Új Szatmár, 1912. június (1. évfolyam, 53-76. szám)
1912-06-16 / 65. szám
1812. jiiäiius 18 2. oldal UjMmm Szatmár, junius 15. A Heti Szemle és a főkapitány. Igazán nem vetheti senkisem a szemünkre, hogy valami nagy buzgalmat fejtünk ki a város vezetőségének védelmében, — különösen az olyan támadásokkal szemben, amelyek más lapok részéről érik a város élén álló urakat. . De éppen azért, hogy felszólalásainknak megóvjuk a komolyságát és bebizonyítsuk azt, hogy sohasem személyek ellen, hanem az igazságért szólunk vagy írunk,'— mindig csak igazságos dolgok érdekében emelünk szót, sőt még attól sem tartózkodunk, hogy ha a város vezetőségét érdemtelen támadás éri, megvédiük őket ettől. A Heti Szemlének például állandóan a főkapitány van útjában. Ha a szatmári utcákon görbén nő egy akácfa, ezért a szentszék Tan- kóczi Gyulát teszi felelőssé. Ha a jég beveri a papok ablakait, hol a főkapitány, aki a romboló jeget letartóztassa? Sok a zsidó Szatmáron, miért nem pusztittatja ki őket a főkapitány és főként miért nem adja oda a mentők automobilját a sajtóalapra? Legutóbbi számában az utca poráról elmélkedik zűrzavaros sorokban a szent lap. Hogy nyáron por van az utcán és nem friss, fehér hó. Holottan éppen a Heti Szemlénél illenék tudni, hogy az utca pora a bibliából veszi eredetét, mert meg vagyon írva, hogy az Ur imigyen szólott a kígyóhoz, mikor Ádámékkai együtt kiüzé őt a paradicsomból: hason csuszszál és port egyél. Járnak közöttünk sziszegő, fekete kígyók, nyelvüket nyújtogató, simatestü viperák, akik az Ur rendelkezéséből csak a hasoncsuszást tanulták meg, a port azonban nem akarják beszedni. Azt azonban nem tudják, hogy az utcák öntözése azért nem vihető keresztül, mert a város lovait — amelyek amúgy is kevesen vannak — gépvontatásokkal és más munkákkal foglalják le. A seprésre pedig havi 40 korona díjazásért — ennyit ad a város — nem vállalkozik más, mint szegényházi aggok, akiknek a fele állandóan beteg. így aztán seprőszemélyzet nincs kellő számmal. Egyébként pedig — ebben már meg kell nyugodnunk — amig vízvezeték nem lesz Szatmáron, addig az utcák se tudnak rendbejönni. / ddig legfeljebb annyit lehetne megtenni, hogy a Heti Szemle kiéi gyertyák között álló feszület előtt és térdenállvadiskurált a szerencsétlen leánynyal. Eközben érkeztek meg a mentők, hogy elszállítsák a vallás tébolvodottját. Nagy volt azonban a meglepetésük, mikor egy bolond helyett kettőt találtak a postán." Mindakettő térdepelt a gyertyák között. —- Szegény Boros ur — sajnálkozott Mónus bácsi.— tegnap még semmi baja se volt. Hosszas és beható magyarázat kellett hozzá, hogy buzgó riporterünket el nem kocsikáztatták a postáskisasszonnyal együtt — a Lipótmezőre. U zsorást üldöztek a héten Szatmáron. Azaz, hogy uzsorás volt-e, akit üldözőbe vettek vagy nem, azt döntsék el egymás között az esetben szereplők, akik erősen összeakasztották a szekerük tengelyének a végét. Semmi közünk hozzá. De annyit el kell ösmernünk, hogy a közönség nagy hálával és elösmeréssel vette, hogy ebben a pénzszük időben felhívták a figyelmet egy emberre, aki ad pénzt a megszorult embereknek. Egy hibája volt azonban a cikksorozatnak: nem volt megjelölve a jótékony- ember közelebbi lakcíme. Holott .az olvasóközönség körében gyakran felhangzott a cikk nyomán az ösmeretes kérdés: — Hol lakik az az ur? sepertetné a püspöki palota háta mögött terpeszkedő bűzös, poshadt pocsolyát, a melynek vize egyenesen a palotából jön ki. Ami pedig az utcaseprést illeti, hogy az felkeveri a port, hát az bizonyos, hogy nem tömjénfüstöt ver fel a seprő. Az a szerencse azonban, hogy a seprést a késő éjszakai órákban végzik és igy csak az krákog, prüszköl, vartyog, vinnyog tőle, aki a késő éjszakai órákban jár haza. És akkor nem is egészen biztos, hogy- a portól krákog, vartyog Varjas ur. Rossz lelkiismerettel. Csodálatos, hogy a bécsi dicséret után a császári akarat mindenre kész szolgái ujjongás helyett gondolkodóba estek. Tisza árnyéka mögül most előbuvik Lukács László miniszterelnök s kegyeskedik kijelenteni, hogy ő nem zárkózik el a történt törvényszegé- sek enyhe reperálása elől. Hát már igy vagyunk ? A felelős miniszterelnök, akinek a bujkáló és gyáva segédkezésével törhette össze Tisza István alkotmány biztosítékainkat, ma már alkuszik, beismer és foltozni akar! Tehát az ő lelkiismerete is nyugtalan. De nem addig van. A felelős miniszterelnök, ha tudatában van annak, hogy itt törvényszegés történt, amit reperálni kell, tűnjék el Tiszával együtt a politikai élet fórumáról. A magyar