Új Szatmár, 1912. június (1. évfolyam, 53-76. szám)

1912-06-09 / 59. szám

4. óidul

Í3i2. f&BiflS 3

« 9 i* fi 1

f f

iihwiUilii ni í

(w

a hordójeizo hivatal módosított szervezési szabályrendelete;

a harcászati céllövészethez szükséges terület biztositása;

Pozsony város átirata az adóreform tárgyában.

A közönséghez.

□ □ □

Jusíius elsejééi kezdve a nyomdai munkások és munkaadók közötti kollektiv szerződés értelmében országszerte emelkedtek a munkabérek.

3z általános béremelkedés, továbbá a papiros, festék, gépek és befüsnyag drágulása az újságok előállítási költségeit is tetemesen na^yobbitfák.

Ezek a folyton szaporodó kiadások indították arra a vidéki újságok kiadó- hivatalait, köztük az ÚJ Szatmár és Szamos kiadóhivatalait is, hogy a lapokat jelentéktelen összeggel megdrágítsák.

Mától fogva a Szatmáren megjelenő napilapoknak: az Uj Szatmáriak és a Szamos-nak egyes száma S fillér lesz.

Sz előfizetés díja szintén módosul. H lapra ezentúl a következő összeggel lehet előfizetni:

HELYBEN': VIDÉKRŐL:

Egész évre . . K 16'— Félévre . . . K 8 — Negyedévre . . K 4'— Egy hónapra . K 1’40

Egész évre . . K 18‘— Félévre . . . K 9.— Negyedévre . . K 4-50 Egy hónapra . K 1.70

Hisszük, hogy ezt a drágítást a közönség rossz néven venni nem fogja, annál kevésbbé, mivel nála ez mindössze pár fillér! jeleni, a mi költségvetésünket azonban lényegesen befolyásolja.

I KÖZPONT! SZÉLŰM, I

I étterem és kávéház Mátészalkán. |

Teljesen njonnan öpítyo és bersndezye. I ; TafayPálntiüW!. Mii és fijuelmes fciszolgálés. |

ismét nagy Panama

szállítmány érkezik

KARDOSHOZ«

— Megjelen naponta reggel 5 órakor —

Főszerkesztő : Felelős szerkesztő :

Dr. TANÓDY ENDRE DÉNES SÁNDOR

Előlizetés:

HELYBEN: VIDÉKRE:

Egész évre . . K 16'— Egész évre . . K 18’—

Félévre . . . K 8’— Félévre . . . K 9' —

Negyedévre . . K 4‘ Negyedévre . . K 4 50

Egy hónapra . K T40 Egy hónapra . K 170

Egyes szám ára 6 iiüér Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, ISKOLA-KÖZ 1. TELEFON 358

nnpi hírek

Dobón — urfi lett.

Nem az embereinket akarom portálni, mikor e héten másodszor veszem cikkre őket, de ilyenkor, hét végén szokás egy cikkben összefoglalni az elmúlt hét nap kiemelkedő eseményeit és szinte slagra jön be e munkám kezdeténél az Uj Szatmár ügyvezető-rikkancsa : Nobán.

Ebédtől jön — mint ő mondja: — szunyoggulyást ebédelt meg [nadálykocsonyát a kis Pannóniában (Deák-tér és Batthányi-utca sarok, a pincében), — egy irgalmatlan nagy regatta média lóg a szájában akár egy meglazult rúd a rozoga szekér előtt.

Ö és ügyvezetése alatt álló társai a hét politikai eseményeinek feltétlen urai. Az ellenzéki képviselőket kihord- ták a magyar dumából, Tiszára rálőttek, emberek keseregtek, honfiak lelkesedtek, de pdrtonkivüli hidegvérrel felül csak ők maradtak, a helyzet urai: a rikkancsok.

Mit bánták ők, hogy miért, miért nem, — a fontos az, hogy mindennap legyen rendkívüli kiadás, amelynek jövedelméből példányonként 2 fillér üti a takarékkönyvüket.

7—8—10 koronákat kerestek naponta például az Uj Szatmár rikkancsai és a katona, akinek állítólag öt éhes gyermek lesi-várja otthon a politika rendkívüli eseményeit, egy hét alatt 28 koronát tett saját külön takarékpénztárába : az asszony kebelében deponált keszkenő sarkába.

De legjobban mégis Dohán szedte le a tejfelt, aki pénzviszonyainak ilyetén javultával ledobta magáról a kes- hedt téli gúnyái, fehér illetve feketené- müt és tetőtől talpig kiöltözködött, miként a ivelszi herceg szokott volt sátoros ünnepkor.

Gurtnis kabát zsentrimódra, színes nyakkendő kocsisgöbre kötve, automobilsapka, mintha Űrnapján felejtették volna itt az automobilversenyzők, áttört zokni plakátpapirosból, ingelő ócska tapétából és egy pár cipő, vélnéd a Titanic és Carpathia csoszognak egymás mellett.

