Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)
1912-08-08 / 109. szám
2* oidal äjMtftm 1312. augusztus 8 nyebb jövedelmű művészet kedvelő emberek is megszerezhetik. A tárlaton a következő neves művészek képei szerepelnek : Heyer Arthur, Herrer Cesar, Litkei Antal, Záhonyi Géza Nagy Zsiga, Molnár Z. János, Kézdi-Ko- vács László, Egerváry Potekin, Santho Károly, Baranyai-Lőrincz Gusztáv, Papp Aurél" Tipary Dezső, Litteczky Endre, Iványi Grünwald Béla, Háry Gyula, Edvy Illés Aladár, Pálya Celesztin, Bruck Lajos, Szentgyörgyi Sándor, Obendorf Gusztáv, Neogrády Antal stb. A kiállítás rendezősége 15-én délután 4 órakor tombolát rendez, melyen több értékes kép kerül ki sorsolásra. Ugyan- eznap zárul be a tárlat is. Augusztus hó 10.-én szombaton délután séta hangverseny lesz. A kiállitás reggel 9-től délután V-A-ig, délután 2-től Őrig tekinthető meg. Belépődíj 60 fillér. SCHERUNG ¥ fényképészeti műterme a PANNÓNIA udvarán, (földszint) □ Kényelmes kocsibejárat. Telefon 375. □ Beszélgetés a sarki koldussal. Nem érti ? Mondtam már, hogy a legfrissebb katonai parancs akarátóból csak az -nem katona ezután, aki mind a két lábára, mind a két kezére béna, mindkét fülén süket, mindkét szeme vak. Magának, barátom, aki itt az utca szögletén az adakozók krajcárjait gyűjti a kalapjába s hangos áldást kecmereg azokra, akik adtak és suttogó átkot küld azok után, akik nem adtak, mondom, magának, barátom meg van az egyik lába, csak az egyik karja csonka, csak az egyik fülére süket, csak az egyik szemére vak. Vivát! Ha ráun erre a mai mesterségére, ott van a másik. A szép, a dicső, melyről igy szól a nóta: „Csapj fel öcsém katonának!“ Minő kár, hogy végzete az embernek csak egy szájat adott. Ha most magának, barátom, kettő volna: Kuka lehetne az egyiken s gyorsan felvihetné az őrmesterségig. A dadogás külön prémiumot jelent. Hátha még vízfejűséggel áldotta volna meg a gondviselés : no, akkor gratulálnék igazán a szerencséjéhez. De hát a természet oly sok emberrel szemben mostoha. Teljes és tökéletes testi épséggel rontja az egyiket s igy elüti attól a kedvezéstől, amelyben egy jóravaió, tanult ellenség a fogyatékos testüt részesíti. Ha, teszem, ön áll majd, mankójára támaszkodva, csonka karral, féllábbal, egy fülére süketen, egy szemére vakon ellenség előtt: lesz-e szive annak az ellenségnek, hogy önnek szegezze a fegyverét. Lehet-e benne annyi kegyetlenség, hogy kardjával lenyisszantsa azt, ami az ön testén még ép arra való, hogy velük szánalmat keltsen. Ilyen barbár ellenséget nem kaphatott volna maga az ó-korban sem. Tán a góthok között sem, akik pedig barbárok voltak. A jelen század ellensége azt fogjg magával szemben tenni, amit én szoktam mindennap. Belenyúl ő is a lajbizsebébe, kivesz egy krajcárt és igy szól: Vitézül erőlködtél, hogy féllábon, mankódra támaszkodra állni tudj a harcmezőn. Megerőltetted a nyakcsigolyádat, hogy épp hallású füledet igazítsd felém s félkezedből ernyőt tettél a jó szemedre, hogy engem láthass. Kocogj békén jóbarátom s mond társaidnak, az osztrákmagyar hadseregben, hogy könyezve köszöntőm őket. Harc a nyolc órai záróráért. Ismét ieiiiM egy Kirakatot. — Az Uj Szatmár tudósítása. — Szatmár, aug. 7. A kereskedő ifjak jogos mozgatmát mint azt már az Uj Szatmárban megírtuk a szatmári kereskedők legnagyobb része magáévá tette. Akadt ugyan egy néhány, ki sehogy sem akarta megérteni, hogy az alkalmazottaknak nemcsak kötelességeik, de jogaik is vannak, ezeknek a száma azonban elenyészően csekély és hihetőleg ezek is mielőbb be fogják látni, hogy azért a néhány forintnyi nyomorúságos bérért nem lehet a munkaerőt ki- uzsorázni, hogy az emberi jogok igazságos harcának egy-két nyakas ember nem állhat ellen. Berkovics Arnoldné Báthory-utcal fűszeres nem irta alá a kereskedőifjak által körözött ivet, s a nyolc órai zárórát nem akarta betartani. Szerdán este kereskedőifjak egy küldöttsége felkereste Berkovicsnét, s kérte, hogy zárja be az üzletét. Berkovicsné a küldöttség felhívásának nem akart eleget tenni, mire a kereskedő ifjak