miniszterelnök nem császári miniszter, hanem nemzetének ép annyi felelősséggel tartozik, mint a királynak. Itt a beismerés nem enyhítő körülmény, hanem a rossz lelkiismeret Ítélete, amely előre megérzi a nemzet felzuduló haragját, erejét és hatalmát s most menteni akarja, ami menthető. Nem. Ezek az urak elháríthatatlan romh^lmozokkai akarták eltorlaszolni a jövő demokratikus Magyarország útját s tudják, hogy bűnt cselekedtek. Pusztulásuk tehát meg van pecsételve. Ma még cáak a lelkiismeretük nyugtalan, mert nem látják, nem ismerik a nép felzuduló ítéletét, de sejtik. S ebben a sejtelemben nem fognak csalódni. mm olcsóság! | Valódi amerikai i panama kalapok 8 3 szaílaggal 10 K Ragályinál, m 1 Hamis és drága oiiág. Szatmár, junius 15. Az élelmiszer kérdése boldog Magyar- országon mindig aktulás és mindig — kérdés. Még pedig dupla kérdés. Az egyik nagy kérdés benne az: honnan vegye az ember azt a tömérdek pénzt, amit itt az ennivalónk árául kérnek, a másik és még szövevényesebb, még keservesebb, hogy — mi is aztán az, amit e tömérdek pénzért ennivaló címén elénk tálalnak? Mert itt csak egy bizonyos, hogy nem az, aminek hívják és aminek mutatja magát. Ez a kérdés tehát, ismételjük, állandóan napirenden van ebben a szép országban és annak minden szép városában, természetesen nálunk Szatmáron is Mert azt már megszoktuk, hogy ahol valami hátrányos dologról van szó, ott mi mindig előkelő helyet foglalunk el. Itt van például az alábbi levél is, amely egy ilyen élelmiszer mizériára hívja fel a főkapitány figyelmét: Tekintetes Szerkesztő Ur! Szépen kérjük adjon egy kis helyet a mi panaszunknak is. Asszonyok vagyunk és mégsem jövünk rikácsolva, nem követeljük, hogy a mi rettenetes panaszunkat vezércikkben, szemetszuró betűkkel helyezzék el; (Üssék csak ott kérem, tovább Tisza Pistát!) meghúzódunk mi szívesen a harmadik-negyedik oldalon is, majd rátalál ott is a Tek. Főkapitány ur, akiről joggal tehetjük föl, hogy elolvassa az Uj Szatmár minden részét, különösképen azt, ami neki van adresszálva. Hát vegye tudomásul a tek. főkapitány ur, hogy mi alulírott és alulnemirott asszonyok rettentő módon haragszunk reá, amiért a tejvizsgálás terén félmunkát végzett. Nagyon okos és üdvös rendelet voit a piaci tejet nap-nap után megvizsgáltatni a főorvos ur által. Azok az asz- szonyságok, akik a piacról veszik a tejet, most már nyugodt lélekkel adhatják kedves férj uruknak azt a bizonyos csupor tejet, vagy kávét, amit ezelőtt reszketve, a következményektől való félelemtől tálaltak elébük; mert az a tej hatóságilag alul és felülvizsgáltatott. Mit vétettünk mi, többi asszonyok, akik nem a piacról, hanem faluról szekeren házhoz szállított tejet veszünk? Szabad ezeknek minden ellenőrzés, hatósági vizsgálat nélkül „tej“ elnevezés alatt valami megnevezhetetlen és napról-napra élvezhetetlenebb, hig folyadékot velünk lenyeletni! Miért nem veti rájuk is a hatóság árgus szemét. Vagyunk mi ezen a részen, mint a piaci tejet vásárló nagyságák — hát ne hanyagoljon el bennünket sem a tek. főkapitány ur! A levélnek kétségtelenül igaza van. Hisszük, hogy a főkapitány nem is fogja figyelmen kívül hagyni a benne foglalt kérelmet. < Nem is lehet, mert ez az állapot tűrhetetlen és elviselhetetlen. Föltétlenül segíteni kell rajta, mert ha még sokáig igy tart, a szervezetünk annyira hozzá talál alkalmazkodni a hamisításokhoz, hogy el se bírja a valódit és majd a tehenet fogják bezárni — tejhamisitásért. flatofflo&il-oiaj b benzin Fényképészeti cikkekben nagy választék. SSSS22 SRÓDy SÉIiH Diana drogériájában Szatmár, Hám János-u. Egy uáiőpör bonyodalmai. Elégetett bizonyitékoR. — Az Uj Szatmár tudósítása — Szatmár, 1912. junius 15. Nemrégen történt, hogy egy szatmári ösmert nevű fiatal házast elhagyta a felesége. Az elhagyás annyiban volt hűtlen, hogy az elhagyást az asszony követte el, de a hűtlenséget a férj. Az asszonykát ugyanis, akinek a szépsége fordított arányban állott a hozománnyal, a férj, aki kiváló üzletember volt, csak a pénzéért vette el és alig teltek el a mézeshetek, férjuram házasságon kívül igyekezett a családi oltáron hiányzó aesttetikáért kárpótlást keresni. Az asszony rájött a férj hűtlenségére, sőt sikerült egy csomó szerelmes levelét is elcsípnie, amelyeket a férj a házasság ideje alatt kapott. Szép női irámm a termőföld, ha kellően trágyázzák. Ehhez ma már elengedhetetlen kellék a kísérletek alapján elismert aranyéremmel kitüntetett fekái komposzt trágya, í™'8v?.flcsón z: Első Szatmári Műtrágyagyár :: Iroda : BERCSÉNYI-UTCA 21. szám
