Új Szatmár, 1912. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1912-09-12 / 137. szám

1912. szeptember 12 4. oldal Vasúti szerencsétlenség. Felborult balauzbocsi. — Az UJ SZATMÁR tudósítása. — Szatmár, szeptember 11. Szerdán délelőtt Kislippa állomáson végzetessé válható vasúti szerencsétlen­ség történt. A 6035. számú személyvonat kalauzkocsija a 3. számú bejárati váltó­nál kisiklott s felfordult. A vonatvezető, Szitás Ferenc a kalauzkocsi alá került s súlyos belső sérüléseket szenvedett. A vasúti szerencsétlenségről a kö­vetkezőkben számolunk be. A szatmárhegyi vasút, amelynek reg­gel 8 órakor kellene Szatmárra érkezni, minden baj nélkül indult el kiindulási ál­lomásáról. Hét óra volt, amikor a 6035. számú személyvonat befutott a kislippai állo­másra. A vonat a 3. számú bejárati váltón futott be. A lokomobil és a személykocsik minden baj nélkül haladtak át a váltón, abban a pillanatban, amikor a kalauz­kocsi oda ért, a váltó hirtelen átvágódott. A nagy lökés következtében a kalauz- és a személykocsikat összekötő-lánc elsza­kadt, s a kalauzkocsi az ellenkező vá­gányba kerülve felfordult, s maga alá te­mette a kocsiban levő Szitás Ferenc vo­natvezetőt. A szolgálattevő vasutas rögtön meg­állította a vonatot. Az utazók rémülve ugráltak le a vo­natról, s mindenki a fölborult kocsi felé futott, ahonnan rémes jajkiáltások hallat­szottak. Félórái fárasztó munka után kisza­badították Szitást veszedelmes helyzeté­ből, aki tehetetlenül, véresen fetrengett egy vasszekrény alatt. A vasszekrény kisikláskor esett rá a vonatvezetőre. A súlyosan sérült embert külön vo­nattal Szatmárra hozták, s a mentők a Hunyadi-utca 72. szám alatt levő lakására szállították. Szitás sérülései életveszélyesek. A vasúti szerencsétlenségről rögtön jelentést tettek a szatmári forgalmi főnök­ségnek, ahol azután rögtön megindították a vizsgálatot, amelynek folyamán megál­lapították, hogy a kisiklása váltósineknek meglazulása okozta. A forgalmi főnökség a vizsgálatot tovább folytatja. A „Népszava“ kapható az „Uj Szatmár“ kiadóhivatalában.- Megjelen naponta reggel 5 órakor Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. TANÓDY ENDRE DÉNES SÁNDOR Előfizetés: HELYBEN : VIDÉKRE: Egész évre . . K 16-— Egész évre . . K 18'— Félévre . . . K 8 — Félévre . . . K 9 — Negyedévre . . K 4’— Negyedévre . . K 4'50 Egy hónapra . K 1'40 Egy hónapra . K 170 Egyes szám ára 6 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, ISKOLA-KÖZ 1. TELEFON 358 mm hírek Egy harmincnégyéDes amerikai asszony megkérte az amerikai társadalmat, en­gedné meg, hogy orvosa méreggel sza­badítsa meg gyógyíthatatlan betegséggel terhelt életétől. Az amerikai társadalom — képviselői által — talán mert nem akarta egy eset miatt alaptörvényeit kor­rigálni, a kérésnek nem tett eleget. Eddig a hir, mely mögött a tragé­diák légiója zokogja az élet rosszulhelye- zettjeinek lemondását. Mert ilyen kérvény ugyan még csak egy volt, de gyógyítha­tatlan beteg: milliók. Hiszen előbb-utóbb minden egészsé­ges ember is beleesik egy gyógyíthatat­lan betegségbe : a vénülés