Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)
1912-08-07 / 108. szám
2. oldal UjMmái kor a gazdaember raktára telve van gabonával, ő maga meg gondok között sínylődik, nem lévén kellő készpénze, ad aktualitást, azonban ismételten ennek a kérdésnek s igy megpendítették ismételten ezt az ideát. Hátha akad egy, egyetlen egy olyan vidéki város, mely megpróbálkozva az idea megvalósításával, a budapesti közraktárak égisze alatt, avagy saját kezelésben próbálkozik segítségére lenni a földmivelő magyarnak, egyben magának is nagy jövedelmet hajtó vállalatot szerezve. Ilona erén;? a Ilona szappan j kéz és arcápolásra g a legjobb. Kapható ! gSÓSli EELR Diana drogeriájÉiian [ Szatmár, Hálil 3ÉR1S-1. • 1 zenede. A zenede átvételét tárgyaló bizottságnak a városi zenede szabályrendelet tervezetét megalkotó albizottsága kedden délután ülést tartott a városháza kis tanács termében. Megbeszélték és megszövegezték a szabályrendelet tervezetet és a tanárok szervezési szabályzatát. Unalmas, nehéz munka volt, de ők becsülettel elvégezték, mert a közgyűlés megbizta őket s ők magukra vállalták. Elvégezték, habár ők maguk is jól tudják, hogy hiábavaló munkát végeztek, mert nem lesz szükség semmiféle zenede szabályrendeletekre, miután elsősorban magára a zenedére nincs a városnak szüksége. Nemcsak nincs rá szüksége, de borzasztó nagy kára származna belőle, ha átvenné. Ezt tudja mindenki. Maguk a bizottság tagjai is tudják, akik tegnap bizalmasan, de őszintén bevallották, hogy bizony nem 10, de 20 ezer koronákat is rá fog a város évenként a zenedére fizetni. Természetesen ők azt úgy magyarázzák, hogy 20 ezer koronát is ráfizethet a város egy kultur intézetre. Véleményünk szerint azonban a városnak először az egészségügyi kultúrintézményeket kellene létesíteni s ha már jól berendezett kórházunk, vízvezetékünk, csatornázásunk, egy tisztességes kinézésii uj városházánk, szegényházunk, népfürdőnk stb. stb. van, akkor kezdhetünk városi zenedéről be- getni. Addig azonban nem ! A városi közgyűlés számos tagja el van ugyanis határozva, hogy a hétfői közgyűlésen visszaadják az egész zenede átvételi ügyet a tanácsnak, hogy tegye el jobb időkre s akkor is készítse elő alaposabban, de mindenesetre úgy, hogy a városnak ne kelljen ily horribilis összeget ráfizetni. Éz az évi 20 ezer korona ugyanis épen 5 százalék pótadónak felel meg, amit bizony nem passzió fizetni, pláne ebben a nehéz pénz időben és akkor, mikor egyébként is ott állunk, hogy a pótadót ezenkívül még fel kell emelni néhány percenttel. Megjegyezzük, hogy a tegnap ülésezett bizottság el van készülve j$, hogy a hétfői közgyűlés nem veszi át a zenedét és a zenedének szeptember 1-re ez esetben leendő megnyitására és megállapodtak maguk között. Nos tehát akkor nem fogja a kitűnő kis kultúrintézményt semmi csapás érni, ha nem veszi át a város, mert fenntartja tovább a dalegylet. Nem is lehet azt elképzelni, hogy csak úgy mirnix-dirnix belemenjen a város egy ilyen rettenetes rossz üzletbe. Elvégre a kulturális érdekeknek is van ba'íára különösen ott, ahol kultúráról szó sincs, mert a zenedében jelenleg egyszerűen ázsiai állapotok vannak. Tessék! csak számítani azt, hogy a jelenlegi fizetések szerint a tanszak fő- tanárok által adott egy-egy óra 18 koronába kerül, holott ez a gimnáziumi tanároknál 2—3 koronába jön. Pedig azok között a tanárok között is akárhány nagy és hírneves tudós van és mégsem adnak neki 8000 korona fizetést, csak 2800 koronát. A zenedei tanító is lehet bármilyen nagy művész, azért még nem igényelhet egy szegény várostól 8000 korona fizetést. Nem a müvéelvégezheti egy ember, mig a másik a kormányt igazgatja. így osztozkodtak a munkában és nap-nap után múlt el, anélkül, hogy szót váltottak volna egymással. A megszokás idővel egy bizonyos órarendet alkotott. Joes elhagyta a kormányt, hogy étkezzék és Lorenzo némán foglalta el a helyét. Épp úgy tettek vacsora idején is. Ezt annál könnyebben tehették, minthogy a szélirány nem változott. De egy idő múlva megváltozott a