Új Szatmár, 1912. július (1. évfolyam, 77-102. szám)

1912-07-09 / 83. szám

, 1912. julius 9 y • v J t > 2. oldal Üjjfflííüü logolási jegyzőkönyvet a 32 fillér behajt­hatatlanságáról. Az ügyosztály-rendszer mellett ma­gában az ügyosztályban készítik elő az ügyeket és a tanácsba csak érdemleges döntés alá kerülnek. Az ügyosztályoktól és osztályvezetőktől pedig nem aktákat és előadmányokat, hanem pozitiv ered­ményeket fogunk számon kérni. Amellett az egész eljárás egyszerűbb azáltal, hogy minden ügy a maga illetékes osztályánál nyer elintézést és nem tesz előzőleg kör­utat a különféle hatóságoknál és szakkö­zegeknél.“ A közgyűlés gyászrovata. A jelentés ezután meleg hangon pa- rentálja el a törvényhatósági bizottság két elhunyt tagját: Jeney Györgyöt és dr. Fechtel Jánost. Indítványozza, hogy mindkettőjük érdemei jekyzőkönyvileg örökítessenek meg és a város fejezze ki részvétét dr. Fechtel tanártársai és Jeney családja előtt. Megemlékezik azután Hatvány Péter ny. városi óvó elhalálozásáról, aki 40 évig nagy odaadással szolgálta a várost. Itt is indítványozza, hogy a város fejezze ki az elhunyt családja előtt részvétét. Uj virilis. „Tisztelettel bejelentem, hogy a tör­vényhatóságnál megüresedett virilis bizott­sági tagságra Reiter Béla első helyen igazolt póttagot hívtam be. Az üresedésbe jött választott bizottsági tagság betöltése iránt pedig a törvény értelmében az év végével fog intézkedés tétetni. A vízvezeték. Jelentem továbbá, hogy a vízvezetéki munkálatok folyamatban vannak. A Lapp Henrik-íéle mélyfúrási vállalat a megbí­zás vétele óta már a második kút fúrását is befejezte, tehát ezzel négy végleges méretű kutunk van készen. A vízszállítási rendszer eldöntésére legközelebb összehívom a bizottságot s ha a döntés ebben az irányban is meg­történt, akkor a tervezési munkálatok rö­viden befejezhetők lesznek s az év hátra­levő része a kiírási műveletre és a mun­kálatok vállalatba adására marad s remé­lem, hogy kora tavasszal a munkálatok végrehajtását megkezdhetjük. . A zeneiskola. Végül még azt hozom a t. törvény- hatósági bizottság tudomására, hogy a zeneiskola városi fentartásba vétele ügyé­ben a másik tényező: a dal és zeneegye­sület közgyűlése is szabályszerűen nyi­latkozott. A város föltételeit elfogadta. Tehát a nyári szünidő folyamán az elő­készületeket meg kell tenni az iskola vá­rosi kezelésbe vételére, amihez a felső hatósági jóváhagyás sem hiányzik, mivel ahoz az illetékes minisztérium hozzájáru­lását egészen szokatlanul előre biztosí­totta, már az államsegély engedélyezésé­nél, illetve a nyilvánossági jelleg kérel­mezésénél. Természetesen az iskola fen- tartására és szervezetére vonatkozó sza­bályrendeletek jóváhagyás végett felter- jesztendők lesznek.“ A közgyűlés a polgármesteri jelen­tést hozzászólás nélkül tudomásul vette. Miniszteri leirat. . Mint már említettük: nagy derültség közben olvasta fel dr. Pirkler Ernő városi jegyző a belügyminiszter leiratát, amely- lyel a belügyminiszter a Deák-téri bérház tervezése és építése tárgyában tervezők­kel és vállalkozókkal kötött szerződéseket jóváhagyja. Egyben a miniszter arra figyelmez­teti a város közönségét, hogy máskor intézkedjék, hogy a kormányhatósági jóváhagyás az építés megkezdése előtt kijárassák. Tanácsi előterjesztések. A városi árvaszéknél a Jeney György halálával megüresedett árvaszéki szavazó- ülnöki kültagságra a közgyüiéá egyhan­gúlag Visky Károly nyug. kúriai biró, biz. tagot választotta meg. Tudomásul vette a közgyűlés a ta­nács jelentését arról, hogy a köz- és gyámpénztár vizsgálata alkalmával az ott kezelt értékek rendben találtattak. A főkapitány nemrég jelentést tett arról, hogy a rendészeti szakbizottság tagjai nem jelennek meg kellő számban a bizottság íontos ülésein és nem érdek­lődnek eléggé az ügyek iránt. Kérte ezért, hogy a közgyűlés egé­szítse ki a rendészeti szakbizottságot. A közgyűlés a tanács javaslatára a rendészeti szakbizottságba beválasztotta a főkapitány által ajánlott tagokat: dr. Fejér Istvánt, dr. Harcsár Gézát, dr. Ta- nódy Mártont. Asztalos Józsefet a th. biz. tagjai közül, mint szakértőket pedig : Köröskélyi Jenőt, Kótav Pált, Banner Antalt, Kövessy Győzőt, Baranyi Gyulát és Kovács István vízvezetéki igazgatót. Bz 113 SZmm tárcája Ketten maradtak. Irta: Henry Bidou. Annak, aki nem ismeri a tengeri ka­landokat, bizonyára valószínűtlennek tű­nik ez az elbeszélés. He egy háromárbó- cos fedélzetén olyan bonyodalmak fordul­nak elő, amelyek egy kevésbbé eltompult idegzetű embert, mint amilyen az a világ minden részéről összekerülő legénység, csodálkozásba ejthetnek. A