Új Szatmár, 1912. július (1. évfolyam, 77-102. szám)

1912-07-02 / 77. szám

1912. julius 2 2. oldal üjMtttál éppen az ő fenntartása érdekében követett el törvénytiprást. És ha eddig azt hangoztattuk, hogy a választójog radikális re­formja szükséges az alsóbb nép­osztályok érdekében, most bátran állíthatjuk, hogy az egész ország érdekében, az alkotmány megmara­dása érdekében szükséges. Eddig azt hittük, hogy a munkásság gaz­dasági és kulturális nyomora az, amelynek egyetlen orvossága az általános titkos választói jog, ma kialakult az a meggyőződés, hogy addig nem lehet Magyarországon sem alkotmányról, sem parlamentá- rizmusról beszélni, mig a választó­jog reformja meg nem nyitja a par­lament kapuit a dolgozó népréte­gek előtt. Betiltottál! a nagybányai népottfion gyűlését. Féltik a páros nyugalmát. Nagybánya, julius 1. Pár évvel ezelőtt történt, hogy a nagybányai bányászok sztrájkba léptek s szervezetbe akartak tömörülni. A sztráj­kot letörték annak idején s nem engedték meg, hogy a nagyobbára jállami al­kalmazottak munkásszervezetet alkossa­nak. A bányászok akkor Népotthont léte­sítettek s itt fejtettek ki némi agresszivi­tást céljaik érdekében. Itt rendeztek összejöveteleket a bá­nyák munkásai, felolvasásokat s gyűlése­ket tartott a Népotthon, amelynek egyéb­ként számos más iparos és kisember tagja volt s igy meglehetősen polgári jelleggel birt. js| Most vasárnapra népgyülést tervezett a Népotthon. A gyűlés két főbb pontja az általános titkos választóijog s a bánya­munkások bérkérdése volt. A népgyülésre erősen készülődött a Népotthon, de szombaton váratlanul be­tiltották a gyűlést. A főkapitány betiltó végzését azzal indokolta meg, 'hogy a mostani mozgal­mas idők nem alkalmasak ezeknek a té­máknak a forszirozására s Nagybánya város nyugalma megkívánja, hogy a nép- gyülés meg ne tartassák. II kerületi munkásliztositú pénztár közgyűlése. Viharos közgyűlést tartott a szatmár­németi kerületi munkásbiztositó pénztár junius 30-ikán, vasárnap délben a város­háza nagytermében, amely befejeződött anélkül, hogy a tárgysorozatot letár­gyalta volna. A közgyűlés lefolyásáról tudósítónk a következőkben számol be: Litteczky Endre a pénztárnak 15 éve kipróbált, érdemes elnöke állásáról köz­vetlenül a közgyűlés előtt lemondván, Simon József alelnökre hárult a közgyű­lés vezetésének nehéz feladata. Miután elnök a határozatképességet megállapí­totta és a jegyzőkönyv vezetése és hite­lesítése iránti _ intézkedéseket megtette, dr. Lipeczky Ágoston igazgató terjesz­tette elő az igazgatóság és felügyelő­bizottság jelentését és az 1911. évi zár­számadást, melyekhez Kocsis János köz­gyűlési kiküldött emelt szót. Higgadt, tárgyilagos beszédben kritizálta az igaz­gatóság jelentését és a zárszámadás tételeit, mely utóbbiban 2. nyomdahibát fedezett fel és végül azon meglepő hatá­rozati javaslatot terjesztette elő, hogy a közgyűlés az igazgatóság jelentését ne vegye tudomásul és se az igazgatóságnak se a felügyelő-bizottságnak a felmentvény ne adassék meg. — Braunstein, Körczel, Scheimann, Balvirszky kiküldöttek szólal­tak még fel a pénztári administrátiót és az orvosi, ellátást birálgatva, mire dr. Lipeczky Ágoston igazgató, és dr. Fekete Samu főorvos szolgáltak felvilágosítással. Ezután az elnök szavazás alá bocsátotta Kocsis határozati javaslatát, amit a köz­gyűlés többsége elfogadott vagyis az igazgatóság és felügyelő-bizottság jelen­tését és a: zárszámadás tételeit nem fo­gadta el és azoknak a felmentvényt nem adta meg. Erre a közgyűlést vezető alelnök rögtön bejelentette lemondását, a gyűlést berekesztette és az szétoszlott anélkül, hogy a tárgysorozat többi pontjait le­tárgyalta volna. Az el nem fogadott igazgatósági je­lentésből és zárszámadásból a következő főbb pontokat emeljük ki: A szatmárnémeti kerületi munkás­biztositó Pénztár 1911 évi átlagos taglét­száma 8475-öt tett, ami az előző évhez képest 1113 taglétszám szaporulatot mu­tat. Ügyforgalom 9399 volt, ami az előző évvel szemben 863 emelkedést jelent. Be­jelentettek 95126 tagot, kijelentettek 82ß34-et. A megbetegedési esetek száma 43913, meghaltak 51-en. A megbetegedési esetek között 200 üzemi beleset történt. A pénztár összbevétele az