Új Szatmár, 1912. július (1. évfolyam, 77-102. szám)
1912-07-21 / 94. szám
<r Tisza levele Az egész monarchia közvéleménye, sőt a külföldi sajtó is tegnap óta a magyar politika jelenlegi erőgyüjtő szélcsendjének arra a nevezetes eseményére koncentrálja figyelmét, melyet gróf Tisza István aradi levele jelent. A levél minden oldalról történő komoly elbirálása után szükségtelen e helyen teljes részletességgel bebocsátkozni Tisza hosszú lére eresztett fejtegetéseibe. Csak egyes kiszakitoít mondataira utalunk e sorokban, olyanokra, melyek exponált szofizmák és melyek — miután Tisza e kiemelkedő és szinte az axiómák gőgösségével leirt nézeteire támasztja további mondanivalóinak sorozatát —meg- döntik e további következtetéseket. Amit levele elején az obstrukcióról hosszasan fejteget, arra nézve már gyakrabban kifejeztük nézeteinket. Mi magunk az obstrukciót nem helyeseljük, mint öncélt, de tagadjuk, hogy a magyar ellenzék magáért az obstrukcióért obstruált. Az obstrukció minden becsületes felfogású ellensége tudja, hogy ez az obstrukció az ellenzék becsületes nemzeti elveinek érvényesítéséért folyt és épen ez a körülmény cáfolja meg Tisza érveit. Tisza az obstrukció dolgát az aradi levélben úgy kezeli, mintha az ellenzék épen csak hosszú beszédeket, vagy névszerinti szavazásokat akart volna rendezni, csak úgy-sportból, pasz- szióból. Holott ebben az elkeseredett küzdelemben a demokratikus haladás akart még obstrukció utján is, lélekzethez jutni, melyet pedig a többség a horribilis katonai terhekkel meg akart vonni a nemzettől. Erről az obstrukcióról lehet bizonyos szempontból kritikát mondani, de semmiképen sem lehet azzal a 1. évi. 94. sz. Sseatmár-Németi 1912 julius Vasárnap sértő fölényességgel beszélni róla, mellyel Tisza levele kezdi. A választójogról azt mondja a levél, hogy ennek reformját a nemzet túlnyomó többsége perhorresz- kálta, ami nyilvánvaló tévedés, mert Magyarországon a politikai és társadalmi levegő ettől a^elvtől és céltól, a választójog; rpfSnWéljá- tól telitett. Végeredmény érbena haladásnak ezt a fontos biztositékát célozza minden küzdelmünk. Amit Tisza magáról a választójogról mond, arra el voltunk készülve, de levelének egész gőgös zsánere tükröződik abban a mondatban, melyben az ellenzék választójogi tervezetét a hihetetlen dilettantizmussal összetákolt ellenzéki munkálatnak nevezi. Tisza tehát már nemcsak a hatalmat, hanem az észt is monopolizálja. Az egész ellenzék Tisza szerint nem volt képes egy helyes választójogi reformtervezetei megcsinálni. Ami természetes is, mert olyan választójogi tervezetet tényleg nem tud az ellenzék csinálni, a milyen Tiszának tessék. Annak a súlyos és következetes tévedésnek, amellyel Tisza a maga tör vény tipró eljárását egyeSzonett a fehér krizánthoz Óh drága fehér krizántok, pufók kis angyal-fejecskék, Kik fényt loptok a telek havától, mért tűntök a nyári homokba!.. Arcomat kezembe temetem és úgy jönnek a múltból, topogva, Mint kicsi, karcsú japáni nők, a szépségés őízí esték. Tíz keskeny, halovány ujjaid akkor a billentyűk sorát megesték, — És csendes és édeskés távoli daloknak lettem én hunytszemü foglya; Mint ezüstös ecsetek, a holdsugarak az ablakta szálltak kocogva: A hold-szelet csorba, sebzett tubus volt és cs&gott belőle a festék. Két váza nyújtózott a zongorán, mint gyertyatcriók párja, Bennük krizánt-fejecskék égtek, mint apró gyettyák árja S úgy ragyogott, úgy élt az őszi estben a szobíd félhomálya!. . Óh drága, fehér krezántok, angyalfők omlatag togja, Kik a távol meséit, csudáit zengitek rajongva, hbogva, Kik fényt loptok a telek havától, mért tűntök a nyári homokba!.. KACZÉR IGNÁC Ára 6 fillér. Noblesse obiige. Irta: Dénes Sándor. Fennt, a vonal fölött szeretek irgalmatlan nagy demokrata lenni. Kinnt az utcán szintén és az életben sem vagyok büszke ember: képes vagyok szóbaállani a legnagyobb arisztokratával is. Szóval elösmerem, hogy a szegény arisztokrata is ember. Sőt tovább megyek. Bizonyos mértékig csodálója és bámulója is vagyok az arisztokrata osztálynak. A legnagyobb áhitattal nézem például a paripáikat, a földbirtokaikat, a folyószámláikat és főként a minden áron való előkelőségüket, amelyet a legnagyobb áldozatok mellett is minden körülmények között fenntartanak. Emberfölötti hősiességnek tartom például, mikor látom, hogy szegény, előkelőségre kényszeritett emberek forró nyár közepén, mikor a nap kiolvasztja az ember fogaiból a plombát, a kalapnak azt a karimáját, amely a szemet védené az erős \
