Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)

1912-08-13 / 113. szám

UjMméi 19i2. augusztus 13 2. slda! jelentés — szerényen visszautasított min­den ünneplést és az érdemkeresztet rövid utón vette át, nem mulaszthatom el, hogy e tényről itt megemlékezve a törvényha­tóság nevében ne üdvözöljem s mindenki egyértelmű meggyőződését vélem tolmá­csolni, midőn a kitüntetéshez neki itt, a közgyűlésben szívből szerencsét kívánok.“ Vlzközraktár Szatmáron. A polgármesteri jelentés kapcsán elsőnek dtr. Keresztszeghy Lajos szólalt íel és rámutatott arra a veszedelemre, amelylyel az Ecsedi Láplecsapoló Tár­sulat fenyegeti a várost. Általános derültség közepette ösmer- teti, hogy a láplecsapoló társulat suttyom­ban valami nochniedagewesent: viz- közraktárral vagy mi a csodával akarja meglepni a várost, amely talán még elő­leget is adna a nála beraktározandó vi­zekre. Alecsapoló társulat csatornáin ugyanis nem tudják levezetni a felgyülemlett vi­zeket és e miatt a társulat éppen Szat- már város határában tervezi egy elzáró mü felállítását, amely a felgyülemlett vizet beraktározná a város határában és elárasztaná vele a földeket — ha jól megy az üzlet — egész Károlyerdődig. Felhívja erre a kvaiifikálhatatlan merényletre a polgármester figyelmét és kéri, hogy igyekezzék ezt még idejében megakadályozni. A víz után talán az eszmetársulás révén a tej került műsorra. Heinrich Viktor színes úti képben ösmertiti Turn-Severinbe tett kirándulást, amikor tanúja volt annak, hogy a vegy­vizsgáló minden olyan tejet, amelyet vi­dékről hoztak be, hogy a városban lead­ják, megvizsgált és hamisítás ellen le­plombált. Ajánlja a példát megszivlelésre és a vegyvizsgáló állomás megnyílta al­kalmából utánzásra. A közgyűlés jóleső megnyugvással vette tudomásul, hogy a pompás és üd­vös indítvány: a tej vegyvizsgálata ép­pen olyan ember részéről hangzik el, akinek kávéháza van, ami bizonyára azt jelenti, hogy a Viktóriának nincs oka félnie vegvvizsgálattól. A rendőrök és szolgák illetményrendezése. A belügyminiszter tudvalevőleg meg­semmisítette a városnak idevonatkozó határozatát, mert a rendőrök és szolgák illetményrendezésének fedezetére a város felveendő kölcsöne jelöltetett ki. Miután most Figus Albert főszám­vevő olyan fedezetet jelölt ki, amelyet a miniszter előreláthatólag nem fog kifo­gásolni, a közgyűlés elhatározta,, hogy a rendőrök és szolgák illetményeit a bel­ügyminiszteri jóváhagyás bevárása nél­kül kiutalja. A kereskedő tanonciskolái bizottságba a közgyűlés Rosenfeld Miksa, Wallon La­jos, Ekker János, Lengyel Károly, Roóz Samu, Roóz Gyula, Losonczy József és Thurner Albert bizottsági tagokat, vala­mint Páskuj Imre és Mertz József keres­kedőket választotta meg. Az adófelszólamlási bizottságba az elhunyt Kató Antal helyére Jankovics János választatott be egyhangúlag. A hivatalos óráknak egy huzamban tartása tárgyában a tanács azt az előterjesztést tette, hogy az egyhuzambani rendszer terjesztessék ki a téli szezonra is. Veréczy Antal kifejti, hogy az egy- íolytábani hivatalos óránál a város egy órát károsodik. Ezenkívül 6 órán át egy­folytában nem lehet szellemi munkát vé­gezni, ez a rendszer az állami hivatalok­nál sem vált be. Figus Albert az egyhuzambani rend­szer mellett szólal fel és utal arra, hogy a tisztviselők — mint pl. a számvevőség­nél állandóan — délután is bejárnak, hogy munkájukkal kurrenciában legyenek s ez a tubórázás csak akkor lehetséges, ha a rendes munkaidő reggel 8—2-ig van. Mándy Bertalan ugyanilyen értelem­ben szólal fel. A közgyűlés úgy határoz, hogy nyá­ron 8—2-ig egyfolytában, télen pedig meg­szakítással tartassanak a hivatalos órák. A vízvezeték berendezésénél afölött kellett a közgyü- gyülésnek határozni, hogy a Delfin-szi- vattyu vagy a viztornyos rendszer állit- tassék-e be. A vízvezetéki bizottság a viztornyos rendszert ajánlja. Dr. Tanódy Endre utal arra, hogy minden városban a viztornyos rendszer dívik, még Budapesten is. Veszélyesnek tartja, ha a város újakkal kísérletez a bevált régiek helyett és jobb akar lenni még a fővárosnál is. Kovács István, a vízmüvek igazga­tója megmagyarázza, hogy ez csak próba, amely nem csinál anyagi differenciát, mert — ha be nem válik — ki lehet egészíteni viztornyos rendszerré. Heinrich Viktor több felszólalásban és kérdésben igyekszik kitanulni a víz­vezetéki szakkérdéseket s a közgyűlés tartama alatt elsajátítani azt, amit a víz­vezeték igazgatója a technikán tanult. Ez a szorgalom — bár az oktatásban a polgármester is igyekezett segédkezni — nem járt eredménynyel. Dr. Weisz Sándor osztja Tanódy Endre aggályait s ezért kéri a javaslatot a jövő közgyűlésig levenni a napirendről. Rámutat arra az állandósulni kezdű