halálos bajába. Ha hajad fehéredik és kezed reszketni kezd: akkor, tudd meg, betegebb vagy a kolerásnál is. A kolerából már volt aki kigyógyult, a vénülésből még senki sem. Gyógyíthatatlan betegség az ifjúkor könnyelműsége is. Gyógyíthatatlan a fér­fikor komolysága, pesszimistának gyó­gyíthatatlan betegség az élet, az evés és a munka, az optimistának a halál, a jól­lakottság és a pihenés. És lám, mégsem akadt eddig öreg ember, aki az öregsége miatt kiáltott volna méregért, sem ifjú, akit természe­tes gondatlansága keserített volna halálra. A pesszimista is megtalálja számadását az élettel és az optimista sem ijed meg annyira a haláltól, hogy ijedtében bekom- mendálja. Mert csak a tragédiák válságos pillanatában dől a hős, aki mindent az élettől várt, de semmit sem kapott tőle, megtörtén a kardjába. És ezek egyike sem tragédia. Az élet minden mozzanata szolgál­tatna ugyan nyers anyagot egy-egy tra­gédiához. A teremtés azonban valami csodálatos berendezéssel elérte, hogy az élet szinjátékainak mégsem tragédia a nevük. Nem egyszer, nem is milliószor, de milliárdok eseteiben történik, hogy mikor a szituáció valóban tragikussá kezd válni, akkor hirtelen megváltozik a publikumnak is, a főszereplőnek is a lá­tása. A szemek alkalmazkodnak a szituá­cióhoz és a hős abban a pillanatban, melyben a méregpohárhoz kellene nyúl­nia, hirtelen jókedvűen elmosolyodik: a tükörbe nézett és farsangoskedvü Pierrott- nak látta magát. Minden esztendő uj tragikumot hoz az embernek, de ugyannyiszor ajándé­kozza meg uj látással. így lesz az ifjú élete bohózat, a férfié megrázó polgári vígjáték és az öregé egy végső, de szép, harmonikus akkord. Csak azért, mert mindezt szemünk igy látja. Mert úgy ta­láljuk, hogy helyesen is, jól is van az úgy, ha tavasszal rügyezik a fa, ha nyár­ban virágzik és ha ősszel lombját hul­latja. Tragédia, siratpivaló szomorujáték akkor lesz csak az élet, ha a dolgok rendje megváltozik. Ha már tavasszal sárgul a lomb, vagy — ez talán még rettenetesebb — ha ősszel támadnak tavaszi vágyok. Ha egy harmincnégyéves asszony a társada­lomtól már csak a halált kéri, vagy ha az életkedv makacsul ragaszkodik egy hetvenéves testhez. Ha aztán egy ilyen tragédia hőse nem bírja végigjátszani a szerepét, mert az életet ugyan nem bírja el, de meg­halni sem mer: az egészben talán ez a legszomorubb. Guttmann Henrik. — Bezárt boltajtók. A zsidóknak — vagy amint a tapintatosak szokták mondani: — izraelita polgátársainknak csütörtökön és pénteken van az újévük napja, a világ teremtése óta az 5673-ik. Ezeken a napokon a zsidók bezárva tartják üzleteiket. A kétnapos ünnep után következik szombat és vasárnap és igy a zsidó tulajdonosok boltjai most a vasárnap délelőtti megszakítással négy napig lesznek zárva. — Ötvenkilenc esztendei nehéz munka után. Varga István becsületes cselédember 59 esztendeje szolgálja hű­ségesen a porcsalmai Galgóczy és Péchy családokat. Kenyéradó gazdái szeretettel megbecsülték az öreg, hűséges cselédet és a ritka hosszú szolgálat tudomására jutott a kegyelmes földmivelésügyi mi­niszternek