Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)
1912-08-24 / 121. szám
1912. augusztus 24 — Az aratómunkás gyilkosa. Ezelőtt néhány héttel véres tragédia játszódott le Diener Pál turterebesi birtokán. Egyik aratómunkás. Benedek András egy fejsze csapással megölt egy hét gyermekes családapát, Tetz Mihályt. A gyilkost, aki már az első percben az őrült ember benyomását keltette, erősen megvasalva beszállították a szatmári királyi ügyészség fogházába. Benedek a vizsgálóbiró kérdéseire folyton zavaros feleleteket adott, majd sírva mondotta, hogy neki az aratók istene parancsolta, hogy gyilkolja meg Tetz Mihályt. Morvay Károly vizsgálóbíró a gyilkost dr. Vajay Imre és dr. Göbl Alajos törvényszéki orvosokkal megfigyeltette, akik több heti megfigyelés után pénteken terjesztették be véleményüket. A törvényszéki orvosok egybehangzó véleménye szerint Benedek András — öröklés által terhelt ember — köz- veszélyes őrült. Az őrült gyilkost még a héten elszállítják valamelyik elmegyógyintézetbe. — Zongorát bérbe vennék. Cim a kiadóban. — Erős munkás kerékpár eladó a tűzoltólaktanyán. — Frenkel Jakab fiai feliratú pálinka hitelező könyvet veszítettem el kérem a becsületes megtalálót, adja be az Uj Szatmár kiadóhivatalába, ahol tekintélyes jutalmazásban fog részesülni. — Endesz Árpád. Szatmár közönsége előtt nem ösmeretlen Endesz Árpád neve, aki a körülbelül 4 évvel ezelőtt történt plébánia betörésnek volt a főrészese. Endesz kézrekeritése annak idején nagy munkát adott a szatmári csendőrségnek, de hosszas kajtatás után s En- desznek többszöri sikeres megszökése után mégis sikerült őt törvény elé állítani, Ha jól emlékszünk, négy esztendőre ítélték akkor Endeszt, aki azonban végig szerepelte Magyarország minden nevezetesebb városát és a különböző helyeken elkövetett betörések utján szabadság vesztés értékben igen szép kis tőkét gyűjtött össze magának. Azóta többször olvastunk Endeszről, hol itt Ítélték el, hol amott szökött meg, hol megint elfogták, mig most az ország legveszedelmesebb betörőjének utolsó bűnügyével foglalkozott a szegedi Ítélőtábla. A hírhedt apacs 1909. tavaszán megszökött a nagyenyedi íegy- házból és heteken át tartó hajsza után fogták el Óbecsén. Ugyanakkor vakmerő betörés történt Óbecsén Hirschenhauser Jakab ékszerész üzletében, ahonnan vagy 50.000 korona áru ékszert vittek el. Á gyanú Endeszre esett, akinek bécsi lakásán tényleg találtak egy láda aranynemüt, melyekben Hirschenhauser saját holmijára ismert. Az ujvidékitörvényszék előttEndesz alibit igazolt a betörés éjszakájára, Pro- hászka ártatlansága kiderült és Endeszt orgazdaság miatt négü évi börtönre ítélték, elitélték továbbá kihágás miatt Endesz babáját: Hajnák Róza budapesti utcaleányt 20 korona pénzbüntetésre, mert aranyláncokat fogadott el Endesztől ajándékba, holott tudnia kellett, hogy ezek bűnös szerzemények. A szegedi tábla az Ítéletnek Hajnák Rózára való részét változtatta meg azzal az indokolással, hogy a leány is orgazda volt és ezért három havi fogházra ítélte. Az Ítélet többiekre vonatkozó része megmaradt. A tábla döntését a nagyenyedi fegyintézet külön cellájában kézbesítik Endesz- nek. A „Népszava“ kapható az „Uj Szatmár“ kiadóhivatalában. 