Új Szatmár, 1912. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1912-09-06 / 132. szám
2. sittel 1912. szeptembere UjMmái m telt a tapsorkán, addig Tisza István tiszteletére olyan tapsviharok voltak, aminőre a legöregebb primadonnák sem emlékeznek. * Az ellenzéki kaput dr. Falussy Árpád védelmezte a munkapárt goaljai ellen. Nem akarunk hízelegni Falussy Árpádnak, de hallottunk már tőle tartalmasabb beszédet is, mint a mai, amely telve volt hangulattal. De a beszédközben féktelenül za- jongó munkapárti hívek elfeledték, hogy nem mondott bizony e tárgyban az ő szónokuk sem valami olyat, ami túlságosan feszitette volna az érdekeket. Ugyan, ugyan, az isten bocsásson meg az összes szónokoknak, hol lakik az az ur, aki ez ügyben, amelyet júniustól augusztusig agyontárgyaltak a lapok, lecsépeltek maguk az illetékesek, aki ez ügyben még valami újat tud mondani. És hol van az a gyámoltalan, naiv ember, akinek szüksége volt ezekre a méla beszédekre, aki a közgyűlésen elhangzó beszédektől tette függővé, hogy a bizalom mellett szavaz-e vagy ellene? Aki nem előre kikészített, megdolgozott, kipresszionált elhatározással ment fel a szavazásra ? Mit mondhatott itt újat még Falussy Árpád is? Ösmertette Tisza összes bűneit és hogy nagyon az elevenére tapintott, azt legjobban bizonyltja, hogy a munkapárt Falussy beszéde alatt teljesen elvesztette előkelő hidegvérét és ha kéznél lett volna házi regále bérlőik ősi ftityölője, egész biztosan beléfujtak volna.' így aztán az ellenzék tapsa összevegyült a munkapártéljenzésével. Persze az ellenzék Faiussyt tapsolta, a munkapárt pedig ellensúlyozásul — más tárgy nem lévén — Tiszát éljenezte. * Uj csak annyi volt, hogy Falussy Árpád szemére vetette a főispánnak, hogy székfoglalója alkalmával Ígéretet tett, hogy a közgyűlés termébe nem engedi bevinni a politikát. Amire a főispán meg is felelt, mondván, hogy maga sem örvend a jelen esetnek, de a vármegye jogai és kötelességei kényszeritették a mostani kérdés felvetésére, mert az ellenzék mindent elkövetett, hogy az uralmon levő párt hitelét elrontsa. Amire vonatkozólag viszont az a nézetünk, hogy a közgyűlésnek egyáltalában sem joga, sem kötelessége nem diktálja, hogy akár az uralmon levő, akár az uralom alatt álló párt hitelének védelmére keljen. * Ugyanilyen értelemben — a főispán székfoglalóbeli ígéretét hangsúlyozva — szólalt fel Madarassy Dezső, aki Falussy Árpád bizalmatlansági indítványát pártolja. Sajnálattal látja — úgymond — hogy akad a vármegye törvényhatóságában ember, aki a bizalmi indítványt elő meri terjeszteni és politikai harctérré sülyeszti a vármegye széktermét. • * Alegbölcsebb kijelentést mégis Kende Zsigmond tette. — Rövid leszek — úgymond — mert a vármegye bizottsági tagjainak van egyéb dolguk is, komolyabb, mint az itteni vitákat hallgatni. És rövid volt. * A közgyűlés szenzációja mégsem az volt, hogy a munkapártnak sikerült — nem egészen promptra — ab Nagykároly, rinfuso leszállítani a bizalmat, hiszen ez előrelátható volt a felrukkolásból. A gyűlés clouja gróf Károlyi Józsefnek a, nagykároiyi kerület orsz. képviselőjének beszéde volt. Utalt ama vérségi és ősi kötelékekre, amelyek őt a vármegyéhez fűzik. Az önzetlenség, elfogulatlanság, törhetet- lenség hármas elvét vallja. — Könnyű neki önzetlennek lenni, mondta egy elkeseredett bámulója a Károlyi vagyonnak. A gróf folytatta: — Az obstrukcióban, a technikázás- ban csak a Justh,-párt vett részt. A Ko- ssuth-párt nem. Én sem obstruáltam technikailag, sőt akkor, mikor leghevesebben folyt a technikázás, én nem is jártam iskolá... azaz parlamentbe. Nem én voltam, a