Új Szatmár, 1912. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1912-09-26 / 149. szám

r 9*4, f '• /■?/ radikális politikai napilap Ideges a börze Nagy izgatottság fogta el a tőzsdei embereket. Ezer ok játszik közre annak a nyugtalanságnak annak a minden kósza hirre ösz- szerezzenő köz­hangulatnak az előidézésében, a mely fogva tartja az értéktőzsdét és megbénít már hónapok óta min- 3ti forgalmat. Elsősorban a politika. A belpo­litikai helyzet, amelyről mindenki tudja, hogy gyökeres változás előtt áll. Hogy holnap vagy holnapután, ee’v hét vagy egy hónap múlva kö­vetkezik be ez a változás, végered­ményben a börzén kivül álló em­berek számára nem is fontos. A tőzsde azonban nem bírja el a bi­zonytalanságot, az átmeneti állapo­tokat. A tőke, a pénz ideges és nyugtalan lesz, ha azt érzi, hogy a cirkulációjának útját külső körül­mények megzavarhatják, számítá­sait váratlan eshetőségek keresz­tülhúzhatják. A külföldi tőke persze bizal­matlan szemmel nézi a magyar po­litikai életben beállott tökéletes fölfordulást. Az internacionális pénz- fesziiltség miatt különben jó ma­gasra van fölakasztva a külföldi kölcsönök pénzes zsákja, amelyből normális időkben milliók állottak a magyar piac rendelkezésére. A mi teljesen dezolált belpolitikai viszo­nyaink láttára most még szükebb marokkal mérik külföldön a köl­csönpénzt, amire pedig nagyon rá vagyunk szorulva, ami nélkül leh e tetlen még csak el is képzelni sza - badabb mozgást az ország gazda­sági életében. Tehát nincs külföldi pénz. A nagybankok, amelyek a börze üz­leti életét a rendelkezésére bocsá­tott tőkékkel alimentálni szokták, már hónapok óta restingálják az e célra szolgáló hitel összegét. Azt mondják: másra kell a pénz. Kell az iparnak, a kereskedelemnek, a melynek szintén nincs más pénz­forrása, mint az a néhány nagy­bank, amelyből egyébként külön­böző^ csatornákon át gazdasági éle­tünk minden ága táplálkozik. A hónapok óta folytatott következe­tes takarékosságnak, a tőzsdei hi­tel korlátozásának az lett az ered­ménye, hogy igen jelentékenyen megcsappantak a tőzsdei angazsmá- nok. A régi födözetekkel nem le­hetett többé boldogulni és aki na­gyobb födözetet nem tudott előke- riteni, az kénytelen volt kimenni tősdei üzleteiből. El kellett adni papírjait olyan árban, amint éppen lehetett. Sok kisember fizetett drága tandijat, amíg most rájött, hogy nem könnyű dolog sok pénzt ke­resni a tőzsdén. Kitűnt, hogy nem is üres szólásmód az, amely a tőzsde sima parkettjéről beszél. Nagyon sokan elcsúsztak ott, nagyon sokan törték ki a nyakukat a börzén az elmúlt hónapokban. Alaposan meg­fogyott ilyen módon a tőzsde játé­kosainak száma. Keresztülgázoltak ra4+uk a nagyobbak, a hatalmasab­bak, mondván: hadd hulljon a fér­gese. Hát a férgese el is hullott. A kik a mostani áresések után még benne maradnak az angazsmán- jaikban, azok már erősebb kezek, akik tovább bírják a pénzszűke és más okokból előállott szorult hely­zetet. Kérdés, hogy meddig bírják? Most már nagyobb tőzsdei hatal­masságok között folyik a harc. A kontremin, amelynek természetesen nagyon konveniál a mai zavaros helyzet, rendkívül megerősödött pozícióban dolgozik a véleménye szerint még mindig magas kurzu­sok leszorításán. És a vele szem­I. É¥f. 148, $1. SaaiinAí'-Níí Kieti 1912 szeptember •26 Csülmmh den elevenebb üz ben állók, a hausse-pártiak, nehe­zen tudnak boldogulni, mert papí­rok ellátása leküzdhetetlen “nehéz­ségekbe ütközik. A legerősebb bi­zományos cégek is tisztában van­nak vele, hogy mikor a kontremin által piacra dobott papírokat föl akarják fogni és az árfolyamok tartására vállalkoznak, igen kemény fába vágják a fejszéjüket. A régi angazsmánok keretein túlmenő pár ezer darab papír elhelyezése ma ugyancsak nehéz föladat. A ban­kok nem sietnek a börze segítsé­gére. Tőzsdei disponenseik vállvo- nogatva nézik a papírok áresését igazgatóik pedig udvarias, de ha­tározott elutasítással válaszolnak a kosztba veendő anyag föimelésére irányuló kérésekre. Mindezek a hatóerők közre­működtek az alacsony árhanyatlá­sok előidézésében. A belpolitikai zavarok és az internacionalis poli­tikai helyzet bizonytalansága által előállott ideges nyugtalanság. A pénzhiány és ezzel kapcsolatban a nehéz gondok : nem lesznek-e újabb kellemetlenségek a közeli prolon­gáló alkalmával. A kontremin elő­retörése, melyet nem képes föltar­tóztatni az ellenpárt, mivel az an­gazsmánok nagyobbitása elé aka­dályokat állítanak a nagybankok. így esnek aztán a papírok, egyre csak esnek . . . 1 Szamos — Az „VJ SZATMÁR" tudósítása. — Szatmár, szeptember 25. A Szamos folyó áradása egyre nő s hiába érkeznek Deésről és Zsibóról a nagy apadást, jelentékeny apadást jelző táviratok, a Szamos vízállása Szatmár város határában folyton emelkedik. A tegnapelőtti 5 20 m. vízállásról tegnap d. u. 6 órára felment 5 68 m. ma­gasra. Ez a városra magára nem vesze­delmes, azonban a lankákat már teljesen elönti. A katonauszoda előtt levő nyári vendéglőben 1 m. magas viz van. A tulsóoidalon, a sintérháztól kezdve belát­hatatlan mennyiségben 2—3 m. magas viz borítja a vidéket. A kukoricák büszke bóbitája eltűnt a tarajos, habos hullámok közt, a lankákban nemcsak a hulló gyü­Ára 6 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents