Új Szatmár, 1912. június (1. évfolyam, 53-76. szám)

1912-06-16 / 65. szám

1812. jiiäiius 18 2. oldal UjMmm Szatmár, junius 15. A Heti Szemle és a főkapitány. Igazán nem vetheti senkisem a szemünkre, hogy valami nagy buzgalmat fejtünk ki a város vezetőségének védelmében, — kü­lönösen az olyan támadásokkal szemben, amelyek más lapok részéről érik a város élén álló urakat. . De éppen azért, hogy felszólalásainknak megóvjuk a komoly­ságát és bebizonyítsuk azt, hogy sohasem személyek ellen, hanem az igazságért szólunk vagy írunk,'— mindig csak igaz­ságos dolgok érdekében emelünk szót, sőt még attól sem tartózkodunk, hogy ha a város vezetőségét érdemtelen támadás éri, megvédiük őket ettől. A Heti Szem­lének például állandóan a főkapitány van útjában. Ha a szatmári utcákon görbén nő egy akácfa, ezért a szentszék Tan- kóczi Gyulát teszi felelőssé. Ha a jég beveri a papok ablakait, hol a főkapitány, aki a romboló jeget letartóztassa? Sok a zsidó Szatmáron, miért nem pusztittatja ki őket a főkapitány és főként miért nem adja oda a mentők automobilját a sajtó­alapra? Legutóbbi számában az utca po­ráról elmélkedik zűrzavaros sorokban a szent lap. Hogy nyáron por van az utcán és nem friss, fehér hó. Holottan éppen a Heti Szemlénél illenék tudni, hogy az utca pora a bibliából veszi eredetét, mert meg vagyon írva, hogy az Ur imigyen szólott a kígyóhoz, mikor Ádámékkai együtt kiüzé őt a paradicsomból: hason csuszszál és port egyél. Járnak közöttünk sziszegő, fekete kígyók, nyelvüket nyúj­togató, simatestü viperák, akik az Ur rendelkezéséből csak a hasoncsuszást ta­nulták meg, a port azonban nem akarják beszedni. Azt azonban nem tudják, hogy az utcák öntözése azért nem vihető ke­resztül, mert a város lovait — amelyek amúgy is kevesen vannak — gépvontatá­sokkal és más munkákkal foglalják le. A seprésre pedig havi 40 korona díjazás­ért — ennyit ad a város — nem vállal­kozik más, mint szegényházi aggok, akik­nek a fele állandóan beteg. így aztán seprőszemélyzet nincs kellő számmal. Egyébként pedig — ebben már meg kell nyugodnunk — amig vízvezeték nem lesz Szatmáron, addig az utcák se tudnak rendbejönni. / ddig legfeljebb annyit le­hetne megtenni, hogy a Heti Szemle ki­éi gyertyák között álló feszület előtt és térdenállvadiskurált a szerencsétlen leány­nyal. Eközben érkeztek meg a mentők, hogy elszállítsák a vallás tébolvodottját. Nagy volt azonban a meglepetésük, mikor egy bolond helyett kettőt találtak a postán." Mindakettő térdepelt a gyertyák között. —- Szegény Boros ur — sajnálkozott Mónus bácsi.— tegnap még semmi baja se volt. Hosszas és beható magyarázat kellett hozzá, hogy buzgó riporterünket el nem kocsikáztatták a postáskisasszonnyal együtt — a Lipótmezőre. U zsorást üldöztek a héten Szatmáron. Azaz, hogy uzsorás volt-e, akit üldö­zőbe vettek vagy nem, azt döntsék el egymás között az esetben szereplők, akik erősen összeakasztották a szekerük ten­gelyének a végét. Semmi közünk hozzá. De annyit el kell ösmernünk, hogy a kö­zönség nagy hálával és elösmeréssel vette, hogy ebben a pénzszük időben felhívták a figyelmet egy emberre, aki ad pénzt a megszorult embereknek. Egy hibája volt azonban a cikksoro­zatnak: nem volt megjelölve a jótékony- ember közelebbi lakcíme. Holott .az ol­vasóközönség körében gyakran felhang­zott a cikk nyomán az ösmeretes kérdés: — Hol lakik az az ur? sepertetné a püspöki palota háta mögött terpeszkedő bűzös, poshadt pocsolyát, a melynek vize egyenesen a palotából jön ki. Ami pedig az utcaseprést illeti, hogy az felkeveri a port, hát az bizonyos, hogy nem tömjénfüstöt ver fel a seprő. Az a szerencse azonban, hogy a seprést a késő éjszakai órákban végzik és igy csak az krákog, prüszköl, vartyog, vinnyog tőle, aki a késő éjszakai órákban jár haza. És akkor nem is egészen biztos, hogy- a portól krákog, vartyog Varjas ur. Rossz lelkiismerettel. Csodálatos, hogy a bécsi dicséret után a császári aka­rat mindenre kész szolgái ujjongás helyett gondolkodóba estek. Tisza árnyéka mögül most előbuvik Lukács László miniszterel­nök s kegyeskedik kijelenteni, hogy ő nem zárkózik el a történt törvényszegé- sek enyhe reperálása elől. Hát már igy vagyunk ? A felelős miniszterelnök, akinek a bujkáló és gyáva segédkezésével tör­hette össze Tisza István alkotmány biz­tosítékainkat, ma már alkuszik, beismer és foltozni akar! Tehát az ő lelkiismerete is nyugtalan. De nem addig van. A fele­lős miniszterelnök, ha tudatában van an­nak, hogy itt törvényszegés történt, amit reperálni kell, tűnjék el Tiszával együtt a politikai élet fórumáról. A magyar mi­niszterelnök