szo­kásra, hogy a szervezeti szabályrende­leteket, szaktanulmányokat vagy egy nappal a közgyűlés előtt vagy két nappal azután kézbesítik a th. biz. tagjainak, akik ilyenformán azt át nem tanulmá­nyozhatják, sem pedig szakértőktől arra nézve felvilágosításokat nem szerezhet­nek. Ilyen körülmények között akár ne is hozzák közgyűlés elé az ilyen dolgo­kat, hanem intézzék el a szakközegek. a közgyűlés felállás utján történt szavazással a vízvezetéki bizottság javas­latát fogadta el. Ezután következett a közgyűlés leg­izgalmasabbnak ígérkező pontja: a zenede átvétele, illetve át nem vétele. Ferencz Ágoston tanácsos széles mederben ösmerteti a javaslatot, mely a városnak minden lelkifurdalás nélkül ajánlja, hogy csak vegye át a zenedét, menjen bele a szerződésbe, a szabály- rendeletbe, a horribilis fizetésekbe, az aránytalan terhekbe. Dr. Pirkler Ernő volt az első szónok a. javaslat ellen. Nem is beszéd, hanem tanulmány volt az, amit elmondott s amelyben figyelmezteti a közgyűlést, hogy óvakodjék a zenedét jelenlegi állapotában átvenni, mert azzal aránytalan terheket ró az adózó közönségre. Példákat hoz fel, hogy más városok, mint Debrecen, Ma­rosvásárhely milyen előnyös feltételekkel vették városi kezelésbe a zenedéket, va­lóságos vagyonokat kaptak az átvételkor, de sehol sem adnak táblabirói fizetéseket az oktatóknak, mint azt Szatmáron akar­ják tenni. Konstatálnunk kell, hogy Pirklert beszéde közben a polgármesteri közbe­szólások, még pedig elég furcsán és szo­katlanul hangzó közbeszólások, illetve közbeíenyegetések zavarták meg, melye­ket nyomon követett a bizottsági tagok lelkes „halljuk“ felkiáltása és éljenzése. Pirkier javaslatot nyújt be, hogy a zenede átvételének kérdését a közgyűlés vegye le most a napirendről. Mátrai Lajos tanár és író rosszalá- sát fejezi ki, hogy Pirkler beszédének egy részét a szabályok ellenére papiros­ról olvasta s ezért indítványozza, hogy a közgyűlés tekintse a felszólalást, mint szabálytalant, meg nem történtnek. Az osztályfőnöki megrovást követő derültség után Dr. Weisz Sándor szólalt fel. — Kö­szönettel tartozunk — úgymond — Pirk­ler dr.-nak, aki fáradságot nem kiméivé azon igyekezett, hogy a közgyűlés minél tisztább képet nyerhessen a zenede átvé­telének ügyéről. A polgármester egy közbeszólásban elfogultnak mondta, Pirk­lert, holott ez a vád inkább illeti Ferenc Ágoston tanácsost, aki vállalta az előadói tisztet, holott tagja a Dal- és Zeneegye­sületnek. Helyteleníti, hogy a Dal- és Zeneegyesület tagjai szavaznak az átvé­tel kérdésében. Kétségtelen, hogy a zenedének anyagi bajai vannak, ezért akarják a város nyakába varrni. Évi 1200 K ráfizetéssel kecsegtetik a várost, holott a ráfizetés ki fog tenni 20 ezer koronát is a jelenlegi állapotok mellett. A szabályrendelet itt is későn kézbesit- tetett a bizottsági tagoknak dacára annak, hogy Ferenc Ágoston tanácsos annyira sietett vele, hogy ő maga irta azt le. A zenede átvételével 80—90 százalék pót­adó fenyegetné a várost s ezért a javas­latot a napirendről leveendőnek tartja. Ferenc Ágoston bejelenti, hogy ő még az év elején lemondott a zenedei titkári állásról és igy nem elfogult a ze­nedével szemben. Dr. Tanódy Márton nem osztja tel­jesen a sajtóban elhangzott véleménye­két, mert csak anyagi kérdés szempont­jából tárgyalták az ügyet. Nem szeretné, ha az a végzet terjedne el, hogy a város­nak nem kell zenede. A zenede ellen irt cikkek magvát azonban: hogy ezt a ze­nedét jelenlegi állapotában nem szabad átvennie a városnak, magáévá teszi. Nem indokolja meg részletesen, hogy miért, hiszen úgyis tudja minden bizottsági tag, hogy hiba lenne a város részéről, ha a zenedét mai formájában átvenné. Indítvá­nya az, hogy odázza el a közgyűlés a zenede átvételét egy évre. Egy év alatt majd behatóan meggyőződhet a város a zenede nívójáról és arról, hogy érdemes lesz e akkor átvenni. Dr. Vajay Károly polgármester a dr. Tanódy szavait követő általános helyes­lésből azt következteti, hogy mindenki osztja az ő nézetét. A zenede át vagy át nem vételének ügyét sokkal simábban le­hetett volna elintézni, ha nem csinálnak belőle személyes kérdést. Pirkler Ernő városi jegyzőt ugyanis . . . Dr. Kelemen: Itt nincsenek tisztvi­selők, csak bizottsági tagok! Dr. Vajay: . . . egy zenedei gyűlé­sen megsértette a zenede egyik alkalma­zottja, Bendiner s innen ered . . . (Álta­lános zugás és ellentmondások!) Dr. Kelemen: Hogy lehet már ilyet mondani! Modern ruhafestés SAi Legszebb ruhatisztitás bármily divatszinre 5 *djld|fSr ■ £89 vegyileg száraz utón. Gyár főüzlet: Szatmár, Kossuth L.-u. 10. Felvételi üzlet: Kazinczy-u. 17., Attila-u. 2., Nagykároly: Széchényi-u. 31. Alapittatott 1886

Next

/
Thumbnails
Contents