Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)
1912-08-02 / 104. szám
UjJmtmm 1912. augusztas? <N % V j*í »» 2. oldal val 84% anyagi érdekeinek védel- mezésére küld megbizottat a parlamentbe, az ország összes lakosainak a javára szolgál ? Igazolni akarja, hogy fenn kell tartani azt a parlamenti rendszert, mely lehetővé tette, hogy 10 év alatt a megélhetés lehetősége hijján 1 millió 500.000 ember vándoroljon ki, 77.000 önálló birtokos és 14.000 önálló iparos pusztuljon el, ellenben a hitbizományok 460.000 holdról 2 millió 400.000 holdra, a papi birtokok 1 milliós 200.000 holdról 2 millió 500.000 holdra emelkedjenek? Igazolni akarja, hogy a népfölség- jogban gyökerező képviselői immunitást — mely alkotmányos államban egyenrangú a király személyének sérthetetlenségével— rendőrökkel és csendőrökkel gázoltatta le? Erről akar a munkapárt beszámolni? Nem, ezzel nem lehet az ország elé állni, ezzel nem lehet meg- gyurni az ország közvéleményét. Vagy azért akarnak dicséretet kapni, hogy a közbiztonságot tönkre tették, a sajtószabadságot elkobozták, a gyülekezési jogot illuzóriussá tették, a birói függetlenséget megnyirbálták és a fővárost meg az országot idegen katonasággal szállták meg? Lehet, hogy ezzel dicsekedni, mert amint a latin mondás tartja: Qem Deus perdere vult, prixs dementat. Akit az isten pusztulásra Ítélt, annak előbb az eszét veszi. A munkapárt már rég elvesztette az eszét, a pusztulása küszöbén áll. Erről fognak ugylátszik az ősszel beszámolni. Hirdessen az Uj Szatmárban R nagybányai kiállítás megnyitási. — &z. Uj Szatmár kiküldött tudósítójától. — Nagybánya, augusztus 1. Nagybánya, ez a kedve», gyönyörű, csöndé» város, két nap óta idegenekkel van tele. A folyton érkező vonatok ontják az embereket, soha itt nem látott arcok járják be a várost s fedezik föl ezer szépségét a maguk számára. Nagybányán képkiállitás van, ezt megszemlélni jöttek az ország minden részéről az érdeklődők. A kiállítás, melyet a nagybányai világhírű festőiskola 15 éves jubileuma alkalmával rendeztek, tegnap délelőtt tizenegykor nyílt meg. A fővárosi és vidéki vendégekkel teli nagyteremben Égly Mihály főjegyző üdvözölte meleg és szép szavakban Gopcsa László miniszteri tanácsost, aki a vall. és közokt.-ügyi miniszter képviseletében lendületes beszéddel megnyitotta a zárlatot. Örömmelköszöntötte Nagybányát, azt a várost, mely a művészet istápolásában mindig jó példával járt elől és gyönyörű szavakkal üdvözölte a kiállító művészeket. Párhuzamot von az ő és a bányászok élete között. A művész is, a bányász is, a mélybe száll, le harcol és küzköd, hogy kincseket — földit és égit — hozzon fölszinre. A kincsek gyülnek-gyülnek, szerzői nem igen látják hasznukat, de annál inkább az emberiség amelyért mindnyájan dolgozunk,, amely számára teremtődtünk mi mind: bányász és művész. Kívánja, hogy hosszú évekig éljen és működjék a művész kolónia, oly sikeresen, mint eddig. Hogy ezt legalább némikép elősegítse, állami támogatást helyez kilátásba. A nagy tetszéssel fogadott megnyitó után Gopcsa tanácsos körüljárt a termekben és kiszemelte azokat a képeket, melyeket az állam számára meg fog vásárolni. Délután 1 órakor a Széchenyi ligetben mintegy 300 terítékű bankett volt. Jelen voltak Gopcsa László miniszteri tanácsos, gróf Teleki Géza v. b. t. t., Kossu- tányi Ignác a kolozsvári tudomány egyetem rektora, H&rácsek László min. tanácsos, Ilosvay Aladár alispán, Makray polgármester, Égly Mihály főjegyző, Bay Lajos orsz. képviselő, Vajay Károly polgár- mester, Tódorffy Lukács Szamosujvár város polgármestere, Farkas Jenő felsőbányái polgármester; Kovács Géza, dr. Er- dődy főtörzsorvosv dr. Lovrich Gusztáv és István, Scheiber Miklós épitőmővész. A banketten számos felköszöntő- hangzott el, Éghy Mihály a miniszteri kiküldöttet, Révész' János a művészetet, Gopcsa tanácsos Nagybánya közönségét és a polgármestert, végül