Új Szatmár, 1912. július (1. évfolyam, 77-102. szám)
1912-07-09 / 83. szám
, 1912. julius 9 y • v J t > 2. oldal Üjjfflííüü logolási jegyzőkönyvet a 32 fillér behajthatatlanságáról. Az ügyosztály-rendszer mellett magában az ügyosztályban készítik elő az ügyeket és a tanácsba csak érdemleges döntés alá kerülnek. Az ügyosztályoktól és osztályvezetőktől pedig nem aktákat és előadmányokat, hanem pozitiv eredményeket fogunk számon kérni. Amellett az egész eljárás egyszerűbb azáltal, hogy minden ügy a maga illetékes osztályánál nyer elintézést és nem tesz előzőleg körutat a különféle hatóságoknál és szakközegeknél.“ A közgyűlés gyászrovata. A jelentés ezután meleg hangon pa- rentálja el a törvényhatósági bizottság két elhunyt tagját: Jeney Györgyöt és dr. Fechtel Jánost. Indítványozza, hogy mindkettőjük érdemei jekyzőkönyvileg örökítessenek meg és a város fejezze ki részvétét dr. Fechtel tanártársai és Jeney családja előtt. Megemlékezik azután Hatvány Péter ny. városi óvó elhalálozásáról, aki 40 évig nagy odaadással szolgálta a várost. Itt is indítványozza, hogy a város fejezze ki az elhunyt családja előtt részvétét. Uj virilis. „Tisztelettel bejelentem, hogy a törvényhatóságnál megüresedett virilis bizottsági tagságra Reiter Béla első helyen igazolt póttagot hívtam be. Az üresedésbe jött választott bizottsági tagság betöltése iránt pedig a törvény értelmében az év végével fog intézkedés tétetni. A vízvezeték. Jelentem továbbá, hogy a vízvezetéki munkálatok folyamatban vannak. A Lapp Henrik-íéle mélyfúrási vállalat a megbízás vétele óta már a második kút fúrását is befejezte, tehát ezzel négy végleges méretű kutunk van készen. A vízszállítási rendszer eldöntésére legközelebb összehívom a bizottságot s ha a döntés ebben az irányban is megtörtént, akkor a tervezési munkálatok röviden befejezhetők lesznek s az év hátralevő része a kiírási műveletre és a munkálatok vállalatba adására marad s remélem, hogy kora tavasszal a munkálatok végrehajtását megkezdhetjük. . A zeneiskola. Végül még azt hozom a t. törvény- hatósági bizottság tudomására, hogy a zeneiskola városi fentartásba vétele ügyében a másik tényező: a dal és zeneegyesület közgyűlése is szabályszerűen nyilatkozott. A város föltételeit elfogadta. Tehát a nyári szünidő folyamán az előkészületeket meg kell tenni az iskola városi kezelésbe vételére, amihez a felső hatósági jóváhagyás sem hiányzik, mivel ahoz az illetékes minisztérium hozzájárulását egészen szokatlanul előre biztosította, már az államsegély engedélyezésénél, illetve a nyilvánossági jelleg kérelmezésénél. Természetesen az iskola fen- tartására és szervezetére vonatkozó szabályrendeletek jóváhagyás végett felter- jesztendők lesznek.“ A közgyűlés a polgármesteri jelentést hozzászólás nélkül tudomásul vette. Miniszteri leirat. . Mint már említettük: nagy derültség közben olvasta fel dr. Pirkler Ernő városi jegyző a belügyminiszter leiratát, amely- lyel a belügyminiszter a Deák-téri bérház tervezése és építése tárgyában tervezőkkel és vállalkozókkal kötött szerződéseket jóváhagyja. Egyben a miniszter arra figyelmezteti a város közönségét, hogy máskor intézkedjék, hogy a kormányhatósági jóváhagyás az építés megkezdése előtt kijárassák. Tanácsi előterjesztések. A városi árvaszéknél a Jeney György halálával megüresedett árvaszéki szavazó- ülnöki kültagságra a közgyüiéá egyhangúlag Visky Károly nyug. kúriai biró, biz. tagot választotta meg. Tudomásul vette a közgyűlés a tanács jelentését arról, hogy a köz- és gyámpénztár vizsgálata alkalmával az ott kezelt értékek rendben találtattak. A főkapitány nemrég jelentést tett arról, hogy a rendészeti szakbizottság tagjai nem jelennek meg kellő számban a bizottság íontos ülésein és nem érdeklődnek eléggé az ügyek iránt. Kérte ezért, hogy a közgyűlés egészítse ki a rendészeti szakbizottságot. A közgyűlés a tanács javaslatára a rendészeti szakbizottságba beválasztotta a főkapitány által ajánlott tagokat: dr. Fejér Istvánt, dr. Harcsár Gézát, dr. Ta- nódy Mártont. Asztalos Józsefet a th. biz. tagjai közül, mint szakértőket pedig : Köröskélyi Jenőt, Kótav Pált, Banner Antalt, Kövessy Győzőt, Baranyi Gyulát és Kovács István vízvezetéki igazgatót. Bz 113 SZmm tárcája Ketten maradtak. Irta: Henry Bidou. Annak, aki nem ismeri a tengeri kalandokat, bizonyára valószínűtlennek tűnik ez az elbeszélés. He egy háromárbó- cos fedélzetén olyan bonyodalmak fordulnak elő, amelyek egy kevésbbé eltompult idegzetű embert, mint amilyen az a világ minden részéről összekerülő legénység, csodálkozásba