Új Szatmár, 1912. június (1. évfolyam, 53-76. szám)
1912-06-25 / 72. szám
4. oldal 1912. junius 25 üjMntm seket kihasználva, a munkapártnak kon- zervátiv rétegeit igyekezzünk elválasztani a munkapártnak attól a részétől, amely valóban szabadelvűnek és a demokrátikus választói jog komoly hívének vallotta magát; igyekezzünk a szakadékot közöttük mind mélyebbé tenni ahelyett, hogy egy végletekig űzött technikai obstrukció- val eket egymás karjába kergessük és összeforrasszuk. Nekünk nem lehetett az a célunk, hogy mi tegyük úrrá Tiszát a helyzet felett, hogy mint a véderőjavaslatoknak és a munkapártnak megmentője, jutalmul majd konzervátiv választójogi felfogásának érvényesülését arathassa le. A demokratikus választójog érvényesítésére két alkalmas mozzanat volt a mi politikai életünkben. Az egyik a véderőjavaslat beterjesztésénél, amikor a kormány részéről történtek bizalmas kísérletek az ellenzéknél, hogy a választói jog kérdése szabadelvű megoldása ellenében a véderőnek obstrukciómentes tárgyalása biztosítható lesz-e. Ezek a pur- parlék, amelyeket lecáfoltak, de amelyek tényleg megtörténtek, félbeszakadtak, mielőtt a tárgyalás érdemébe bocsátkoztak volna. A másik ilyen időpont akkor állott elő, amikor a Lukács kormány felszólította az ellenzéket, hogy amennyiben az ő első javaslatát nem tartja megfelelőnek, tegyen uj javaslatot. Ekkor az ellenzék arra a formalisztikus álláspontra helyezkedett, hogy neki javaslat megtétele nem kötelessége. Később ez az álláspont megváltozott és az egész ellenzék összefoglalta kompos misztuális kívánalmait egy javaslatba. Ez azonban sajnos már későn történt, amikor Tisza István uralomra került és a kormány békehangulata már nem volt komoly. És ekkor mi is a Kos- suth-párt kedvéért, előtérbe helyeztük a véderőtörv. 43. §-ának elejtését, holott tudnivaló volt, hogy ezen az alapon a béke létre sem jöhet. (Úgy van. Felkiáltások : Tisza eladta az országot!) Mi hát ebből a szerencsétlen helyzetből a kivezető ut? (Halljuk! Halljuk!) Semmiesetre sem az, amelyre a kormány lépett. A házszabályoknak célja kétségtelenül az, hogy a tanácskozásoknak törvényes rendjét és ennek keretén belül a kisebbségnek jogait is biztosítsa. Az ob- strukctó nem egyéb, mint küzdelem a házszabályokbetiiszerinti értelmének fegyverével. Ha tehát valaki az obsíukciót komolyan és törvényes eszközökkel akarja megszüntetni, akkor a házszabályok betűje ellen azok szellemét kell harcba vinnie. Ebből önként következik, hogy éppen ennek az álláspontnak érvényesítésével nem szabad egy pillanatra sem letérni e törvényességről. (Élénk helyeslés és éljenzés !) Őszintén megvallom, nem látok abban alkotmányos sérelmet, hogy most a képviselőháznak napi négy óra helyet nyolc órát kelljen dolgoznia. Nem tudok abban sem az alkotmányosságnak valamely biztosítékát felfedezni, hogy sza- badságotkérő levelek felett hónapokon keresztül keljen névszerinti szavazásokat folytatni. De az már nyílt törvénytelenség, és a házszabályoknak súlyos sérelme, hogy a törvényjavaslathoz feliratkozott képviselőket szólásra ne hívják fel, hogy ne hívják fel azokat, akiket a záró beszéd megtartása megillet,, akiknek joguk, esetleg kötelességük, hogy feleljenek a beszédükre elhangzott válaszokra. Ezek a jogok végre is nem az egyes képviselőknek jogai, nem a többség, vagy kissebb- ségnek jogai, ezek a nemzet egyetemes jogai, amelyeken a nemzet alkotmányos élete nyugszik. (Zajos helyeslés !) És nem megy az sem, hogy az elnök nem létező szabályoknak külön alkalmazásával azokat, akiket rendetlenkedőnek és engedetlenekre >k talál, ahelyett hogy a mentelmi bizottsághoz utasítaná, saját elnöki hatalmánál fogva vezetteti ki rendőri karhatalommal. (Élénk helyeslés és