Új Szatmár, 1912. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1912-09-12 / 137. szám
2. oida! üjMtttál 1912. szeptember 12 jelszohasználatra a koalíciónak, de biztosítsák kellő időben és kellő mértékben ennek az árát a demokratikus érdekek számlája javára. Ha lehet, váltót is vegyenek róla, de Polónyit ne engedjék aláírni, mert az elrontja a blankettát. A szövetkezett ellenzékre jellemző egyébként, hogy egyre hangosabban tessékeli kifelé azokat, akiket a saját nyelvjárása szerint „•tétovázóknak“ nevez. És jellemző az is, hogy ezek a „tétovázók“ véletlenül a legrégibb és legliberá- lisabb választójogosak. Battyhányi Tivadar már eisern mehetett a legutóbbi vezérlő ülésbe; már hangok emelkednek Holló Lajos ellen és Kelemen Samu ellen is, akik tudvalevőleg régi választójogosok és vörösek voltak már akkor, mikor Károlyiék és Appo- nyiék még nagyon feketék voltak. Mi egyébként nem bánjuk, akármit csinálnak is. Hiszen komoly ember ma már úgy sem vesz komolyan egy jottát sem a magyar politikából, csak a választójogot. Miután pedig a „tétovázókról“ mindenki tudja, hogy jó választójogosak, a szövetkezett ellenzék pedig kínjában választójogos egyelőre — a demokrácia ügye csak nyerhet az eszmék ilyen tisztázásával és elhatárolásával. A választójog mindenesetre tudni fog különbséget tenni a barátai között és nem a pártokban, hanem a meggyőződésekben fogja keresni az igazi demokratikus minősítést. rülmények között sohasem feledkeznek meg arról, ami illik . . . verekedésre vetemednek, ütlegelni kezdik egymást . . . Miután, amint mondtam, fizikailag körülbelül egyerejüek, hatalmas ökölcsapásaiktól egyformán elkábulva, csakhamar mindketten elalélva feküsznek a küzdőtéren . . . Ekkor közbelépek én . . - És lassan, nyugodtan, egy cseppet sem sietve és nagyon kényelmesen kiürítem a két gentleman zsebét, mindkettőjüket megkönnyebbitve attól, amit az este Fortuna istenasszony a zsebükbe varázsolt, ime ! Ez csak eléggé egyszerű, nemde ? Csak ki kell eszelni!. . . Nyugodtan, boldogan élek ... köztiszteletben. Nevemet ösmerik... és mihamarabb fényes kis palotám lesz a Bois de Boulogne mellett. Azt tánácsolom, barátom, kövesse a példámat í Pincér, fizetek! S a biztos hitben, hogy az apast a megnémulásig elkábitotta, az elégáns ur fizet és távozik .. . Az apas követi. . . óvatosan, lábuj- hegyen .. . s a legközelebbi sötét utcasarkon éles kését a hátába döfi és lete- riti a kövezetre .. . Aztán kizsákmányolja és nyugodtan távozik . .. Czukorrépa-termelöfc nagy értekezlete. A szatmárvármegyei gazdaközönség impozáns részvétele mellett folyt le f. hó 11-én délelőtt a városháza nagytermében a czukorrépatermelők értekezlete. Kende Zsigmond cs. és kir. kamarás elnöki megnyitójában vázolta a vármegyei mezőgazdasági viszonyokat és mint az extensive gazdálkodás megváltójára, mutat reá a czukorrépatermelésre, mint vármegyénkben feltétlenül szükséges művelési ágra, amely egyedül van hivatva arra, hogy gazdálkodásunkat belterjessé tegye. A nagy értekezleten felszólalt néhány olyan gazda is, aki még répatermeléssel nem foglalkozván, aggályait fejezte ki a czukorrépa termelés és az azzal kapcsolatos uj beruházások rentabilitását illetőleg. A Budapestről jelen volt szakértők megnyugtató felvilágosításokat adtak a gazdaközönségnek e kételyekre, plausibi- lissé tették azt, hogy miután egy czukor- gyár reális és jövedelmező üzemfeutar- tása csak úgy lehetséges, ha legalább 1 millió métermázsa czukorrépa dolgoztatik fel évenként és a Szatmári Cukorgyár Részvénytársaság mindezek daczára csak 400-ezer métermázsa czukorrépát garantáltat