Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)

1912-08-07 / 108. szám

2. oldal UjMmái kor a gazdaember raktára telve van gabonával, ő maga meg gondok között sínylődik, nem lévén kellő készpénze, ad aktualitást, azonban ismételten ennek a kérdésnek s igy megpendítették ismételten ezt az ideát. Hátha akad egy, egyetlen egy olyan vidéki város, mely megpró­bálkozva az idea megvalósításával, a budapesti közraktárak égisze alatt, avagy saját kezelésben próbálkozik segítségére lenni a földmivelő ma­gyarnak, egyben magának is nagy jövedelmet hajtó vállalatot sze­rezve. Ilona erén;? a Ilona szappan j kéz és arcápolásra g a legjobb. Kapható ! gSÓSli EELR Diana drogeriájÉiian [ Szatmár, Hálil 3ÉR1S-1. • 1 zenede. A zenede átvételét tárgyaló bizott­ságnak a városi zenede szabályrendelet tervezetét megalkotó albizottsága kedden délután ülést tartott a városháza kis ta­nács termében. Megbeszélték és megszö­vegezték a szabályrendelet tervezetet és a tanárok szervezési szabályzatát. Unal­mas, nehéz munka volt, de ők becsülettel elvégezték, mert a közgyűlés megbizta őket s ők magukra vállalták. Elvégezték, habár ők maguk is jól tudják, hogy hiábavaló munkát végeztek, mert nem lesz szükség semmiféle zenede szabály­rendeletekre, miután elsősorban magára a zenedére nincs a városnak szüksége. Nemcsak nincs rá szüksége, de bor­zasztó nagy kára származna belőle, ha átvenné. Ezt tudja mindenki. Maguk a bi­zottság tagjai is tudják, akik tegnap bizal­masan, de őszintén bevallották, hogy bi­zony nem 10, de 20 ezer koronákat is rá fog a város évenként a zenedére fizetni. Természetesen ők azt úgy magyarázzák, hogy 20 ezer koronát is ráfizethet a vá­ros egy kultur intézetre. Véleményünk szerint azonban a városnak először az egészségügyi kultúrintézményeket kellene létesíteni s ha már jól berendezett kór­házunk, vízvezetékünk, csatornázásunk, egy tisztességes kinézésii uj városházánk, szegényházunk, népfürdőnk stb. stb. van, akkor kezdhetünk városi zenedéről be- getni. Addig azonban nem ! A városi közgyűlés számos tagja el van ugyanis határozva, hogy a hétfői közgyűlésen visszaadják az egész zenede átvételi ügyet a tanácsnak, hogy tegye el jobb időkre s akkor is készítse elő ala­posabban, de mindenesetre úgy, hogy a városnak ne kelljen ily horribilis összeget ráfizetni. Éz az évi 20 ezer korona ugyanis épen 5 százalék pótadónak felel meg, amit bizony nem passzió fizetni, pláne ebben a nehéz pénz időben és ak­kor, mikor egyébként is ott állunk, hogy a pótadót ezenkívül még fel kell emelni néhány percenttel. Megjegyezzük, hogy a tegnap ülése­zett bizottság el van készülve j$, hogy a hétfői közgyűlés nem veszi át a zenedét és a zenedének szeptember 1-re ez eset­ben leendő megnyitására és megállapod­tak maguk között. Nos tehát akkor nem fogja a kitűnő kis kultúrintézményt semmi csapás érni, ha nem veszi át a város, mert fenntartja tovább a dalegylet. Nem is lehet azt elképzelni, hogy csak úgy mirnix-dirnix belemenjen a vá­ros egy ilyen rettenetes rossz üzletbe. Elvégre a kulturális érdekeknek is van ba'íára különösen ott, ahol kultúráról szó sincs, mert a zenedében jelenleg egysze­rűen ázsiai állapotok vannak. Tessék! csak számítani azt, hogy a jelenlegi fizetések szerint a tanszak fő- tanárok által adott egy-egy óra 18 koro­nába kerül, holott ez a gimnáziumi taná­roknál 2—3 koronába jön. Pedig azok között a tanárok között is akárhány nagy és hírneves tudós van és mégsem adnak neki 8000 korona fize­tést, csak 2800 koronát. A zenedei tanító is lehet bármilyen nagy művész, azért még nem igényelhet egy szegény város­tól 8000 korona fizetést. Nem a müvé­elvégezheti egy ember, mig a másik a kormányt igazgatja. így osztozkodtak a munkában és nap-nap után múlt el, anél­kül, hogy szót váltottak volna egymással. A megszokás idővel egy bizonyos órarendet alkotott. Joes elhagyta a kor­mányt, hogy étkezzék és Lorenzo némán foglalta el a helyét. Épp úgy tettek va­csora idején is. Ezt annál könnyebben tehették, minthogy a szélirány nem vál­tozott. De egy idő múlva megváltozott a helyzet. És e változás