Új Szatmár, 1912. október (1. évfolyam, 153-179. szám)

1912-10-23 / 172. szám

A pénzkrizishez Folytonosan csak azt halljuk: „nincs pénz, nincs pénz!“ Hát csi­náljunk pénzt! A nagy ban­kok a fenyegető háborúra való te­kintetből nem­csak az arany és ezüstöt igyekez­nek a forgalom­ból kivonni, ha­nem a papírpénzt is vasmarokkal ennek a vége ? Hisz’ nem tudunk már mozdulni sem. A nagy bankok ez iránti in­tézkedését megváltoztatni nem bír­juk és igy, ha már az aranyat és ezüstöt pótolni nem tudjuk, gon­doskodnunk kell, hogy a bajon ide­iglenesen, átmenetileg segítsünk és legalább a papírpénzhez hasonló értéket állíthassunk elő, melynek azonban normális pénzviszonyok mellett is nagy hasznát vehetjük. Felhívom tehát figyelmét az itteni pénzintézeteknek az alábbi indítványomra, melylyel más for­mában egy helybeli intézet saját imitiativájából régebben már kísér­letezett, de miután akkor sem a mód, sem az időpont arra alkalmas nem volt, ezen üzletágat nem kul- tiválta, nem forcirozta. Indítványom : Álljanak össze bankjaink, fő- kép a régebbi intézetek és egye­temleges kötelezettség mellett, egy bizonyos quota arányában bocsás­sanak ki kamatozó pénztári je­gyeket. Ezen pénzművelet rendkívül fontos előnyeit bankjainknak feles­legesnek tartom bővebben fejtegetni, csak arra mutatok rá, hogy ezzel betétállományukat tetemesen gya­rapítják. A pénztári jegyekből egyelőre — kísérletképpen — kis mennyi­ségben bocsássanak a piacra és ha annak kellő eredménye meg lesz, úgy a megkezdett utón tovább haladhatnak. Egyben hirlapilag és más utón is igyekezzenek ügyfeleiket és a körzetükhöz tartozó közönséget ennek előnyeiről felvilágositani. Természetesen az adóhivatal­nak, postának, szóval a kincstárnak ezen pénztári jegyekkel nem lehet fizetni, de a gazda, kereskedő és iparosvilág azt feltétlenül acceptálni fogja, mert bankjainknak egy ilyen egyetemes kötelezettséggel kibo­csátott pénztárjegye mindenkor van olyan biztos papír, mint bármelyik részvény vagy tőzsdén jegyzett értékpapír is, csak a közönséget kell erről kellően felvilágositani. A publikum is jól jár, mert egy ilyen kamatozó pénztárjegybe fek­tetett tőkéje mindennap jövedel­mez ; azzal a szatmári piacon fizet­hetnek, bevásárlásokat eszközöl­hetnek ; az itteni pénzintézeteknél váltókat rendezhetnek, fizethetnek. Sőt tovább megyek. Egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy ezen pénz­tári jegyeket, a szomszédos me­gyék bankjai, nagyobb kereskedői és az intelligens közönség — kik tudatában vannak ezen papír érté­kének — fizetés gyanánt örömmel elfogadják. Annyira át vagyok hatva megpenditésem sokoldalú előnyeitől és keresztülvihetőségétől, hogy merem állítani, miszerint a közönség rövid időn belül, valóság­gal ostromolni fogja bankjainkat ezen kamatozó pénztári jegyekért. A pénzművelet períectuálása után első teendő, hogy lehetőleg összes bankjaink, a jobb kereske­dők és iparosok, iroda-üzlet-és mű­hely-helyiségeikben nyomtatott táb­lákon függesszék ki: „Itt szatmári pénzintézetek kamatozó pénztárjegyei elfogad- tattnak.“ Ha azután a közönség és a nép ezt látja és erről tényleg meg­győződik, úgy a kamatozó pénztár­jegy legkeresetebb papírrá [válik és pénzintézeteink a nagy bankok hi­telére, — legalább az eddigi mérv­ben —, nem lesznek ráutalva. Tudom, sokan lesznek, kik ezen pénztári jegyet különösen eleinte tudatlanságból vagy rosszakaratból nem fogják elfogadni. De ez bank­jainkat ne alterálja, ez renoméjukat rontani nem fogja, mert hiszen van­nak olyan emberek is, kik az állam által kibocsátott koronajáradékot vagy más állami garantiával bíró értékpapírt sem fogadnak el kész­fizetés gyanánt és ezért az állam prestige-én csorba nem esik. Még egy óriási előnye lesz a közönségnek. Jó váltóanyag es- comptálására pénzintézeteink kas­sájukat újból megnyithatják, mert a leszámított váltó összegét ka­matozó pénztárjegyekkel fogják kifizethetni. Előbbi felvetett eszméimre: a városi erdők értékesítésére, a köz­ségi takarékpénztár — és megyei telefonhálózat létesítésére vonatko­zólag — bár azoknak életrevalósá­gát uni sono elismerték — szórvá­nyosan, nem illetékes tényezőktől azon ellenérvet hallottam, hogy te­kintettel a súlyos pénzviszonyokra, azoknak megvalósítása nem idő­szerű. Jelen megpenditésemet azon­ban, ép a szűk pénzviszonyokra való tekintetből, kivétel nélkül min­denki aktuálisnak fogja tartani. A terv megvalósításához nem szükséges semmiféle engedély, az háromszor 24 óra alatt létre is jöhet. Biztos vagyok, hogy ezen kez­deményezésem fényesen beválik, csak bankjainknál legyen meg a harmónia, sikerüljön érdekeiket ösz- szeegyeztetni. Az ország többi ke­reskedelmi gócpontjai pedig a pénz­tárjegyek kibocsátását bizonyára utánozni fogják, de a kezdeménye­zési érdem a szatmári pénzintéze­teké lesz! Neuschlosz Dezső, th. biz. t»g. I tií. 172. SZ. Saatsiár-PJémneti 1912 október 23 Szerda ártják. Mi lesz Ára 6 flllór.

Next

/
Thumbnails
Contents