Új Szatmár, 1912. július (1. évfolyam, 77-102. szám)

1912-07-09 / 83. szám

1912. jtliiílS 9 3. oldal lljJmtmm Ha ezen eredményből leütjük a tárgyta­lan előírások törlésére eső 19,579 K 61 fil­lért, megkapjuk, hogy kiadásra több íra­tott elő 296.028 K 96 fillérrel mint előirá­nyozva volt, tehát az eredmény ennyivel kedvezőtlenebb. Ezen összegből levonva a bevételi 66.277 K 96 fillér többletet, mutatkozik 229.751 K — f kedvezőtlen eredmény. A vagyonmérleg az 1910. évihez ké­pest 786.878 K 18 fillérrel kedvezőbb és 14,531.960 K 35 f tiszta vagyont mutat. A kedvező emelkedést újabb ingatlanok beszerzése és a jogok értékének emel­kedése okozza. Itt megjegyezni kívánom, hogy szükségét látom egy szabályszerű törzskönyv és leltár felfektetésének, ami­kor is az újabb becslés alapján a város tiszta vagyona a mai értéknek megfelelő nagyobb összegben fog értékelést nyerni. Dr. Tanódy Endre a zárszámadásnál Jcifejti, hogy annak adatai igazolják a költségvetésnél felmerült aggályokat, va­lónak bizonyult a zárszámadásból, hogy az egy milliós kölcsönből csak 250-000 korona van meg, holott arra a költségve­tés 435.000 korona kifizetését irányozta elő, a 700.000 koronás kölcsönből pedig ugyanilyen módon 85.000 korona hiányzik, vagyis a két kölcsön átlagából 270.000 korona hiányzik. Ugyancsak előrelátható most már a 44.000 korona pénztári marad­vány hiánya, a 10.000 korona államsegély hiánya, továbbá a tervbe vett építkezé­seknél előrelátható 200.000 koronás több­letkiadás. Ilyen tételekből legalább is 600.000 korona a költségvetésben előre meg nem jelölt befektetés, aminek a pót­lására a 700.000 korona lombard kölcsön van hivatva. De a 700.000 korona lombard kölcsön kamatainak fedezetéről gondos­kodás nem történt. Figyelemmel még arra is, hogy az 1912. évre előre nem látott kiadásra ösz- szesen 4000 mond négyezer korona lett előirányozva — egészen bizonyos, hogy 1912-iki költségvetési év jelentékeny de­ficittel fog végződni és ezért már most időszerű ezeknek a nehézségeknek a meg­oldásával foglalkozni s ezért indítványozza, hogy utasítsa a közgyűlés a tanácsot és a föszámvevőt, hogy az előrelátható de­ficit lek, valamint a 700.000 korona köl­csön kamatainak fedezete tárgyában 60 nap alatt tegyenek a közgyűléshez elő­terjesztést. Figus Albert eloszlatni igyekszik dr. Tanódy aggályait, majd Tanódy válasza után Vajay Károly polgármester és dr. Keresztszeghy Lajos szólaltak fel termé­szetesen a zárszámadás védelmében. A közgyűlés a zárszámadást dr. Ta­nódy Endre javaslatával fogadta el. Ugyancsak elfogadták a városi vil- lamosmü 1911. évi zárszámadását. Elhatározta a közgyűlés, hogy a szatmárhegyi Temlom-utat kikövezteti. A napidijas Írnokok részére első évi díjazásként 2 kor., 3 évi szolgálat után 3 kor., 5 évi szolgálat utáa 4 kor. napdijat állapított meg. A főkapitány a müutak részére egy seprő-gép beszerzését kéri, minthogy ez­által sok utcaseprő felszabadulna a munka alól és ezek más utcákon folytathatnának intenzivebb munkát. A közgyűlés elfogadta a tanács azon javaslatát, hogy erre vonatkozólag rész­letes költségvetés szereztessék be és azután döntsenek ebben a kérdésben. A villamvilágitási szakbizottság javaslata alapján megállapították az