Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)
1912-08-22 / 119. szám
R nagy beszámoló után fiz HU SZfiftrá számára irta EMI ÍSM, az Egpffrtés 0iM nuiníiafársa A nagy esemény, a nagyenyedi beszámoló, közel egy hete, hogy elmúlt. A várva- várt kinyilatkoztatás megtörtént, a hihetetlen érdeklődéssel várt és sippal-dobbal hirdetett attrakció szinrekerült. Mi az eredménye? Nyugodt az ország, avagy ösz- szetőrt az ellenzék? Sikerüit-é azt a meggyőződést kelteni, hogy a kormány és a munkapárt az, és egyedül az a tényező, melytől az ország megújhodását várhatja ? Sikerült-e meggyőzni a felháborodott közvéleményt arról, hogy amit tettek, jól tették és szükségképpen ? Kapott egy biztató szót az ország a jövő alakulását illetőleg? Van egyetlen pozitívum, melyre Lukács László hivatkozni tudott vagy mert, jövő programmját illetőleg? Szét- morzsoita-e az ellenzék támadását, megcáfolta egyetlen érvét? Sok kérdés, de a felelet mindegyikre egy szomorú nem lehet. Az ország nem nyugodt, a kormány és a munkapárt továbbra is utált és gyűlölt maradt, az ellenzék küzdelmének tisztaságán nem esett folt, határozott érvek helyett szánalmas evickelésben volt részünk! Csak az arrogancia és a tények tudatos ferdítése, ez a kettő maradt a kormány programmjában a régi! Amint mondják, történelmi időket élünk! Nagy események sodrába került az ország, ez a nagy harc korszakok válaszutja! Egyfelől a törtető uj gazdasági rend, az ostromlók nagy erejű serege, másfelől a védekező, hatalmukat veszni látó tory-k; — a szenvedélyek percein túl nem lehet a harcra a megértés megilletődése nélkül nézni! Mégis, milyen fájdalmas lehet, ennek a haldokló hatalmasságnak látni és érezni, hogy vezérei, hősei milyen szánalmasan vergődő, tehetségtelen börziánerek! Milyen szánalmas vereségek érik őket elvakult győzelmi mámorukban. Tisza István elnöki konféranszaitré a geszti levelem keresztül a nagyenyedi beszámolóig ? Hát kiszáradt az agyvelejük ezeknek az embereknek, hát nenL tudnak egyetlen komoly és uj ötletet kitalálni, egyetlen jelzőt, melyet kidobhatnak a piacra? Csak egyetlen erejük van, a szuronyok erdeje ? Nincs egyetlen szónokuk, egyetlen publicistájuk, egyetlen tudósuk, egyetlen politikusuk ? Elszomoritóan csenevész és pusztulásra érett osztály ez, impotens párt, mely nem termel egyetlen igazán nagy férfiút! Hát nem tragikus, hogy Tisza István — a maga intelligencia, belátás, politikai érzék és mélység, agyafúrtság és tudás hijján szűkölködő vaksága — a legsnájdigabb, a legin- ponálóbb jelenség ? Egy elvakult és beteg ember a vezérük? Minden harcznak legelemibb követelményével, a taktikával sincsenek tisztában? Csak presszionálni, vesztegetni, jogokat rabolni és törvényt tiporni tudnak ? Csak vakon rohanni a pusztulásba? Elcsépelt és régen megdöntött érvekre hivatkozni? A választók többségére hivatkozott Lukács László. Tiltakozott az ellen, hogy a választók többségének bizalmával biró munkapárt a magyarság érdekei ellen cselekedett volna! Ezzel szemben azj 1910. évi statisztikai évkönyv hivatalos közlése szerint megállapítható,! hogy a legutóbbi választáson leí. évf. 119. sz. Szatmár-Németl 1912 augusztus 22 Csütörtök szavazott 1.162.241 választó közül 867.636, akik közül a munkapártra 379.899, az ellenzékre pedig 467.737 választó szavazott, tehát az ellenzék 87.838 szavazattal többet kapott a munkapártnál, vagyis a vátasztók többsége nem a kormány iránt van bizalommal. Tudjuk igen jól ezenfelül, hogy azok, akik a szavazástól tartózkodtak, nagyrészt azért voltak kényszerítve erre, mert a kormánypresszió, a kormány existenciákat tönkretevő bosszupo- iitikája nem engedte meg nekik, hogy az ellenzékkel tartsanak! És a magyarság érdekei! A kormány az általános választójog ellen állandóan a nemzetiségi veszedelemmel érvel! Tény azonban az, hogy a munkapárt mandátumait — a választási térképet kell csak némi — épp a nemzetiségi kerületekből kapta. Ezt tartja uyy- látszik a kormány a magyarság veszedelmének P De a politikai rövidlátásnak még sokkal klasszikusad b példáival is szolgált Lukács! Szerinte az ellenzék, mely „betört“ a képviselőházba — igy mondta: „betört“ — mártírnak akarja játszani magát! Holott nincs erre szükség, amit tett a kormány arra kénytelen volt, az ország, a törvények és a rend, a parlamentá- rizmns érdekében! Holott tények a következők; Ami június 4-ikén és azóta a töbségi elv és a parlamentarizmus nevében történt, amire az ország egy megvesztegetett kisebbségére hivatkozó társaság és a végsőket vonagló feudalizmus kapható volt, nyílt és bevallott abszolutizmus. Formája annak az abszolutizmusnak, melyre a dinasztia mindig hajlandó volt és melyben a történelmi nemzet mindig hajlandó volt a dinasztiával tartani, ha ezzel a csúnya pár- tikuláris érdekeit tudta megvédelmezni. Junius 4-ikén a parlamenti párt-konferencia még azt a látszatot is feláldozta, melynélfogya legalább jogilag tetszhetett alkotmányosnak a tényleg dinasztikus és oligarchikus önkény alatt sinyÄra 8 fillér.
