Új Szatmár, 1912. július (1. évfolyam, 77-102. szám)

1912-07-07 / 82. szám

1312. julius 1

4.

i

beszerzett információnkból is megállapítottuk, hogy gróf Tisza István nem utazott keresztül Szatmáron.

Igaz azonban az, hogy a gróf Ko- csordon van, ahol testvérét gróf Tisza Lajost és ugyanitt időző édesanyját látogatja meg, de ezt az utat Szatmár kikerülésével tette meg.

Tisza István utazásáról a következőket jelenti az Uj Szatmár tudósítója.

Tisza szerdán este utazott el Gesztről. Környezetéből nem lehetett megtudni, hogy hova utazik s igy mindenki azt hitte, hogy a hirtelen elutazás azzal a kalandos merénylettervvel van összefüggésben, amelyet a fővárosi rendőrség rémlátásai szceniroztak.

Csak később derült ki azonban, hogy a gróf a nagyszalontai állomásról Nagyvárad felé utazott, onnan pedig Nagykárolynak, hogy innen Kocsordra menve meglátogassa a gróf Tisza Lajoséknál betegen fekvő édesanyját.

Természetesen mindenütt csendőrök és detektívek kisérték minden lépését akár kocsin, akár vonaton, akár — gyalog ment.

Nagyváradon a vendéglő terraszán vacsorázott, ahova követte kísérete is.

A kiséret állt az állomásfőnökből, két darab csendőrből és három darab de- tektivből. Tisza vacsorázni akart s mint afféle demokrata főur, nem nézte hova telepszik. Egyik asztalnál egy nagyváradi iparos, ismert negyvennyolcas kuruc sörözött a feleségével. Tisza éppen az ő asztalához ült. A mi emberünk pedig fogta a sörét és felállt.

— Tessék csak maradni — szólt barátságosan Tisza.

A kuruc végigmérte a legnagyobb magyar közjogi méltóság viselőjét s félvállról felelt:

— Dehogy maradok.

És sietve foglalt helyet egy távoli asztalnál.

Csütörtökön reggel, az 1708-as számú vonattal érkezeti be a nagykárolyi állomásra a szalonkocsi, amelyben gróf Tisza István aludt. A szalonkocsit lekapcsolták a károlyi állomáson, az első vágányra tolatták és nyomban körülvették a rendőrök.

Az állomáson megforduló közönség megbámulta a szalonkocsit, de az állomás személyzetén és a rendőrökön kívül senkisem sejtette, hogy a kocsiban a magyar alkotmány eltiprója alszik.

Nyolc-kilenc óra tájban felkelt, megreggelizett és résztvett az Ecsedi-láp Lecsapoló Társulat választmányi ülésén. Természetesen ide is elkísérték a detektívek és rendőrök.

Ebédre Péchy László műszaki tanácsos vendége volt, délután pedig kocsin utazott tovább Urába, ahol nagyobb birtoka van.

Az Ura felé vezető utat csendőrök tartották megszállva, és elhessegették az úttestről még az énekes madarakat is.

A Nagykárolyban maradt szalonkocsit, amelybe Nagykárolyban ült be a Kocsordról elébe utazott felesége és fia, hozzákapcsolták az 5306-os számú, Mátészalka felé menő személyvonathoz.

Tisza István az urai állomáson szállott be a szalonkocsiba, amelyből még csak ki se nézett a kocsordi állomásig.

Gróf Tisza István ma, szombaton este utazott vissza ugyancsak a máté- szalka—nagykároly—nagyvárad—szaloníai útvonalon Gesztre.

I Utazási cikkek,

I fürdő áruk, úti bő*

I rendek és kesarak

I Rigüyinái. m |

; Megjelen naponta reggel 5 órakor

Főszerkesztő: Felelős szerkesztő :

Dr. TANÓDY ENDRE DÉNES SÁNDOR

Előfizetés:

HELYBEK: VIDÉKRE:

Egész évre . . K 16 — Egész évre . . K 18'—

Félévre . . . K 8'— Félévre . . . K 9-—

Negyedévre . . K 4*— Negyedévre . . K 4' 50

Egy hónapra . K 1*40 Egy hónapra . K 170

Egyes szám ára 6 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal:

szat,már, iskola-köz 1.

TELEFON 358

nnpi hírek

PLÁGIUM.

Ha énfelém többfelöl zúgna a vád:

Tolvaj, tolvaj, irodalmi szarka !

Gyilkos gúnnyal állítanám én :

Nincs e ténynek se füle, se farka.

Döngene a mellem:

Nincs nálamnál eredetibb szellem,

Hiába bőg bármit rám az ellen,

Nyílt becsületem s becsületem nyiltja, Továbbá józan komolyságom tiltja.

Hagy mosakodjam ilyen vádak ellen.

Nevetséges vádak,

Mennydörgéstek olyan, mint a bádag,

Mit színfalak mögött ráz a statiszta ! Lelkiismeretem nyugodt és tiszta,

Tiszta és nyugodt.

A tömegvád hiába zug itt és zug ott: Alantas minden tömegvád, óh ja,

Mely az embert ekként megvádolja,

A földszintet söpri, mint egy csúf uszqly,

’sz ha minden a másé — lopni csak muszály.

Karc.

MEGHÍVÓ.

