Új Szatmár, 1912. október (1. évfolyam, 153-179. szám)
1912-10-18 / 168. szám
radikális politikai napilap A Balkán és a pénzpiac Elmondotta LÁNCZY LEÓ, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnökigazgatói a. — Krízisről szó sem lehet, — vagy legalább is nem lehet és nem szabad mondani, hogy pénzpiacunk krízisbe került. Bizonyos az, hogy a háborús események világszerteugyan azokat a jelenségeket provokálták, amilyeneknek a budapesti tőzsdén is tanúi voltunk. A gazdasági viszonyoknak soha sem lehet előnyére a háborús készülődéseknek az a zaja, amelyik már szinte fülünkbe zúgja a fegyverzörgés, az ágyudörgés rémes koncertjét egyfelől, és a termelés, kereskedelem, ipar, forgalom megakasztásával járó improduktív csöndet tárja elénk másfelől. Hosszú ideig élveztük a béke áldásait nemcsak nálunk, de határainkon túl, a szomszédos államokban is. Most, hogy a balkáni békének régóta lassan sistergő üstjében a legmagasabb fokig forr és perzselő melegét a közvetlen szomszédságban is erősen érezzük,— csak természetes, hogy nagy az izgalom nálunk, amiként igen nagy azokban a távolabbi, sőt tengerentúli államokban is, amelyeknek piacán ugyancsak erősen megérzik azt, — valósággal, miként a szeizmográf a legtávolabbi földrengést — ha a produktiv munkát legfőképpen biztositó béke megzavar- tatik. — A béke áldásait élveztük hosszú időkön át és a béke legfőbb őrét becsülhettük és becsüljük ma is uralkodónkban. A király, a de- legációs ebéd után következő l évf. 1S8. sz. sjsatm&r-Mémetl Í9Í2 október Is Péntek cerlce folyamán éppen velem szemben is, a háborús viszonyokra és a béke megőrzésének nagy szükségére vonatkozó megjegyzéseimre, igazán megnyugtató módon adott kifejezést annak a reményének, hogy a béke megóvható lesz. Ez ma az ország népének leghőbb kívánsága is és remélhető, hogy a balkáni háború lokalizálva marad. — A pénzpiacon, a tőzsdén ezek az események már eszkomp- táltattak. Sőt azt is mondhatnám, hogy a riadalom tőzsdénkén tui- nagy volt, — aminek természetes oka viszont az, hogy több hazai érték még a háborús mozgalmak előtt túlságos mértékben meghaladta azt az árfolyamot, ameddig józan számítás szerint kerülhetett volna. És éppen ezek az értékek majdnem kizárólag a helyi, a hazai piacon kerültek elhelyezésre, itt vannak forgalomban, — súlyosan terhelik a piacot és súlyosan éreztetik a piaccal a visszahatást, amikor mindenféle híresztelésekre, hióbhirekre fejvesztve rohan a kisebb érdekeltség, összességben mégis nagy érdekeltségével a piacra — eladásaival. Ennek visszahatása van azután más értékekre is, még olyanokra is, amelyekről köztudomású, hogy igazi értékükön, valóságos belértékükön a változott viszonyok sem változtattak semmit. Éppen ezért bizonyosra remélhető, hogy a Balkán-háború lokalizálásával a vásárló kedv ismét élénkülni fog és jelentős áremelkedést láthatunk majd azoknál az értékeknél, amelyeknél ezt az emelkedést tárgyi okok kellőképpen indokolják is. Addig is joggal büszkék lehetünk arra, hogy sokat leszólt pia cunkat semmiféle komoly megrázkódtatás nem érte és miután látjuk, tudjuk, hogy az illetékes tényezők nagy körültekintéssel teljesitik hivatásukat, remélhetjük, hogy piacunkat súlyosabb bajok nem is fogják érni. Szüreti fiiifÉfiMg! j tréfás jux tárgyait,, == csillagot szóró cigarettáit Ragályinál Sajtószabadság. (T.) Egy helybeli napilaptól, a „Friss Ujság“-tól az illetékes hatóság elvonta az utcai eiárusitás jogát. Ez olyan közérdekű tény, amelyről most már hallgatni nem lehet és véget kell vetni annak a visszás állapotnak is, hogy amit mindenki beszél, azt éppen csak a sajtó ne beszélje, holott a sajtó a társadalom szája, amely érette s helyette beszélni szokott. Vannak olyan érdekeltségek, amelyeknek jogosságát mindenki elismeri. Amelyik pillanatban mi is csatlakoztunk volna ahhoz a részben őszinte, részben tettetett közfelháborodáshoz, amely annak a lapnak sajtótevékenységét kisérte, mi reánk mindenki azt mondta volna, hogy az ellenérdek elfogult és illojális érzelmeit szólaitatjuk meg. A sajtónak általában olyan kevés a becsülete, hogy abból még fölösleges áldozatokat is hozni már tékozlásszámba menne. Alaptalan gyanút elviselni senki sem köteles. Azután annak a lapnak egész tevékenysége nem is annyira a nyilvános megvitatás területére, hanem a hatósági intézkedések körébe esett. Nap nap uian a iegaljasabb és a iegaljasabb rugókból származó bűncselekményeket követi el. Mi van ezen megvitatni, vagy kritazáini való? A vizsgálóbíró, az ügyész és a törvényhatóság első tisztviselője járd An ik ei itt kötelességükből kifolyóan és sei ki más. Mi legfeljebb csak azt tehettük volna, hogy megtámadjuk hatóságot, amiért nem telj siti a kötelességét. De hát leálljunk csaholni mi is és magunk működjünk közre benne, hogy a sajtóra nézve ilyen sajnálatos jelenség még nyilvánvalóbban dokumentálva legyen ? Minden szabadságnak, a sajtó szabadságának is két vége van. Az egyik 99 11 Szalmái U lil Mmmmm KárolyiÁra © filier. közben.
