Új Szatmár, 1912. október (1. évfolyam, 153-179. szám)

1912-10-01 / 153. szám

2. oldal

üßoftnä

1312. október l

egy fővárosi cég itt vasárnapozó utazója, repüljön hát Székely is pénzünkért.

*

Bár inkább sikertelennek, mint sikeresnek mondható Székely Mihály repülése, mégis amit láttunk belőle, az gyönyörűségesen szép volt.

Pompás, merész Ívben röppent fel a levegőbe a hatalmas gépmadár és bár még a földön meghallotta a laikus ember füle is, kogy a motorjának kihagy a pulzusa, felségesen szép — nem a szóval akarunk játszani, mikor igy mondjuk: — felemelő látvány volt, amint leírta a szabályszerű nyolcast és eközben nagy, félelmetes kattogással elsuhant a tribünök felett.

*

Kattogott, duruzsolt, suhant a hatalmas gépmadár, tízezrekre menő ember leste az útját, éljenezte az utasát, csak egyetlen egy száj nem tudott éljenzésre nyílni. Egyetlen egy arcon sáppadozott vissza hatványozott mértékben az egész tömeg izgalma. Két apró kéz szorított le egy hangosan, izgalmasan dobogó szivet: Székely Mihály mennyasszonyáé, Hansel Edité, dr. Hansel Elek békésmegyei főorvos lányáé.

Elég volt a gyönyörűséges, szőke- hajú, sugár menyasszony izgalomtól remegő arcát nézni és akkor akár ne is nézett legyen a kiváncsi ember a levegőben kóválygó gépre, két meleg szemre, egy bársonyos arcra volt Írva az útja.

Nincs az az Ásta Nielsen, aki be tudná érni művészettel az arcjátékot, amit a mozigép felvehetett volna, ha a repülőgép útja helyett egy szerelmes menyasszony szépséges arca felé fordítja lencséjét.

Mikor a tömegen végigzugott az ijedelemmel teli feljajdulás: „leesett“, —

halotthalványnyá, krétafehérré vállott az arca, remegővé vált az ajka, megcsuklott a termete. És mintha villanyszikra hozta volna szerelmes szívnek szerelmes szívtől a hirt, mikor halkan hullámzott az ijedtségtől még fel nem ocsúdott nézőközönség ajkárox, hogy: „Székelynek semmi baja“, a fehér, remegő, bársonyos arcba visszafutott az életnek, az örömnek, a szerelemnek forró pirossága.

Szebb jelenet volt, meghatóbb, feledhetetlenebb, bájosabb ezer repülőgép rokord j avitásánál.

Egy-két pillanat a leesés után és Ádám csendőrörmester vágtató lovon hozta a hirt Hansel Edit kisasszonynak, hogy Székely Mihály épen és egészségesen került ki gépéből.

Csendőrnek se örvendtek még sehol annyira, mint ahogy Hansel Edit kisasz- szony örvendett Adám őrmesternek.

*

Szép volt e repülés, mondom, mindazonáltal, hogy csak az eleje sikerült. A hatalmas monstrum emelkedett szépen, simán és mikor a fejünk fölött volt, úgy nézett ki, mint egy hatalmas tőke, amely gyorsan pergő kamatlábakon, kamatszárnyakon emelkedik fel ... fel ... a magasba . . ., a kamatlábemelkedés legmagasabb határáig: százig.

Leirt egy gyönyörű nyolcast. Egy bankigazgatásban megélemedett pénzem er, aki régen, nagyon régen látott valami olyast, ami pontosan nyolc, izgalommal várta, hogy mi lesz a jutalékkal, de Székely Mihály átrepült a közönség feje fölött és nem tartván ue a szabályt, hogy aki d-t repül, az repüljön bé-t is, leszállóit, mert a szárnya eé-í-tört.

*

Charles-cirkusz után repülés és lóverseny. Azt hittük, hogy valamelyik a másik kárára fog menni. Mert mindkettőnek egyformán kárára vannak a szűkös pénzviszonyok. Szépen nincs pénz. Még most se hisszük, hogy nincs, mikor már mindakettőnek utánna vagyunk, csak a harmadikban : a pénsviszonyokban uszunk, még most se hisszük, hogy nincs pénz.

Sőt egyenest remélijük, alulnemirott pedig különösen remélli, hogy maradt még pénz arra az időre is, mikor az Uj Szalmár moziszinházban bemutatóra kerülnek azok a felvételek, amelyek a déli korzóról, a kocsik felvonulásáról, a repülésről, a tribünökről és a verseny futamairól készültek.

*

A szűkös pénzviszonyok csak any- nyiban látszottak meg, hogy a páholyjegyek igen gyéren fogytak. Ami még nem jelenti azt, hogy a páholyokban kevesen ültek. Sőt, igen szép és előkelő közönség foglalt bennük helyet.

És a páholysorokban megismétlődött az ősrégi, ezerszer hallott anekdota, a mint írva vagyon :

Egy előkelő urat, aki nagy súlyt helyez arra, hogy jobbról-balról saját exkluzív társasága környezze vagy pedig semmi, beszólit páholyába egy karszalla- gos rendezőt.

— Küldje ki a szomszéd páholyból ezeket, mert csak a 6 koronás helyre szól a jegyük.

A rendező kínosan néz a szomszéd páholyba, amelynek lakói nem viselik „feltűnő helyen“ a jegyüket.

— De kérem, nagyságos Uram, nem látom a jegyüket és nagy blamázs lenne, ha csakugyan páholyjegy volna a zsebükben.