elmúlt évben: 186530 K 98 fillér volt, amiből 123204 K 91 fillér vagyis 66 százalék fordittatott a tagok segélyezésére, 32036 K 48 fill. or­vosi költségekre és 47748 K 73 fillér ke­zelési költségekre. Az eredmény pedig 17Ö56 K 18 fillér deficit. Az Országos Pénztár és az Állami Mánkásbiztositó Hivatal feladata lesz meg- áilapitani, hogy a közgyűlés kellő meg­fontoltsággal és tárgyilagossággal járt-e el akkor, midőn a felmentvényt megta­gadta az igazgatóságtól és felügyelő bi­zottságtól és azok fognak intézkedni arra vonatkozólag, hogy a pénztár összes ön- kormányzati szervei feladatuk magaslatán teljesíthessék elvállalt kötelezettségeiket. ft botrányvasut. Leégett a homoródi hid, zavar a hegyi forgalomban. — Az Uj Szatmár tudósítása.. — Szatmá?, julius 1. Kommeétárt szükségtelen írni ehhez a tudósításhoz, nincsen elég vastag hegye a toliunknak, hogy leírja a felgyülemlett elkeseredésünket, a felháborodásunkat, mikor Szatmár botrányvasutjáról, a kes­keny vágányu Sz. E. H. É. Vasútról van szó. Hogy a vasút — nem tudni, milyen magas protekció folytán — gőzsippal fü- työl arra a szerződésre, amelyet a város­sal kötött és gőzmozdonyt járat Ja belte- n'áleten, befüstöli az utcát, tüzszikrát szór és bacillusok számára termékenyíti az emberek tüdejét; hogy mindenre való, csak utazásra nem, hogy éppen nyáron, mikor legnagyobb a forgalom Szatmár és ílső lelki bebútorozása az, amely végig íegmarad. A régi jó, öreg karosszékek, iófaágyak és kasztlik az első hálószobá­in — az első bebútorozás, az minden és nden más semmi. A tudománynak nagy iza van. Elfelejtünk mindent, csak az ő emlékeket nem, csak Péter bácsit 1 felejtjük el. Óriási dolgok történnek, gy szerelmek, amelyekről azt hisszük, jgy örökre megmaradnak és aztán el- elejtjiik. Nem is egyen, hanem egyszerre ketten felejtjük el. De Péter bácsi, az óvó bácsi, az első nagy ember, az csaku­gyan megmarad az emlékünkben egyszer és mindenkorra. Még később is, amikor regényért jártunk a kaszinói könyvtárba, akkor is ott állt Péter bácsi a kis asztal mellett és osztogatta a gyönyörű szép Jókainkat, pedánsan és hideg arccal; senki sem hitte volna, hogy szerelmi szenvedelmek és égő fantáziák szárnyalnak a könyvben, amit ő kiosztogat. A második romantikánk is Péter bácsi emlékével elegyedik el. Nagy sor az, mikor valakihez am apák és anyák jártak óvodába, nem is beszélve a vökről és unokákról. Arany János óta még jobban tud­juk, hogy a halottban mindig magunkat siratjuk. A Péter bácsi sírjába'beletemet­ték egész halmazát a legigazibb emléke­inknek és talán most halnak meg először, mikor az óvóbácsinkat temettük el. De Péter bácsiban egy igazi szat­mári ember is ment et közülünk. Kár, hogy ebből a városból nem telt ki még igazi nagy iró, hogy megörökíthette volna az igazi szatmári ember alakját: a régit, a kivesző mammutot. Mert hiába élnek itt velünk, hiába vannak meg a valóságban, a valóságot nem tudjuk látni, csak mikor a nagy iró igazzá hazudja a valóságot. Nem tudom én azt megmondani — mert ha tudnám, én volnék a nagy iró — hogy mi az az igazi szatmári ember. A savanyuvizes bor, a kugli (senki se tudta olyan szálfa egyenes tartással eldobni a golyót, mint Péter bácsi) a polgári önér­zet keverve a fennálló rend és tekinté­lyek tiszteletével — mindebből van vala­mi abban a típusban, de ezen kívül még sok más egyéb is. Talán az a legjelem- zőbb, hogy ők nem vettek tudomást ar­ról, hogy itt uj és más emberek és más gondolatok telepedtek le körülöttük. Ne­kik az nem számított. Ők egymásközt és egymás gondolatvilágában élik le, ami még hátra van és ha hallottak is róla,' bizonyosan múló incidensnek vették mind­azt, amiről mi azt hisszük, hogy uj kor­szak indulásának nevezetes tényei. Ilyen szatmári ember volt Péter bácsi is. Péter bácsi meghalt szegény, de uj Péter bácsi nem születhet. Vájjon a jövő nemzedékeknek akad-e majd ilyen őszin- ítén megsiratni való Péter bácsija? Modern ruhafestés 13 ni Legszebb ruhatisztitás bármily divatszinre S llcIJaCTjfSir i Cll vegyileg száraz utón. Gyár főüzlet: Szatmár, Kossuth L.-u. 10. Felvételi üzlet: Kazinczy-u. 17., Attila-u. 2., Nagykároly: Széchényi-u. 31. Alapittatott 1886

Next

/
Thumbnails
Contents