borzasztóan súlyos­bította e két ember helyzetét is. Egyedül a veszély képes szolidaritásra bírni az embereket. Amikor a szél először meg­szűnni, Lorenzo — a beszédesebb, — nem tudott visszafojtani egy aggódó megjegy­zést. Joes — a bretonok melankolikus hallgatásával — megelégedett azzal, hogy fölpillantson a lomhán lelógó vitoidákra. —■ De lassacskán mégis megszokták, hogy a szél irányáról és az időjárásról váltsa­nak néhány szót egymással. Életük bizonytalansága győzedelmes­kedett a gyűlöletükön. Egymásra néztek, anélkül, hogy elfordították volna a fejüket. Úgy látszott, hogy rendbe jött köz­tük minden. Egyszerűen és természetesen beszélgettek egymással és tulfeszült lel­kűk egyenlő aggódást, egyenlő reményt érzett. Ekkor egy napon, ott, — ahol a kék tenger összeért a kék boltozattal, — fel­tűnt egy közeledő hajónak fehér vitorlája. Most nem volt szükséges meghallgatni az egymás véleményét. Lorenzo felhúzta a vészzászlót és a távcsövön mindketten feszülten figyelték közeledő mentőjüket. Hamarosan felismerték, hogy angol Brigg és hogy észrevették őket. Sugárzó arccal néztek egymásra, a veszély elmúlt és vele minden erejüknek megfeszítése is, amely ily soká fenntar­totta a két embert és az óceán borzal­mas elhagyatottságán keresztül segítő kartársak közelébe vitte őket. Úgy érez­ték, hogy az energiájuk lehull róluk, mint valami elhordott ruha; mintha régi 19i2. augusztus? szetükre van itt szükség, hanem a tanító­ságukra. Arra, hogy tanítsanak. Azzal, hogy ők művészileg játszanak, még a mi gyerekeinek nem tudnak job­ban zongorázni, sem hegedülni. Már többször mondottuk, hogy ben­nünket nem személyi ellenszenv, vagy rokonszenv nem vezet a zenedei cikk­sorozat megírásánál. Kizárólag a köz ér­deke, a város becsületesen felfogott ér­deke adja kezünkbe a tollat s azt íratja és mondatja vetünk, hogy bűnt, halálos bűnt követ el a várossal szemben az, aki a hétfői közgyűlésen nem arra szavaz, hogy a zenedét nem veszi át a város. A város főtisztviselői maguk is ab­ban a meggyőződésben vannak, hogy eb­ből a zenede átvételből még igen káros következmények s nagy és súlyos anyagi hátrányok háramlanak a városra. És már bele is nyugodott mindenki, hogy a zene­dét nem veszi át a város. Nem is lehet azt kívánni, hogy ilyen tönkrement intézettel nyomorítsák agyon a várost. A városnak más érdekei s más céljai vannak, amelyek sokkal fontosab­bak, semhogy alá lehetne rendelni egy pár zenetanitó önző egyéni érdekének. A zenede fenntartása a dalegylet feladata. A dalegylet annak idején azért alakult, azért gyűjtötte a vagyonát évtize­dek során át, hogy zenedét létesítsen és tartson fenn. Ez az alapszabályszerü célja. Ha tehát nem akar zenedét fenntartani, akkor nincs a dalegyletnek létjogosult­sága s adja át minden vagyonát a város nak, vagy pedig tartsa fenn szégyentel­jes alacsony nivón álló zenedéjét maga! lm—— ----------------------pgr lé ny ítépés zeit műterme a PANNÓNIA udvarán, (földszint) □ L Kényelmes kocsíbejárat. Telefon375. □ lelkűk költözött volna beléjük és ezzel a régi gyülöltségük is. Dühös pillantásokkal mérték, végig egymást és egyszerre for­dították el a fejüket. Miközben közeledett hozzájuk az angol hajó, egy szóval sem illették egymást. Joes hirtelen egy dalba kezdett, hátat fordított Lorenzónak, néhány lépésnyire távozott el tőle, egy meglazult vitorlát erősített meg. De a mögötte álló Lorenzo kivonta erős kését, amelyet minden ten­gerész magánál hord. Könnyű ugrást tett előre és Joes bal vállába szúrt. A meg­szűrt vad morgással fordult hátra, de a halál gyorsabb volt nála. A kéz, amely még marokra fogta a vitorlát, kinyílt és Joes le Menez háttal zuhant le a ten­gerbe. Lorenzo Caetani pedig letörölte ké­sének pengéjéről a vért és nyugodt lé­lekkel várta meg az angol hajót. Henry Bidou. Modern ruhafestés i$Ll JL B $ a n* BAI Legszebb ruhatisztitás bármily divatszinre & m Cll vegyileg száraz utón. Gyárfőüzlet: Szatmár, Kossuth L.-n. 10. Felvételi üzlet: Kazisczy-u. 17., Attila-u. 2., Nagykároly: Széchényi-u. 31. Alapittatott 1886

Next

/
Thumbnails
Contents