Új Szatmár, 1912. június (1. évfolyam, 53-76. szám)

1912-06-08 / 58. szám

2. oldal UjMtnm 1912. junius 8 ne töltse holnap este a színházat. Még pedig nem azért, mert ezt a reklámcik­kecskét olvassa, hanem azért, mert — amint tudom — már előre megváltotta a jegyek nagy részét. Szívből örvendek a kedves uj egy­ház sikerének. Mert bármennyire gúnyol­juk évődésből a lutcránusokat, a való­ságban, jól tudják ők maguk is, mélyen benne gyökereznek a szivünk szerető ka­marájában. Verus. Dr. FÁBIÁN LAJOS ügyvédi irodáját Rákóczi» utca 26. szám alatt (Foga- rassy-ház) megnyitotta. = Automobil-nap Szatmáron. — Az Uj Szatmár tudósítása — Szatmár, junius 6. Sajnos, az Automobilklub által ren­dezett kiskocsi verseny szabályai nem engedték meg, hogy a versenyzők letér­jenek a kijelölt útról és bejöjjenek Szat­már utcáira, hogy ők is megösmerked- hessenek a várossal, a közönség is lássa felvonulásukat. Akik azonban érdeklődtek a haladás gyorskocsijai iránt, azok igy is vették maguknak a fáradságot, kimentek a nagy- vásártérre, amelynek a gőzmalommal szemben levő részén felállított sátorban dr. Vajay Károly kir. tan., polgármester, dr. Pirkler Ernő városi jegyző, azonkívül nagy és előkelő közönség várta az ér­kezőket, akiket a Pannónia étterme pom­pás villásreggelivel vendégelt meg. Előkelő hölgyközönség várta az át­vonuló automobilokat. A megjelent höl­gyek közül a következők neveit sikerült feljegyeznünk: Dr. Vajay Károlyné, dr. Ambrózy Sándorné, dr. Pirkler Ernőné, Kölcsey Gáborné, dr. Damokos Andorné, bér. Ko­vács Miklósné, dr. Farkas Antalné, dr. Madarassy Lászlóné, Lossonczy Józsefné, Osztroviczky Istvánné, Kölcsey Boriska és Ella. * A fogadtatásnál is kellett történnie némi eltérésnek a programmtól. Az Auto­mobil Club eredeti értesítése szerint ugyanis az automobiloknak 6 órakor kel­lett volna elindulniok Debrecenből és ak­kor a Szatmárról eléjük induló automobi­lokkal a majtényi síkon találkoztak volna. Az eredeti megbeszélés szerint Szatmár­ról fél nyolckor kellett volna elindulniok a fogadtatásra készülőknek. Még mélyen aludt azonban mindenki, csak a fogadtatás rendezésében fáradha­tatlanul buzgólkodó Pirkler Ernő, — aki reggel 3 órától kezdve szorgoskodott az előkészítés körül — csak ő volt még tal­pon, mikor háromnegyed hét óra tájban berobogott az első automobil, amelyen a Magyar Automobil Club képviselői: Zichy Béla gróf, a verseny főintézőségének el­nöke, báró Busch Károiy százados és Pivny Béla sportbizottsági tag ültek. Az indulás ugyanis hat óra helyett öt órakor történt Debrecenből és mivel gróf Zichy kocsija versenyen kívül indult,, reá nézve nem voltak kötelezők a menet­időszabályok és igy ő a versenyben meg nem engedett gyorsasággal, 1 óra 33 perc alatt tette meg az utat Debrecentől Szat- márig. * Gróf Zichynek túl kellett lépnie a versenyszabályokban megszabott lassúsá­got, hogy ilyen szokatlan gyorsasággal tehesse meg útját. Kissé furcsán, hangzik, hogy versenyben a menetidőt megszabják, de tudni kell, hogy ez nem gyorsasági verseny volt, nem aszerint nyerték a di­jakat, hogy ki milyen gyorsasággal teszi meg az utat. A kiskocsiverseny motor- sróba volt és* a motorok tartósságát, ere­jét tette versenyre s a kocsikat aszerint díjazzák, kogy melyik milyen állapotban bírja ki megszabott menetidő alatt az utat. * A versenyben az indulás sorrendjé­ben a következők vettek részt: Gaál József (MARTA) magyar. Kurtz Konstantin (MARTA) magyar. Katzer Ödön (MARTA) magyar. Héger E. Jenő v. Vögerl Gyula (Puch) osztrák. Huszár Elemér (Puch) osztrák. Palugyai Antal (Puch) osztrák. Kobel Kornél (Puch) osztrák. Verlin Jakab (Puch) osztrák. Hacher Frigyes (Puch) osztrák. Vértes Vilmos István (Renault) francia. Lahner György (Opel) német. Born Frigyes báró (Opel) német. Csekme Károly (FIAT) osztrák. Fekete Jenő (FIAT) olasz. Steiner (Brenabor) német. Köhler (Brenabor) német. Deberitz (Brenabor) német. Gráber Ernő (Berliet) francia. Bárdi József (Bárdi-Berliet) magyar. Adorján János (NAC) német. Bild Erich (MAF) német. Szabó S. Károly (Mathis) német. Szabó Ferenc (Csonka) magyar. A zárjelben levő szavak a kocsik gyártmányait jelzik. Ezenkívül indult még versenyen- kivül húsz kocsi, amelyek között elsőnek haladt át a városon az Automobil Klub egy kocsija, amely az aradi újságírókat vitte. * Az aradi ujsáigrók korán reggel ha­ladtak el, mielőtt a hivatalos fogadtatás elkezdődött volna. Pirkler