matrózok két osztályra oszlanak, minden osztálynak külön főnöke van; nem ismerik — és néha gyűlölik egymást. Hó­napokig az Atlanti óceán kiszámíthatatlan messzeségében inbolyog a hajó és a ten­ger örökös szele himbálja. És a matrózok megosztozkodnak az egyhangú munká­ban, meghúzzák vagy lazán engedik a vitorlákat és köteleket és a széltől elko- pottakat kipótolják újakkal. Régi norvég hajó volt a „Sognedal“ és salétromot hozott Chiléből. Ósdi, ko­pott hajó volt és patkányéi tanyája. Döcögő szekérnek nevezték megve­téssel a matrózok; a legénysége is meg­felelő volt: mindenféle nemzetnek fajnak a keveréke és közöttük sok gazfickó. — Természetesen itt is gyűlölte egymást a két osztály és parancsnokaik, Caetani Lorenzo és Joes le Menez, szívből un­dorodtak egymástól. Többször megtörtént, hogy a második kormányos, revolvert fogva kezébe, választotta széjjel a vesze­kedő férfiakat, akiknek gyűlöletét még sulvosaitotta egy — a baldiviai kikötőben történt — asszonyaffér. A hajó további kalandok nélkül vo- vult át a Kap Horn vizein és közeledett Európához, amikor hirtelenül tífuszjárvány ütött ki a hajón. Elképzelhető, hogy ilyen betegség mit jetentett ebben a korhadt fából álló alkotmányban, abban a fülledt, egészségtelen helyiségekben. Az útleírá­sok eleget beszélnek az eféle kalandok­ról; a legénység elpusztul és a hajó. az utolsók hulláival, némán és félősen ka­landozik el a tenger messze vivő hullá­main. Néhány nap leforgása alatt a „Sog- I nedal“ legénységét egymás után bocsá- i tották le a tengerészek mérhetetlenül A város zárszámadása. Figus Albert főszámvevő beterjeszti a város háztartásának 1911. évi zárszám­adását. A főszámvevő igen helyes érzékről és a törvényhatóság iránti figyelemről tett tanúságot, mikor bejelentette, hogy gondoskodni fog arról, hogy . a jövendő­ben a zárszámadások könnyen áttekint­hető alakban kerüljenek a bizottság tag­jainak kezébe. A főszámvevő ösmerteti a zárszám­adás adatait, amelyek szerint a bevétel: Az 1911. évi zárszá­madási eredmény Az előirányzott költségvetésnél több Rendes bevétel 1,325.390-77 43.218-94 Rendkívüli be­vétel 72.217-18 15.407-47 Községi adózás 326.344-32 34.62432 Átfutó bevétel 150.114-30 134.114-30 Hitel és pénztári műveletek 1,305.275-12 1,305.27512 Összesen 3,179.341-69 1,532.640-15 Ezen kimutatás kedvező eredményé­ből az 1,532.640 K 15 fillérből levonásba hozva az átfutó bevételeket (előlegmeg- téritések és előlegbevételezések) továbbá a takarék elhelyezési és kiviteli forga­lomból származó összeget, tehát 134.114 K 30 f és 1,305.275 K 12 í összegezésből származó 1,439.389 K 42 fillért, megálla­píthatjuk, hogy az 1911. évi költségvetés­ben előirányzott bevételeknél a tényleges bevételi előírások 93.250 K 73 fillérrel kedvezőbbek. Ha ezen eredményből le­ütjük a téves előírások és behajthatlan- ság címén teljesített törléseket: 26.972 K 77 fillért, a bevételi előírási többlet vég­eredményeben 66.277 K 96 f kedvező eredményt mutat. A kiadásnál: Az 1911. évi zá(‘szá­madás eredménye Rendes kiadás 1,692.257'36 Rendkívüli kiadás 254.05275 Átfutó kiadás 150.114'30 Hitel- és pénztári műveletek i,305.275'i2 Összesen 3,40l.699’53 . Az eredmény a költségvetésnél . több 109.406-65 206.20P92 134.114*30 1,305.275-12 1.754,997-99 Hasonlókép, mint a bevételnél, le­vonva a takarékpénztári forgalmat és az átfutó kiadásokat: 1,439.389 K 42 fillért, marad kiadási többlet 315.608 K 57 f. — i—— a. ... ii'■ .1 ii i —> —^---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------;—• mélységes sírjába és csak két ember maradt meg az üres hajón, Joes le Menez és Lorenzo Caetani. A betegség egy bizar szeszéje ép e két ellenséget kímélte meg. Bizalommal látták, mennyire egymásra vannak utalva, undorodással, de közeledniök kellett egy­máshoz és hónapokig tartó gyűlöletes hallgatás után, beszélniük kellett egymás­sal. Megtették, de a legszükségesebbre szorítkoztak. Egy természetes megegyezés foly­tán Joes átvette a kormányt és Lorenzo végezte el a többi hajómunkát. Egy nagy árbocos vezetését végezheti két ember is. A vitorlák felcsavarását és bevonását a szél erőssége szerint, szükség esetén, elvégezheti egy ember, mig a másik a kormányt igazgatja. így osztozkodtak a munkában és nap-nap után múlt el, anél­kül, hogy szót váltottak volna egymással. A megszokás idővel egy bizonyos órarendet alkotott. Joes elhagyta a kor­mányt, hogy étkezzék és Lorenzo némán foglalta el a helyét. Ép úgy tettek vacsora idején is. Ezt annál könnyebben tehették, minthogy a szélirány nem változott. De egy idő múlva megváltozott a helyzet.

Next

/
Thumbnails
Contents