A Szatmárököritói ujonnan alakult Önkéntes Tűzoltó Egyesület 1. évi julius hó 7-én, saját pénztára javára, nagyszabású kerékpár- versenynvel kapcsolatos

ZÁRTKÖRŰ TinCVIGÜblRRT

rendez, melyre kívül címzett urat és becses családját tisztelettel meghívja:

Elnök: Alelnök:

TÓTH BÁLINT, KÓSA FERENC,

kjző, tüzoltófőparancsnok.

Pénztárnok: Jegyző:

VÉKONY ENDRE. TARDY JÁNOS,

alparancsnok.

BÓLDY KÁROLY VÉKONY GEDEON id. ÁRVÁI KÁROLY

BÓLDY IGNÁC FARKAS DÁNIEL id. PÓTOR SÁMUEL

ellenőrök.

MÁTYÁS KÁROLY KÖLCSÖNY MIHÁLY

terembiztosok.

Adorján Antal, Antal Bertalan. Dél Bernát, Dél Gyula, Farkas István, Harkay Zsigmond, Képes Ignác, Képes László. Kis József. Kovács Lajos, Kovács Zsigmond, Nagy Sándor, Nagy Ignác, Nyiri Károly, Rozsy György, Salyó Károly, Szabó Ignác, Szilagyi Lajos, Tóth Bálint, ií'j. Vékony Gedeon, rendezők.

Belépti-dij: Személy-jegy 1 korona, család-jegy 3 korona. Vereseny kezdete d. u. 3 órakor. Tánc kezdete 6 órakor.

A mulatságon, mely a Kosa Ferenc ujonuan épült, veszélymentes gőzmalma összes helyiségében fog megtartatni, két zenekar fog működni.

Ököritón hál lesz.

Március 27-én múllott két esztendeje, hogy az ököritói csürterem hulla- szagú roncsai között, kiloccsant agyvelőktől síkos porondon csúszkálva, ern- 1 béri hullákon botorkálva, üszkössé

égett lábszárcsontok, karok közül, egy kopaszraégett, barnára perzselt, sima koponyacsontot szedtem fel.

Olyan, mintha bamaszinü por cellán lenne csipkézett széllel. Pompás, eredeti hamutartó vallott belőle és kitűnő cimbora, akivel esténként, mikor minden zaj elül körülöttem, el-eldisku- rálok, hogy mik vagyunk, mivé leszünk, miért kínlódunk, miért kacagunk, miért sírunk, miért táncolunk és miért gyászolunk.

Két és majdnem fél esztendő óta találgatom: vájjon fiatal, táncos szűz volt-e a hamutartóm, akinek koszorúba font kontyát szertehorta a csűr oldalán keresztülfujdogáló szellő, deli legény-e, aki szerelmi hévben a szive mián veszejtgette elfelé a fejét, mikor kigyulladt a papiroslámpa, gyermekét őriző édes anya-é, avagy önfeláldozó hős, aki mentésközben váltott Íróasztalom hamutartójává ?

Vájjon Selyebi Elek hitestársa, Pongó huszár csákója-alja, Pótor Sámuel édesanyja, Tar coli András unokáinak anyja, Kajus György sugár leánya volt-e, aki táncolni, vigadni, bút-bánatot elfeledni ment el a bilétás bálba és simára égett hamutartóként, borzalmas emlékű táncrendnek jött el onnan.

A napokban levelet kapott a cimborára, a gömbölyded koponyacsont. Nyomtatott levelet Ököritóról, amelyben úgy őt, mint b. családját meghívják a julius 7-én tartandó táncvigalomba, amelyet életbenmaradt gyermekei, testvérei, sógorai és unokarokonai rendeznek — az önkéntes tűzoltóság javára, kerékpárversenynyel egybekötve.

A meghívót a feje alá tettem öreg komámnak, hátha kedve szottyan és elmegy a bálba. Legalább lelkületileg, ha már testületileg nem teheti.

Mert ott lesznek. Mind a háromszázan, akik még nem jöttek haza az

1910. március 27-iki halálbálból, meg fognak jelenni, telkeik át fognak suhanni a báltermen, ott fognak ülni — miként ama közmondásos atra cura — a versenyző biciklisták mögött.

Furcsa bál lesz ez, nekünk legalább, akik messzirül nézzük a dolgot, nagyon furcsa, ott, a hatalmas, bánatos, szomorú nagy földpup mellett, amely alatt kétszázegynehány összeégett hálózó h ulla árulja a halálbál petrezselymét, ahol frissen hántolt sírok fölött fehér sírkövek állanak, mint szomorú kisértetek.

És fel fog harsanni a zene, amelynek hangjaira megmozdulnak a sírok, sercegni fog a bálterem fényes kivilá- gositója: a petróleumlámpa üszkös kanóca, talán elpattan majd egy lámpaüveg is és megdermed a mulatók ereiben a vér és meg fog jelenni Szénás Bálint közhuszár szelleme, leégett csontváza, kezében a meztelen karddal, amint odasuhint a lámpa felé és láng- baborul a világ . . .

És a rendező elkiáltja magát, hogy: felállani a négyesre, a zene rázendít a quadriile indulójára és halvány árnyak, átlátszó feh&r kisértetek szembeállanak egymással úgy, amint