Új Szatmár, 1912. június (1. évfolyam, 53-76. szám)
1912-06-02 / 54. szám
9 1312. június 2 ,Y 2. oldal UjMmm fi ftir. förnényszsR ítélete és a kizipzgsíási jogélet. Egy érdekes rágaimezási pír. — Saját tudósitónktól. — Szatmár, 1912. junius 1. Valahogyan elterjedt rólunk az a téves hit, hogy, jogásznemzet vagyunk. Igaz ugyan, hogy sok a jogászunk, a jog alkalmazásából élő emberünk, akiknek a jog üzésére meg van az iparigazolványuk, de az is kétségtelen, hogy éppen ezek között kevés olyan jogász van, aki olyan értelemben lenne jogásznak mondható, hogy ért is a jogi tudományokhoz. Elösmerjük, hogy az itt mondottak alól vannak kivételek, de ezek a kivételek éppen ott ritkák, ahol legvehemen- sebben vindikálják maguknak az emberek, hogy a magyarságot, mint nemzetet reprezentálják: a jogot közigazgatási utón alkalmazó hivatalnokok körében. Ezek az urak vajmi ritkán képviselik a magyart mint jogásznemzetet. A napokban egy rendkivül érdeke.s esetben Ítélkezett a szatmári törvényszék. Egy rágalmazási pör során napfényre került a közigazgatási eljárásnak és bíráskodásnak egy rendkivül jellemző esete, amelyet érdekesnek tartjuk a tárgyaláson felderített egész terjedelmében közölni. Az erdődi főszolgabírói hivatalt 1907. óta foglalkoztatja Krasznabéltek község kérelme, amelyben a község érdekében szükséges legelőrendtartás megalkotását kérik. A krasznabéltekiek ügyére azonban teljes súlyával ránehezedett a közigazgatási balsors. Ahányszor a főszolgabírói hivatal megcsinálta a legelőrendtartást, a felsőbb hatóság mindannyiszor megsemmisítette. Sőt a minisztérium több ízben utasításokat is adott arra, hogy miképpen kell elkészíteni, — de az utasítások sem használtak, a rendtartás nem tudott megszületni, Az egyedüli ember, aki a legelőrendtartás szörnyű zavaraiban el tudott igazodni, Szabó Gyula krasznabélteki birtokos volt. Szabó jegyzői hivatalt viselt, tehát literátus, törvénytudó ember. A legelőrendtartás többszöri megsemmisítése után ezelőtt három évvel Jeszenszky Béla, akkor erdődi h. főszolgabíró, ismét kiszállt Krasznabéltekre, a helyszínére és megkezdte a rendtartás megalkotása iránti eljárást, — ezúttal ismét szabálytalanul. Szabó Gyula a szolgabiró intézkedéseit nem tartván szabályosoknak, megfe- lebbczte a hozott határozatot. Felebbe- zésben — bár kifejezett sértés nélkül — de igaz, hogy nem a legszelídebben bírálta Jeszenszky eljárását. A helyettes főszolgabíró azonban sértéseket fedezett fel a íelebbezésben és megindított egy eljárást, amely igazán méltó virága a közigazgatási bíráskodásnak. Jeszenszky maga elé idézte Szabót — mint az idézésen jelezte: — kihágás miatt. A tárgyaláson aztán közölte Szabóval, hogy a h. főszolgabíró, a sértett fél most tárgyalni fogja az ügyet, a felebbe- zésben foglalt sértő kitételek ügyét, amelyben ő, a h. főszolgabíró egyszersmind a opT»fpft fpl IC Jellemzésül, hogy mik voltak ezek a szörnyű sértések, elmondjuk, hogy Szabó Gyula felebbezésében ösmertette pontról-pontra az eljárás szabálytalanságait s ezekből azt a következtetést vonta le, hogy a jegyzőkönyvben foglaltak nem felelnek meg a valóságnak. A legsúlyosabb sértés az volt, hogy „a szolgabiró eljárása nem egyéb, mint egy velem szemben elkövetett és nem sikerült gondolatolvasási kísérlet.“ Csak jellemezésül hoztuk fel ezeket a szemelvényeket, mert bármilyen súlyos sértésekkel illette volna Szabó felebbezésében a főszolgabírót — mondta volna légyen bár azt a legvégsőt is, hogy a főszolgabíró betartotta a törvény intézkedéseit — még akkor sincs semmiféle olyan jogalap, amely megengedné, hogy bármely hatósági közeg maga elé citáljon egy ügyfelet, akinek ügyében ő: — az illető hatósági közeg — a másik ügyfél. Sőt a főszolgabíró tovább. ment: négy tanú előtt hallgatta ki Szabót, holott elemi jogszabály, hogy a vádlottat nem szabad tanuk előtt kihallgatni. Szabó Gyulát a merőben jogtalan eljárás a végletekig elkeserítette és látva, hogy Jeszenszky a tárgyalási jegyzőkönyvet is aláíratja a négy tanúval — ami újabb szabálytalanság — most már kijelentette, hogy azelőtt nem tartotta széndékosnak a főszolgabíró szabálytalan eljárását, de a most történtek azt a meggyőződést érlelték meg benne, hogy a törvénytelenségeket tudatosan követte el. A helyettes főszolgabíró ekkor fel- fügesztette a további eljárást a saját sérelmére elkövetett kihágási ügyben és megállapítván — ezúttal helyesen — hogy az újabb sértések elbírálása már túlhaladja az ő hatáskörét, feljelentést tett Szabó Gyula ellen a szatmári kir. ügyészségen rágalmazás miatt. A napokban tárgyalta a szatmári királyi törvényszék Szabó Gyula ügyét. A tárgyaláson dr. Némethy József törvény- széki bíró elnökölt, a vádat Papp Szilvi- usz kir. ügyész képviselte, a vádlottat dr. Kelemen Samu védte. A törvényszék bűnösnek mondta ki Szabó Gyulát a rágalmazás vétségében és a fenforgó igen lényeges enyhítő körülményekre való tekintettel 100 korona pénzbüntetésre Ítélte. A büntetés végrehajtását azonban felfüggesztette. A törvényszék Ítéletének indokolása igen* kemény kritikában részesíti a főszolgabíró eljárását. Megállapítja az ítélet, hogy a főszolgabíró helyettes felületesen és törvénytelenül járt el, mikor a felsőbb hatóság utasítása dacára újabb szabálytalanságokat követett el. Megállapítja az Ítélet, hogy Szabó Gyula joggal el volt keseredve, mikor maga akart Ítélkezni a saját ügyében és nem lépte túl a jogos bírálat határát, mikor erősen kelt ki a főszolgabíró eljárása ellen. Ezért nemcsak enyhén kellett büntetni, a vádlottat, de a büntetést fel is kellett függeszteni. A dolognak azonban van egy köz- igazgatási csattanója is. Jenszenszky Béla a kihágási eljárással együtt felfüggesztette a legelőrendtartási eljárást is és minthogy a közigazgatás azon a véleményen van, hogy a marhák tudnak legelni rendtartás nélkül is, — a krasznabéltekiek 1907 óta nem jutnak legelőrendtartáshoz, ami nagy zavarokat okoz a községben. Őszi barack MERTZNÉL Dr. FÁBIÁN LAJOS ügyvédi irodáját Rákóczi- utca 245c szám alatt (Foga- rassy-ház) megnyitotta. = Rasarodás egy tsksrék&etét Hril. Vij tirtéeeí a szarni pénzpiacon. — Az Uj Szatmár tudósítása — Szatmár, juniu^ 1. A napokban a szitáló esőben egy zsiroskalapu, kopott mándlis ember ódön- gött a pénzpiacon. — Mit keres itt kend, ahol a madár sem jár? kérdezi tőle József, a Szatmári Bank főkönyvvivője. (Ő viszi-hozza a főkönyveket egyik asztaltól a másikig.) — Bankot néznék, válaszol a mándlis, merthogy vagy 500 koronát tennék be a kasszába. Mire József körülnézett, már messze járt tőle a mándlis ember. A betét hírére megrohanták a bankok és ugv cipelték százfelé. — Jöjjön be szép ember a betétjével, szólott az egyik. — Szervusz János, mondja egy vastag aranyláncos bankigazgató, nem ös- mersz meg? Nem emlékezel rám? Együtt jártunk iskolába. — Nem is jártam iskolába, feleli János a tegeződési trükkre. — Bácsikám, vegyen részvényt a pénzéért. Van itt még vagy két darab eladó. Hatér adom párját, mint a tojásnak. — Hét darabja hét, minden darab hét, vegyen belőle ötszázért, kínálja a helyi érdekű értékpapírt egy részvénynagytulajdonos. János bácsi, a betétes, megijedt a nagy pártfogástól, mert tudta azt, hogy sohasem jó, ha a szegény embert a nagy urak elkezdik szeretni. Kiszabadította hát magát a bankáradatból és nekivágva a piacnak meg sem állott a Vécsey-házig, abban is a Szatmári Hitelbankig, ott is a Fuchs Bertalan igazgató szobájáig. — Egy kis pénzt hoztam volna. — Adja át bátyám amott a pénztárnál, majd ott adnak róla egy könyvet, feleli az igazgató, miközben srófolt egyet a betevő fülén, miként a villanyoslámpa csapján szokás avagy a kamatlábon. — Áztam hova teszik a pénzt? — Abba a nagy fene kaszliba ott, nyugtatják az atyafit. Ez alatt kiállították az öregek a betétkönyvet és átadták neki. Rövid gondolkodás után azonban aggódva szólal meg a nagykolcsi atyafi: — Megkövetem az urakat, nem jól van ez igy. Mert hátha én elveszejtem a kis könyvet, hát más is kiveheti a pénzt. — Azon is lehet segíteni. Beleírunk a nagykönyvünkbe valami jeligét és csak annak fizetjük ki a pénzt, aki ezt a jeligét bemondja. Válasszon kend valamilyen szót, magyarázta most már a pénztárnok. A nagykolcsi tőkepénzes megvakarta a fejét, de csakhamar megértette, hogy igy haj sem lehet a pénz körül. — Lehet tehén név is ? — Lehet. — Hát akkor van egy kedves tehenem, a Bimbó, jó tejelő, hát annak a neve legyék. — Hát Bimbó. — Bimbó. Beírták a bimbót a könyvbe. * Éjszaka 12 óra volt. A Majláth-utcán csak a villanygyár méla zokogása okozott némi zajt, s a megóvatolt váltók kisérte- tei fehérlettek a körjegyzői iroda környékén. A kísérteties csendben egy bubánaA madarat tolláréi, az slőkels irtsd tipliéről mim mis, .. Elegáns ember csakis .. MOSKOVITS-cipőket visel. Talpba-vésett szabott ár !