5. GSÍ.S! Hz »Uj Szatmár« sporthírei A nők footballcsapatáról. Nap-nap után nagyobb az érdeklődés az iránt az akció iránt, amely feladatául azt tűzte ki, hogy a tulfinomult, egyoldalú nőnevelést kétoldalúvá, céltudatossá tegye, hogy t. i. náluk is megteremtse az egy- arántos, összhangzatos nevelést, hogy nemcsak a túlzásig menő szellemi képzés legyen nevelésük végcélja, hanem avval párhuzamosan a testi nevelés is, s igy igyekezzék annak a régi közmondásnak örökbölcsességét bebizonyítani „Mens tana, in corpore sauo.“ Ez a nemes cél lebeg a Sz. T. V. E. agilisabb tagjai előtt akkor, amikor minden igyekezetükkel odahatnak, hogy Szatmár hölgyeit egy táborba toborozva őket a testi nevelés, a rendszeres sportüzésre serkentse. Ide vonatkozólag vettük az alábbi sorokat: „A nők football csapata“ cimü közleményt olvasva, mint sport kedvelő és mint volt aktiv sport ember, hivatva érzem magam, hogy az alábbiakban elmondjam véleményemet arról az igazán életrevaló eszméről, melyet bár kevés tagú, de szép reményekre jogosító hölgy társaság pendített meg. Korszak alkotó eszme ez. Hiszen a mai beteges társadalomnak nincs már többé szüksége oly tagokra, akik görnyedt háttal, beesett mellel, szellemtelen, idegölő élvezetektől tönkre tett testtel járjanak e föld kerekén és bitorolják a „homo sapiens“ nevet, hanem olyanokra, akik azt megérdemelik. A mai társadalomban nem csak hogy bölcs, de még okos ember is kevés van. Okos ember nem mondja azt „Leány vagy, vedd a kezedbe a főzőkanalat, ha elvégezted a főzést, ülj neki és görbítsd a hátad a kézimunkálással, de mást ne merj csinálni, mert akkor nem vagy tisztességes.“ Nem mondom, erre is szükség van, de ne Ítéljük meg, igen helytelenül, azokat a nőket, akik érezve testi gyöngeségüket, a sportolás nemes és élvezetes eszközeihez nyúlnak, hogy ezek által edzhessék magukat. Olvashatunk eklatáns példákat; Angliában, de különösen Amerikában, a nők mindig találnak időt a házimunka elvégzése után is, hogy a sportágakat testi fejlődésük és szórakozásuk céljaira felhasználhassák. Egészségtelen, gyönge nő, korcs magzatokat szül. Amelyik fát nem gondozta a kertész, az silány gyümölcsöt terem. Már pedig a mai társadalomnak egészséges tagokra van szüksége, nem pedig olyanokra, akik már születésükkor magukkal hozzák a betegségek különböző csiráit. Ha a mai társadalmi élet továbbra is megmarad és tagjai tovább csúsznak lefelé a teljes erkölcsi züllést és testi gyengeségeket okozó, amúgy is síkos lejtőn, szomorú vége lesz ennek a világnak. Ha a mai kor halálozási statisztikáját nézzük és összehasonlítást teszünk az 50-es évek halálozási statisztikájával, megdöbbentő kép tárul elénk. Ugyanis látni fogjuk, hogy abban az időben a férfiak életidejének átlaga a 60—65 év volt: és ma 40—45 év. Sokan kérdik, miért van ez? hisz akkor még nem volt sport élet? Igen, nem volt, de egyáltalán nem volt olyan élet, mint ma, hogy egy 15—17 éves fiú a kávéházak füstös levegőjében tölti el ifjúságának fejlődés korát, nem fújta a cigaretta füstöt már 6 éves korában, s nem izgatta magát az idegességig, a ponyva-irodalom salakjaival. Ha a nők a férfiakkal karöltve buz- gólkodnának és nem csak a kávéházakat ■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■»■■■■■•■a a Dán börkabá- I |í||gS|||í| “,és »"T balKHIdl : kopenyegek: »mhjüki Angol és Iran- I 'I £:s; 11 Ml W Londoni „Hima- I ' ^' 1 ,a„ yn neti kabátok UMII5I1III r£': 11 Lángnál Vadász és I |L|||C||il rtr: Mlpl Szatmár, Deák-tér 16. szám
