Új Szatmár, 1912. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1912-09-03 / 129. szám

Ron mm a választójog melleit Zajos népgyülés Szatmárudvaríban. Az UJ SZATMÁR kiküldött tudósítójától Szatmárudvari, szeptember 1 A szatmármegyei oláhok va­sárnap délután Szatmárudvariban I I. évf. 129. sz. §zatmár*Németi 1912 szeptember Kedd nagy népgyülést tartottak, ame­lyen heves agi- tációt fejtettek ki a választói jog 3 mellett. A nép­gyülés két szó­noka, igen oko­san és helyesen, egyenes gondol­kodással fejte­gette a kormány helytelen állás­pontját, rámutattak azokra a tör­vényellenes cselekedetekre, ame­lyeket a Lukács-kormány elköve­tett. Rámutattak a törvénytiprá- sokra, ismertették a képviselőház júniusi eseményeit, amikor a jo­gokért küzdő ellenzéki képviselő­ket rendőrökkel vezettették ki a törvényhozás házából. A politikai népgyülés kereté­ben egyesek a nemzetiségi gyűlöl­ködés szitását is megpróbálták. Ezt a kísérletet azonban a közigaz­gatási hatóság kiküldötte, dr. Hel­meczy Pál szolgabiró megakadá­lyozta, aki tapintatos eljárásával elejét tudta venni annak, hogy a népgyülés zavargással ne záruljon. A népgyülés négy órára volt hir­detve. Már jóval négy óra előtt nagy embertömeg lepte el a templom udvarát, ott tartották a népgyülést. Mintegy 1500 ember lehetett már együtt, amikor Anderkó Viktor szatmár­udvari gör. kath. lelkész lépett az emel­vényre. Amint a pap emelvényre lépett, egyszerre 1500 torokból hangzott fel: a szetreaszke. Anderkó román nyelven megnyitotta a gyűlést s ösmertette annak tárgyát. Még jóformán el sem hangzott a pap száján az utolsó szó, amikor felállott dr. Helmeczy Pál szolgabiró, a közigazgatási hatóság kiküldötte és felkérte a szónoko­kat arra, hogy beszéljenek magyarul. A szolgabiró ezt azzal indokolta, hogy ő nem tud románul s igy nem ellenőrizheti a szónokok beszédét. A nép a szolgabiró ezen kijelenté­sére éktelen kiabálásban tört ki. — Román beszédet akarunk hallani, nekünk nem kell a magyar beszéd. Jöj­jön a karhatalom, mi a nyelvünket még a vérünk árán is megvédelmezzük. Tíz percig tarthatott ez a féktelen kiabálás, amelynek lecsillapultával Illés- falvy Papp György, volt országgyűlési képviselő mondott beszédet. Papp György beszédében ismertette a választói jogot, majd az alkotmányt kezdte magyarázni. Végül pedig erősen hangoztatta, hogy a két nemzetnek, a román és a magyarnak a legnagyobb összetartásra van szüksége. — Körül vagyunk véve ellenségek­kel — mondotta Papp — s ezek mind reánk törnek. A cél szolgálatába szegőd- tetik az eszközt, a karhatalmat, amely- lyel azután elsöpörtetnek minden olyan elemet, amelyet ők magukra nézve ve­szélyesnek tartanak. Segítse tehát a ma­gyar a románt, mert ha a románokon segít, akkor segít magán is. Ha összefog a két nemzet, akkor könnyebben ellent- állanak ellenségeiknek. Ezt az eszmét nemcsak én hangoztatom, hanem hangoz­tatja minden olyan ember, aki a nép és az ország jólétének előmozdítására törek­szik. Papp György szavait óriási éljenzés követte. A következő szónok dr. Mihályi Tivadar nagyilondai országgyűlési képvi­selő volt. Mihályi szintén román nyelven mondott beszédet. Mihályi beszédében ismertette a vá­lasztói jogot, polemizált Lukács László nagyenyedi beszédével, majd részletesen elmondotta, hogyan járt el a kormány az ellenzéki képviselőkkel. A képviselő beszédét harsány éljen­zés követte. Mihályi után Lucáciu László lacfalusi gör. kath. lelkész emelkedett szólásra. A gör. kath. püspökségről akart román- nyelvű beszédet tartani. Alig kezdte el beszédét Lucaciu, felállott dr. Helmeczy szolgabiró s a kö­vetkezőket mondotta: — Felkérem a szónokot, beszéljen magyarul.____________________________ A szolgabiró ezen kijelentése ismét óriási felháborodást keltett. — Románnyelvü beszédet akarunk hallani — kiabálták minden oldalról. — Mi nem értjük a magyar nyelvet, nekünk románnyelvü beszéd kell. Helmeczy szolgabiró: Ha nem csen­desednek le, csendőrökkel oszlatom fel a gyűlést. — Jöjjön a szurony, mi nem félünk tőle. Ne vegye el a nyelvünket, azt a nyelvet, amelyet őseink véráldozat árán védelmeztek meg, — kiáltozta a felbőszült tömeg. A tömeg percről-perci’e dühösebb, annál is inkább, mert Lucaciu Konstan­tin, Anderkó Viktor és Ternován János lelkészek tüzelik a már am úgyis forrongó népet. Helmeczy szolgabiró ismét felszólítja a gyűlést a csendesebb viselkedésre. Mikor azonban a szolgabiró többszöri felszólítására sem viselkednek csende­sebben, felhívta Ács Géza járásőrmes­tert, hogy csendesítse le a zajongókat és ha a felszólításra nem csendesednek le, oszlassa fel a gyűlést. Ács Géza járásőrmester a törvény nevében felszólítja a tömeget a csende­sebb viselkedésre. Alig hangzott el a járásőrmester ajkáról a szó, Lucaciu László odaugrott a hivatását teljesítő járásőrmesterhez s durván igy kiálltott rá: — Ne őrjöngjön! a lárma lecsillapultával Lucáciu László a gör. kath. püspökségről mond hosszabb beszédet, majd áttért a gör. kath. magyar püspökségre s a magyar püspökség ellen izgatni akart. Ezt a szándékát azonban nem tudta megvalósítani. Dr. Bertalan István, aki a gyűlésen mint tolmács volt jelen, erre figyel­meztette a szolgabirót, mire a szolgabiró a szónoktól megvonta a szót. A népgyülés azután bizalmatlansá­got szavazott a kormánynak, mire a gyű­lést berekesztették. A hallgatóság azután hazafias román dalokat énekelve rendben szétoszlott. Bűz és anarkhista bomba, szalon és szabad tűzijátékok Telefon 296. Ragályinál Hirdessen az Uj Szaimárban Iskolai öltönyökben legnagyobb választék Szántó Mór és Társánál házzal szemben. ' :: Szolid szabott árak! Szolid szabott árak!

Next

/
Thumbnails
Contents