Új Szatmár, 1912. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1912-09-15 / 140. szám
radikális politikai napilap /• . Kelemen Samu lesele Susth Gyulához, » Kilépésemet a uezefésed alatt álló pártból bejelentem.« Igen tisztelt Elnök Urü Kegyelmes Uram! Az elébünk tűzött célok teljes azonossága mellett is, a technikai obstrukció megindulásától kezdve nézeteltérések merültek fel közöttem és a függetlenségi és 48- as párt között. Sajnálattal tapasztaltam, hogy ezek az eltérések fokozódtak, amikor beszámolómban kötelességsze- rüen megokoltam az obstrukciótól való tartózkodásomat és megjelöltem a súlyos helyzetből való kibontakozásnak egynémely módjait. Amit akkor a szentesített törvények elleni küzdelem hiábavalóságáról, a házszabályok újra alkotásának szükségéről, a garanciális sajtótörvénynek megalkotásáról és a választójognak a kibontakozás gerincévé tételéről mondtam, az azóta jórészt közkeletűvé vált. Bízom benne, hogy hasonló sors fogja érni azt a vélekedésemet is, hogy a személyi kérdések megoldását a legbiztosabban a tárgyi kérdések megoldásán keresztül lehet elérni. Ma még ez a nézetem élesen áll szemben a párt zömének felfogásával, de rövidesen be fog kelteni látnunk, hogy ha a kormány- elnök kezdeményezésére szóba állunk vele a béke érdekében, ez nem „hazaárulás“, hanem politikai szükségesség és hogy a „férfias önérzethez“ tartozik az is, hogy minden személyes keserűséget félre tegyünk, mikor a nemzet nagy javainak megmentéséről van szó. Ennek a szóbaállásnak nem az a célja, amint nem is szabad hogy az legyen, hogy a miniszterelnök állásában megmaradjon; de még azoknak is, akik az ő távozását a legerősebben sürgetik, meg kellene gondolniok, hogy a többséget is eltiltja „férfias önérzete“ attól, hogy vezéreit a mi parancsunkra rossz cselédekként csapja el és épen e tárgyalások utján lehet leginkább biztosítaniok a vezéreknek tisztes visszavonulását és a békét, melyre a politikai és gazdasági válság lázától egyszerre gyötört országnak oly nagy szüksége van. • E taktikai ellentétekhez az is hozzájárul, hogy az uj koalíciós alakulásban inkább veszélyeztetve, semmint biztosítva látom a szabadelvű haladásnak ügyét, melyet egész életemen át szolgáltam. Én nem feledkezhettem meg arról, hogy a régi koalíció is a választójog jegyében alakult épen úgy, mint a mai és a mai is jórészt ugyanazokból a politikai elemekből áll, mint az ezelőtti. Meg vagyok győződve arról, hogy a mai koalíció okulva a múltak példáin, nemcsak hirdeti, de komolyan akarja is a választójogot, — noha azt tartom, hogy a lényegében amúgy is keresztülvi- hetetlen közjogi reparáció, a személyi kérdéseknek a végletekig való kihegyezése és az ezekért folytatandó „szűnni nem akaró harc“ semmiképen nem kedvez a választójogi kibontakozásnak. De azt is tudom, hogy amint azok az igen kevesek, akik liberálisak voltak, nem váltak konzervatívokká vagy reakciósakká: úgy azok a sokak, akik akkor konzervatívok, vagy reakciósok voltak, nem lettek azóta liberálisokká. Már pedig még a választójog nagy ügye sem cél, hanem csak eszköz: a progressiv i. év?. 140. sz. Üzatmár-Kíémeti 19Í2 szeptember Vasárnap i eszméknek és a liberális fejlődésnek érdekében. És éppen az általános választójog az, mely könnyen válhatik a legreakciósabb áramlatok uszályhordozójává, ha attól idejekorán elválasztani nem tudjuk. Ilyen körülmények között nem leheték tovább hallgatag részese az olyan taktikának, amelyet nem helyeslek és amely felidézett bonyodalmaival és az azok nyomán járó súlyos károkkal már jóval túlnőtt a taktikai kérdések keretén. És mert a kormánynak eddig ismert választójogi tervezetét is elfogadhatatlannak tartom, és a kormányzatnak mai erőszakos rendszerével, mely a sajtó és gyülekezési jogot szinte elkobozta, élesen állok szemben, úgy vélem, hogy a szabadelvű haladásnak és az általános választójognak ügyét ma akkor szolgálom a legjobban, ha pártkereteken ki- vül maradok. Ennek az elhatározásomnak következéseit vonom le, mikor )([• lépésemet a vezetésed alatt állá pártbél tisztelettel bejelentem és kérlek kegyeskedjél azt a pártnak is tudomására hozni. Nem mondanék igazat, ha azt mondanám, hogy ez az elhatározásom nem volt fájdalmas. Parlamenti pályám első pillanatától kezdve a tisztelet, nagyrabecsülés és szeretet érzéke kapcsolt hozzád és el sem tudom képzelni életemnek olyan alakulását, melyben ez az érzésem csak egy árnyalattal is halványulna. De barátsággal és szeretettel gondolok a pártnak minden egyes tagjára, akikkel jó és rossz időket töltöttem együtt. Nem veszem rossz néven, ha közülök egyesek talán neheztelnek ma rám; sokkal jobban ismerem mindnyájukat, semhogy ne tudnám, hogy nem szeméÁra 6 fillér,
