Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)
1912-08-20 / 118. szám
r II modern nraMó A jobbkeze még megvan, csak halála után fosztották meg tőle, nem úgy, mint sok utódát, akik egész uralkodások alatt balkézzel dolgoztak, sokszor kettővel is. Kilencszáztiz év előtt is úgy volt az már, hogy amit a kisemberek alkottak, az a társadalomé lett s amit a társadalom alkotott, betudták a nagy embereknek, hogy az egyensúly helyreálljon. A nyugati kereszténység, a bajor műveltség hatalmas fölényét hozták be Magyarországba az Ur és az urak ezredik esztendejében, német kard aprította szét az ősmagyar koponyákat, amelyekben az ősi vallás és az ősi szeretet ideáljai szépszerével és önként kialudni nem akartak; a fehér mén szügye utolsót fröccsent és egy hajnalon hiába lesték, hogy a keleti ég szürkülete meghasadjon és az örök napisten ráragyogjon a hűvös patakra, amelynél áldoztak neki. Az ég keletje sötét maradt. Aznap nyugatról kelt fel a nap és azóta is kilencszáz esztendőn át. A régi szép ideálokkal meg- dézsmálták az utolsó pogányok vagyonát is; a lázadók vezéreitől elkobozták és a német lovagoknak adták, akik akkor hatalmas birtokokat szereztek Magyarországon, a népre pedig tizedeket vetettek a pannonhalmi apátság jávára, mert ha csak az ideálokat vették volna el, akkor nem lett volna miből megalapítani a nyugati műveltséget és^ kereszténységet. Egy embernek a nevéhez fűződhetik mindez, hogy könnyebb legyen a gyerekeknek a történelmi leckét emlékezni, de lényegileg még sem történt más, mint az, hogy idegenekkel szövetkezve leverték a magyarokat és reájuk erőszakolták azt, ami nekik akkor modern volt s hogy mindez megtörténhessék, készen kellett állania a szomszédban a német műveltségnek, a német hercegeknek, akiknek érdemes volt idebenn magyar véren földet szerezni és a német papságnak, a mely itt uj hittérítő-területet talált. A kultúrának és haladásnak szekere gurult be az érdekek jól kent kerekein és a nagy király volt a nagy modernista. A történelem szívesen ismételi magát, hiszen nem járhat mintákért máshová, mint önmagához. Azóta is termettek ujitó királyok és csak az újítók lehettek nagyok még a királyok közt is. S ki tudja, nem-e a közel jövő rejti ennek a történelmi ténynek a megismétlődését? Nem-e jön újra egy király, mint szent István, hogy úgy, mint ő, a második tőrt döfje az áldozati ménszügyébe és a régi rendszerek törzsfőnökeit felnégyelje a Kupa vezér példájára, mialatt a nyugati műveltség egy újabb áramlatával felüditi országunk sorvasztó atmoszféráját. Nem szabadit-e fel uj hittérítőket s a kereszténység mellé nem plántálja-e át a demokráciát, a szeretet és igazság második nagy hiI. évf. 118. sz. Szatmár-Németi 1912 augusztus 20 Kedd tét, második megváltásul a szenvedő magyar népre? Királyfiról regélnek, aki modern lesz, mint szent István kilencszáz év előtt, akinek balzsamos jobbját úgy fogják áldani ezer év múlva, mint ahogy most zarándokolnak a modern uralkodó kilencszáz éves ereklyéjéhez. S miért ne remélnők, hogy igaz lesz a jövő regéje, ha a múlt legendájában hiszünk? Hát minden ezer évben egyszer csak szabad talán lélekzetet venni Magyarországnak ?! fi űármegye bizalmat szálíit a kormánynak. — Az Uj Szatmár tudósítása. — Szatmár, augusztus 19. Szatmárvármegye munkapártja régen nem adta ki a bizalmát, hosszú idő*alatt nagyon felgyülemlett benne s most már eljöttnek látja az időt, hogy a régóta parlagon heverő bizalmat szállítsa. A vármegye törvényhatósága jövő héten tartandó közgyűlésen tárgyalja a tapintatlan indítványt. Hajdanában a honfiak vérüket ontották a hazáért, kincseiket rakták le a haza oltárára, ma a mezei hadak modernizálták a honfiúi áldozatok: bizalmat szállítanak a megszorult haza részére, hadd boldoguljon. S ez a modern hazafiui tevékenység olcsóbb is, kényelmesebb is a réginél: csak az árendást, a jegyzőt, az italmérési jogok virilis tulajdonosait kell felbizgatni, bekényszeriteni, felhajtani a szavazásra. Nem hisszük, hogy ott, ahol az ilyen bizalmak adresszálva vannak, komolyan vegyék ezt a bizalmi nagyképűsködést. Idelennt sem veszik komolyan. Any- nyira nem, hogy mi még csak felháborodni sem tudunk miatta. A munkapárti vezér urak, akik nem tudnak semmivel sem érvelni az álláspontjuk mellett, rendszerint a fanatizmust vágják ki, slágernek: hogy ők fanatikus hívei Tisza Pistának. Ezt elhisszük és honoráljuk is a perverz szerelmet. Ezek a tiszteletreméltó urak azonban összetévesztik a barátságot a politikával. liuari:: s Öccasio: I I n divatáraliázában | flDeák-tér 20. sz. ■ batist, etamine blous és kész ruhák, kreton, deíain ü és batist pongyolák, vászon ruhák és aijak alkalmi ü szolid szabott árakon. MM 5 Szőke Bé luiári :: Öccasio i