nem császári miniszter, hanem nemzetének ép annyi felelősséggel tar­tozik, mint a királynak. Itt a beismerés nem enyhítő körülmény, hanem a rossz lelkiismeret Ítélete, amely előre megérzi a nemzet felzuduló haragját, erejét és hatalmát s most menteni akarja, ami ment­hető. Nem. Ezek az urak elháríthatatlan romh^lmozokkai akarták eltorlaszolni a jövő demokratikus Magyarország útját s tudják, hogy bűnt cselekedtek. Pusztu­lásuk tehát meg van pecsételve. Ma még cáak a lelkiismeretük nyugtalan, mert nem látják, nem ismerik a nép felzuduló íté­letét, de sejtik. S ebben a sejtelemben nem fognak csalódni. mm olcsóság! | Valódi amerikai i panama kalapok 8 3 szaílaggal 10 K Ragályinál, m 1 Hamis és drága oiiág. Szatmár, junius 15. Az élelmiszer kérdése boldog Magyar- országon mindig aktulás és mindig — kérdés. Még pedig dupla kérdés. Az egyik nagy kérdés benne az: honnan vegye az ember azt a tömérdek pénzt, amit itt az ennivalónk árául kérnek, a másik és még szövevényesebb, még keservesebb, hogy — mi is aztán az, amit e tömérdek pénz­ért ennivaló címén elénk tálalnak? Mert itt csak egy bizonyos, hogy nem az, ami­nek hívják és aminek mutatja magát. Ez a kérdés tehát, ismételjük, állan­dóan napirenden van ebben a szép or­szágban és annak minden szép városában, természetesen nálunk Szatmáron is Mert azt már megszoktuk, hogy ahol valami hátrányos dologról van szó, ott mi mindig előkelő helyet foglalunk el. Itt van például az alábbi levél is, amely egy ilyen élelmiszer mizériára hívja fel a főkapitány figyelmét: Tekintetes Szerkesztő Ur! Szépen kérjük adjon egy kis helyet a mi panaszunknak is. Asszonyok vagyunk és mégsem jövünk rikácsolva, nem köve­teljük, hogy a mi rettenetes panaszunkat vezércikkben, szemetszuró betűkkel he­lyezzék el; (Üssék csak ott kérem, tovább Tisza Pistát!) meghúzódunk mi szívesen a harmadik-negyedik oldalon is, majd rá­talál ott is a Tek. Főkapitány ur, akiről joggal tehetjük föl, hogy elolvassa az Uj Szatmár minden részét, különösképen azt, ami neki van adresszálva. Hát vegye tudomásul a tek. főkapi­tány ur, hogy mi alulírott és alulnemirott asszonyok rettentő módon haragszunk reá, amiért a tejvizsgálás terén félmunkát végzett. Nagyon okos és üdvös rendelet voit a piaci tejet nap-nap után megvizs­gáltatni a főorvos ur által. Azok az asz- szonyságok, akik a piacról veszik a tejet, most már nyugodt lélekkel adhatják ked­ves férj uruknak azt a bizonyos csupor tejet, vagy kávét, amit ezelőtt reszketve, a következményektől való félelemtől tá­laltak elébük; mert az a tej hatóságilag alul és felülvizsgáltatott. Mit vétettünk mi, többi asszonyok, akik nem a piacról, hanem faluról szekeren házhoz szállított tejet veszünk? Szabad ezeknek minden ellenőrzés, hatósági vizsgálat nélkül „tej“ elnevezés alatt valami megnevezhetetlen és napról-napra élvezhetetlenebb, hig folyadékot velünk lenyeletni! Miért nem veti rájuk is a hatóság árgus szemét. Vagyunk mi ezen a részen, mint a piaci tejet vásárló nagyságák — hát ne hanya­goljon el bennünket sem a tek. főkapi­tány ur! A levélnek kétségtelenül igaza van. Hisszük, hogy a főkapitány nem is fogja figyelmen kívül hagyni a benne foglalt kérelmet. < Nem is lehet, mert ez az állapot tűr­hetetlen és elviselhetetlen. Föltétlenül segíteni kell rajta, mert ha még sokáig igy tart, a szervezetünk annyira hozzá talál alkalmazkodni a hamisításokhoz, hogy el se bírja a valódit és majd a te­henet fogják bezárni — tejhamisitásért. flatofflo&il-oiaj b benzin Fényképészeti cikkekben nagy választék. SSSS22 SRÓDy SÉIiH Diana drogériájában Szatmár, Hám János-u. Egy uáiőpör bonyodalmai. Elégetett bizonyitékoR. — Az Uj Szatmár tudósítása — Szatmár, 1912. junius 15. Nemrégen történt, hogy egy szatmári ösmert nevű fiatal házast elhagyta a fe­lesége. Az elhagyás annyiban volt hűtlen, hogy az elhagyást az asszony követte el, de a hűtlenséget a férj. Az asszonykát ugyanis, akinek a szépsége fordított arányban állott a ho­zománnyal, a férj, aki kiváló üzletember volt, csak a pénzéért vette el és alig teltek el a mézeshetek, férjuram házas­ságon kívül igyekezett a családi oltáron hiányzó aesttetikáért kárpótlást keresni. Az asszony rájött a férj hűtlensé­gére, sőt sikerült egy csomó szerelmes levelét is elcsípnie, amelyeket a férj a házasság ideje alatt kapott. Szép női irá­mm a termőföld, ha kellően trágyázzák. Ehhez ma már elengedhetetlen kellék a kísérletek alapján elismert arany­éremmel kitüntetett fekái komposzt trágya, í™'8v?.flcsón z: Első Szatmári Műtrágyagyár :: Iroda : BERCSÉNYI-UTCA 21. szám

Next

/
Thumbnails
Contents