gróf Teleki Géza a művészetet éltette. A bankett során jelentette be dr. Kádár főorvos bogy megalakult a helyi müpártoló egyesület és elnökévé gróf Teleki Gézát választották. Ezután felolvasták a nagyszámmal érkezett üdvözlő- sürgönyöket. Sürgönyt küldtek Kákissi Jenő, K. Lippich Elek, Földes Béla képviselő és még számosán. Este 8 órakor szabad ég alatt a vendégeit a „Gésák“- előadását szemlélték meg, utána vacsora volt az István- szállóban. A kiállítás művészi értékéről és a kiállított képekről legközelebbi szár munkban számolunk be. SCHERUNG ¥ ¥ fényképé» zeti mű t e r m e a PANNÓNIA udvarán, (földszint) □ Kényelmes kocsibejárat. Telefon 375. □ A világ legjobb poudere a híres : „Ideák4 pouder, melyet minden úri nő használ. Főraktár Brünn Sándor gyógyszertárában a „Megváltóhoz“. Szatmár, Deák-tér 15 szám. lovány az arcom és miért vannak úgy kisírva a szemeim? — Ugyan miért? — kérdezte a kertész-házaspár. — Az apám férjhez akart adni egy emberhez, akit én nem is ismerek. Azt mondják, hogy nagyon csúnya ábrázata van és nagyon utálatos ez az ismeretlen ember. Az apám azért akart hozzáadni, mert nagy hírneve van. Most tűnt föl nemrégen az előkelő társaságokban és nagy jövőt jósoltak neki. Én azt mondtam az apámnak, hogy előbb majd megnézem az illetőt, azután majd beszélhetünk arról, hogy hozzámegyek-e, de ő kijelentette, hogy muszáj iesz hozzámenni. Jaj istenem, mit csináljak ? — Ne csináljon egyelőre semmit a méltóságos kisasszony. Majd, ha elérkezik az ideje, mi is segítségére leszünk. Pár hét múlva aranyos hintó gördült a kastély elé. A bárókisasszony vőlegénye jött nagy kísérettel. A magasrangu vendég, akit mindenki nagy tisztelettel és rajongással vett körül (a bárókisasszonyt kivéve), csakugyan nagyon csúnya ember volt. * A csúnya vőlegény a megérkezését követő reggelen kiment a kertbe sétálni. Javában nézegette a virágokat, amikor egyszerro csak nagyot kiáltott valaki a háta mögött. — Nini, hiszen ez az én szamaram! A csúnya vőlegény megfordult, hogy megnézze, ki kiáltott, de ebben a pillanatban hirtelen összerázkódott. A kertészt látta maga előtt. Ettől ijedt meg olyan nagyon. Annyira megrémült, hogy futva ment be a kastélyba és egyenesen az öreg báró karjaiba rogyott. — Mi az, mi történt? — kérdezte a báró. — Jaj istenem, de megijedtem. A kertben rablóval találkoztam.- Hogyan lehet egy ilyen embert kertésznek alkalmazni? Hiszen ez csak azért jött ide, hogy egy szép napon kiraboljon és meggyilkoljon valamennyiötöket. A báró nem sokat habozott. A kertészházaspár rögtön kidobatta a kastélyból. A kertész azonban este visszasom- polygott és odalopódzkodva abárókisasz- szony ablakához, igy szólt a halovány leányhoz: — A hetedik határban van egy erdő és abban van egy kis házikó. Mi visszamegyünk oda szenet égetni. Ha egyszer szerencsétlennek érezné magát, jöjjön, keressen fel bennünket és mi megvigasztaljuk. III. A báró leányát három hét múlva elvette feleségül a csúnya ember. A fiatal asszony azonban még a lakodalmas éjszakán m egszökött a kastélyból és elment a hetedik határba, hogy felkeresse a szénégető házaspárt. Meg is találta őket. A szénégető, meg a felesége vigasztalták, hogy minden jóra fordul. Másnap délután a kis házikó körül megcsörrent az erdő. Hosszú kabátban ngy alak közeledett a házikó felé. Mikor a báró leánya megpillantotta, elkiáltotta magát: — Jesszus, a férjem! — Dehogy a férje, dehogy a férje, hanem a mi szamarunk, — mondta a szénégető és nekiesett a csúnya embernek. Ruháit letépte róla és ott állt a —- szamár. A szamár úgy megijedt, hogy négy- kézlábra esett. A szénégető ráhúzott egyet a botjával, aztán befogta a kis szekérbe. A bárókisasszony boldogan ment haza és elmesélte az apjának, hogy mi történt. A szénégető még most is boldogan él az erdőben és mindenkinek azzal dicsekszik el, hogy az ö szamara a legengedelmesebb az összes szamarok között.