éljenzés !) Milyen prespektivája a parlament jövőjének nyílik meg igy előttünk? Igaz, ma azt mondják, hogy hiszen az egésznek célja megtisztítani a többség akaratának útját az elébe tornyosuló akadályoktól. De gondoljunk csak a múltra és a jövendőre is. Hitték-e valaha a múltban, hogy ha a mentelmi bizottság határozatot hoz, azt rendőri karhatalom igénybevételével kell foganatosítani. Hiszen annakidején azért maradt ki az ilyen irányú intézkedés a házszabályokból, mert az egész törvényhozás abban a véleményben volt, hogy az teljes lehetetlenség, hogy a Ház határozatának az illető képviselő önként ne vesse magát alá. És nem látjuk-e, hogy ma már a közvélemény alig talál megütközni valót abban, hogy ott, ahol a képviselőválasztások eredménye kétségeshez az eredmény néhány szavazónak jogosulatlan visszautasításával kikorrigáitatik. És nem történhetik-e meg a jövőben, hogy amikor majd kétségessé válik a parlamentben a többség, ezt a kétséges többséget néhány képviselőnek kivezetésével fogják majd korrigálni. És fájjon a törvényhozásnak tekintélyét különösen emeli-e az, ha a képviselőházat katonai kordonnal veszik körül, a képviselőházból heteken át rendőrkaszárnya lesz és a törvényeket az ellenzék kizárásával egyetlen párti hozza meg. Váljon ez a külföld előtt emeli-e tekintélyünket és hitelünket. De más baja is- van az erőszaknak. Az erőszak szapora, mint a patkány és folyton uj erőszakot szül. Látjuk, hogy ami eddig történt, azt betetőzi egy egyszakaszos törvényjavaslat, amelynek az a célja, hogy a képviselőház az engedet- lenkedő képviselőt megfoszthassa a maga megbízó levelétől, az országgyűlés egész időtartamára. Angol példákkal akarják ezt megoldani. De én arra kérem azokat az urakat, akik valahányszor a választói jog kérdéséről van szó, mindig a mi speciális magyar viszonyainkra hivatkoznak szemben a külföldi példákkal, tartsuk most is szem előtt a speciális magyar viszonyokat és ne felejtkezzenek meg arról, hogy Magyarország még nem annyira önálló, hogy nálunk az obsrtukció lehetőségét teljesen kiirtani, a nemzet léi vagy nem lét harcának ezt a szerintem utolsó önvédelemi eszközét egyszersmin- denkorra lehetetlenné tenni szabad volna. (Zajos tetszés és éljenzés.) És főként nem szabad ezt megtenni addig, amig a választások feltétlen tiszasága intézményesen biztosítva nincs. Azt mondják! polgártársaim a munkapárton, hogy most már nem lehet meg- ál'lani félúton, most már az erőszaknak az utján tovább kell haladniok, mert hiszen ha az őszi időszakban újból kez- 'dődik a parlamenti fütyülés és újból lehetetlenné lesz téve a törvényhozásnak működése, akkor ez ellen tartós védelmi eszközöket kell keresniük. Az ellenzék pedig ugyancsak azt mondja : akár helyes volt az obstrukció, akár nem, — most már nem állhatunk meg a fél utón, mert ha jogtalannak tartottuk azt, ami eddig történt, százszorta jogtalanabb az, ami folytatásként következett. Én pedig minden pártnak azt kiáltom oda „itt meg kell állanunk !“ Meg kell állanuuk, mert vannak nagy erkölcsi értékek, amelyek felette állanak minden pártszenvedelemnek és minden párttekintetnek és arról van szó, hogy megakadályozzuk ezeknek teljes elpusztulását. Rá kell tehát lépnünk nűidnyájunk- nak a kibontakozás útjára, nevezzük azt akár restuticio in integrumnak, akár re- parációnak. Az bizonyos, hogy a király által szentesített vagy szentesítendő törvénnyel szemben országos mozgalmat nem indíthatunk, mert az összeütközéseknek ez a végletbevitele képtelenség, de meg kell találnunk egyező kai a házszabálymódositás revíziójának a módját. Mellékes, hogy veszit-e ezzel valamelyik párt a presztizsjéből vagy sem. A i párt presztizsjének fölötte áll a nemzet presztizsje és nemzetünk