Új Szatmár, 1912. július (1. évfolyam, 77-102. szám)
1912-07-31 / 102. szám
3. oldal csira tették s behozták a szatmári közkórházba, ahol dr. Lükő Béla orvos a sebet rögtön megvizsgálta. Az orvos megállapította, hogy a seb erősen inficiálódott s igy attól tart, hogy a szerencsétlen ember karját amputálni kell. Nagyszekeresen óriási az elkeseredés a pap ellen s azt mondják, hogy ha rövidesen el nem költözik a faluból, agyonverik. A község elöljárósága az esetről rögtön jelentést tett a fehérgyarmati csendőrségnek, ahonnan kimentek Nagy- szekeresbe s meginditották a nyomozást. Boros Imre. BBBBBBBBBBBBBBBSPUBBBBBBKBBBBBBaBIBBBBBBHBHHIBBaBBBS ÁLLATOKNAK VALÓ lépfene elleni szérum kapható =^= BROSS BÉIiH Diana drogériájában Szatmár, Hám János-u. BBBBaBBB»aBKBBBSBfciíia:JMa«BBBK3BBBBBnBBBBBBBBöBK?IBBBB Eladó németi földek. Németi határon, tölgyes, solymosháti,csalhóczidül- lőkben 16 köblös prima földek, esetleg terméssel együtt is kedvező feltételek mellett eladók. Eisner Hermán Egy bankfíu szomorú históriája. Furcsa házasság. — Kártya. — Lóverseny. — Szökés. Izgalmas Bozidráia az éléül Első kép: A házasság. A Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbankban volt évekkel ezelőtt egy könyvelő kisasszony. A kisasszony gépelt és könyvelt szorgalmasan, élte a hozzá hasonló lányok csöndes és szenzáció nélküli életét, mig egyszer aztán — tavasz volt — fejébe vette, hogy ő bizony nem tengeti egyedül tovább árva életét. Nagyon megunhatta az egyesben való könyvvitelt és vágyott arra, ami bár sokkal komplikáltabb, mégis jóval édesebb : a kettőskönyvvitelre. Közzétett egy apróhirdetést, mely ilyenformán szólt: Könyvelő kisasszony, csinos és fiatal,' szeretne férjhezmenni úriemberhez. Hozománya egyelőkelő bank könyvelői állása, melyet férjemnek átadnék. A mindenesetre újszerű és ötletes apróhirdetésnek foganatja is lett: csakhamar jelentkezett a szakmához tartozó úriember: Darányi Iván mezőtúri könyvelő személyében. Eljegyezte a kisasszonyt és gyorsan, csak úgy adsza-nesze módon beléült a pompás hozományba. Csakhamar megtörtént az esküvő is és az ifjú pár elment nászutra a főkönyv és a strazza elanda- litó vidékére. Második kép: Szerencsevadászat. Nem veszekedtek a fiatalok soha, szerették egymást változatlanul, anyós sem volt, a baj egészen más: a megélhetés nehéz kérdése körül tört ki. Az ifjú pár abból a 150 koronából élt, amelyet a férj a banknál fizetésül kapott. Ez az összeg pedig megélni kevés, éhenhalni sok, tengődni pedig éppen csak elég volt. A tengődéshez azonban Darányi Iván, a tartalékos tiszt sehogysem tudott hozzátörődni. Hol innen, hol onnan szedegetett föl apróbb váltókölcsönöket, majd, hogy valami módon segítsen magán, lóversenyezni és kártyázni kezdett. És itten kezdődik tulajdonképen a Darányi Iván vesszőfutása a rászakadó bajok sorfala között. Mert a kerti meghitt kalábe- rezések és a kaszinói „csöndes“ után véres kártyacsaták következtek, hol itt, hol ott, leggyakrabban Nagykárolyban és Deb- reczenben, de akárhol volt parti, Darányi mindég jelenvolt. Néha nyert is, legtöbbször azonban vesztett, még pedig annyit, mintha legalább is ezer hold prima föld állana a hátamögött. Hogy aztán a kártyában nem volt szerencséje, kapkodott fühöz-fához, megpróbált mindent. Többek között a sógorával együtt bazárt nyitottak Nagykárolyban. A bazár már születésekor életképtelen volt, nem is prosperált sokáig s mint az „Új Szatmár“ is megírta, julius elején fizetésképtelen lett. Harmadik kép: a szökés. Ezt a csapást Darányi Iván már nem | bírta ki. Újabb váltóhitelt nem kapott, szaladgált pénz után úri barátaihoz, kártyapajtásaihoz, de hiába. Más kivezető utat nem talált, vonatra ült és hátrahagyva feleségét, állást, adósságot és kártyát, angolosan távozott. Szökése érthető konsternációt keltett Nagykárolyban és mindenütt, ahol ismerték a nagylábon élő gavallér kártyást. Természetesen azonnal adósságairól kezdtek beszélni, állítólagos hamis váltókról szólott a fáma — úgy mondják, hogy ezt maguk a fizetéstől szabadulni vágyó kezesek