Új Szatmár, 1912. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1912-09-13 / 138. szám
2. oldal állomás közelében egy, a vasúti főműhely felépítésére alkalmas helyet. A bizottság a főműhelynek alkalmas helyet a fehérgyarmati ut mellett szemelte ki s már a legközelebbi hónapokban meg is kezdik az építkezéseket. A vasúti főműhely állandóan 200 munkást fog foglalkoztatni. A bizottság elhatározta azt is, hogy a Szatmár—Nagykárolyi vonal mentén a kisvasút tehervonatjai számára egy sínpár fog felállittatni. Az újonnan felépítendő sínpár a kibővített vasúti hídon haladna keresztül s ezzel azután a városon keresztül haladó tehervonatokat kivonnák a városi belfor- galomból. A bizottság tervbe vette még azt, hogy a szatmári állomás fütőházát, amely az utóbbi időben kicsinynek bizonyult, megnagyobbítja. Zsidó tiszteli a hadseregen. Erdetes iténp katonai karrierekről Érdekes vaskos könyv jelent meg a napokban: a cs. kir. osztrákmagyar hadseregben aktív szolgálatot teljesített zsidó származású katonatisztek, orvosok, számvevő tisztek és katonai hivatalnokok biográfiája. A könyv, melynek Móritz Frühling a szerzője, csak azokról a zsidókról emlékezik meg, akik befejezték pályafutásukat a hadseregben. A még aktív zsidó katonákról nem ir azzal az érdekes és ebben a könyvben sokszorosan feltűnő és jellemző megokoiással, hogy nem akar nekik ártani. A könyv érdekes adatai szerint eddig az osztrák-magyar hadseregben legtöbbre Schweitzer Ede lovag vitte, aki 1844-ben született Gyöngyösön, mint altiszt vett részt az 1866-i porosz hadjáratban ; 1870- ben hadnagy lett, abosnyák okku- pációban megkapta a III. oszt. vas- koronarendet, 1898-ban lett ezredes, 1904-ben vezérőrnagy, egy évvel később nyugdíjazták és a nyugállományban lett 1908-ban altábornagy. Vezérőrnagyságig öt zsidó tiszt vitte fel a hadseregben: Auspitz Lipót, Kiss Sándor, Midelburg Li- pót, Trenckheim-Ulrich Henrik és Vogel Simon, közöttük csak ez utóbbi magyarországi származású, Nádudvaron született és a híres Molináry-bakák ezredparancsnoka volt. Ezredes tizenkét zsidó volt a múltban az ármádiában, magyar származású csak kettő, a fővárosi Bauer Lajos és a feketefalusi Herschkovitz Izráel, mindketten a boszniai hadjáratban tűntek ki vitézségükkel. Alezredes 15 volt zsidó a hadseregben, őrnagy 47, kapitány és százados 109, azonkívül kétszáznál több főhadnagy és hadnagy. Hasonlóképpen nagy karriért csináltak zsidók a katonaorvosi üjMmm v \ V 1912. szeptember 13 karban, tiz zsidó Generalstabarzt működött már a hadseregben, a főtörzsorvosok és törzsorvosok száma jóval meghaladja a százat, nem is szólva az ezredorvosokról, akik 157-en voltak zsidók a hadseregben 1830-tól azokig, akik most még aktiv szolgálatot teljesítenek. Sokan csináltak karriért a katonai hivatalnoki karban is, köztük legnagyobbat Blancz Vilmos, aki vezérőrnagyi rangban mint Generalintendant halt meg 1906-ban. Kevéssbé tudott dolog, hogy jelentékeny karriért csináltak zsidók a haditengerészetnél is. így egy Oesterreicher Tóbiás nevű morva származású zsidó, akit később bárói rangra is emelt a király, 1893-ban mint ellentengernagy halt meg. Ezeket a statisztikai adatokat szedtük ki a könyvből, melynek nincs különös jelentősége, sőt a mely éppen azzal, hogy a katonákat felekezeti alapon mutatja be, azt a célját, hogy a zsidóságnak kedvet csináljon a katonai pályához, aligha éri el, viszont kész fegyvert ad az antiszemiták kezébe. A PÉNZSÓVAROK. Az UJ SZATMÁR tudósítása. Kiuzsoráztak egy falut, tönkre tettek több száz családapát, csak azért, hogy maguknak minél nagyobb anyagi hasznot teremtsenek. A tönkretett embereket azután, mint a közönséges portékát, elszállították egy másik hazába, Amerikába. A koldusnépségen a pénzsó- várok az elszállításnál is megkapták a hasznukat; eladták őket darabszámra, mint ahogyan az igavonó barmokat szokták. S ki tette mindezt? Egy több tagból álló pénzcsoport, vagy ahogy ők nevezik magukat a „jószivü emberek“ az Avas szivében fekvő Tartolc község bankárjai, a Tartóiéi Népbank Részvénytársaság alapitói, tulajdonosai. Úgy esett a dolog, hogy