Új Szatmár, 1912. június (1. évfolyam, 53-76. szám)
1912-06-19 / 67. szám
üiplif rabolni, rendjeieisef ^ ' osztogatnak Lapunk más helyén számolunk he egy érdekes bonyodalomról, a mely egy el nem fogadott királyi kitüntetés körül kerekedett. Az alább el- mondandók csak annyiban vannak összefüggésben a konkrét esettel, hogy ennek az apropos-jából mondjuk el, de a részletek egyáltalában nem vonatkoznak a rosz- szul sikerült kitüntetés központjában álló tiszteletreméltó öreg urra. Nem fojthatjuk el azonban felháborodásunkat, amely mindannyiszor kitör belőlünk, valahányszor ezt a kicsinyes rendjelesdi játékot látjuk különösen egy olyan kormány részéről, amely Magyarország történelmében örökös emlékezetűvé tette magát a jogok rablásában elért útonállási rekordjával. Ma, mikor a nép nyög fájdalmában, felordit dühében, hogy megfosztották legéletbevágóbb, legszentebb jogaitól, ma valósággal felháborító ez, hogy a bűnös kezek fityegő rendjeleket merészelnek osztogatni — kitüntetésképpen. A király nevében adják ezeket a zálogházi becsértékkel biró kincseket, bár Őfelségének halvány fogalma sincs kitünteti jeinek becses személyéről, közéleti érdemeiről. Jól is járna szegény király, ha udvari szállitói elkezdenének neki szállítani, királyi tanácsosai hozzáfogná^ ík tanácsokat adni. Bámulatos dolog azonban, hogy vannak emberek, akiket el tudnak még kápráztatni a királyi kegy ilyetén sugarai, amelyekhez éppen csak a királynak nincsen köze. Valóságos visszaélés az, amit ezekkel a cicomákkal müveinek. Ha egy gazdasági cseléd becsületesen szolgál egy uraságot 50 esztendőn át, kap egy réz vagy ezüst fityegőt és felfordulhat vele éhen az árokparton vagy odaadhatja két pakli dohányért a ‘zsidónak. A tűzoltóságok küzködnek, kínlódnak, hogy fenn tudják tartani magukat, hogy be tudjanak szerezni egy-egy rongyos vizipuskát, de a kormány gondoskodása nekik is megteremtette a boldogitó kitüntetéseket. Kitüntetést, rendjelt osztogatnak betevő falatok helyett, mert pénz nem telik, az kell a szavazatok megvásárlására. Lukács László egyik kezével a nyakát fojtogatja a magyar nemzetnek, de másik kezével ordókat, hitvány csüllöngőket, báli kokárdákat osztogat híveinek. Demokratikus fejlődést harsognak a kürtök és a hideg kileli az embereket egy kis királyi kitüntetésért. Érdemtelen érdemeket, jelentéktelen közéleti működéseket jutal- mazgatnak azok, akik Deák Ferenc helyét töltik be, de elfeledik, hogy a haza bölcsének mellén nem fityegett semmiféle szárdiniás márka. Nem márka, nem kokárda, nem ordó kell nekünk. Jogot követel a nemzet, nem fityegőket. Adják vissza a jogainkat, a rendjeleket pedig akaszszák a Tisza István nyakába — középen a Sobri József-rend nagykeresztjével. fficglipi oftséságí Vaiósli amerikai panama kalapok 3 szallaggal 10 K Rifáfyinál m Szatmár, junius 18. A létra. Mostanában sok szó esett a főrendekről. Mint halottak napján a halottakról. Kijöttek a múmiák a napfényre és az ország, amely éveken át nem táplálkozik abból a hatalmas történelmi éléstárból, amely a főrendeknél van felhalmozva és amely nélkül az ország állítólag megélni sem tudna — az ország csodálva bámulja ezeket az aszott marionetteket. Hát ilyenek? A főrendeknek gyönyörű múltjuk van; csak jelnük nincs — és pechük van, mert jövőjük, az még sokkal inkább nincs. Születettek és kinevezettek egyaránt, főbírók és püspökök, grófok és bárók — édes istenem, hát igy néznek ki azok, akik fölül vannak? Csodás balsikereként a fejlődésnek, nem a születettek idomultak a kinevezettekhez, hanem megfordítva. Günther és Vavrik olyan jogászoknak bizonyultak, mintha grófok lennének és Csernoch olyan ékesszólóan beszélt, mint egy igazi báró. Nincs Magyarországon törvényszéki jegyző, aki hátrább tartana a rég kicsépelt, tartalmat és értelmet vesztett jogászi szofizmákban, mint a legméltóságosabb bírák és az utolsó káplánban több lendület, emelkedettség és bölcseség kell hogy legyen, mint amennyit nagyméltóságu főrendiházi kartársuk napfényre hozott. És milyen fent vannak ezek az emberek, milyen irtózatos magasságban! Egy létra volt odatámasztva egyszer egy falhoz. A létrasorok unták magukat Az eszmecsere vásárolta a festéket. Telefon 36S. szám. Ne lessen ordegit a falni ha nem Vámosnál i Üzlet a törDényszéiüiel szemben. Ára 6 fillér. I. évi. 67. sz. Ssatmár-lVémeti 1912 junius 19 Szerda •V.4;
