Új Szatmár, 1912. július (1. évfolyam, 77-102. szám)

1912-07-14 / 88. szám

I <! ■ h 2. ofdai UjJmtmi 1312. julius 14 széttagoltságban sohasem lesz ké­pes az iparosság, úgy, hogy ezeket megteremteni egyenesen szükséges a testületben való tömörülés. Végül, tapasztalataim szerint a hatóság sohasem fordithatott kellő gondot arra, hogy az iparűzés ál­lásáról, bajairól kellőleg tájékoz­hatta volna magát és a felettes ha­tóságokat, úgy hogy az arra hiva­tott felsőbb szervezetek intenzivebb érdeklődési hiányát csakis annak tulajdonithatom, hogy e tájékozá­sok megadására nem volt megfelelő szervezet magából az iparosságból. Ugyanazért e fontos teendő elvég­zésére is szükségesnek tartom az ipartestületet. E nagyon is megszívlelendő indokokkal szemben, amennyiben más ellenző érv a kisebbség részé­ről nem áll fent, mint az, hogy a régi vagyonos ipartársulatok féltik a vagyonaikat az ipartestületbe való beolvadástól, ezen érv teljesen elesik. Áz ipartörvény 125. ^asze­rint ugyanis csak az ipartársulatok Vs-ad részének feloszlást tárgyazó határozata mondhatná ki a társu­lati vagyon beolvadását, ami tehát nem az ipartestülettől, hanem ma­gától az ipartársulatoktól függvén, itt még csak aggály sem merülhet fel aziránt, hogy az ipartestület jo­gosítva lenne a kész vagyonokat bekebelezni. Régi idő óta a legkisebb váro­sokban, de még községekben is sikeresen működik az ipartestület, csak minálunk kellett majdnem 40 esztendő ahhoz, hogy az iparosok többsége megbarátkozzék az esz­mével s évtizedes küzdelmek után jutottunk oda, hogy a törvény in­tézkedéseinek szigorú megtartásá­val az ipartestület megalakítható lett. És ezalatt az évtizedes küzde­lem alatt szerzett szomorú tapasz­talatoknak — melyek úgy az ipa­rosok vagyoni züllésében, mint az értelmi fejlődés visszamaradásában mutatkoznak — meg kellett győzni az iparosok túlnyomó részét arról, hogy keresni kell valamely módot vagy épen a törvényben előirt tár­sulást, hogy a kor fejlődésével pár­huzamosan úgy kulturális, mint az anyagi erősbödés utján a nagy tár­sadalom többi rétegeivel kiállják a versenyt. Ezek a tapasztalatok, ezek a meggyőződések irányítottak főké­pen engemet is akkor, amikor az ipartestület megalakulását kimon­dottam. Valószínűnek tartjuk, hogy az ipartestület eddigi ellenzői most már meghajolnak a főkapitány megdönthetetlen érvei előtt, belát­ják, hogy a további ellenkezésre semmi okuk nincs, hogy az ipar­testület megalakítása nekik éppen úgy érdekük, mint többi iparostár­saiknak és nem ellenzik tovább a dolog befejezését. I Tennis • labdák, I labda-ütők, iia- i lászati cikkek I Ragályinál, m 1 1 zenede. Lapunk tegnapi számában megkez­dettük a zeneiskola évkönyvének ösmér- tetését és ezzel kapcsolatban tudósítást közöltünk a daiegylet és a város által ki­küldött bizottság üléséről. Konstatálnunk kell, hogy amit a ze­nede évkönyvéről irtunk, azt mindenütt, ahol érdeklődnek a zeneiskola ügyei iránt, helyesléssel fogadták. Sőt figyelmeztettek bennünket még további súlyos tévedésekre, amelyek az évkönyvben vannak. így az intézet szervezeténél az igaz­gató-tanács tagjai között a zeneiskola „igazgatója“, Hermann László nem kevés szerénytelenséggel önmagát is felvette az igazgató-tanács tagjai közé, holott ő a tanácsban csak a jegyzőkönyv vezetésé­vel