Új Szatmár, 1912. október (1. évfolyam, 153-179. szám)
1912-10-23 / 172. szám
A pénzkrizishez Folytonosan csak azt halljuk: „nincs pénz, nincs pénz!“ Hát csináljunk pénzt! A nagy bankok a fenyegető háborúra való tekintetből nemcsak az arany és ezüstöt igyekeznek a forgalomból kivonni, hanem a papírpénzt is vasmarokkal ennek a vége ? Hisz’ nem tudunk már mozdulni sem. A nagy bankok ez iránti intézkedését megváltoztatni nem bírjuk és igy, ha már az aranyat és ezüstöt pótolni nem tudjuk, gondoskodnunk kell, hogy a bajon ideiglenesen, átmenetileg segítsünk és legalább a papírpénzhez hasonló értéket állíthassunk elő, melynek azonban normális pénzviszonyok mellett is nagy hasznát vehetjük. Felhívom tehát figyelmét az itteni pénzintézeteknek az alábbi indítványomra, melylyel más formában egy helybeli intézet saját imitiativájából régebben már kísérletezett, de miután akkor sem a mód, sem az időpont arra alkalmas nem volt, ezen üzletágat nem kul- tiválta, nem forcirozta. Indítványom : Álljanak össze bankjaink, fő- kép a régebbi intézetek és egyetemleges kötelezettség mellett, egy bizonyos quota arányában bocsássanak ki kamatozó pénztári jegyeket. Ezen pénzművelet rendkívül fontos előnyeit bankjainknak feleslegesnek tartom bővebben fejtegetni, csak arra mutatok rá, hogy ezzel betétállományukat tetemesen gyarapítják. A pénztári jegyekből egyelőre — kísérletképpen — kis mennyiségben bocsássanak a piacra és ha annak kellő eredménye meg lesz, úgy a megkezdett utón tovább haladhatnak. Egyben hirlapilag és más utón is igyekezzenek ügyfeleiket és a körzetükhöz tartozó közönséget ennek előnyeiről felvilágositani. Természetesen az adóhivatalnak, postának, szóval a kincstárnak ezen pénztári jegyekkel nem lehet fizetni, de a gazda, kereskedő és iparosvilág azt feltétlenül acceptálni fogja, mert bankjainknak egy ilyen egyetemes kötelezettséggel kibocsátott pénztárjegye mindenkor van olyan biztos papír, mint bármelyik részvény vagy tőzsdén jegyzett értékpapír is, csak a közönséget kell erről kellően felvilágositani. A publikum is jól jár, mert egy ilyen kamatozó pénztárjegybe fektetett tőkéje mindennap jövedelmez ; azzal a szatmári piacon fizethetnek, bevásárlásokat eszközölhetnek ; az itteni pénzintézeteknél váltókat rendezhetnek, fizethetnek. Sőt tovább megyek. Egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy ezen pénztári jegyeket, a szomszédos megyék bankjai, nagyobb kereskedői és az intelligens közönség — kik tudatában vannak ezen papír értékének — fizetés gyanánt örömmel elfogadják. Annyira át vagyok hatva megpenditésem sokoldalú előnyeitől és keresztülvihetőségétől, hogy merem állítani, miszerint a közönség rövid időn belül, valósággal ostromolni fogja bankjainkat ezen kamatozó pénztári jegyekért. A pénzművelet períectuálása után első teendő, hogy lehetőleg összes bankjaink, a jobb kereskedők és iparosok, iroda-üzlet-és műhely-helyiségeikben nyomtatott táblákon függesszék ki: „Itt szatmári pénzintézetek kamatozó pénztárjegyei elfogad- tattnak.“ Ha azután a közönség és a nép ezt látja és erről tényleg meggyőződik, úgy a kamatozó pénztárjegy legkeresetebb papírrá [válik és pénzintézeteink a nagy bankok hitelére, — legalább az eddigi mérvben —, nem lesznek ráutalva. Tudom, sokan lesznek, kik ezen pénztári jegyet különösen eleinte tudatlanságból vagy rosszakaratból nem fogják elfogadni. De ez bankjainkat ne alterálja, ez renoméjukat rontani nem fogja, mert hiszen vannak olyan emberek is, kik az állam által kibocsátott koronajáradékot vagy más állami garantiával bíró értékpapírt sem fogadnak el készfizetés gyanánt és ezért az állam prestige-én csorba nem esik. Még egy óriási előnye lesz a közönségnek. Jó váltóanyag es- comptálására pénzintézeteink kassájukat újból megnyithatják, mert a leszámított váltó összegét kamatozó pénztárjegyekkel fogják kifizethetni. Előbbi felvetett eszméimre: a városi erdők értékesítésére, a községi takarékpénztár — és megyei telefonhálózat létesítésére vonatkozólag — bár azoknak életrevalóságát uni sono elismerték — szórványosan, nem illetékes tényezőktől azon ellenérvet hallottam, hogy tekintettel a súlyos pénzviszonyokra, azoknak megvalósítása nem időszerű. Jelen megpenditésemet azonban, ép a szűk pénzviszonyokra való tekintetből, kivétel nélkül mindenki aktuálisnak fogja tartani. A terv megvalósításához nem szükséges semmiféle engedély, az háromszor 24 óra alatt létre is jöhet. Biztos vagyok, hogy ezen kezdeményezésem fényesen beválik, csak bankjainknál legyen meg a harmónia, sikerüljön érdekeiket ösz- szeegyeztetni. Az ország többi kereskedelmi gócpontjai pedig a pénztárjegyek kibocsátását bizonyára utánozni fogják, de a kezdeményezési érdem a szatmári pénzintézeteké lesz! Neuschlosz Dezső, th. biz. t»g. I tií. 172. SZ. Saatsiár-PJémneti 1912 október 23 Szerda ártják. Mi lesz Ára 6 flllór.