érdekeinek ál- Idozzuk azt, amit pártunk érdekeiből netalán feláldozunk. És meg kell alkotnunk végre becsületesen és őszintén a választói jogot, (Zajos tetszés és éljenzés) mert az események mindenkit meg kellett, hogy győzzenek arról, hogy ezt a kérdést elodázni ép oly kevéssé lehet;, mint meghamisítani. És mindenekfelett biztosítani kell a választásoknak tisztaságát, mert a törvényhozásnak ez adja meg az erkölcsi alapját. (Élénk helyeslés és éljenzés). íme í. polgártársaim, őszintén merem mondani, a párttekintetekre és keretekre való figyelem nélkül mondottam el most önöknek a magam meggyőződését. Lelki- ismeretem szavát követtem a múltban, azt akarom követni a jövőben is. A béke útját akarom egyengetni, hogy a harcnak szenvedéseitől megkíméljem a nemzetet. A harcot csak akkor szabad felvennünk, amikor az elkerülhetetlen, de akkor a harc becsületbeli kötelességünk is. Ehhez a békés munkához kérem minden magyar ember együttműködését, kérem elsősorban az önök támogatását, mert az önök támogatásából, szeretetéből, bizodalmából akarok erőt meríteni arra további működésemhez. (Hosszas élénk éljenzés és taps. Szónokot számosán üdvözlik.) A beszámoló beszéd után dr. Tímár Zsigmond ügyvéd emelkedett szólásra: T. Polgártársak! Dr. Kelemen Samu, a város képviselője, megtartotta beszámoló beszédét. Azt hiszem, mindarmymn- kat valóságos gyönyörűséggel töltött el ez a tartalmas beszéd, amelyben képviselőnk a párttekinteteken teljesen kívül állva, tisztán Magyarország szabadságának, Magyarország alkotmányának vissza- vivásáért emelt itt szót. Én úgy gondolom, t. polgártársak, hogy az önök egyhangú véleményének adok kifejezést itt akkor, amikor a város szeretett képviselőjének, dr. Kelemen Samunak a szép beszámoló beszédéért a legmélyebb, leghálásabb köszönetét mondok, biztosítva őt további támogatásunkról és kifejezést adok annak, hogy az eddigi működésével mi feltétlenül meg vagyunk elégedve. (Éljenzés és taps.) Arra kérem a t. választóközönséget, inéitóztassék e tekintetbeu az itt fölolvasandó határozati javaslatot elfogadni. (Élénk éljenzés. Halljuk ! Halljuk!) Thurner Albert íölolvasta a határozati javaslatot, amelyben egyhangúlag a népgyülés bizalmat szavaz dr. Kelemen Samunak. Dr. Weisz Sándor rövid beszédében összhangot kivánt kimutatni a képviselő beszéde és a párt politikai nézete között. Biky Károly elnök következő szavakkal zárta be a gyűlést: Választópolgártársaim nevében hálás köszönetét mondok Önnek ezért a formájában ékes és tartalmában igaz beszámoló beszédért. Köszönetét mondok azért, hogy bennünket a jelen súlyos politikai viszonyok között tájékoztatni méltóztatott, és amikor komoly választó polgártársaim nevében a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadottnak jelentem ki, (helyeslés) biztosítom arról, igen t. képviselő urat, hogy Szatmár város választó közönségének a komoly része, amely akarja, óhajtja, a jelen komoly politikai viszonyok között a békés kibontakozást, magatartását nagyon is helyesli és továbbra is kéri, hogy ebben az irányban működni méltóztassék az országházban. Nagyon könnyű volna ma itt egy képviselőnek síppal, dobbal, trombitával, hangzatos jelszavakkal lángragyujtani a szenvedelmeket, talán a képviselő ur tudná is megtenni, hogy itt lángra gyújtsa a szenvedelmeket, de hova vezetne az, t. polgártársaim ? (Egy hang: A nyomorúságba!) De nekünk kötelességünk, hogy nem a mindennapi szenvedelmekre appelláljunk, hanem nézzük, hová vezet az ut, ame lyen elindultunk. Nekünk sokkal fontosabb, nagyobb feladataink vannak a hazával szemben, hogy sem kockára tegyük azt holmi fellobbanásokkal. Ugyanazért, még egyszer köszönetét mondok igen t. képviselő urnák, és kívánom, hogy a jó Isten