magának az 1913. évben és akkor a gyárat felépíti, arra kérték a gazdákat, hogy minden igyekezetükkel odahassanak, hogy e kis quantumot a jövő évben kitermeljék. Belátjuk, nagy áldozatot hoz a Czu- korgyár Részvénytársaság, amidőn 400 ezer métermázsa czukorrépa termésre egy 6 millió korona investálást igénylő ipar- vállalatot létesít, midőn csak a reménye van meg, hogy az egy millió métermázsa nyers anyaghoz még hiányzó 600 ezer métermázsa czukorrépát beszerzi és ép ezért kérő szavunkkal fordulunk Szat- márvármegye gazdaközönségéhez, hogy most, a 12-ik órában — a Részvénytársaság áldozatkészségét kihasználva — termeljen már a jövő évben úgy czukorrépát, hogy a Szatmári Cukorgyár Részvénytársaság a minimális 400-ezer q. répát átvehesse és a gyárat felépíthesse. leje! nagyobb mennyiségben Biaponkén! (100-400 literig) Szatmárra szállításra ke- keresek. Qjánlatokat legrövidebb időre kérek a kiatíó- hivatalba KÖZPONTI SZDLLODB, étterem és kávéház Mátészalkán. Tatay Pál venúéslös. Teljesen uionnan építve és öoreiidezve. Szolid és lijüielmes biszoidálós. :: Telefonszámunk 358 :: Repülőnap és lónersenij Szalmáim Szeptember 29. — Az UJ SZATMÁR tudósítása. — Szatmár, szeptember 11. Nemcsak Szatmáron, hanem az egész vármegyében nagy érdeklődéssel néznek a szeptember 29-iki nap elé, amelyen Szatmár város közönsége olyan ritka élvezetben fog részesülni, aminőhöz egy napon kevés vidéki város juthat hozzá. Ezen a napon tartja ugyanis szokásos évi lóversenyét a Szatmármegyei Lóverseny-egyesület és ezt megelőzőleg tartja felszállását a versenytéren Magyar- ország legkiválóbb aviatikusa, Székely Mihály, mérnök, hadipilóta. A repülés délután egy órakor kezdődik és legfőbb nevezetessége az lesz, hogy Székely rekordot fog javítani Szatmáron. A magyar magassági rekord eddig tudvalevőleg 1060 méter. Belépőjegyet természetesen együttesen lehet váltani a repüléshez és a lóversenyre, akik 1 órától 3 óráig a gépmadár légi repülésében fognak gyönyörködni, 3 óra után élvezettel nézhetik a földi paripák versenyvágtatását. B o rotii áíkózzonRés’némíT :: »RRS0b«-lal bebouits fodrásznál:: ; (Várdomb-utca 2. szám.) Minden tekin- tetben meglesz elégedve. KényszerufleiJél egy tanítónál!. Elzüllütt és bönyöradományobból él. — Az „UJ SZATMÁR“ tudósítása. — Szatmár, szeptember 11. A szatmári rendőrségen egy toprongyos alak ődöngött, kezében írásokat szorongatva. Átvették az iratait, azután kiküldték a folyosóra, hogy várjon, amig szólítják. Addig\is egy rendőr vigyázott reá, amire egyébként nem nagy szüksége lehetett, mert nagyon csöndesen, meg- adóan kuporodott össze a folyosó padján. — Ugy-e nem mondaná, hogy ez a csavargó, egy okleveles magyar néptanító ? — szólt hozzám a rendőrfogalmazó — pedig az, itt az oklevele. És csakugyan, megtekintve az otthagyott megfakult írást, látom, hogy az egy „Népiskolai tanítói oklevél“ melyet a szegedi tanitói-képezdében állítottak ki anno 1887. szeptember 4-én. Alá van Írva szép kacskaringósan Szabó Mihály tanitóképezdei igazgató és Rózsa Ferenc apát, püspöki helynök és megtudom belőle, hogy a kényszerutleveles csavargó Ruxterschmidt Márton, garai születésű, az oklevél kiállítása idejében 20 esztendős fiatal ember, akit a tanárai „jó“ képesítéssel bocsátottak az élet útjára. Kezd érdekelni a „tanító ur“ és különösen kiváncsi vagyok, hogy miként sikerült neki ennyire lecsúszni. Kimegyek hozzá a folyosóra és szóba állok vele. — Maga az a Rutterschmidt Márton, — kérdem, — akit tanító létére kényszer- útlevéllel toloncolnak az illetőségi helyére ? — Én vagyok, kérem — feleli csöndes rezignációval.