terjesztették — végül mindenki megegyezett abban, hogy Darányi Amerikába vitorlázott. Negyedik kép: A megszökött ifjú jelentkezik. És Darányi tényleg gentleman — legalább ő már most annak tartja magát. Valahogy a fülébe jutott búvóhelyén, hogy miket beszélnek róla, hogy hamis váltókkal gyanúsítják. Ezt pedig egy érzékeny bankfiu el nem viselheti. Darányinak — úgy látszik — a szivére ment a dolog, mert a következő érdekes levelet irta a szatmári törvényszéknek: London, 1912. julius 19. Tekintetes királyi Törvényszéknek Szatmár. Én, Darányi Iván nős, a Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank könyvelője, van szerencsém magamat a tek. királyi törvényszéknek feljelenteni az alább közöltekért. Felső kereskedelmi iskolában érettségiztem. Ennek elvégezte után cs. és kir. egy éves önkéntes voltam Sopronban. Énnek eltelte után a mezőtúri népbankhoz kerültem könyvelőnek, majd két évi ott létem után felcseréltem állásomat egy másikkal, mely állásomat a Nagykároly Kereskedelmi és Iparbankban azért nyertem el, ha egy leányt nőül veszek. Ez a nő mostani feleségem, Baján Gizella. Fiatalon, 25 éves koromban nősültem meg egy fillér hozomány, bútor stb. nélkül az állásomért. Már nősülésemkor nagy anyagi gondokkal küzdöttem, úgy hogy mint nős ember havi 150 K-ból még a legszükségesebbek sem teltek ki. Ehhez hozzájárult az a szerencsétlen körülmény, hogy feleségem, kit máig is rajongásig szeretek, betegsége már az első évben több mint 1500 koronába került, mely összeget apró kölcsönökből (váltó) fedeztem. Ezek a kamatok és a rendkívül nehéz és drága viszonyok között 4 évig húztam, hátha segíthetek a helyzetemen. Elkövettem minden lehetőt, hogy tisztességes utón megéljek, megpróbáltam végső elkeseredésemben minden lehetőt, hogy ha többet nem, csak a kamatokat tudjam fizetni, de nem sikerült. Családom és jóakaróim segítettek, de a baj csak nőtt. Végső küzdelmemben sógorommal üzletet nyitottam. Az se ment jól, abban a reményben, hogy ez kisegít, de az sem sikerült, még szerencsétlenebbé tettem keserves helv- zetem és még sokkal több kötelezettség háramlóit a nyakamba. Ekkor eljöttem Nagykárolyból, ott hagytam bútorom, feleségemet, hátha külföldön dolgozom és megfizetek mindazoknak, akiket megkárosítottam. Éhesen, kimerültén csatangolok London utcáin, de még egy házmesteri állást sem tudok kapni. Mindezen szenvedések arra kényszerítenek, ha ezen dolgokért ellenem bűnvádi feljelentés tétetett, magam jelentkezek és bűnhődni akarok azért, amit végső elkeseredésemben tettem. Megjegyezni kivánom, hogy nem csaltam, nem loptam és azokat a váltókat, akinek neveit én Írtam alá, arról tudomással birtak. Alkalmam volt most, mert biztos helyen vagyok, hogy kikerüljem az igazságszolgáltatást és továbbá alkalmam lenne eldobni magamtól az életet, de még fiatal vagyok és dolgozni akarok azért, hogy családomat megmentsem a nyomortól és azokat lassankint kifizessem, kiknek adósa maradtam. Ismételten kijelentem, nem csaltam, nem loptam, hivatalomban a leg- példásabb szorgalommal dolgoztam, fel- lebbvalóim teljes megelégedésére. Mikor eljöttem, a legnagyobb rendben hagytam hátra. Nem követtem el bűnt, csak sok volt az adóságom, melynek terheit csekély fizetésemből nem bírtam még a kamatokat sem fizetni. Teljes tisztelettel Darányi Iván, London, Hotel de Sz. Etoil. Ha lopni akartam volna, a bankban lett volna alkalmam. Ha köröznek, kérem az itteni konzulátust megkeresni és jelentkezem Szatmáron, de pénzem nincs hazamenni. Az ügyészség azonban ad akta tette ezt a levelet, mert Darányi Iván ellen semmi feljelentés nem érkezett. így aztán Darányi nem igen kerülhet haza, hogy bosszút álljon becsülete megrágalmazóin, azokon, akik őt azzal vádolják, hogy váltót hamisított. Hacsak egy újabb váltókölcsönt nem szerez Londonban. 19Í2. julius 31 UjJmitnm Síid- és esáioimá-esövek, itató válywk, beton oszlopok, víztartó-medencék és mindenféle betondolgok valódi jó minőségben s csinos kivitelben kaphatók BETűi NT, Kósa Bertalan és Fia Betongyárában. Telefon; 260.
