Új Szatmár, 1912. július (1. évfolyam, 77-102. szám)
1912-07-10 / 84. szám
Szatmári iparpártolás (Dr. G. L.) Az iparosokról Szatmáron nem igen szokott szó esni. Egyáltalában csak akkor szerepelnek az iparosok, mikor választási prog- rammbeszédek- hez kell a deszkapódiumot összeróni, mikor szükség van a vok- sokra, mikor je- entős tényező az iparos. A tegnapi közgyűlésen a polgári iskola építkezésével kapcsolatban szenvedélyes vitának voltunk tanúi és örömmel konstatáljuk, hogy a bizottsági tagok legnagyobb része megtudta érteni és értékelni, hogy mi a feladata a helybeli iparosokkal szemben. Csak egy disszonáns hang volt, csak egy ember nem látta be, hogy a mai nehéz pénzviszonyok mellett, mikor az iparo sok százai éhesen várják a munkát, a városnak kötelessége támogatására sietni a helyi iparnak. Ugyanaz a bizottsági tag ur, a munkapárt vezérférfia, aki a zárszámadás vitájánál büszke hangon jelentette ki, hogy nincs miért aggódni a deficit fölött, hogy a város pénzügyei igenis szilárdak, a legélesebb hangon, a város rossz pénzügyi helyzetére hivatkozva igyekezett bizonyítani, hogy a város nem adhatja 3 százalékkal drágábban helybeli iparosnak az építkezést. Nincsen munka, panaszkodnak az iparosok, nem bírják a terheket, a pénzkrizis megfojtással fenyegeti őket. A bizottsági tag ur pedig fölényesen állapítja meg, hogy van munka, kell hogy munka legyen, mert 6 korona napibéren alul nem kapni kőmivessegédet. Nem szabad a pályázatok komolyságát veszélyeztetni, mondta a bizottsági tag ur és két perccel később azt ajánlotta, hogy pályázat mellőzésével hívják fel a helybeli iparost, fizesse be a különbözeiét a város pénztárába. Igazán nem csoda, ha ettől a logikától még a bizottsági tag ur párthívei is elpártoltak és dr. Szűcs Sándor beszédében minden ellenzéki szónoknál erősebben lüktetett a helyi iparpártolás szükségességének hangoztatása, sőt még az sem csoda, hogy a munkapárti pártvezér háta mögött levő sajtó, amely — nem lévén kellőleg tájékoztatva előre a pályázók választási működéséről — pár nap előtt még erősen pártfogdosta az iparosokat, az ipartestület leendő tagjait, ma minden átmenet nélkül tömjénez a vezér ellentétes állásfoglalásának. Nem csoda itt, Szatmáron semmi. Különösen nem csoda ilyenkor, amikor nem fenyegeti az embert egy közeledő választás. Ilyenkor nem pártolnak lefelé sem ipart, se kereskedelmet, se szegényt, se gazdagot, ilyenkor csak felfelé pártolnak ott, a munkapárton: ilyenkor csak gróf Tisza Istvánt pártolják. Választás idején bezzeg keblére öleli a népszerűség szobra a cipőtalpaló szakiparost, a pecséttisztitó izraelitát is, és drága pénzen vásárol tőle voksokat. A munkapárton most szünetel a helyi ipar pártolása. Nem zárkózunk el annak a feltevése elől sem azonban, hogy nem igy áll a dolog, amint most elmondottuk. Lehet, hogy nem ilyen formában* nyilatkozik meg a pártpolitikai szellem az iparpártolás kérdésében. Az is lehet, hogy a tegnapi oráció az elmúlt választáskor adott kölcsön késői visszafizetése akart lenni. Visszafizetése annak a pártolásnak, amelyben az iparosok részesítették a munkapárt jelöltjét. így is jó. Az iparosok levonhatják belőle a tanúságot: ha a munka helybeli pártja igy fogja pártját a helybeli munkának, a helybeli munka ugyanígy fogja majd pártját a munka helybeli pártjának. Majd meglátjuk: ki bírja tovább a pártolást! Tollkönnyii kalapok fehérnemiiek és nyakkendők :« Sajtószabadság és trafibjog. Szatmáron is betiltották a (lépszaoa árusítását. - Kapható az lij Szatmár kiadóhioatalában! — Az Uj Szatmár tudósítása. — Szatmár, julius 9. A jelenleg garázdálkodó kormány nem elégszik meg azokkal a jogokkal, amelyeket a törvény biztosit számára, sorra, egymásután köti gúzsba a nemzet legszentebb jogait, köztük a legszükségesebbet, a sajtószabadságot. A kormány tudatában van a sajtó fontosságának és azokkal az ellenzéki lapokkal szemben, amelyek megőrizték függetlenségüket, nem tartja elég komoly ellensúlyoknak azokat a papirosokat, amelyeknek betűvetése alatt a kormány szubvenciója alatt végzi az alászántást. Amelyik lapot lehet, azt megveszi a kormány, a nép keserves fillérein koncokat dob a sajtó éhes kuvaszainak, amelyek pénzért Írnak, pénzért hallgatnak. Megvette A Napot, a Budapesti HirNe fessen ördögöt a la ha nem Vámosnál a festéket. , Üzlet a töruényszéhhel szemben. na Telefon 368. szám. Ára 6 fillér. I. évf. 84. sz. Szatmár-NémetI 1912 julius 10 Szerda