— Csak küldje el őket nyugodtan. Én láttam a jegyüket. Éppen olyan, mint az enyém.

Apropos, a rendezők. Kék karszalla- gos urak rendezték a rendetlenséget. A szallagjukra nagy betűkkel volt rányomtatva, hogy: rendező.

Az egyiknek odaszól egy szabó kinézésű ember :

— Ön rendező ?

— Ha szeme van és olvasni tud, láthatja, hogy igen.

— Legyen szives akkor, rendezze el a számláját. És a tovasiető rendező felé lobogtat egy százméteres filmet, amelyre kifizetetlen ruhák árai voltak vetítve.

*

A lóversenynél is volt egy kis hiba. A lovasok nem vízilovakkal állottak starthoz. Holottan a pálya sáros, dagasztékos, pocsolyás volt, a lovak hol térdig jártak a ragadós sárban, hol meg úsztak, mint a hal a vízben.

A lovasok egy-egy pocsolyánál felemelkedtek a nyeregben és sörényüknél fogva húzták ki a nyergük alatt puhuló paripát a sárból.

*

Nehézkes, lassú volt a versenyeredmények megállapítása is. Lovak és lovasok helyett nagy fekete sártömegek érkeztek célhoz és előbb minden lovasról le kellett kaparászni az ut patináját, hogy a versenybíróság megállapíthassa, ki rejtőzik a szép, fekete máz alatt, amely elnyelte a sötétben feketéllő tehenek közmondását is, lévén a versenyen nappal is minden paripa egyformán fekete.

*

A lóversenyen is történt eset, de ennek se volt komolyabb követ. 'zménye. Az eladók sikversenyében Weisz Ignác lova vezetett számos hosszal. Biztosnak látszott, hogy itt az nyer, aki hausse-ra játszik. Közvetlen a cél előtt a paripa megunta a sarat dagasztani és felbukott.

A bírói páholyban megállapították, hogy azért történt, mert lovasa nem köszönt a zs . . . illetve dzsentrinek.

*

A vadászverseny, amelyet a mindenkori vadászversenyek kiváló mastere : berencei Kováts Miklós vezetett a szokott ötletes fordulatokkal, ezúttal újítást is hozott. Hatalmas sereg kutya követte a lovasokat, földbe vágott orral, szaglászva követték' a mastert és keresték a vadat — a nyakig érő pocsolyában.

*

Lóversenyről, kocsikorzóról Írván, kegyelet üli meg a toliam, szomorú nekrológra fordul az írásom. Négy sallangos pej paripát kerestem a felvonulásban, négy sallangos pej paripának büszke ura, a lóversenyegylet feje, koronája, mindenkori lelkes mozgatója hiányzott a bírói páholyból, Berencei Kováts Jenő. Kegyeletsértés lenne meg nem emlékezni róla, akinek szelleme ott lengett a lóverseny fölött, aki az elmúlt esztendőben élettől pirosló egészséges arccal, csupa-izom férfias termettel vezette a dzsentri-ünnepséget.

Mélán, bánatosan csendült meg a startjelző harang, hangját elkapta a szél és vitte át a sik rónán Sándorhomok felé.

Vájjon a sándorhomoki domború kriptában, árnyas fák alatt nem dobbant egyet egy rég kihűlt szív a hangjára?

*

A kocsikorzó sem sikerülhetett ezúttal olyan szépen, mint máskor. A kivonulás az egy órakor kezdődő repülés miatt igen korai volt és a közönség — ebédnél ülvén — nem bámulhatta a gyönyörű fogatokat. A bevonulás pedig belé- veszett a késői est sötétségébe.

*

Részletes tudósításunk a repülés és verseny lefolyásáról a következő :

Több ezer ember szorongott már a nézőtéren, amikor egy órakor kivontottak a hangórból Székely Mihálynak „Az Újság“ nevű repülőgépét. Előzőleg Székely motorpróbát tartott. A motor azonban — nem működött rendesen. Minden harmadik fordulásnál „kihagyott“. Ennek pedig az volt az oka, hogy nem volt meg a megfelelő fajsúlyú benzinje. Ugyanis a Magyar Petroleum Ipar R. T., ahonnan a benzint már napokkal ezelőtt megrendelték, nem tudni miokból — nem szállított.

Már-már úgy volt, hogy a felszállás elmarad, mert Székely nem talált a pocsolyás versenytéren olyan helyet, ahol startolni lehetett volna.

Végre mégis xaláltak egy hepe hupás pocsolyás területet, ahonnan azután, habár veszélylyel is, fel lehetett szállani.

Két óra felé azután bekövetkezett a döntő pillanat: Székely Mihály nyeregbe szállott, a montőr pedig olinditotta a motort.

A motor azonban nem működött rendesen, nehéz fajsúlyú volt a benzin.

Mintegy félórai kísérletezés után a gép berregni kezdett, s Székely Mihály 20—25 méternyi gurulás után a levegőbe emelkedett.

Székely kiszámíthatatlan gyorsasággal emelkedett, úgy, hogy mintegy két perc múlva már 80—100 méter magasan lehetett. A pilóta azután átrepült a ló- versenytéren, majd átrepült a tribünök felett, s még egy kört akart tenni, s úgy leszállani.

A második kör felénél azután a motor ismét kezdett „kihagyni", mire Székely kénytelen volt leszállani.

A leszállásnál azután baleset történt.

Székely gépével egy vizenyős, süppel kg. csemege aj f ggg Kosirojlelnél a Wallon Henrik utóda Duha SZŐllŐ 0"» Ilii1* 6C 11. ■ Tivadar és Géza. Szatmár.