ejthetnek. A matrózok két osztályra oszlanak, minden osztálynak külön főnöke van; nem ismerik — és néha gyűlölik egymást. Hónapokig az Atlanti óceán kiszámíthatatlan messzeségében inbolyog a hajó és a tenger örökös szele himbálja. És a matrózok megosztozkodnak az egyhangú munkában, meghúzzák vagy lazán engedik a vitorlákat és köteleket és a széltől elko- pottakat kipótolják újakkal. Régi norvég hajó volt a „Sognedal“ és salétromot hozott Chiléből. Ósdi, kopott hajó volt és patkányéi tanyája. Döcögő szekérnek nevezték megvetéssel a matrózok; a legénysége is megfelelő volt: mindenféle nemzetnek fajnak a keveréke és közöttük sok gazfickó. — Természetesen itt is gyűlölte egymást a két osztály és parancsnokaik, Caetani Lorenzo és Joes le Menez, szívből undorodtak egymástól. Többször megtörtént, hogy a második kormányos, revolvert fogva kezébe, választotta széjjel a veszekedő férfiakat, akiknek gyűlöletét még sulvosaitotta egy — a baldiviai kikötőben történt — asszonyaffér. A hajó további kalandok nélkül vo- vult át a Kap Horn vizein és közeledett Európához, amikor hirtelenül tífuszjárvány ütött ki a hajón. Elképzelhető, hogy ilyen betegség mit jetentett ebben a korhadt fából álló alkotmányban, abban a fülledt, egészségtelen helyiségekben. Az útleírások eleget beszélnek az eféle kalandokról; a legénység elpusztul és a hajó. az utolsók hulláival, némán és félősen kalandozik el a tenger messze vivő hullámain. Néhány nap leforgása alatt a „Sog- I nedal“ legénységét egymás után bocsá- i tották le a tengerészek mérhetetlenül A város zárszámadása. Figus Albert főszámvevő beterjeszti a város háztartásának 1911. évi zárszámadását. A főszámvevő igen helyes érzékről és a törvényhatóság iránti figyelemről tett tanúságot, mikor bejelentette, hogy gondoskodni fog arról, hogy . a jövendőben a zárszámadások könnyen áttekinthető alakban kerüljenek a bizottság tagjainak kezébe. A főszámvevő ösmerteti a zárszámadás adatait, amelyek szerint a bevétel: Az 1911. évi zárszámadási eredmény Az előirányzott költségvetésnél több Rendes bevétel 1,325.390-77 43.218-94 Rendkívüli bevétel 72.217-18 15.407-47 Községi adózás 326.344-32 34.62432 Átfutó bevétel 150.114-30 134.114-30 Hitel és pénztári műveletek 1,305.275-12 1,305.27512 Összesen 3,179.341-69 1,532.640-15 Ezen kimutatás kedvező eredményéből az 1,532.640 K 15 fillérből levonásba hozva az átfutó bevételeket (előlegmeg- téritések és előlegbevételezések) továbbá a takarék elhelyezési és kiviteli forgalomból származó összeget, tehát 134.114 K 30 f és 1,305.275 K 12 í összegezésből származó 1,439.389 K 42 fillért, megállapíthatjuk, hogy az 1911. évi költségvetésben előirányzott bevételeknél a tényleges bevételi előírások 93.250 K 73 fillérrel kedvezőbbek. Ha ezen eredményből leütjük a téves előírások és behajthatlan- ság címén teljesített törléseket: 26.972 K 77 fillért, a bevételi előírási többlet végeredményeben 66.277 K 96 f kedvező eredményt mutat. A kiadásnál: Az 1911. évi zá(‘számadás eredménye Rendes kiadás 1,692.257'36 Rendkívüli kiadás 254.05275 Átfutó kiadás 150.114'30 Hitel- és pénztári műveletek i,305.275'i2 Összesen 3,40l.699’53 . Az eredmény a költségvetésnél . több 109.406-65 206.20P92 134.114*30 1,305.275-12 1.754,997-99 Hasonlókép, mint a bevételnél, levonva a takarékpénztári forgalmat és az átfutó kiadásokat: 1,439.389 K 42 fillért, marad kiadási többlet 315.608 K 57 f. — i—— a. ... ii'■ .1 ii i —> —^---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------;—• mélységes sírjába és csak két ember maradt meg az üres hajón, Joes le Menez és Lorenzo Caetani. A betegség egy bizar szeszéje ép e két ellenséget kímélte meg. Bizalommal látták, mennyire egymásra vannak utalva, undorodással, de közeledniök kellett egymáshoz és hónapokig tartó gyűlöletes hallgatás után, beszélniük kellett egymással. Megtették, de a legszükségesebbre szorítkoztak. Egy természetes megegyezés folytán Joes átvette a kormányt és Lorenzo végezte el a többi hajómunkát. Egy nagy árbocos vezetését végezheti két ember is. A vitorlák felcsavarását és bevonását a szél erőssége szerint, szükség esetén, elvégezheti egy ember, mig a másik a kormányt igazgatja. így osztozkodtak a munkában és nap-nap után múlt el, anélkül, hogy szót váltottak volna egymással. A megszokás idővel egy bizonyos órarendet alkotott. Joes elhagyta a kormányt, hogy étkezzék és Lorenzo némán foglalta el a helyét. Ép úgy tettek vacsora idején is. Ezt annál könnyebben tehették, minthogy a szélirány nem változott. De egy idő múlva megváltozott a helyzet.
