Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)

1912-08-06 / 107. szám

II szatmári ftépoiselő cikke V A „Neue Freie Presse4'-ben, Ausztria legelőkelőbb napilapjában dr. Kelemen Sa­mutól politikai cikk jelent meg. A cime: „A ki­bontakozáshoz vezető ut“. Aki a Pressében meg­szólal, az lega­lább is az egész monarchiához beszél, ha ugyan nem a világ öszszes politikusaihoz. Mikor tehát a szatmári képviselő ilyen nyilatkozatot tesz, akkor több­szörösen indokolt, hogy gondolat- menetét a választókerület egész kö­zönsége számára hozzáférhetővé tegyük. A cikk lényeges tartalma a következő: A politikai körök egy részében a közhangulat enyhítését várják az őszi idényre. Ez a remény alighanem csaló­kának fog bizonyulni. Az idő néha meg­gyógyítja a sebeket, de néha mérgezi is azokat, ha huzamosan kezelés nél­kül maradnak. A mai válság kórmegállapitásánál a tárgyi tüneteket el kell különítenünk a szubjektív tünetektől. A Kossuth-párt a nemzeti jogok változatlan állományáért, a Justh-párt a választójog biztosításáért küzdött. A Kossuth-párti politikához, amely a póttartalékosok behívásának kérdésé­nél nyert csak kézzelfogható tartalmat a befejezett tényekkel szemben ma már lehetetlen visszatérni. A véderő törvény szentesítve van, és azoknak megtáma­dása a király szentesitési jogának meg­támadásával egyértelmű, és ez a vál­ságnak egy nagyobb területre való ki- terjesztéséhez egyidejűleg beláthatlan következésekhez vezetne. Ezt beszámo­lómban hangsúlyoztam és elégtételemre szolgál, hogy ezt ma már pártkülönbség nélkül elismerik. Egy esetleges országgyűlési nyilat­kozat, amely — emlékeztetve a Fejér- váry esetre — megbélyegezné a történ­teket, nem volna keresztülvihető a je­lenlegi többséggel szemben és amúgy sem vezetne a parlamenti pártok ha­talmi viszonyainak megváltoztatásához. Az „in integrum restitutio“ csak a házszabályrevizió megismétlésére vo­natkozhatik azon az alapon, hogy az első revízió az ellenzék résztvétele nél­kül történt s ezért a ház egyetemére nem kötelező. A kibontakozás másik tárgyi elő­feltétele egy uj, liberális sajtótön'vény megalkotása, amely lehetetlenné teszi a sajtó közigazgatási üldözését. Az el­lenzéknek ez becsületbeli tartozása leg­hívebb fegyvertársával szemben. Mindezeknek előfeltétele, vagy ha úgy tetszik betetőzése a választójog becsületes megalkotása. Sohasem volt olyan mélyen átérez- hető igazsága annak a mondásnak, hogy szenvedélyektől áthatott időközben na­gyon nehéz a választójog megalkotása, mint a mai időkben. Ilyenkor nehéz a veszedelmeket elkerülni. A klerikális demagógia veszedelmét vagy egy nem­zetiségi — osztályuralom veszedelmeit. A választójog lényeges kiterjesz­tése az uralkodó {járt lemondását jelenti hatalmi eszközeinek egy részéről. Normális időkben ennek az áldo­zatnak ellenében megnyeri azoknak a rokoszenvét, akiknek jogokat adott és ezért kerüli azt, hogy ez a jogkiter­jesztés kikényszeritettnek látszassék. Ezért ragaszkodik ilyenkor fokozott makacssággal hatalmi előjogaihoz és ez nehéziti meg ma is a választójogosok küzdelmét. Itt nyílik meg a pártokra nézve az egyezkedés szüksége és lehetősége. Békés egyezségben a többség könnyen határozhatja magát egy becsületes, minden hátsó gondolat nélküli választó­jog megalkotására. Az ellenzék vedig nem vállalhatja a történelmi felelős­séget azért, hogy egy ilyen választó­jogot visszautasítson, mert előbbrevaló- nak tartja a többség megalázását, mint a tárgyi eredményeket. A cikk ezután még kifejti, hogy ezzel a személyi nehézségek megszűn­nének, mert önként kiesnének a kom­binációból azok, akik a választójognak útjában állanak, továbbá hangoztatja egy uj pártalakulás szükségét, amely­ben szociális és gazdasági alapon a konzervativek elkülönülnének a libe­rálisoktól. A becsületes választójog megal­kotása tehát egybevágó érdeke a ma­gyar nemzetnek és a magyar libera­lizmusnak. Természetes, hogy a cikkben érintett kérdésekről nekünk meg­vannak a saját nézeteink. Mielőtt ezeket rövidre fogva elmondanánk, két ugyancsak rövid megjegyzést kell előreboesátanunk. Az egyik az, hogy a cikk visz­szaadásában a ritkitással jelzett hangsúlyok nem tőlünk származ­nak, hanem magának a cikknek minél hivebb ismerete érdekében, magából a cikkből vettük át azokat. A másik az, hogy bennünket mindebből csak a választójog sorsa érdekel. A nemzet széles rétegei régóta közönnyel sőt mondhatjuk azt is, hogy csendes megvetéssel szemlél­nek minden politikai mesterkedést és ugyanígy hallgatnak minden po­litikai frázist, amelynek nem a de­mokratikus választójog hitvallása ad tartalmat és erőt. Mi pedig, a* kik elől küzdünk a magyar politi- tikának egyetlen tartalommal biró programmpontjáért, még kevésbbé érünk rá a politikai finomságok csipkeveréséhez. Örvendetes, hogy a képviselőnk cikke is ugyanilyen súlyt tulajdonit a választójognak. Vitázni csak arról kell, hogy melyik ut vezet a választójoghoz, egészen függetlenül attól, hogy ugyanez az ut egyszersmind elve­zet a kibontakozáshoz is. Végtére az is lehet, hogy kibontakozás nem lesz, ellenben lesz újabb választás olyan körülmények között, amelyek jobban kedveznek a választójognak, mint a mai helyzet körülményei és ez annál valószínűbb, mert ma már alighanem az az irány győzne a má­sik felett, amely radikálisabb és — mondjuk röviden igy — választó- gosabb volna. A kibontakozás tehát nekünk kevésbbé sürgős, mint egy olyan jó konjunktúra, amely a választó­jog radikálizmusát előbbre viszi. Képviselőnk ilyen jó konjunk­túrának tartja az előzetes békét, tehát a többség jelenlegi ostrom- állapotának megszüntetését. Ha a munkapárt többsége vagy pláne egyeteme úgy gondolkodna a választójogról, mint az a cikk, amelyet közöltünk, akkor mi vol­nánk az elsők, akik a munkapárt politikai lelkiismeretére és belátá­sára engednők a választójog sor­sát. A munkapárt azonban a vá­i. évf. 107. sz. Szatmár-Németi 1912 augusztus @ Kedd Gallérok gőzmosása LJj Kézimunkák, glaeé keztyük, tükörfénnyel hófehérre ® Idjldjöl ■ bútorok, szőnyegek tisztítása. Gyár-főüzlet: Szatmár, Kossuth L.-u. 10. Felvételi iroda Kazinczy-u. 17. Attila-u. 2. Nagykároly Széchenyi-u. 31. Alapittatott: 1886

Next

/
Thumbnails
Contents