynyel tapétázza ki a végrehajtó, csak egy nem csappan a csapadék súlya alatt: az igényeink. A puc, a flanc, a fényűzés, a pazarolás mind kívül esnek azon a határon, amelyet a csapadék áztat, a világ mintha egy hatalmas esernyő alatt ülne, gondosan óvja az igényeit, nehogy eláztasson belőle a csapadék akár egy szemernyit, egy lakkcipőre, egy nagykalapra valót is. Az elvétve jelentkező csapadék elmoshat Magyarországon mindent, de az igényeinknek nem árt meg sem eső, sem fagy. mi lesz október 30-án ? Barabás Béla sr/üalkozaía. Budapest, okt. 24., A képviselőházat október 30-ára egybehívták a delegációs királyi kézirat kihirdetése céljából. Politikai körökben most azt a kérdést tárgyalják, hogy ez a kihireetés miként fog megtörténni s az ellenzék minő magatartást tanúsít az ülésen. Az ellenzéki képviselők zöme azt tartja, hogy mivel a képviselőháznak az ellenzéki képviselőket kitiltó határozata nem házszabályszerü, annak engedelmeskedni nem kell és az október 30-iki ülésen részt szándékoznak venni az összes ellenzéki képviselők. Erre vonatkozólag a kitiltottak egyike, Barabás Béla* a Kossuth-párt alelnöke a következőket mondotta egy újságíró előtt. — Október 30-án folytatjuk az ellent- i állást ott, ahol elhagytuk. Sőt még eré- ! lyesebben, annál is inkább, mert az ülé99 Ili Szatmár“ női kalapraktár Károlyi - közben. Ára 6 fillér