igaz­gató jutalékát, a személyzet jutalékát és a bizottság tagjainak tiszteletdiját. A köz­gyűlés ezen részére még visszatérünk, mert e tárgyban olyan igazságtalanságok tör­téntek, amelyeket lehetetlen szó nélkül hagynunk. A polgári iskola epitése. A polgári fiúiskola építésének bérbe­adásánál Ferenc Ágoston tanácsos ösmer- teti, hogy a legolcsóbb ajánlatot á Tarján és Somogyi budapesti cég tette, utánna következik a Révi és Gál helybeli cég, ezek után a Veszelovzsky Testvérek. Révi és Gál ajánlata — mint ezt már mi is öhmertettük — 11644 kor. 94 fillér­rel drágább, mint a pesti cégé, Veszelov- szkyék pedig 9000 koronával drágábbak Révi és Gálnál vagyis 20644 kor. 94 fil­lérrel drágábbak a budapestinél. Ösmer- tette a tanácsos, hogy a gazdasági szak- bizottság a háromszázalékos árdifferencia mellett a helybeli legolcsóbb vállalkozók ajánlata mellett foglalt állást és a tanács — anélkül, hogy a maga részérő javasla­tot tenne, döntés végett a közgyűlés elé terjeszti az ajánlatokat. Első felszólaló e tárgynál dr. Nagy Barna volt, aki hosszadalmasan érvel amellett, hogy az ellenőrző műépítész És e változás borzasztóan súlyosbította e két ember helyzetét is. Egyedül a veszély képes szoladaritásra bírni az embereket. Amikor a szél először megszűnt, Lorenzo — a beszédesebb — nem tudott vissza­folytam egy aggódó megjegyzést. Joes — a bretonok melankolikus hallgatásával — megelégedett azzal, hogy felpillantson a lomhán lelógó vitorlákra. De lassacskán mégis megszokták, hogy a szél irányáról és az időjárásról váltsanak néhány szót egymással. Életük bizonytalansága győzedel­meskedett a gyűlöletükön. Egymásra néz­tek, anélkül, hogy elfordították volna a fejüket. Úgy látszott, hogy rendbe jött köz­tük minden. Egyszerűen és természete­sen beszélgettek egymással és tulfeszült lelkűk egyenlő aggódást, egyenlő reményt érzett. Ekkor egy napon, ott — ahol a kék tenger összeért a kék boltozattal — fel­tűnt egy közeledő hajónak fehér vitorlája. Most nem volt szükséges meghallgatni az egymás véleményét. Lorenzo felhúzta a vészzászlót és a távcsövön át mindketten ''eszülten figyelték közeledő mentőjüket. Hamarosan felismerték, hogy angol Brigg és hogy észrevették őket. Sugárzó arccal néztek egymásra. A veszély elmúlt és vele minden erejüknek megfeszítése is, amely ily soká fentartotta a két embert és az óceán borzalmas el- hagyatottságán keresztül segítő kartársak közelébe vitte őket. Úgy érezték, hogy az energiájuk lehull róluk, mint valami elhordott ruha; mintha régi lelkűk költö­zött volna beléjük és ezzel a régi gyü- lültségük is. Dühös pillantásokkal mérték végig egymást és egyszerűen fordították el a fejüket. Miközben közeledett hozzájuk az angol hajó, egy szóval sem illették egymást. Joes hirtelen egy dalba kezdett, hátat fordított Lorenzónak, néhány lépés­nyire távozott el tőle egy meglazult vi­torlát erősített meg. Be a mögötte álló Lorenzo kivonta erős kését, amelyet min­den tengerész magánál hord. Könnyű ug­rást tett előre és Joes bal vállába szúrt. A megszűrt vad morgással fordult hátra, de a halál gyorsabb volt nála. A kéz, amely még marokra fogta a vitorlát, ki­nyílt és Joes le Menez háttal zuhant le a tengerbe. Lorenzo Caetani pedig letörölte