Urfi lett a Dohán, tisztára tekintetes urfi és meglátják : holnap reggel már vasalt fehér ingben fehér gigerli kalappal rikkantja végig az utcát, és éppen most radíroz, krétával fehérít egy ócska gallért a garderobja számára.

Ezzel egyidejűleg természetesen megnövekedtek az igényei is: fogkefe- vásárláson töri a fejét és mindenkitől megköveteli, hogy tekintetes urnák szólítsák. Hozzánk pedig ultimátumot intézett, amelyben elvárja,' hogy anyagi helyzetéhez illően pozíciót is biztosítsunk számára : nevezzük ki cégjegyzőnek, tűinek ellenében haj latidónak mutatkozik, hogy ruháját a szerkesztőség tagjainak felváltva odakölcsönözze:

járjunk benne szom-, vasár- és ünnepnaponként a templomba.

Szóval egy egész országot tiport el Tisza István, egy nemzetet háborított fel maniatikus erőszakoskodásával, de Dobánból és szaktársaiból emberi csinált.

Dehát, tessék elhinni, a gazdagság sem csupa öröm, a módnak is meg van a maga keserűsége, Dohán helyzete sem fenékig tejfel.

Álmaiban, miközben szép baritonján elkeseredetten ordította, hogy: rendkívüli kiadás, — kiüt homlokán az aggodalom verejtéke: mi lesz belőle, hogy igy belécseppent az urimódba.

Ezelőtt lehetett mellékesen egy pár fity inget keresni pakk-hordozással, kül- döncködéssel, de most, hogy tekintetes urfinak nézi a világ, senkisem meri megszólítani trógerség irányában.

Alighanem úgy fordul majd a sor, hogy le kell vetni az uj ruhát, visszavenni az ócskát, mert igy nem engedi megélni az elegancia.

(I).

— A koronázás évfordulója. Egykét egyházi épületen szomorkodó nemzeti- szinü lobogó jelezte tegnap, hogy I. Ferenc József koronázásának évfordulója vagyon. Az üzletek nyitva voltak, az iparosok dolgoztak, az emberek szürke egyhangúsággal néztek napi dolgaik után. Lázas érdeklődés csak a politikai eseményei iránt mutatkozott. A Felség — mint Pestről jelentik — számos üdvözlő táviratot kapott, sőt ő maga is adott fel egyet Tisza István cimére, amelyben üdvözölte szerencsés megmenekülése alkalmából. Tisza — egyes híresztelések szerint — a táviraton nyomban felösmerte a király saját kezeirását.

— A képviselők és újságírók. Mikor a magyar nép képviselői teljesen meggabalyodtak a Tisza mámortól, mikor kaján gyönyörrel nézték végig, hogy a velük egy jogon ottülőket rendőrpribékek hurcolják ki a parlamentből, mikor őrületükben megrugdalták a haldokló fél- hideg tetemét, éhesen néztek körül: kit lehetne még kiebrudolni és megpüfölni. A vérszomjas indiánok már-már önmagukat lökték ki és saját fejüket rugdalták ösz- sze, mikor két előtáncos tekintete — mint oly sokszor már — az újságírói karzatra tévedt. Usz, usz, csípd meg, hajrá, — nekiestek'hát az újságíróknak és parlamentáris harci ordítással kituszkolták őket a jogos helyükről. Később azonban visszatért a józan eszük az uraknak, amint mindig visszatér egy kevés időre, ha saját érdekükről van szó és. eszükbe jutott, hogy lesz még választás, amikor kell a sajtó támogatása, lesznek még parlamenti felszólalások, amik csak akkor érnek egy fabatkát, ha az újságírók saját ötleteikkel spékelik meg, szóval belátták, hogy újságíró nélkül nem lehet kinőni az alacsony sorból és a bősz tigrisek, a bátor oroszlánok, a hős Nérók szépen térdet hajtottak az ujságíirkálók előtt és — minthogy most az egyszer nem segítettek az újságírók — esetlenül, hebegve próbálták kimenteni a kocsiserkölcs kitörését. A gyáva, férfiatlan megalázkodás — amely mégis egyedüli erényes vonás a képviselők megnyilatkozott összes tulajdonságai között— ezúttal nem tett hatást. Az újságírók nem szédültek meg a mandátumsakálok képmutatásaitól és élnek törvényadta jogaikkal a durva támadókkal szemben.

a termőföld, ha kellően trágyázzák. Ehhez ma már elengedhetetlen kellék a kísérletek alapján elismert aranyéremmel kitüntetett

fekál komposzt trágya, S“”

" Első Szatmári Mőfrágyagyár s:-- ---------Iroda : BERCSÉNYI-UTCA 21. szám ^