Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)

1912-08-29 / 125. szám

2. oldal 1312. auguszLs 29 UjJiaimm n polgármester a színészet nálságáról. Az „Aradi Közlöny“ c. napilap a vidéki színészet válságával foglalkozva, azt proponálta a napokban, hogy a mai kerületi beosztás helyett, alakítsanak stag- gione társulatokat a melyek, betanult darabokkal utazzák be az országot. Az eszme kivihetőségéről megkér­dezte az ország nagyobb városainak pol­gármestereit. Dr. Vajay Károly kir. taná­csos polgármester követkető válaszát tegnapi számában közölte az Aradi Köz­löny. Szives soraira válaszolva értesítem, hogy a vidéki színészet ügyét megérett­nek tartom a reformálásra. De hogy a staggione rendszer lesz e az egyedül üdvözítő, azt a gyakorlat mutatná meg. Mindenesetre valamit tenni kell. A stag­gione nézetem szerint azzal a hátrány­nyal jár, hogy tisztán egyoldalú előadá­sokkal (csak dráma, csak operett) a vidéki közönség érdeklődését s igy az anyagi hasznot kevéssé tudná biztosí­tani, legalább tartósan nem. Az pedig rendkívül költséges lenne, ha a stag- giona személyzet gyakran lenne kény­telen állomáshelyét változtatni. Célra­vezetőbb lenne talán egyes kiválóbb erőket, vagy kevés tagból álló együttest (ensemble) utaztatni. Ezzel a vidéki városok nivósabb előadásokhoz jutnak, amellett a műsor változatossága és a fővárosi újdonságok kellő időben való szinrehozatala is biztosítva lenne. Tes­sék csak elképzelni, hogy az operett staggione, vagy a drámai a fővárosi újdonságokat akkor hozza, mikor már levannak játszva, vajon kit fognak azok már érdekelni? Pedig ha a staggione mondjuk december hóban vagy egyik városban, akkor az idei slágereket már csak jövő decemberben hozhatja. Ellen­ben a mozgékonyabb együttes egy sze­zonban kétszer is megfordulhat a na­gyobb vidéki színpadokon. Szatmár-Né- meti, 1912. augusztus hó 18. Vajay Károly dr. kir. tanácsos polgármester. A polgármester véleményét mi is tel­jesen osztjuk és véleményünk szerint is a staggione rendszer csak rontana a hely­zeten. R társadalomtudományi társaság Szalmáim A „Heti Szemle“ laptársunkból vesz- szük át a következő sorokat: Társadalomtudományi társaság Szatmáron. Tanulhatnánk ellenségeink­től. Mig a mi intézményeink, szerve­zeteink a részvetlenség és az anyagi tehetetlenség mocsarában fuldokolnak, addig ők lázasan dolgoznak és ered­ményeket mutatnak fel. Van ügyesen szerkesztett napilapjuk, amely egyre szélesebb köröket von irányitó befo­lyása alá. Van modernül berendezett, jól prosperáló nyomdájuk. Lesz hama­rosan társadalomtudományi egyesüle­tük, amelynek alakítási munkálatai se­rényen folynak, föltétlenül sikerre is vezetnek és merjük állitani, virágzó életet fognak biztosítani az alakulóban levő egyesületnek. Hiaba, Írva vagyon: a sötétség fiai okosabbak a világosság fiainál. Ők fürgébbek, élelmesebbek, bátrabbak és szabadabbak. Mi kényel- meskedünk, a kor szavát meg nem értjük, a fölénk tornyosuló veszedel­meket észre nem vesszük, a reánk váró feladatokat el nem végezzük. Minket megöl a vaskalap, a sok jóakarat, meg a gyámkodás. Örömmel állapítjuk meg, hogy a Heti Szemle ezúttal tisztán lát és remél­jük, hogy igaza is lesz. Bizony úgy áll a dolog, amint írja, folyik a legerősebb agitáció, mely hivatva van Szatmár elha­nyagolt kulturális életét végre-valahára komoly léptekkel előbbre vinni. Szabadon járó őrölt. Ismét egy adat a iiórtiázmizéri- ákhoz. — Az „VJ SZATMÁR“ tudósítása. — Szatmár, augusztus 28. Gyanútlan olvasó, aki városunk köz- biztonságában, rendez ttségében biza­kodva reggel eljösz otthonról anélkül, hogy előzőleg végrendeletet csinál, hogy utolsó csókodat rálehelnéd szerető hitve­sed és árván maradandó gyermekeid homlokára, gyanútlan olvasó, aki kilépsz az utcára anélkül, hogy előzőleg felven­néd az utolsó kenetet, — ne csodálkozz, ha egyszer csak szembe találkozol az utcán egy csinos, jóarcu, de zavartszerü nővel, aki kirántja a ridiküljéből élesre fent kését és úgy szivedbe döfi, hogy szived lesz tele, tele és nem fér több bele, bele, — ne szólj egy szót sem. Ne haragudj, ne méltatlankodj, ne átkozódj, hanem leheld ki becstelen lelkedet szó léikül és magadban rebegj egy áldást azoknak fejére, akiknek