Új Szatmár, 1912. július (1. évfolyam, 77-102. szám)
1912-07-13 / 87. szám
Hz Örkényi ágyuk kényben pedig bronzágyukat próbálnak ki és explodáltatnak, hogy bebizonyítsák, milyen hasznavehetetlenek a bronzágyuk s kérhessenek még újabb százmilliókat acélágyukra. Machbeth megölte az álmot : Machbeth nem tud alkudni többé ! Ezt rebegheti Lukács és utána sóhajtja Tisza, a romboló, ha ugyan megvan még bennük egy szikrája annak, amire mindig hivatkoztak: a magyar érdekekhez való ragaszkodás. Csak legfölebb egy kicsiny változással ismételhetik a mondást: megöltük a magyar törvényhozó testületben az ellentáilást: Bécs szabadon garázdálkodhatik! És mennyire garázdálkodik ! Annak a határát senki sem láthatja be. Hol az eszméletet ? Csak többet, mindig többet. S miért ne kérne mindig újat, meg újat ? — Rendőrkarddal és csendőrszurony- nyal n érni tóttá,k el a magyar parlament minden szavát és elientállá- sát. S ha beszélő szerkezete megromlott, nincs gátja többé Bécs falánkságának. Adnia nem kell semmit, mert nincs, aki követelhetne. És igy vennie szabad mindent. A vevést a fosztogatásig kiterjeszteni, semmi. Az Örkényi eset szomorú világosságot vet az Auffenberg százmillióinak a természetére. A hadseregnek parádéznia kell. A szövetséges hatalmak is követelik, hogy a hadsereg, amint ők hivatalosan és félhivatalosan kifejezik, „fejlesztessék“. És rendelnek ágyukat, lövegeket, fegyvereket a tébo- lyodásig. Hogy ezek a lőfegyverek már a gyakorlótéren megtagadják j a szolgálatot s explodálva, katonáinkat már a gyakorlótéren ölik meg, az mellékes. Csak pufiogtas- sák a levegőbe a százmilliókat; hisz a magyarok ellentállása meg van törve és a kormány mindenre kész s hajlandó, amit Bécs parancsol. Az ilyen Örkényi ágyukra kellenek Aufíenbergnek az újabb százmilliók. S most tessék elképzelni, hogy Magyarország tanítósága, a kultúra első vivői és terjesztői csak a minap gyüléseztek és nagygyülésez- tek, hogy valamiképen segítsenek prekárius anyagi helyzetükön. Minden követ megmozgattak; végigvonultak az utcákon is, hogy a kultuszminiszter elé járuljanak. Csak homlokráncolással fogadta őket a miniszter és az egész vonalon elutasító választ kaptak. — Mintha ezt fejezte volna ki Magyarország kultuszkormánya: Mit akartok tőlem ? Hát nem látjátok, milyen bajban vagyok? Nem tudjátok, hogy nyakunkra szabadítottuk Bécset, a melynek éhségét csillapítanunk keli? És ki tudná megmondani, hogy mikor csillapodik le Ausztria éhsége? Kénytelen vagyunk kiszolgáltatni javainkat Ausztriának. És igy mi jut eszetekbe, hogy a kultúrára külön áldozatokat hozzunk? Éhezzetek vagy nélkülözzetek tovább, a mint eddig éheztetek és nélkülöztetek. — Mi pedig majd csak Bécset fogjuk szolgálni“. Ha nem is ezekkel a szavakkal, de bizonyára ezekkel a gondo - latokkal utasította vissza a kultusz- miniszter a tanítókat és kárhoztatta további tespedésre a kultúrát. Ör!. évf. 8?. sz. Szatmár-Németi 1912 Julius 13 Szombat __ A „Népszava“ kapható az „TJj Szatmár“ kiadóhivatalában. Szatmár, julius 12. Mezei virágok. A nyári nap tarka szinpompában öltözteti a mezőket: a szi- nes takaró csak úgy csábítja az embert, hogy csokorba kösse e változatos szinü virágokat. Kiránduló nem is mulasztaná el, hogy egy-egy ilyen csokor emléket ne hozzon haza magával nyári kirándulásáról. A politikában is a legteljesebb nyári hangulat köszöntött be mára. Az utolsó esemény a közös miniszteri tanács volt, melynek köztudomású eredményén már a kánikulai hangulat érzik. Diadalról, vereségről emlékeztek meg a hírek, holott a mára kisült valóság az, hogy nincs még se diadal, se vereség, ellenben megvan az a valóság, hogy ha nem az idén, úgy a jövő évtől szerencsénk lesz újabb katonai követelésekhez és kezdhetjük élőről a játékot. Micsoda szép szines csokor köthető a nyári politika e mezei virágaiból ! Jó lesz, ha a csokrot eltesszük őszre, akkorra majd meglátjuk, melyik virága fonnyad el, melyiknek szirma hull le és mi marad meg a tarka-barkaság- ból! Időközönkint aztán hozzákötözget- hetjük a nyári politika újabb és újabb mezei virágait is. Terem bőven és csodálatosan sokszínű. Újabban is két ritkaszép példányt termett. Hozzákötözzük a többihez. Hadd legyenek együtt és hadd lássuk, mi marad meg belőle őszre! A munkapárt feloszlásáról szóló hir az egyik virág, a másik a maga tarkaságában arról regél, hogy a munkapárt hivatalos és nem hivatalos fejei kibontakozási terveket főznek és közben főztjük felett ösz- szevesznek. Persze mind a kettőt cáfolják. De ugyan miért? Ki tudná megmondani, mi igaz és mi nem igaz belőlük ? Hisz nyár van és ilyenkor nem illik holmi kutatásokban elmerülni, sem pro, sem kontra, mert egyformán igaza lehet, nem is úgy az egyiknek, mint a másiknak. Most nyár van; tarka virágok szőnyege Gallérok gőzmosása BJ Jjj». |4 A g ^ Kézimunkák, glacé keztyük, tükörféimyel hófehérre ö I€ÍÍ|lféi|v4^Í l CÍé bútorok, szőnyegek tisztítása. Gyár-főüzlet: Szatmár, Kossuth L.-u. 10. Felvételi iroda Kazinczy-u. 17. Attila-u. 2. Nagykároly Széchenyi-u. 31. Alapittatott: 1886 Árd 6 fillér.