Justh-párt volt. — Ebből látható, hogy az obstruk- ciónak nem vagyok lelkes hive. Elösme- rem, hogy a technikai obstrukció nem birt valami kecsegtető varázszsal. De azért, mert az elitélendő, még nincs ok az erőszakra, a törvény betűitől való eltérésre, mert a törvény betűihez való ragaszkodás éppen egyik nagy -erőssége a magyar közjognak. A törvény betűihez való szigorú ragaszkodással csinálta meg Deák Ferenc is a kiegyezést. — Akik az erőszakot elkövették, lehet, hogy meggyőződésük szerint jártak el, de akik ezt a meggyőződést nem helyeslik, azoknak joguk van ezt a helytelenítést nyilvánítani is. — Békét szeretnék. Tegyük félre a gyűlölködést és tiszteljük a más meggyőződését, akkor is, ha ez a meggyőződés ellenkezik a mienkkel. Nincsenek áthidalhatatlan ellentétek a pártok között s igy meg lehet csinálni a békét. Itt aztán egy hirtelen fordulattal kijelenti a szónok, hogy békés hangulatában Falussy Árnád bizalmatlansági indítványát fogadja el. A gróf hármas elvében ugyanis a következetesség nem foglaltatik benne. A beszéd tartama alatt a grófnak bánatosan kellett tapasztalnia, hogy az ember, ha gróf, nem menekedhetik a nem esi középosztály hódolatától: a munkapárt lelkesen, viharosan éljenezte, tapsolta, ünnepelte. Mikor beszéde befejeztével ismét felhangzott a munkapárt éljenzése, a gróf kedvetlenül nézte az ellenpárt lelkesedését és igy szólt a mellette ülő gróf Vay Ádámhoz: — Hát kellett ez nekem ? * Az általános „szavazzunk, szavazzunk“, a vita berekesztését és a névszerinti szavazást kérő ivek megmentették a közgyűlést nehány szónoki formába öntött történelmi előadástól és kezdetét vette a szavazás. Éljenzés fogadta az első szavazatot — gróf Károlyi Józsefét — Faiussy javaslata mellett és ugyanaz járt ki az első szavazatnak — Kende Zsigmondénak — az állandó választmány javaslata mellett. Az első — és talán egyetlen — nem szavazó Cholnoky Imre körjegyző volt. Éiénk derültség fogadta egy Soly- mossy István nevű bizottsági tag szavazatát, aki az egyszerű „igen“ helyett igy szavazott az állandó választmány mellett: — A görög hatholikus magyar püspökségért és a tüzérségért — igen. * Az eredmény ösmeretes. A bizalom megvan. Vájjon boldogabb-e vele Tisza István ? A szavazás végeztével a közgyűlés eloszlott, sietett mindenki ebédelni, elutazni, alig maradt a teremben egynéhány ember. Hja, ezután közügyek következtek! És ezekkel csak nem érdemes törődni ! Dénes Sándor. fl rittancsrendelet. A belügyminiszter ren deleiet tett közzé, amelylyel az újságok és más nyomtatványok utcai elárusiíással és házalással való terjesztését szabályozza. A kesze-kusza rendelkezések mélyén azonban ott gubaszt a politika: A öékülékeny irány politikája, amely szelid vigyorgással rabláncot csörget. Van ebben a rendeletben mély feljajdulás a ta- nonchiányról, oktatásügyről s kivált ama szerencsétlenekről, akik koldulás helyett ujságárusitással keresik a mindennapra valót, sőt olykor a holnapra valót is. Ezekkel szemben kiáltja a rendelet nagynevű szerzője: „Lökjétek ki, mert összetörik a szivemet!“ A rendelet az utcai árusitást a 18-ik életévhez köti. Követel tőle olyan előéletet, amelylyel bátran jelentkezhetik tagfölvételre a Nemzeti Kaszinóban. Állit vele szemben olyan büntető megtorlásokat, a minőkkel haditörvényszékek operálr!É mmm«tiSS» Patait? njnnniiárS2almári B#Jíhi! I ül, IbUliyilÜlI szakad el a cipőjük, ha a rillyily fliy UP§pi MMioásáraljáli! Fin- és leástykaeipök a legjobb minőségben, a legolcsóbban csakis itt kaphatók. — A legdivatosabb szabású és a legtartósabb úri és női cipők nagy raktára. — Talpba vésett szabott ár!