atyai gondosko­dása lehetővé teszi azt, hogy Szatmár szab. kir. városban az 1912. esztendőben hivatalosan közveszélyesnek kimondott őrültek késsel a kezükben szabadon jár­janak az utcán. Hajtsd le fejedet a járda mellett kí­nálkozó puha pocsolyába azzal a tudat­tal, hogy szolgálatot tettél a közügynek, mártír vagy, aki megmentetted az utcát egy őrülttől, — ha ugyan feltételezhető, hogy martiromságod elegendő ok lesz arra, hogy a szerencsétlen elhelyezéséről gondoskodva legyen ebben a mi szép városunkban. * A Honvéd-utca 43. szám alatti ház bán lakik édesanyjával, egy gubásmester özvegyével a 19 éves Balaskó Erzsébet. Jóravaló, derék, csinos leány, az iparoslányok intelligensebb fajtájából való és azt mondják róla — nem tudjuk igaz e — hogy magánúton gimnáziumot tanult. Balaskó Erzsébetnek már régóta nem normális a viselkedése. Kedvetlen, buskomor volt, mint akinek nagy bánat nyomja a lelkét. Nem tulajdonítottak nagyobb fonto ; Ságot a leány komorságának, gondoltál.: majd megvigasztalódik, elmúlik a rosnz kedve. Nem igy történt. Balaskó Erzsébet állapota kezdett mindinkább komolyabbra válni és kezelő orvosa, dr. Wallon Gyula azt tanácsolta a remegő özvegy édesanyának, hogy igyekezzék valahol elhelyezni a leányát, mert baj lesz a dologból. A szegény, kétségbeesett özvegy­anya hova mehetett volna máshova, elment a mentőkhöz. Ott azonban azt a választ kapta, hogy sajnálják, nem tehetnek semmit az érdekében, mert a kórház nincs beren­dezve elmebajosok befogadására, a csen­dőri fogda pedig, ahova Szatmáron az őrülteket szokás beinternálni, ezidősze- rint „besetzt“, foglalt. Véletlenül fogdái hivatását szolgálja, két betörő ül benne. Majd ha nem lesz Szatmáron betörő tolvaj, csavargó — mondották a mentők — és szabad lesz a fogda, akkor szíve­sen látják a szerencsétlent. Szegény Balaskó Erzsébet nem tudta kivárni, mig rákerül a sor. Szombaton este kitört rajta az őrület. Tört, zúzott a lakásban és kést fo­gott az édesanyjára. Csak nagy nehezen sikerült lefegyverezni a szerencsétlent, mielőtt a késsel valami kárt tehetett volna. Jöttek a mentők, akik szintén csak nagynehezen tudták megfékezni a beteg leányt. Mivel a fogda már üres volt, oda­vitték. Rázárták az ajtót, hadd dühöngje ki magát a szatmári viszonyok fölött. Két napig volt a fogda lakója a sze­rencsétlen Balaskó Erzsébet, két nap alatt Tankóczi Gyula főkapitány telefonált mindenfelé az országba: adjanak helyet egy szegény elmebetegnek. Nem volt hely sehol. Azt válaszol­ták, hogy adjanak helyet Balaskó Erzsé­betnek Szatmáron addig, mig fel tudják venni. Persze, azt seholsem tudják, talán el sem hiszik, hogy Szatmár városa nem tud egyetlen elmebajosnak sem ápolást nyújtani. Harmadnapra eljött Balaskó Erzsé­betért a nagyanyja. A szegény leány rohamai szombat óta lecsendesedtek, úgy látszott, hogy nem fog már bajt csi­nálni. És sajnálta is Balaskó Erzsébetet a nagyanyja. Utóvégre nem embernek és legkevésbbé elmebetegnek való állapot bezárva lenni egy fogdába minden ápolás nélkül, hiszen a mentők nincsenek, nem is lehetnek napokig, tartó betegápolásra berendezve. A fogda szomszédságában pedig a „női börtön“, amelyből áthallat- szik az utca behordott lányainak, a korcs­ma nőnemű virágainak aljas orditozása, káromkodása. Még épelméjű ember is elvesztheti ott az eszét, nem csoda, ha szegény, elmebeteg Balaskó Erzsébet őrületében az ágy vasához ferdeste a fejét. A mentők kiadták a szegény, sze­rencsétlen leányt a nagyanyjának, aki hazavitte azzal az Ígérettel, hogy otthon gondosan ápolni fogják és vigyáznak reá. De nem tudtak eléggé vigyázni. Egy óvatlan pillanatban Balaskó Erzsébet magához vett egy hatalmas konyhakést és eltűnt otthonról. Azóta nem tudnak ráakadni. Most azután lessük-várjuk, mikor kapjuk a hirt, hogy Szatmár városának botrányos kórházügyébe véres felkiáltó­jelet rajzolt Balaskó Erzsébet az ensaját vérével vagy egy más ártatlan emberével. Felkerestük ez ügyben Tankóczi Gyula főkapitányt, hogy beszélgessünk vele a fogdának elmegyógyintézeti célokra való alkalmazásáról. Iskolai öltönyökben legnagyobb választék Szántó Mór és Társánál házzal szemben. ' :: Szolid szabott árak! Szolid szabott árak!

Next

/
Thumbnails
Contents