beverték üzletének kirakatát. S csodálatosképpen a Kereskedőifjak Körének háznagya Hamari Géza kelt védelmére Berkovicsnénak, aki a csendőrségre futott segítségért. Néhány perc múlva megérkeztek a csendőrök s miután több kereskedősegédet igazolásra szólítottak, szétoszlották a nyolc órai záróráért küzdőket. A kereskedőifjak között nagy az elkeseredés Hamari Géza ellen. — 9*0—*<VO€h I központi sz Illőd s, | étterem és kávébáz Mátészalkán. Teljesen uionnan építve és Uerendszve. I Tatay Pál vendéglős, szolid és iíhhíir üiszoisóiós. PÉol-iáitya eladása. —- Az Uj Szatmár tudósítása. — Nagybánya, augusztus 7. Pár nappal ezelőtt az Uj Szatmárban megemlékeztünk arról a mozgalomról, amelyet a nagybányai magyarság indított a híres Pokol-féle aranybánya eladásának megakadályozása végett. Ez a bánya — mint ösmeretes — a legdusabb magyar ércbányák közé tartozik és a brádi aranybányát kivéve, nincs még egy aranytelepünk, amely a Pokol-bányánál több aranyat szolgáltatna. A brádi bánya tudvalevőleg a Natienalbank für Deutschland érdekeltségének birtokában, vagyis német kézen van és ha most a Pokolbánya Ghyka herceg és társainak kezébe jut, akkor a két legnagyobb és egyedül jövedelmező aranybánya teljesen idegen kézben lesznek. Szatmárvármegyében köztudomású, hogy Pokol szegény tanító volt, aki egy özvegyasszonynyal kötött házassága alkalmával kapta a paraszti művelés alatt álló és teljesen értéktelennek tartott aranybányát hozományul, amelyben Pokol vezetése alatt ritka szerencsés módon nagy termésarany- leletekre bukkantak, úgy hogy Pokol csakhamar néhány százezer korona jövedelemhez és milliós vagyonhoz jutott. Elhanyagolt ércbányászatunk történetének egyik szomorú fejezete, hogy mig a kormány csak a minapában vette meg a nem sok reménynyel kecsegtető Győrffy- féle aranybányát, addig közömbösen szemléli, hogy híres, nagy aranybányáink idegen birtokosoknak és igy a külföldnek hajtanak jövedelmet. FOÍmH SC Iogsorok“ w w «»y arany koronák, csapos fogak, amerikai hídmunkák, melyek rágásra alkalmasak, a legjutányosabb árban, jótállás mellett készülnek TI Á ATTTI tfÍTSÖTW fogászati műtermében JLTAyiJjy SZATMÁR, Lévay-ház, Törvényszékkel szemben. n rendőrség betiltotta a tüntető íelDonníási. — Az Uj Szatmár tudósítása.- — Szatmár, aug. 7. A kereskedő ifjak kérvényt adtak be a rendőrfőkapitányhoz, amelyben kérik, engedje meg, hogy csütörtök este nyolc órakor tüntető felvonulást rendezzenek. A kereskedő ifjak kérvényükben garanciát vállaltak arra, hogy a felvonulás alkalmával rendzavarás nem lesz: A rendőrkapitány azonban mindennek dacára megtagadta a tüntető felvonulásra jogosító engedélyt. A rendőrkapitány a tüntető felvonulást azért nem engedélyezte, mert szerinte a felvonulásnak meg van a maga következménye. A tömegnek inkább természete a pusztítás, mint az alkotás. A kereskedő ifjak a rendőrkapitány ezen végzése ellen felebbezéssel élnek. Csaló csglereskedä. — Az Uj Szatmár tudósítása. — Szatmár, augusztus 7. Dahlström Géza Majláth-utcai 16. sz. alatti lakos kutfurómester feljelentést tett a szatmári csendőrségen Sternisa János szatmári csőkereskedő ellen. A feljelentés elmondja, hogy Dahlström már négy év óta áll Síernisával üzleti összeköttetésben, s ezen idő alatt több ezer korona értékű csöveket vásárolt tőle. Egy idő óta a kutfurómester észrevette, hogy a vásárolt csövekből kisebb- nagyobb mennyiség mindig hiányzik. Egy ízben azután utána mérte a vásárolt csöveket, s akkor meglepődve konstatálta, hogy abból több méter hiányzik. Dahlström ekkor kérdőre vonta a csőkeréskedőt, aki kijelentette, hogy ő arról, hogy rövidebb csövet adott volna el |nem tud, mert a csöveket nem ő, hanem Varga Lajos nevű segédje méri. A kútfúró vállalkozó, ekkor kérdőre vonta Vargát, aki beösmerte ugyan, hogy a csöveket állandóan ő méri, azt azonban tagadta, hogy ő bárkit is megkárosított volna. A rendőrség a feljelentés alapján rögtön megindította a nyomozást, amelynek során megállapították, hogy Sternisa hitelesítetlen mérőszallagot használt. A rendőrség a mérőszallagot iefog-