ké­sének pengéjéről a vért és nyugodt lé­lekkel várta meg az angol hajót. díjazásánál kell a városnak takarékoskod­ni. Az építkezést pedig szerinte úgy kell olcsóbbá tenni, hogy az épület fölösleges díszeit el kell hagyni s ezáltal itt is meg­takaríthat 25 ezer koronát. Végezetül nyíl­tan kimondja, hogy a fővárosi cég és Révi-Gál ajánlata mellett a Veszelov- szkyéké érdemli meg, hogy figyelembe vegyék, mert Veszelovszkyékat honorálni kell a városi bérház építéséért, amely városszerte óriási megelégedést kellett. Ezután dr. Keresztszeghy Lajos szó­lalt fel. Tévesnek tartja, hogy a helyi ipar pártolásáról beszélnek ennél a kér­désnél. Ha a közgyűlés a drágább hely­beli ajánlatokat fogadja el, ezzel nem a helyi ipart pártolja, hanem csak a hely­beli vállalkozót. Ez pedig nem helyes. A kőmiveseknek — szerinte — most is sok a munkájuk, mert napi 6 koronánál ol­csóbban nem lehet kőművest kapni. Az igazság érdekében megkell álla­pítanunk, hogy a munkapárt vezérének iparosellenes felszólalása általános visz- szatetszést keltett. Ennek a visszatetszésnek nemcsak a gyűlésen felhangzó zajos és élénk ellent­mondások voltak a tanúbizonyságai, ha­nem az utánna következő felszólalások is. Thumer Albert, dr. Glatz József, dr. Tanódy Márton, dr. Tanódy Endre a helyi iparpártolásnak keltek védelmére, sőt pártvezérével szemben ugyanezt csele­kedte dr. Szűcs Sándor is. Csaba Adorján főispán nem tartja helyesnek, hogy a tanácsnak nem volt bátorsága konkrét javaslatot tenni ez ügy­ben, ezúttal nem kíván ugyan kázust csi­nálni a dologból, de a jövendőre nézve nem tűr el hasonló eseteket. A főispán szavai nyomán felállott dr. Weisz Sándor és azt az indítványt tette, hogy a közgyűlés adja vissza az ajánla­tokat a tanácsnak, hogy tegyen konkrét javaslatot. Hosszas és szenvedélyes vita után a közgyűlés felállással történt szavazás utján az ajánlatokat ilyen utasítással visszaadta a városi tanácsnak. Több apró, jedentéktelen ügy letár- gyalása után a közgyűlés véget ért. A fehérgyarmati népgyiilés. — Az Uj Szatmár tudósítása. — Fehérgyarmat, julius 8. Abban a jelentőségteljes kőrútban, a melyet most az ellenzék képviselői vé­geznek, hogy az ország népe előtt be­számoljanak és a függetlenségi eszmék melletti harcra buzdítsák a vidék közön­ségét, a képviselők vasárnap érkeztek el Fehérgyarmatra. Budapestről gróf Károlyi József, Jármy István, Förster Aurél és a kerület képviselüje, dr. Jármy Béla jöttek le a népgyülésre, Mátészalkáról pedig átjött a szálkái kerület képviselője: Szalkay Sándor. A vasárnap reggel 6 órakor Szat- márra érkezett képviselőkhöz az itteni állomáson csatlakoztak a vármegyei füg­getlenségi párt intéző bizottságának tag­jai közül: dr. Falussy Árpád elnök, Ma- darassy Dezső, Szarka Andor, Luby Béla, Mándy Zoltán, Sárközy Andor, Tóth Mór, Szilágyi Béla, Jármy András és még többen. A fehérgyarmati állomáson lovas­bandérium, zenekar és a sorvonalba állí­tott tűzoltóság várta az érkezőket, akiket Kormány Lajos üdvözölt. Az üdvözlésre gróf Károlyi József válaszolt. Azután elindult a menet a községbe. Az érkező vendégek kocsiját 50 fo­gatból álló kocsisor kisérte : a helybeli és vidéki birtokosok fogatai. A vendégek dr.

Next

/
Thumbnails
Contents