Ernőn és egy pár koránkelő emberen kívül alig talál­kozott velük más. Nagy örömem volt ilyenformán, mikor egyik kocsiról egy tömzsi emberke ugrott le, kinek karján széles karszallag volt ezzel a felírással: SAJTÓ. Kollegiális örömmel futottam hozzá, bemutatkoztam neki és vártam a kartársi hév kitörését, mikor üdvözlő szavaimra értelmetlenül nézett rám s igy szólt: — Je suis un francais! Több ugságirót aztán nem mertem megszólítani, mert féltem, hogy ismét ku­darcot vallók a nyelvösmereteinmel. V» Nem igy Pirkler Ernő, aki a szük­séghez képest magyarul, németül, fran­ciául üdvözölte minden egyes kocsi uta­sait a város nevében. Eltekintve attól, hogy ő maga is sze­retné tudni, hogy hány emberrel és kikkel ösmerkedett meg a fogadtatásnál, a német automobilásták meg voltak győződve, hogy ez az ember pompásan beszélhet franciául, a franciák ellenben azt hitték, hogy pre­cíz német lehet. Annyival azonban adóznunk kell a lokálpatriotizmusnak, hogy a versenyző kocsik nem valami tetszetős külsővel ér­keztek meg hozzánk. Mindenki sokkal szebbnek találta a dr. Vajay Imre Benz kocsiját, a dr. Far­kas Antalét, a dr. Cholnoky Imréét, a tűzoltókét és a Pannóniáét, amelyek mind kivonultak a kollegák üdvözlésére. Sőt volt olyan ember is, akinek az összes automobilok között legjobban tetszett a dr. Kölcsey Ferenc két szürke paripája. * • Humor is volt. Aktuális humor. A népség, csőcselék úgy elállotta az utat, hogy félni lehetett: valamelyik a bero­bogó automobilok alá kerül. Ács Géza csendőr-járásörmester, miután látta, hogy szép szóval nem lehet rendet csinálni, közéjük rikkantott. A nép pedig sokat olvasott mostaná­ban a rendkívüli kiadásokban a főváros­ban történt rendőri brutálitásokról és ez jutván eszébe, páni félelemmel igyekezett menekülni még a hangos szó elől is. Véletlenül éppen a menekülők háta mögött terjeszkedett egy nagy pocsolya — hol nincs Szatmáron nagy pocsolya? — és a népek térdig futottak belé a sürü, fekete lébe. * Baleset is történt, sőt több mint ba­lesett : szerencsétlenség. Az utak mentén a falusi lányok, a fehérruhás szüzek virágdobálással üdvö­zölték az áthaladó automobilokat. Ombod és Pettyén között, ahol az ut Dobrácsapáti felé tér le, Pataki Etelka, 15 éves apáti lány szórta virágjait a gép­kocsik útjára. A virág fogytán volt és Pataki Etelka úgy takarékoskodott vele, hogy mikor egy automobil elhaladt, ő mindig összeszedte a virágokat az útról és a következő ko­csit üdvözölte velük. Éppen virágokat szedett ismét, mi­kor a keresztut felé robogott Vértesi V. István budapesti iparfelügyelő automobilja. A szegény kis lány nem hitte, hogy az automobil olyan nagy gyorsasággal halad­jon, a kocsit pedig, amelyet maga a tu­lajdonos vezetett, nem lehetett megfé­kezni. Az automobil a lehajló leányt fején ütötte és félredobta. Természetesen a gépkocsit nyomban megállították, feltet­ték rá az eszméletlen leányt és vissza­hozták a szatmári kórházba. A szerencsétlenségről jelentést tet­tek a csendőrségnek, jrjdám őrmester ki­hallgatta az automobil utasait. A fogadtatás helyéről dr. Kölcsey Ferenc, dr. Lükő Béla és dr. Vajay Imre orvosok automobilon mentek ki a kórház­ba, ahol megvizsgálták a leányt. Külsőleg nem szenvedett súlyos sé­rüléseket, de annál veszedelmesebbek belső sérülései. Az orvosi vizsgálat ugya­nis megállapította, hogy az erős ütéstől agyrázkódást szenvedett. Nagyon rosszul van szegény. Életveszélyes az állapota. * A versenyzők külömben kedves aján­dékot is kaptak Szatmáron. A Lima élel­mes igazgatósága minden automobilba egy ügyes kis táskát adott fel, amelyben egy üveg bor, két üveg Luna viz, fog­piszkáló, pohár, és más, az utón szüksé­gessé válható cikk volt elhelyezve. De hogy a Lunának nem kellett a reklám, azt bizonyítja, hogy mikor a ver­senyzők leszálltak kocsijaikról és Márkus Zoltán pompás villásreggelijéhez ültek, alig egy-kettő ivott közülök sört, a többi igy szólt a pincérhez: — Szatmáron nem kapni Luna-vizet? * A versenyzők délután értek Kolozs­várra, ahonnan az Automobil Klub nevé­ben táviratot küldtek Szatmár városának s köszönetét mondtak a barátságos fo­gadtatásért, fényes megvendégelésért. Köszönő táviratot küldött gróf Zichy Re­zső is és külön-külön az egyes versenyzők. Női és férfi • • 0 • tennis-cipök nagy választékban megérkeztek. Moskovits Farkas és Társa cipő és csszmagyár részv.-íárs. szatmári fiókja

Next

/
Thumbnails
Contents