is, aki bizonyára váltig meg­irigyelte Varga Istvánt, hogy 59 évig szolgálhatott egy gazdát, amit egy mi­niszternek se sikerült még utánnacsinálni. Belényult hát a miniszter őkegyelmessége a kaszli fiába és kivett onnan egy ménkű nagy levelet, amit úgy hívnak, hogy dísz­oklevél, mellé tett egyszáz korona bankó­pénzt és elküldte dr. Képessy László csengeri főszolgabírónak, adja át az öreg szolgának 59 évi nehéz munka jutalmául. A főszolgabíró — úgy mondják — restel­lette, hogy még csak egy korona sem esik a kegyelmes adományból egy esz­tendei szolgálatért, azért hát szép beszéd­del, nagy ünnepséggel pótolta a minisz­ter fukarságát. A pazar ajándék átnyuj- tásánál jelen volt az egész község elöl­járósága, képviselőtestülete, akik melegen megéljenezték — nem a minisztert — Varga Istvánt, aki könnyes szemekkel köszönte meg a szép kitüntetést. Haza­felé menet pedig elgondolkozott rajta, hogy vájjon hány pakli dohányt adna a zsidó, milyen vágás szalonát a hentes a szép, cifra oklevélért, amiért 59 eszten­deig izzadt Varga Istvánt. Szerencséje, hogy nem szorul erre, mert akiknek ilyen hosszú időn át dolgozott, megbe­csülik érte. — Mulatság Mikolában. Mikola község elöljárósága 1912. évi szeptember hó 15-én a községháza felszentelése al­kalmából műkedvelői előadással egybe­kötött zártkörű táncvigalmat rendez. Műsor: 1. Nyitány. Tartja a zenekar. 2. A megfagyott gyermek, melodráma. Szavalja: Rózsa Irénke k. a. 3. Az első pongyola. Előadja: Lévay Regina k. a. 4. Ének Gecsey Irma k. a.-tól. 5. Melodráma. Sza­valja : Lévay Iduska, zongorán kiséri Fritz Mariska k. a. 6. Férjet keresek, Monológ. Előadja: Rózsa Irénke k. a. — A szeptemberi esküdtek. A szeptemberi esküdtszéki ciklus — mint azt már az Uj Szatmárban megírtuk — hétfőn veszi kezdetét. Az esküdtszéki cik­luson résztvevő esküdtek neveit kedden sorsolták ki. Ezek a következők: Molnár Mihály kereskedő, Szatmár, Öszterreicher Tóbiás üvegkereskedő, Szatmár, Németh Elemér földbirtokos, Vetés, Bódés Árpád iparos, Szatmár, Losonczy József gőzma­lomigazgató, Szatmár, Móricz István föld- birtokos, Szatmár, Sipos Lajos kereskedő, Nagybánya, Serly Dénes birtokos, Nagy­károly, Paál Jenő földbirtokos, Kispeleske, Pénzes Ferenc kereskedő, Szatmár, Schwartz Simon ügyvezető, Szatmár, Papp Mihály gazdálkodó, Pusztadárócz, Ulmán József kereskedő, Szatmár, Tömlő Miklós kereskedő, Nagybánya, Király György földbirtokos, Szárazberek, Lebovits Sá­muel kereskedő, Szatmár, Kovásznál Zsig- mond földbirtokos, Batiz, Radó Dezső ke­reskedő, Nagybánya, Erdei József fésűs, Szatmár, Fodor József kaptafakereskedő, Szatmár, Kálik István nyomdász, Szatmár, Dr. Dómján János ügyvéd, Szatmár, Cser­mák Kálmán gazd. intéző, Szamosdob, Vass Gyula kereskedő, Nagybánya, Jónap Miksa földbirtokos, Jánk, Ifj. Egressy La­jos csizmadia, Szatmár, Csendes Lipót kereskedő, Szatmár, Csiorka Elek gazdál­kodó, Szatmár, Jékey Zsigmond földbirto­kos, Géberjén, Ifj. Bojtor László kerék­gyártó, Szatmár. Az esküdtszéki tárgya­lások előreláthatólag nyolc napig tar­tanak.

Next

/
Thumbnails
Contents