van megbízva. Szavazati joga nincs, amint ez természetes is, mert hiszen az igazgató-tanácsnak éppen az a feladata, hogy az intézet tantestülete fölött fegyel- mileg és szolgálati tekintetben felügyel­jen és bíráskodjék. A tanerők fölött ugyanis az „igaz­gatódnak semmiféle fellebbvalói jogai nincsenek, azok éppen úgy, mint az ad­minisztratív kezeléssel megbízott „igaz­gató“ az igazgató-tanács alá vannak ren­delve s igy a tanácsban^ természetszerű­leg egyik tanerő sem foglalhat helyet. Azzal szemben, hogy saját magát belé szerénykedte az igazgató-tanácsba, viszont két olyan tagot kihagyott, akik ez év február hónap óta szavazati joggal tagjai a tanácsnak: dr. Fábián Lajos tit­kár és Berey Károly ellenőr. Ami tegnapi cikkünk másik részét, a gyűlésről szóló tudósítást illeti, arra vonatkozólag hivatalos és irányadó hely­ről figyelmeztettek bennünket egy pár té­vedésre. Nevezetesen arra, hogy bár igaz, hogy a tegnapi gyűlés szenvedelmes hangú tárgyalások közben folyt le, de ezek nem arra irányultak, hogy Hermann László „állásából“ kiturassék és utódja Bendiner Nándor legyen. Annál kevésbbé történhe­tett ez, mert ez a „pozíció“ Bendinernek már tavaly fel lett ajánlva, de ő azt visszautasította. Az igazgatónak ugyanis — a jelen­legi állapot mellett — semmiféle kivált­ságos jogai nincsenek nemcsak a tanári kar, de még a szolgaszemély zol felett sem. Mindenki egyformán csakis az igaz­gató-tanácsnak van alárendelve. Ezeket különben bizonyítják az ere­deti szerződések is. Az adminisztrálásnak uj megállapí­tása azonban tagadhatatlanul szükséges már azért is, hogy ez a nem művészi feladat egyik tanerőt se terhelje, igazi hivatásától ne vonja el. De szükséges azért is, nehogy az iskola beléletében oly ellentétek találjanak felmerülni, a melyek abból származnának, ha az ad­minisztrálást végző és igazgatói címmel biró tanerő a szerződéseknek fentebb említett pontjain tulmenőleg vindikálna magának hatáskört és mások jogkörét érin­tené vagy csorbítaná. Ez a békés és eredményes, komoly munka előfeltétele. Ami pedig a cikk ama részét illeti, hogy „a hatóság jelenlevő tagjainak az volt a benyomása, hogy a zenedét a je­len körülmények között átvenni nem le­het“ ez a benyomás tárgytalan, mert a zenede átvételét a város közönsége már rég elhatározta. A dalegyesület pedig ki­fejezetten azzal a kikötéssel adja át az iskolát, hogy a város közönsége élmény­ben tartsa a tanerők szerződéses jogait, de nem az olyen megbízásból eredő jo­gokat, amelyek a városra egyáltalában nem kötelezők, a dalegylet pedig az ilyen „igazgatói“ megbízást bármikor vissza­vonhatja. A zenede dolgaihoz való hozzászó­lásban tisztán a pártatlanság és igazság vezetett bennünket. Ennek az igazságnak tartoztunk az itt elmondottakkal is. SCHERÜNO T lényképés zeti műterme a PANNÓNIA udvarán, (löklsztnt) i □ Kényelmes kocsibejárat. Telefon375. □ #*999*g————————————a————» I KÖZPONTI SZÁLLODA, |j étterem és kávéSiáz Mátészalkán, ii íeijGsen újonnanópiivséslisrGndezyg. il Tatay Pál venöéglds. szollá és lielus fiiszoisáiás. jj hid- és csatorna-csövek, itató vályúk, beton oszlopok, víztartó-medencék és mindenféle betondolgok valódi jó minőségben s csinos kivitelben kaphatók j Kosa Bertalan és Fia Betongyárában. Teelfom 260.

Next

/
Thumbnails
Contents