helyzet. És e változás borzasztóan súlyosbította e két ember helyzetét is. Egyedül a veszély képes szolidaritásra bírni az embereket. Amikor a szél először megszűnni, Lorenzo — a beszédesebb, — nem tudott visszafojtani egy aggódó megjegyzést. Joes — a bretonok melankolikus hallgatásával — megelégedett azzal, hogy fölpillantson a lomhán lelógó vitoidákra. —■ De lassacskán mégis megszokták, hogy a szél irányáról és az időjárásról váltsanak néhány szót egymással. Életük bizonytalansága győzedelmeskedett a gyűlöletükön. Egymásra néztek, anélkül, hogy elfordították volna a fejüket. Úgy látszott, hogy rendbe jött köztük minden. Egyszerűen és természetesen beszélgettek egymással és tulfeszült lelkűk egyenlő aggódást, egyenlő reményt érzett. Ekkor egy napon, ott, — ahol a kék tenger összeért a kék boltozattal, — feltűnt egy közeledő hajónak fehér vitorlája. Most nem volt szükséges meghallgatni az egymás véleményét. Lorenzo felhúzta a vészzászlót és a távcsövön mindketten feszülten figyelték közeledő mentőjüket. Hamarosan felismerték, hogy angol Brigg és hogy észrevették őket. Sugárzó arccal néztek egymásra, a veszély elmúlt és vele minden erejüknek megfeszítése is, amely ily soká fenntartotta a két embert és az óceán borzalmas elhagyatottságán keresztül segítő kartársak közelébe vitte őket. Úgy érezték, hogy az energiájuk lehull róluk, mint valami elhordott ruha; mintha régi 19i2. augusztus? szetükre van itt szükség, hanem a tanítóságukra. Arra, hogy tanítsanak. Azzal, hogy ők művészileg játszanak, még a mi gyerekeinek nem tudnak jobban zongorázni, sem hegedülni. Már többször mondottuk, hogy bennünket nem személyi ellenszenv, vagy rokonszenv nem vezet a zenedei cikksorozat megírásánál. Kizárólag a köz érdeke, a város becsületesen felfogott érdeke adja kezünkbe a tollat s azt íratja és mondatja vetünk, hogy bűnt, halálos bűnt követ el a várossal szemben az, aki a hétfői közgyűlésen nem arra szavaz, hogy a zenedét nem veszi át a város. A város főtisztviselői maguk is abban a meggyőződésben vannak, hogy ebből a zenede átvételből még igen káros következmények s nagy és súlyos anyagi hátrányok háramlanak a városra. És már bele is nyugodott mindenki, hogy a zenedét nem veszi át a város. Nem is lehet azt kívánni, hogy ilyen tönkrement intézettel nyomorítsák agyon a várost. A városnak más érdekei s más céljai vannak, amelyek sokkal fontosabbak, semhogy alá lehetne rendelni egy pár zenetanitó önző egyéni érdekének. A zenede fenntartása a dalegylet feladata. A dalegylet annak idején azért alakult, azért gyűjtötte a vagyonát évtizedek során át, hogy zenedét létesítsen és tartson fenn. Ez az alapszabályszerü célja. Ha tehát nem akar zenedét fenntartani, akkor nincs a dalegyletnek létjogosultsága s adja át minden vagyonát a város nak, vagy pedig tartsa fenn szégyenteljes alacsony nivón álló zenedéjét maga! lm—— ----------------------pgr lé ny ítépés zeit műterme a PANNÓNIA udvarán, (földszint) □ L Kényelmes kocsíbejárat. Telefon375. □ lelkűk költözött volna beléjük és ezzel a régi gyülöltségük is. Dühös pillantásokkal mérték, végig egymást és egyszerre fordították el a fejüket. Miközben közeledett hozzájuk az angol hajó, egy szóval sem illették egymást. Joes hirtelen egy dalba kezdett, hátat fordított Lorenzónak, néhány lépésnyire távozott el tőle, egy meglazult vitorlát erősített meg. De a mögötte álló Lorenzo kivonta erős kését, amelyet minden tengerész magánál hord. Könnyű ugrást tett előre és Joes bal vállába szúrt. A megszűrt vad morgással fordult hátra, de a halál gyorsabb volt nála. A kéz, amely még marokra fogta a vitorlát, kinyílt és Joes le Menez háttal zuhant le a tengerbe. Lorenzo Caetani pedig letörölte késének pengéjéről a vért és nyugodt lélekkel várta meg az angol hajót. Henry Bidou. Modern ruhafestés i$Ll JL B $ a n* BAI Legszebb ruhatisztitás bármily divatszinre & m Cll vegyileg száraz utón. Gyárfőüzlet: Szatmár, Kossuth L.-n. 10. Felvételi üzlet: Kazisczy-u. 17., Attila-u. 2., Nagykároly: Széchényi-u. 31. Alapittatott 1886