három évvel ezelőtt egy hideg téli napon egy rongyos, kiéhezett arcú oláhasszony elment Traut- mann Béla malomtulajdonoshoz s elmondotta, hogy a Tartóiéi Népbank Részvénytársaság a leglelketlenebb módon kiuzsorázta, elvette minden vagyonát. Az asszony azután arra kérte a ma- lomtuiajdonost, hogy a nevében tegyen a bank ellen feljelentést. Trautmann, aki eleinte nem hitt az asszony szavainak, utánajárt a dolognak. Trautmann kutatásai szenzációs dolgot derítettek ki, azt, hogy a bank nem csak a szegényasszonyt, hanem a falu összes lakosságát, számszerint 1158 embert juttatott koldusbotra. A malomtulajdonos ekkor a Tartóiéi Népbank ellen 1158 rendbeli uzsora vétsége miatt feljelentést tett a szatmári királyi ügyészségen, ahol azután a feljelentés alapján megindították a vizsgálatot. Ez a vizsgálat három évig tartott s ezen idő alatt az ügyészség olyan adatoknak jutott a birtokába, amelyek élén ken megvilágítják a tönkretett falu helyzetét s amelyek azután kétséget kizárólag igazolják, hogy a bank embereinek minden igyekezete arra irányult, hogy a hálójukba kerített tudatlan, analfabéta oláhokat vagyonukból kiforgassák. A vizsgálatot pár nappal ezelőtt. fejezte be dr. Rozgonyi Viktor kir. törvény- széki biró, aki dr. Bene József kir. törvényszéki jegyzővel hat hétig tartózkodott Tartolcon s eskü alatt kihallgatták azokat a tanukat, akikre Trautmann feljelentésében hivatkozik. A bíróság emberei hat hét alatt 750 embert hallgattak ki. A kihallgatott tanuk mindegyike eskü alatt vallotta, hogy a Tartóid Népbank Részvénytársaság illetve annak tagjai a leglelketlenebb módon kiuzsorázza őket. Ezt az uzsora-bankot, amely meghatározott időre, 20 évre alakult, Izrael Pin- kász, Izsák Sámuel, Fried Mihály, GoldenSZATMÁR, szeptember 12. berg Ignác, Hirsch Lázár, Majovics Zsig- mond, Friedmann József, Izrael Mózes és Izrael Hersko 1904-ben alapították, 20 évre azért, hogy a bank nevének íeple alatt minél jobban uzsoráskodhassanak. Amikor a bank megalakult, a pénz- sovár bankemberek csak akkor kezdették meg igazán uzsoráskodásukat. Hangzatos reklámokat nyomattak, amelyben hirdették, hogy a bank a szegény emberek felsegitésére alakult. Olcsó, 4—5 százalékos kamat mellett kölcsönt nyújtanak. A bank reklámárnak igen sokan felültek. A megszorult emberek tömegesen keresték fel a bankot kölcsönért. Aki egyszer az uzsora bank hálójába került, azt azután biztosan kiforgatták mindenéből. A 40—50 koronás váltó 1—2 év alatt három-négyszeresére növekedett, dacára annak, hogy a váltóadós adósságát folyton törlesztette. Az ezer oldalra terjedő ügyészi in- ditvávyból, amely felsorolja az összes kiuzsorázott emberek neveit s amely pontosan feltünteti, hogy kitől hány százalék kamatot szedtek, kiszakítjuk az alábbiakat: Klepner Pepi tartóiéi lakos 1908. november 25-én felvett 110 korona kölcsönt egy ugyanilyen összegű váltó ellenében. Klepuer Pepi tartozása után 2 hóra fizetett 3 korona kamatot. A váltó 1909. január 8-án járt le s az akkorra, anélkül, hogy Klepner Pepi újabb kölcsönt vett volna fel, 210 koronára növekedett. Ezután az összeg után 181 napra 13 korona 70 fillér kamatot szedtek és még szednek a mai napig is. Petka Mária tartóiéi lakos 1907. április 17-én kölcsön vett 40 koronát, egy ugyanilyen összegű váltó ellenében 181 napra, 3 korona 20 fillér kamat fizetése mellett. Ez a 40 koronás váltó, dacára annak, hogy Petka Mária kamatot, és törlesztést is fizetett, 1908. augusztus hatodikára 53 koronára növekedett a kölcsöne. íme, tehát két kiszakított adat az 1158 uzsoraeset közül, nem kell többet nyilvánosságra hozni, mert maga ez a két eset is teljes világosságot vet a tartóiéi bankharamiák üzérkedésére. A telhetetlen pénzemberek, amikor az adós nem tudott fizetni, elárvereztet- ték mindenét s azután a már kiuzsorázott embert kiazállitották Amerikába. Bebizonyosodott, hogy a tartóiéi bankárok mindegyike a Kqres és Stocky brémai, a Capl és Fernichet wieni, a Hamburg Amerike Lienie, Fáik és Társa hamburgi hajóstársaságok szolgálatában állottak s ezek részére jó pénzért em- i beranyagot szállítottak.
